Typographia, 1919 (51. évfolyam, 1-46. szám)

1919-10-10 / 35. szám

­Október 10 reális szervezeti és nyomdásztársadalmi műkö­dést fejtenek ki és kollegiális érzékük fölismeri a helyes, mindnyájunk által jónak talált mód­szerek alkalmazását. „ „ A jelszavakkal dobálódzó szájhosok ellenkező cselekedetei meggyőzték a reálisan és a tiszta szociális alapon álló szaktársakat, hogy men­­nyit ér a fölületes gondolkozás a minden lelkiismereti kérdésen túltevő elemek uralomra jutása. Akadtak olyanok, akik minden szak­­társi érzésből kivetkőzve, szinte tomboltak hó­bortjukban szaktársaik önérzetének sértegeté­sében és visszafelé csinálták szervezeti vívmá­nyainkat. Szóval megbontották sorainkat. A munkásság úttörőjének ismert nyomdásztársa­­dalom leszoríttatott a vezető szerepről. Akiket pedig nem tudtak megtéveszteni­, félrevonul­tak és akaraterejük jelemszilárdságába vetett hittel dolgoztak azon, hogy az áradat sodrából megmentsék a szervezeti egységet. A törté­nelmi igazság Kírója följegyezte Peidl Gyula nevét. A sajtó szabadsága és­ a tisztes munka megbecsültetése fűződik nevéhez. Méltó kor­­társai Preusz és Rothenstein. A nyomdász­társadalom büszke lehet az ily vezetőkre. Az események igazolták Peidl úgy nyomdász­szervezeti, mint általános munkásügyi műkö­dését, helyes taktikáját és igy reményünk van rá, hogy ismét arra a piedesztálra emeli a nyomdásztársadalmat, amely megilleti az összmunkásság nagy családjában. Azonban vezetőinknek mindez csak úgy jár teljes siker­rel, t. szaktársak, ha minden vonalon egyetem­­legesen dolgozunk a jellemszilárd férfiakarat kiépítésén és nem adunk helyet sem szivünk­ben, sem bizalmi állásokban olyanoknak, akik túlkiabálással és kivihetetlen ígéretek hangoz­tatásával akarnak szerephez jutni. Röviden szóljunk még egy szót arról is, ami nélkül nincs békés szaktársi élet, együttműkö­dés: az egymás megbecsülésének fontosságá­ról. Tárgyilagos kritika, személyeskedéstől mentes vita, értekezés vihet csak előre bennün­ket. Nyílt őszinteséggel és tisztességes hangon elmondott vélemények a maga helyén és ide­jén: ezek emelik a nyomdásztársadalom belső és külső erejét, tekintélyét. Ezeket azért tartottuk szükségesnek leszö­gezni, hogy közös célunkért: a reális, tiszta szocialista­ világfölfogásért harcoló vezérünket kövessük, aki iskolás példáját adta annak, mi­ként kell szembeszállni az üvöltőkkel és testé­vel is gátat vetni az oly áramlatnak, amely romlásba viszi szervezetünk és az összmunkás­ság igaz érdekeit. Az ily cselekedetek önma­gukban hordják elismerésüket és a mi meg­állapításunk tegyen bizonyságot arról, hogy ezen az úton haladva, igaz követőinek számá­ból és erejéből merítsen antheusi erőt a reális munkásérdekek képviseletéhez. Szilvássy István: Figyelmeztetés! A nyomdai pénztárosokat fölkérjük, hogy a tagdíjakat kizárólag az egyesület irodá­ban adják át Wolf Antal szaktársnak. Pos­tával jelenleg a pénz nem küldhető be. I TYPQGRAPHTA LEVELEZÉS, Veszprém, augusztus 5. A helyi csoport július 14-én tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Kand­ler elnök jelenti, hogy a rendkívüli nyomdász­­gyűlés a Budapesten augusztus 10—11-én tar­tandó szakszervezeti kongresszusra való kül­dött választása miatt vált szükségessé. Kül­dötté egyhangúan Török Sándor lett meg­választva. — Krausz fölszólal, hogy miért nem kapott ő is a csoportnak kiutalt sovány serté­sekből? Elnök javasolja, hogy akik még nem kaptak, azokat be kell terjeszteni a termelő­központhoz. A gyűlés így határoz: — Molnár indítványozza, hogy egyes