Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)

1920-05-28 / 22. szám

Budapest, 1920 május 28 ötvenkette­dik évfolyam 22. szám TYPOGRAPHIA A magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyesületeinek hivatalos közlönye ...... ... ... SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: „ Megjelenik minden héten pénteken. Elő- i»r tt-j a ptni­ri VITT IWRgnrtilV sirrp­t­­* c? Á­m Kéziratok n­em adatnak vissza. Hirdető­­fizetési ár egész évre 48 korona. Egyes «UDAPES1, Vm, BÉRKOCSIS­ UTCA 1. SZÁM, sok nonpareille-soronként megállapodás szám­ára 1 korona. Telefon: József 1-33 FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők Előzetes meghívó. A Magyarországi K­ön­y­vny­omd­ászok és Betű­öntők Segélyző-Egyes illetőnek kí­úért­ közgyű­lése 1920. évi augusztus havában fog megtartatni. Ideiglenes napirend: 1. A választmány jelentése. 2. Egyéb ügyek. 3. Esetleges indítványok. Budapest, 1920 május 28. A központi választmány. Előzetes meghívó. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betű­öntők Szakegyesülete 1920. évi augusztus havá­ban tartja meg a Uldörí-fo­rgó ülését. Ideiglenes napirend: 1. A vezetőség jelentése. 2. Egyéb ügyek. 3. Esetleges indítványok. Budapest, 1920 május 28.A központi vezetőség. Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, április 28. Péter Jenő elnök indo­koltnak tartja, hogy ezen az ülésen kijelentse, miszerint a ’bizottság jövőbeni tevékenységétől is annak ,a tendenciának a megerősödését várja, amely a múltban is érvényesült. Sze­retné hinni, hogy az a békés együttműködés, amely a múltban fönnállott, fokozott megértés­sel fog a közös cél érdekében a Szakm­a összes érdekeltségére átplántáltatok Az ipar érdeké­ben kéri a bizottsági tagokat, hogy minden rosszhiszeműségtől mentes ítélőképességükkel igyekezzenek tárgyilagosak lenni. — Rothe­n­­stein Mór alelnök teljes egészében csatlakozik az elnök által elmondottakhoz azzal a hozzá­­fűzéssel, hogy csakis közös erővel lehet vala­mit elérni. Csak úgy mint eddig, a jövőben is kellő megértéssel kívánnak a munkások meg­­bízottai a szakma érdekében működni. — Pa­nasz: Egy gépmester és egy szedő felmondás nélküli elbocsátás miatt panaszt emelnek egy nyomdacég ellen. — Miután a cég az igényelt munkabért időközben megfizette, s a bizottság­ a panaszt tárgytalannak nyilvánítja. — Panasz: Egy segédmunkás panasza kétnapi munkabér megtérítése tárgyaiban. Panaszos előadja, hogy múlt év május 26-án megbetegedett és szeptem­ber 10-én jelentkezett a cégnél a betegség első két napjára eső táppénzért. Ekkor kiadták a munkakönyvét. Határozat: A bizottság a munka­­b­érszabályzat 11. szakasza és pontjának 4. bekezdése alapján kimondja, hogy nem bocsát­­kozhatik a panasz tárgyalásába. — Panasz. Egy újonnan fölszabadult szedő panaszolja, hogy a fölszabadulás napján fölmondás nélkül azonnal el lett bocsátva. Panaszolt cég előadja, hogy panaszos megbízhatatlan volt, állandóan későn járt a nyomdába és munkáját egyébként is hanyagul végezte. Határozat: A bizottság a fölmondás nélküli elbocsátást nem tartja indo­koltnak, J­iért is kötelezi panaszolt céget, hogy panaszost kétheti fölmondási idő kitöltése vé­gett állítsa munkába. — Panasz. Egy gépmes­ter panasza felmondás nélküli elbocsátás miatt. — Panaszos időközben ismét elfoglalta helyét panaszolt cégnél, miért is a panasz tárgytalan­nak nyilváníttatott. — Panasz. Egy berakónő panasza munkástársnője ellen, amelyben a rajta esett sértésért elégtételt kér. — Miután a meg­bízottak kiszállás alkalmával az ügyet békésen elintézték, a panasz tárgytalanná vált. — Pa­nasz. Egy nyomdacég azzal a panasszal fordul a békéltetőbizottsághoz, hogy a bizalmi férfiak egy állítólagos békéltetőbizottsági határozatra való hivatkozással kifogásolják a szedőgépe­ken a részletekben való tanulást, vagyis sze­rintük a tanulás csakis megszakítás nélkül történhetik. Határozat: A bizottság egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy az illető nyomdacég gépszedői akkor, amikor a szedőgépnél nincse­nek elfoglalva, kéziszedéssel tölthessék ki az időt, másrészt, hogy