Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)
1920-05-28 / 22. szám
Budapest, 1920 május 28 ötvenkettedik évfolyam 22. szám TYPOGRAPHIA A magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyesületeinek hivatalos közlönye ...... ... ... SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: „ Megjelenik minden héten pénteken. Elő- i»r tt-j a ptniri VITT IWRgnrtilV sirrpt* c? Ám Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetőfizetési ár egész évre 48 korona. Egyes «UDAPES1, Vm, BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM, sok nonpareille-soronként megállapodás számára 1 korona. Telefon: József 1-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők Előzetes meghívó. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyes illetőnek kíúért közgyűlése 1920. évi augusztus havában fog megtartatni. Ideiglenes napirend: 1. A választmány jelentése. 2. Egyéb ügyek. 3. Esetleges indítványok. Budapest, 1920 május 28. A központi választmány. Előzetes meghívó. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete 1920. évi augusztus havában tartja meg a Uldörí-forgó ülését. Ideiglenes napirend: 1. A vezetőség jelentése. 2. Egyéb ügyek. 3. Esetleges indítványok. Budapest, 1920 május 28.A központi vezetőség. Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, április 28. Péter Jenő elnök indokoltnak tartja, hogy ezen az ülésen kijelentse, miszerint a ’bizottság jövőbeni tevékenységétől is annak ,a tendenciának a megerősödését várja, amely a múltban is érvényesült. Szeretné hinni, hogy az a békés együttműködés, amely a múltban fönnállott, fokozott megértéssel fog a közös cél érdekében a Szakma összes érdekeltségére átplántáltatok Az ipar érdekében kéri a bizottsági tagokat, hogy minden rosszhiszeműségtől mentes ítélőképességükkel igyekezzenek tárgyilagosak lenni. — Rothenstein Mór alelnök teljes egészében csatlakozik az elnök által elmondottakhoz azzal a hozzáfűzéssel, hogy csakis közös erővel lehet valamit elérni. Csak úgy mint eddig, a jövőben is kellő megértéssel kívánnak a munkások megbízottai a szakma érdekében működni. — Panasz: Egy gépmester és egy szedő felmondás nélküli elbocsátás miatt panaszt emelnek egy nyomdacég ellen. — Miután a cég az igényelt munkabért időközben megfizette, s a bizottság a panaszt tárgytalannak nyilvánítja. — Panasz: Egy segédmunkás panasza kétnapi munkabér megtérítése tárgyaiban. Panaszos előadja, hogy múlt év május 26-án megbetegedett és szeptember 10-én jelentkezett a cégnél a betegség első két napjára eső táppénzért. Ekkor kiadták a munkakönyvét. Határozat: A bizottság a munkabérszabályzat 11. szakasza és pontjának 4. bekezdése alapján kimondja, hogy nem bocsátkozhatik a panasz tárgyalásába. — Panasz. Egy újonnan fölszabadult szedő panaszolja, hogy a fölszabadulás napján fölmondás nélkül azonnal el lett bocsátva. Panaszolt cég előadja, hogy panaszos megbízhatatlan volt, állandóan későn járt a nyomdába és munkáját egyébként is hanyagul végezte. Határozat: A bizottság a fölmondás nélküli elbocsátást nem tartja indokoltnak, Jiért is kötelezi panaszolt céget, hogy panaszost kétheti fölmondási idő kitöltése végett állítsa munkába. — Panasz. Egy gépmester panasza felmondás nélküli elbocsátás miatt. — Panaszos időközben ismét elfoglalta helyét panaszolt cégnél, miért is a panasz tárgytalannak nyilváníttatott. — Panasz. Egy berakónő panasza munkástársnője ellen, amelyben a rajta esett sértésért elégtételt kér. — Miután a megbízottak kiszállás alkalmával az ügyet békésen elintézték, a panasz tárgytalanná vált. — Panasz. Egy nyomdacég azzal a panasszal fordul a békéltetőbizottsághoz, hogy a bizalmi férfiak egy állítólagos békéltetőbizottsági határozatra való hivatkozással kifogásolják a szedőgépeken a részletekben való tanulást, vagyis szerintük a tanulás csakis megszakítás nélkül történhetik. Határozat: A bizottság egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy az illető nyomdacég gépszedői akkor, amikor a szedőgépnél nincsenek elfoglalva, kéziszedéssel