háztartási és egyéb szükségleti cikkek beszerzése végett a csoport keresse meg a vármegyei intézőbizottságot, hogy a csereárui üzletből utaljanak ki szükség­leti cikkeket. Molnár J. Francisco Ferrer Guarda* 1859—1999. Emlékezetemben néha föltárnád egy régen látott Perrer-kép. És ilyenkor egy egész küz­delmes élet drámájának sorozata vonul el lelki szemeim előtt véres tragédiájának befejezé­sével. Sötét körvonalú kép ez, amelyet a mártír- Sorsu Fermin Sagrista festett meg a heves­vérű spanyolok örökké forrongó városában, Barcelonában , egy nyirkos börtönben. A kép szimbolizmusa megragadó. A fenti balsarokban vésztjóslóan feketéllik a vár sötét kőtömege kiemelkedő kisebb-nagyobb tor­nyokkal, rajtuk kereszt; előtte Ferrer arcképe: csupa jóságot sugárzó, meleg tekintete. Mindenki hallott már a rémes ólomkamrák­­ról a velencei Sóhaj­ok-hídjáról, a Bastille-ről, a római Angyal-várról, az orosz Péter-Pál­­erődről. A barcelonai nagy pokolról, a montj­ichi várról, kazamatáiról, földalatti kínzókamrái­­ról azonban kevés ember tud; a legélénkebb fantáziájú ember sem bír rémesebbet elképzelni ennél. Hány elvtársunk végezte be e nedves falak között­­ kínnal teli életét! Hány szabadsághős őrült meg e földalatti sírokban éis hányat etet­tek ott sózott heringekkel és vizet nem adtak, úgy hogy borzasztó kínjukban a mécses olaját itták ki és megtébolyodtak? Ki tudná ezt mind fölsorolni... Ebben a börtönben sínylődött Ferrer is, mig a jezsuiták hóhérai el nem vitték a vesztő­helyre. A börtönt ábrázoló kép lenti bal sarkában egy vad állatiasan eltorzult jezsuita fej, széles­ karimájú kalap, az egész alak macskaszerű tartással, alattomos támadásra készen a jobb­jában görcsösen szorongatott véres tőrrel... Mereven kémleli a kép jobb sarkában fekvő, A Friedrich-féle politikai vállalat ártatlan és megnyugtató hangú kijelentésekkel akarja a fehér diktatúra garázdálkodását­­ elütni, úgy csinál, mintha nem volna hivatalos munkás­­üldözés és csak egyes helyeken történt vissza­élésekről cseveg. A bűnösök megbüntetéséről is hallottunk már nyilatkozatot. Nos, mi alkalmat adunk ennek a politikai vállalkozásnak arra, hogy bebizonyítsa őszinteségét. Értesítést kap­tunk ugyanis arról, hogy a „proletárdiktatúra“ bukása után az esztergomi alispán 2417/1919. számú fölhívása alapján a rendőrség a többi esztergomi szakszervezet vagyonával együtt a nyomdászok helyi csoportja vagyonát is lefog­lalta és a városi közigazgatási letétpénztárba helyezte. Ezzel az esettel kapcsolatban fölvet­jük a kérdést: adott-e ki a „sokorrupátkai“ belügyminiszter erre vonatkozóan rendeletet, vagy csupán az esztergomi alispáni székben ülő fehér Lenin-fm egyéni garázdálkodásáról van-e szó. Esztergomi helyi csoportunkban egyetlenegy fillér nem volt, amelyet a letűnt uralommal vonatkozásba lehetne hozni. Az esztergomi nyomdászok csoportpénztárukba illetékeket fizetnek, amelyekből betegeket, munkanélkülieket és árvákat támogatnak. Ha tehát nincsen fehér diktatúra meg hivatalos munkásüldözés és az esztergomi alispán nem miniszteri rendeletre intézkedett, hanem csak mint a fehér terrorcsapat egyik Lenin-fiúja garázdálkodott és szegény munkásemberek vagyonával visszaélt, mi köze van ennek még az alispáni székhez? Az esztergomi helyi csoport jogtalanul elkob­zott vagyona visszaadását, valamint az­­ eszter­gomi alispánnal szemben a megtorlást és bün­tetést akarjuk látni! Itt van az alkalom, bizo­nyítsa be hát a Friedrich, Huszár & Co. politi­kai vállalkozó cég állításainak őszinteségét! Halálozás: Kellner