a kiképzés idejére egyik szedőgép r­en­dszerrő­l a másikra térhessenek át, annál is inkább, mert a szóban levő szedők tel­jes fizetést kapnak. — Előterjesztés: Egy nyomdacég kéri, hogy gépmestere, aki 1 gyors­sajtót és 1 tégelynyomót kezel, havonta körül­belül öt n napon át egy második tégelynyomót is kezelhessen. Határozat: A bizottság május 31-iki hatállyal a kérelemnek helyt ad. — Pa­nasz. Egy gépmester panasza újonnan felsza­badult elbocsátása miatt, egy szedő panasza rögtöni elbocsátás miatt; egy szedő panasza fölmondás miatt; egy szedő panasza különóra­­differencia miatt; egy szedő panasza redukált munkaidő miatt; egy gépmester panasza tett­leges bántalmazás miatt — megbízottak köz­benjárása folytán békésen elintéztettek. — Pa­nasz. Egy gépmester fiának tanoncul való szer­ződtetéséhez kéri a bizottság hozzájárulását, illetőleg­ a megfelelő iskolai képzettségtől való eltekintését. —­ A kéretem visszavonása foly­tán az ügy tárgytalan. — Panasz. Egy újon­nan fölszabadult gépmester panasza elbocsá­tás miatt. — A panasz visszavonása folytán tárgytalan. — Előterjesztés: Egy nyomdacég annak a megengedését kéri, hogy a szedősze­mélyzete megszakított munkaidőben, míg a gép személyzete félórai munkaszünettel meg­­szakított egy huzamos munkaidőben dolgozhas­son. Határozat: Míg az áramszolgáltatás kér­dése a főváros részéről rendezve lesz, a bizott­ság hozzájárul ahhoz, hogy a cég a kért munka­­időbeosztás szerint dolgozhasson. — Előter­jesztés: Egy magasabb iskolai képzettséggel bíró fiatalember kéri, hogy egy nyomdában mint betűszedő tancne szerződtethető legyen. Határozat: A bizottság a kérelemhez hozzájárul. —­ Előterjesztés: Egy fiatalember­­ magasabb iskolai képzettségére való­ tekintettel kéri, hogy három­­ évre mint betűszedő tancne szer­ződtethető legyen. Határozat. A bizottság a kérelemnek helyt ad. — Előterjesztés: Egy öt elemi osztályt végzett fiú kéri, hogy öt elemi osztály dacára, mint gépmester szerződtethető legyen. Határozat: A bizottság a kérelemhez hozzájárul. — Előterjesztés. Egy nyomda be­jelenti, hogy egy szedőt, aki vidéken háromévi tanulás után fölszabadult, egyévi utántanu­­lá­s céljából szerződtetett. Határozat: A bi­zottság a bejelentést tudomásul veszi. A mi magyarságunk és házas­ságunk. Több oldalról hangzott el mostanában az a vád a szervezett munkásság ellen, hogy nem jó magyar és nem jó hazafi. Mi magyar nyom­dászok szintén a szervezett munkásság tábo­rába tartozunk. Az összmunkásság megvédése e vádak ellen nem a mi feladatunk, de a ma­gyar nyomdászoké már igen. Pontos statisztika még­ nem jelent meg arról, hogy a magyar nyomdászok mily arányban vették ki részüket a világháborúból. Az 1919. évi „Nyomdász-Évkönyv“ adatai sze­rint — amely még 1918 júniusában lett össze­állítva — az anyaegyesületnek volt 8409 tanult férfimunkás tagja. Ebből több, mint fele, 4469 szaktárs teljesített katonai szolgálatot. Az Az itthonmaradottak vagy a hadköteles koron túl voltak már, vagy testi fogyatkozásuk miatt alkalmatlanok voltak. Fölmentve aránylag ke­vés volt. 1918 júniusáig az egyletnek százötvennégy szaktársunk elhuny­táról volt hivatalosan tu­domása, akik a harctéren vagy egyéb katonai szolgálat következtében haltak el. Ez a szám azonban még korántsem végleges. Azután még négy vagy öt hónapig tartott a háború, ami szintén áldozatokat követelt. Számos szaktár­sunk senyved még mindig keserves rabságban, sok már évek óta mint „eltűnt“ szerepel és hozzátartozóik már lemondtak róluk. Mindenesetre nagy szolgálatot tenne pontos statisztika úgy a jelen­, mint az utókor szá­mára, amelyből pontosan meg lehetne állapí­tani, hány nyomdász halt meg, hány lett rok­kant, mennyi sebesült meg és ki milyen kitün­tetést és rendfokozatot kapott a világháború­ban. Annyit azonban pontos statisztika nélkül már most is megállapíthatunk, hogy a magyar nyomdai munkásság számarányához mérten nagyon is kivette részét a világháborúból. A Typographia majd minden száma hozta egy­­egy elesett szaktársunk gyászjelentését és’mi a fronton fájó és aggódó szivvel olvastuk ezt a jelentést, hisz