tölthessék ki az időt, másrészt, hogy a kiképzés idejére egyik szedőgép rendszerről a másikra térhessenek át, annál is inkább, mert a szóban levő szedők teljes fizetést kapnak. — Előterjesztés: Egy nyomdacég kéri, hogy gépmestere, aki 1 gyorssajtót és 1 tégelynyomót kezel, havonta körülbelül öt n napon át egy második tégelynyomót is kezelhessen. Határozat: A bizottság május 31-iki hatállyal a kérelemnek helyt ad. — Panasz. Egy gépmester panasza újonnan felszabadult elbocsátása miatt, egy szedő panasza rögtöni elbocsátás miatt; egy szedő panasza fölmondás miatt; egy szedő panasza különóradifferencia miatt; egy szedő panasza redukált munkaidő miatt; egy gépmester panasza tettleges bántalmazás miatt — megbízottak közbenjárása folytán békésen elintéztettek. — Panasz. Egy gépmester fiának tanoncul való szerződtetéséhez kéri a bizottság hozzájárulását, illetőleg a megfelelő iskolai képzettségtől való eltekintését. — A kéretem visszavonása folytán az ügy tárgytalan. — Panasz. Egy újonnan fölszabadult gépmester panasza elbocsátás miatt. — A panasz visszavonása folytán tárgytalan. — Előterjesztés: Egy nyomdacég annak a megengedését kéri, hogy a szedőszemélyzete megszakított munkaidőben, míg a gép személyzete félórai munkaszünettel megszakított egy huzamos munkaidőben dolgozhasson. Határozat: Míg az áramszolgáltatás kérdése a főváros részéről rendezve lesz, a bizottság hozzájárul ahhoz, hogy a cég a kért munkaidőbeosztás szerint dolgozhasson. — Előterjesztés: Egy magasabb iskolai képzettséggel bíró fiatalember kéri, hogy egy nyomdában mint betűszedő tancne szerződtethető legyen. Határozat: A bizottság a kérelemhez hozzájárul. — Előterjesztés: Egy fiatalember magasabb iskolai képzettségére való tekintettel kéri, hogy három évre mint betűszedő tancne szerződtethető legyen. Határozat. A bizottság a kérelemnek helyt ad. — Előterjesztés: Egy öt elemi osztályt végzett fiú kéri, hogy öt elemi osztály dacára, mint gépmester szerződtethető legyen. Határozat: A bizottság a kérelemhez hozzájárul. — Előterjesztés. Egy nyomda bejelenti, hogy egy szedőt, aki vidéken háromévi tanulás után fölszabadult, egyévi utántanulás céljából szerződtetett. Határozat: A bizottság a bejelentést tudomásul veszi. A mi magyarságunk és házasságunk. Több oldalról hangzott el mostanában az a vád a szervezett munkásság ellen, hogy nem jó magyar és nem jó hazafi. Mi magyar nyomdászok szintén a szervezett munkásság táborába tartozunk. Az összmunkásság megvédése e vádak ellen nem a mi feladatunk, de a magyar nyomdászoké már igen. Pontos statisztika még nem jelent meg arról, hogy a magyar nyomdászok mily arányban vették ki részüket a világháborúból. Az 1919. évi „Nyomdász-Évkönyv“ adatai szerint — amely még 1918 júniusában lett összeállítva — az anyaegyesületnek volt 8409 tanult férfimunkás tagja. Ebből több, mint fele, 4469 szaktárs teljesített katonai szolgálatot. Az Az itthonmaradottak vagy a hadköteles koron túl voltak már, vagy testi fogyatkozásuk miatt alkalmatlanok voltak. Fölmentve aránylag kevés volt. 1918 júniusáig az egyletnek százötvennégy szaktársunk elhunytáról volt hivatalosan tudomása, akik a harctéren vagy egyéb katonai szolgálat következtében haltak el. Ez a szám azonban még korántsem végleges. Azután még négy vagy öt hónapig tartott a háború, ami szintén áldozatokat követelt. Számos szaktársunk senyved még mindig keserves rabságban, sok már évek óta mint „eltűnt“ szerepel és hozzátartozóik már lemondtak róluk. Mindenesetre nagy szolgálatot tenne pontos statisztika úgy a jelen, mint az utókor számára, amelyből pontosan meg lehetne állapítani, hány nyomdász halt meg, hány lett rokkant, mennyi sebesült meg és ki milyen kitüntetést és rendfokozatot kapott a világháborúban. Annyit azonban pontos statisztika nélkül már most is megállapíthatunk, hogy a magyar nyomdai munkásság számarányához mérten nagyon is kivette részét a világháborúból. A Typographia majd minden száma hozta egyegy elesett szaktársunk gyászjelentését és’mi a fronton fájó és aggódó szivvel