Sándor A 33 éves szedőt Sopron környékén fegyveres őrök kíséret köz­ben agyonlőtték. (Az elhalt szaktársi körökben bekötött szemű véresfej­ű hullák sorait, amelyek mögött égő fáklyákat tartanak a magasba dacos, diadalittas nők, megvilágítva a komor hátteret, amelynek közepéből kiemelkedik szűzi tisztaságában a győzelmes istennő kibontott haj­jal, arcán a próféták ihletett rajongása tükrö­ződik. Két kezében széttört rabbilincsek, jelez­vén, hogy a sötétség hatalmának vége már. Az istennő körül romok, óriási, kettétöredezett márványdarabok, mint az unalom és rabszolga­ság b­á­l­v­ány-s­zégyenoszlop­ainak tanúi. Ott hevernek az örök hatalmúnak hitt és örök­­életűnek gondolt és mondott Róma még meg­maradt falai alatt... Az a Róma, az a vérszomjas mérges pók volt az, amely Ferrert is hálójába akarta ke­ríteni már akkor, amikor 1901-ben neki áradat üzent és kíméletlen harcot indított a népbutí­­tás, testet-lelket mérgező gonosz szervezetének központi hatalma ellen. Róma ellen, azzal, ami­kor megalapította a Modern Iskolát. Az „Es­encia Modernét“. Fennin Sagrista utolsó víziónak nevezi fönt leírt festményét. Valóban ,ilyen is lehetett az a vízió Ferrer lelkében börtönében töltött utolsó óráiban, mielőtt a jezsuiták gyilkos golyói által holtan össze nem rogyott a montjnichi vár futóárkai alatt. Nagy szivének verése megállt örökre egy ködös őszi napon... 1909 október 13-án... Tiz év múlott el azóta, hogy aljas bestiák martaléka lett az emberi tudás és fölszabadítás egyik legragyogóbb elméje és lángoló, meleg­szívű harcosa a küzdelmeiben sohasem lan­kadó, szenvedő proletár­ságnak — az egész emberiségnek. Agitátori tehetsége ritkaságszámba ment és fölülmúlt energiában minden emberileg elkép­zelhető. Mély gyásszal és szeretettel gondolunk reá. Neve drága nekünk, elfelejteni sohasem fogjuk. Szeretjük őt a túláradó szeretet ama meleg­­­ségével, amelyet csak azok tudnak igazán át­­érezni, akik izzón, engesztelhetetlenül tudnak . Egyes történelmi adatok Vierre Ramos: „Francisco Ferrer" című művéből valók. M­g RÖVID KÖZLEMÉNYEK, Üldözés, ismert személy volt.) — Tóth Lajos IV., 41 éves szedő és Szalma, István 33 éves szedő Kapos­­váron a munkásüldözés áldozatai lettek. A fehér karhatalom tisztjei meggyilkolták őket. (Szalma, szaktárs hosszú időn át jegyzője és levelezője volt a kaposvári csoportnak.) —» Somogyi Ferenc tahi nyomdatulaj­donost fehér terroristák meggyilkolták. Adomány: Herz Gyula a munkanélküli pénz­tár javára 50­0 koronát adományozott. ■A: budapesti helyi­ bizottság megválasztása. Fölkérjük az alábbi nyomdák személyzeteit, hogy az október 17-én, pénteken délután fél 6 órakor, a Typographia irodájában tartandó szavazatszedő bizottsági ülésen egy-egy bizalmi­­férfiúval okvetlenül képviseltessék magukat: Államnyomda, Athenaeum, Budapesti Hírlap, Franklin, Glóbus, Légrády, Pallas, Pátria, Pester Lloyd, Részvény, Stephaneum, Székes­fővárosi házinyomda, Ujságüzem, Világosság, Wodianer.­­ A szavazólapokat a Typographia jelen számával egyidejűleg kézbesítik a nyom­dák házipénztárosainak. A szervezet munka­ nélküli tagjai szavazólapjaikat az egyesület irodájában kapják meg. A Typographiát Budapest és környékére nem küldjük postán. A postai kézbesítés jelen­leg teljesen bizonytalan. Folytonosan kapjuk a panaszokat, hogy a postára tett lapok nem érkeznek meg a címzettekhez, noha azokat a posta hozzánk sem küldi vissza. Miután a la­ck így elkallódnak, takarékossági szempont­ól, amíg a helyzet megjavul, a Typographiá­­nak posta útján való szétküldését