nem tudhattuk, hogy a legkö­zelebbi számban nem a mi nevünk jelenik-e meg ott. A háború megindításában, annak elveszíté­sében leh­et bárki hibás, de a magyar munkás­ság nem. Egy része a fronton, másaik része itt­hon szenvedett. Neki jutott ki legjobban a nél­külözésekből a háború alatt is, után is. A nyomdai ipar is háborús ipar lett, munkanél­küli már alig akadt és a főnökök természete­sen ki is használták a kedvező konjunktúrát. Nem úgy a nyomdai munkásság — mert kol­lektiv szerződés alapján állva — s azt meg nem szegte és igy bizony az itthon m­aradott szaktár­sak helyzete sem volt egy percre sem irigy­­lésre méltó. A fronton szolgált szaktársak — merem állí­tani — voltak olyan jó katonák, mint a ma­gyar társadalom bármely rétegének tagjai. Bár szocialista meggyőződésünkből kifolyólag ellene voltunk a háborúnak, azonban, ha a kö­rülmények úgy hozták magukkal, a magyar szervezett munkások — köztük a nyomdászok is — megállták helyüket a fronton úgy, mint akár a szintén sokat szenvedett földmives­­osztály. Künn a fronton nem volt faji, felekezeti Vil­lon »i­s. Évekig voltunk együtt egymás mellett anélkül, hogy kiváncsiak lettünk volna rá, hogy ki melyik templomiban imádja istenét Erre nem is volt szükség. Ott min­dnyájan _ katonák és mindnyájan magyarok voltunk.­­ És bizony — bár azt mondják, nemz­et­keztek vagyunk — a magyar nyomdász fegy­_ vert emelt az­­ olasz nyomdászra, a magyar;a­ zsidó az orosz zsidónak a német katolikus aj, francia katolikusra és viszont — ha a körül­­­mények úgy hozták magukkal. Hogy miért;. volt ez igy és jó_vol_t-e_— az ismét más lapra­ tartozik, tisztek bizonyosan volta­k olyan, jó ka­tonák és olyan jó magyarok, mint azok, akik ma magyarságunkat kétségbe vonják. Érdemet­­lennek semmi esetre sem adtak­ volna kitünte­tést, sem előléptetést. Azt is mondják, hogy az ipari munkásság aránylag jobban volt­­ képviselve a front mö­götti alakulatoknál, mint az első vonal­akban. Lehetséges. Azonban meg kell állapítanunk azt, hogy az ipari munkásság, különösen a nyomdászok testileg nagyobb arányban voltak alkalmatlanok frontszolgálatra, mint az arány­lag sokkal jobb körülmények között élő föld­­mivesosztály. De még ha például a műszaki csapatoknál, autósoknál, légh­ajósoknál, távíró­­csapatoknál, raktárakban és irodákban anal­fa­­bétákat használni nem lehetett —ez igazán ni­i az ipari munkásság hibája. Eltekintve attól, hogy a volt közös hadsereg hivatalos nyelve a német volt és a németül tudók is többnyire az ipari munkásság sorából kerültek ki, így ez, ter­mészetesen előnyösebb beosztást biztosított ne­kik — amiről persze ismét nem ők tehetnek. Amikor mindezeket megállapítjuk, tiltakoz­nunk kell az ellen, ha olyan fiatal emberek, akik­­ a háború megindításakor, még rövid a nadrágban, a háborút éljenezve vonultak végig körutakon és hősiesen i­tthon m­­arad­ta­k, mig mi — itthon hagyva iaí bizonytalanságiban asszonyt, gyereket, azzal a tudattal, hogy soha­sem fogjuk őket többé viszontlátni — az első napokban már útban voltunk a harctér felé, no igen, az ilyen emberek ne tanitgassanak ki most bennünket is hazafius kötelességről. Hogy olyan emberek, akik mint nélkülözhetetlennek, vagy pótolhatatlanok, szükmellüek, avagy lúd­talpnak voltaik és ezért itthon maradtak ott a jó meleg kávéházakban vagy a sarki kocsmá­ban mind­en b­urgosk­odtak, míg mi a Kárpátok­ban sötét , fagyos éjjeleken, nyakig érő hóban halálra fáradva és félig megfagyva zavartuk ki az oroszt a magyar földről, — no igen, az ilyen emberek ne magyarázzák most nekünk azt, hogy nem mi, hanem ők voltak a jó ma­­gyarok. H­a olyan konjunktura-lovagok, azok a háború alatt a nyarat valamely hazai vagy tengerparti fürdőhely hűs hullámaiban, lubic­kolva töltötték, mig mi­ a karsztok égcÉi és perzselő, sziklái között lelkünk üdvösségét ad­tuk volna oda egy korty vízért, az ilyen embe­rek ne muzsikálják most a fülünkbe, hogy mi a magyar hazafiság. Olyan emberek, akik 18­ vészárkot csak az „Érdekes Ujság“-ban vagy a Hűvösvölgyiben haléptidíj mellett láttak, mere mi már évek óta lakói­­­ voltunk, hogy

Next