olvastuk ezt a jelentést, hisz nem tudhattuk, hogy a legközelebbi számban nem a mi nevünk jelenik-e meg ott. A háború megindításában, annak elveszítésében lehet bárki hibás, de a magyar munkásság nem. Egy része a fronton, másaik része itthon szenvedett. Neki jutott ki legjobban a nélkülözésekből a háború alatt is, után is. A nyomdai ipar is háborús ipar lett, munkanélküli már alig akadt és a főnökök természetesen ki is használták a kedvező konjunktúrát. Nem úgy a nyomdai munkásság — mert kollektiv szerződés alapján állva — s azt meg nem szegte és igy bizony az itthon maradott szaktársak helyzete sem volt egy percre sem irigylésre méltó. A fronton szolgált szaktársak — merem állítani — voltak olyan jó katonák, mint a magyar társadalom bármely rétegének tagjai. Bár szocialista meggyőződésünkből kifolyólag ellene voltunk a háborúnak, azonban, ha a körülmények úgy hozták magukkal, a magyar szervezett munkások — köztük a nyomdászok is — megállták helyüket a fronton úgy, mint akár a szintén sokat szenvedett földmivesosztály. Künn a fronton nem volt faji, felekezeti Villon »is. Évekig voltunk együtt egymás mellett anélkül, hogy kiváncsiak lettünk volna rá, hogy ki melyik templomiban imádja istenét Erre nem is volt szükség. Ott mindnyájan _ katonák és mindnyájan magyarok voltunk. És bizony — bár azt mondják, nemzetkeztek vagyunk — a magyar nyomdász fegy_ vert emelt az olasz nyomdászra, a magyar;a zsidó az orosz zsidónak a német katolikus aj, francia katolikusra és viszont — ha a körülmények úgy hozták magukkal. Hogy miért;. volt ez igy és jó_vol_t-e_— az ismét más lapra tartozik, tisztek bizonyosan voltak olyan, jó katonák és olyan jó magyarok, mint azok, akik ma magyarságunkat kétségbe vonják. Érdemetlennek semmi esetre sem adtak volna kitüntetést, sem előléptetést. Azt is mondják, hogy az ipari munkásság aránylag jobban volt képviselve a front mögötti alakulatoknál, mint az első vonalakban. Lehetséges. Azonban meg kell állapítanunk azt, hogy az ipari munkásság, különösen a nyomdászok testileg nagyobb arányban voltak alkalmatlanok frontszolgálatra, mint az aránylag sokkal jobb körülmények között élő földmivesosztály. De még ha például a műszaki csapatoknál, autósoknál, léghajósoknál, távírócsapatoknál, raktárakban és irodákban analfabétákat használni nem lehetett —ez igazán nii az ipari munkásság hibája. Eltekintve attól, hogy a volt közös hadsereg hivatalos nyelve a német volt és a németül tudók is többnyire az ipari munkásság sorából kerültek ki, így ez, természetesen előnyösebb beosztást biztosított nekik — amiről persze ismét nem ők tehetnek. Amikor mindezeket megállapítjuk, tiltakoznunk kell az ellen, ha olyan fiatal emberek, akik a háború megindításakor, még rövid a nadrágban, a háborút éljenezve vonultak végig körutakon és hősiesen itthon maradtak, mig mi — itthon hagyva iaí bizonytalanságiban asszonyt, gyereket, azzal a tudattal, hogy sohasem fogjuk őket többé viszontlátni — az első napokban már útban voltunk a harctér felé, no igen, az ilyen emberek ne tanitgassanak ki most bennünket is hazafius kötelességről. Hogy olyan emberek, akik mint nélkülözhetetlennek, vagy pótolhatatlanok, szükmellüek, avagy lúdtalpnak voltaik és ezért itthon maradtak ott a jó meleg kávéházakban vagy a sarki kocsmában minden burgoskodtak, míg mi a Kárpátokban sötét , fagyos éjjeleken, nyakig érő hóban halálra fáradva és félig megfagyva zavartuk ki az oroszt a magyar földről, — no igen, az ilyen emberek ne magyarázzák most nekünk azt, hogy nem mi, hanem ők voltak a jó magyarok. Ha olyan konjunktura-lovagok, azok a háború alatt a nyarat valamely hazai vagy tengerparti fürdőhely hűs hullámaiban, lubickolva töltötték, mig mi a karsztok égcÉi és perzselő, sziklái között lelkünk üdvösségét adtuk volna oda egy korty vízért, az ilyen emberek ne muzsikálják most a fülünkbe, hogy mi a magyar hazafiság. Olyan emberek, akik 18 vészárkot csak az „Érdekes Ujság“-ban vagy a Hűvösvölgyiben haléptidíj mellett láttak, mere mi már évek óta lakói voltunk, hogy