Budapest és környékére teljesen beszüntetjük. Ennélfogva mindama nyomdák házipénztárosai és egyes szaktársak, akiknek eddig postán küldtük a Typographiát, vegyék át lapjaikat a h­eti ille­­tékek átadása alkalmával az egyesületi iro­dában. Az árvákért! A Jótékonysági Kör meg­kezdte az árvák ezidei fölruházását. Kérjük tehát mindazokat, akik a szaktársak özve­gyeit ismerik vagy ilyenek hollétéről tudnak, hogy azokat Schaffer Mór ellenőrhöz (VIII. Kölcsey­ utca 2, könyvtárhelyiség) küldjék a szükséges okmányokkal jelentkezés végett, aki az árvafelruházási teendőkkel meg van bízva. Található mindennap este *48 órától Vi9 óráig. Vidéki megkeresések esetén az özvegységet és az árvák ellátatlan állapotát igazoló bélyegte­­len hatósági bizonyítvány is beküldendő. Je­lentkezések bezárólag 1919 december 15-ig tör­ténhetnek. Azontúli jelentkezések már nem­ vétetnek figyelembe. A politikai foglyok hozzátartozóit fölhívja a szociáldemokrata párt jogvédő irodája, hogy amennyiben még nem jelentették be letartóz­tatott hozzátartozójuk adatait, vagy akik be­jelentették,­­ de bejelentésük óta a letartóztat­­ott helyzetében változás állott be, jelentkez­zenek e célból az Erzsébet­ körút 41. szám alatt működő jogvédő irodában a hivatalos órák alatt: délelőtt 9—12, délután 3—5 óráig. Akik, már az adatokat bejelentették, fölvilágosí­­tásért délelőtt 11—12 óra között jelentkezzenek. Kérjük a szaktársakat, hogy adott esetben az érdekeltek hozzátartozóinak figyelmét az e közleményben foglaltakra h­ívják föl, gyűlölni is. Szeretjük, de nem azzal a vak, kri­­tikátlan fanatizmussal, amellyel szentekhez közeledünk alázatos képmutatással, hanem a szellemi vérrokonság ama nyugodt, erős indu­latával, amelyet mindazokkal szemben érzünk, akik sorainkban harcolnak, de még jobban azok iránt, akik ebben a nagy hléb­oszi tusában, ellen­­­ségeink hálójába kerülvén, kiszenvedtek... Ferrer legyilkoltatása figyelmeztető vészjel az alvó, tunya emberiség számára. Életével kellett megfizetnie azért az igaz­ságért, amit az iskoláiban tanított a jövő em­beriség boldogulására. Hogy mik voltak azok az igazságok, azokra csak körvonalazva, egynémely mozzanattal kapcsolatban térek ki. A mo­dern iskolák az észszerű és tudományos tanítást követik minden téren, a vallás teljes kizárásával. De ez az iskola különbözik mindennemű isko­lától nemcsak azért, mert a vallást mellőzi, hiszen ilyen van sok, de különösen azáltal, hogy nem­, oltja bele a gyermekek lelkébe a „haza“ dicsőítését, a „patriotizmust“, ami pedig az idő­közi uralkodók és királyokkal szemben táplált „kutyahűség“ rejteke; a tömeges gyilkolást, nevezetesen a „háborút“ és mindazokat a gyö­nyörűséges erényeket, amelyek félreismer­et­­lenül a kényszer és az­ erőszak elvein fölré­pült állam jellemvonását képviselik. Az iskola tananyagának legfontosabb része Paraf-Javal műve: „Az egyetemes anyag“, amelyben nagyon eredeti módon lepleződnek le az állam, egyház, militarizmus, hazafi­ság nagy hazugságai. 1906-ban terjed az iskola szelleme, és amikor ugyanaz év nagypéntekjén egy antiklerikális ünnepség keretében részt vesz az iskola 1800 hallgatója, a jezsuiták dühe határtalan lett és a Vatikán támogatásával mindent elkövetnek, hogy azt alapítóival együtt elpusztítsák. Első lépésük az iskolák bezáratása volt. Ekkortájt számuik 48 volt 2000 tanulóval. A XIII. Alfonz elleni merénylet után a Maura­­kormány a legvéresebb üldözésekhez fog. Gya­lázatos hóhért talált céljai elérésére Canovas del Castillo-ban, akit a montjuichi vár retten' \ %

Next