Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-14 / 2. szám
Budapest, 192. január 14 Ötvenharmadik évfolyam: A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ■ Megjelenik minden héten pénteken. Elő- RTTILAPFST VTTT TTHIPA 1 q?Am Kéziratok nem adatnak vissza, Hirdetéf azetesi az egesz evre 9« korona. Egyes oIJiJAťMt, Vlil, oMlUtMa-LlA 1. SZÁM, sok nonpareille-soronként megállapodás számára 2 korona. Telefon: József 1*33 FÉLEMELET, 4» AJTÓ, GUTENBERG*OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők 2. szám Az uj árszabály. tv. Az előnyök, amelyekhez a nyomdai munkások minden árszabályrevízió alkalmával jutnak, főképen az anyagiakban nyilvánulnak meg. Olyan időkben azonban, mint a mostaniakban, amikor a tárgyalások ideje alatt — különösen ha ezek elhúzódnak — a viszonyok az ugrásszerű drágulás következtében úgyszólván hétről-hétre más képet mutatnak és a megélhetési lehetőséget megakadályozzák, ez is más kép van. A budapesti nyomdai munkásság múlt év november végével, a vidéki pedig december második hetével kapott heti 100—150, illetve 190 koronáig terjedő bérjaivitást. Megjavultak a különböző bérpótlékok is. Emelkedett továbbá a korrektor és gépszedő minimuma. Megszűnt a különóradíjazásnál a maximum. Szabályozva lett a Schicht-munka és annak pótléka, úgymint a tisztán éjjeli munka, melynek kárpótlása eddig sok vitára adott alkalmat. Most azonban ez a fővárosban szakmunkások részére 40, munkásnők és segédmunkások részére 20 koronáiban, a vidéken pedig szakmunkásoknak 30, munkásnőknek 12 koronában állapíttatott meg. Gondoskodás történt a számolási alap egyszerűsítéséről is, azáltal, hogy az eddig a számolószedőnek bizonyos pénzben kifizetett 180 korona drágasági pótlék megfelelően átszámítva az alapárhoz csatoltatott, így emelkedett a számolási alap 10.46, illetve 10.54 koronára. Ennek az egyszerűsítésnek van azonban egy természetes következménye, amely a dupla és másfélszeres szedéseknél jut kifejezésre.Tudniillik azáltal, hogy a 180 korona drágasági pótlék beírni oglaltozik a 10.46 korona alapárban, nem lehet többé dupla és másfélszeres sorokat számítani, mert ez a 180 korona csak szimplán jár. Ehelyett a különleges szedésekért járó pótlékokat százalékos arányban kellett megállapítani. Ennek következtében lett a duplából 68%-os, a másfélszeresből 34%-os szedés. Ez azonban nem jelent visszaesést, hanem csak százalékokban a pontos kiszámításét az említett 180 koronának. Itt említjük meg, hogy a vidéki nyomdatulajdonosok a vidéken a számolási rendszert újra föléleszteni óhajtották, de a munkások képviselői ezt ez idő szerint teljesíthetőnek nem tartották, noha árszabály a számolást sehol másutt nem tiltja. Mindezeket az anyagi eredményeket lebecsülni nem lehet, de kielégítőnek mégsem minősíthetjük, mert a munkás a fizetések mellett sem tud rendesen táplálkozni és így képtelen a nagyobb munkaenergia kifejtésére. És ezért a munkások képviselői, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, föntartották maguknak azt a jogot, amennyiben a szükség ezt az árszabály lejárta előtt parancsolná, hogy újabb kívánságokkal állhassanak elő. A főnökök, miután egyebet nem tehettek, ezt a bejelentést tudomásul vették. Anyagi előnyökön kívül némi erkölcsi és egészségügyi eredményeket is sikerült eltérni. Itt van mindenekelőtt a szabadságidő. Eddig a nyomdai munkás három teljes év után kapott háromnapi szabadságot, most már két év után kapja ezt meg. Ennél a pontnál új az is, hogy hat napnál rövidebb szabadságidőbe az ünnepnap nem számítható be. Az árszabálynak e pontja azonkívül gazdag megtoldással láttatott el, hogy visszaélések a szabadságidő körül mindenképen kizárassanak. Ezek az árszabályban oly világosan vannak körülírva, hogy itt magyarázatra nem szorulnak. Ez az eredmény pénzben a munkásnak nem jelent semmit, egészségének azonban, ha keveset is, mégis hasznára van. És ha a legközelebbi árszabályrevízió alkalmával újra sikerül ilyen lépést előre tenni, akkor ez már nem is lesz oly elvetendő dolog Az árszabály 5. §-a, amely a nyomdahelyiségek egészségügyi viszonyaira vonatkozik, annyiban módosult, hogy munkási részről is arra kell törekedni, hogy a nyomdákban a tisztaság és rend föntartassék. Ez a megtoldás nagyobb fontossággal ér, mint ahogy ez az első pillanatra látszik. Kitűnik ez pedig rögtön abból a jegyzőkönyvi határozatból, amely e pont kiegészítéséül szolgál és afölött intézkedik, hogy a békéltetőbizottság kötelezheti a munkaadót, ha az egészségügyi szempontból mulasztást követ el, a panaszt képező sérelem záros határidőn belüli rendezésére. Ez az intézkedés csak akkor fog gyakorlati értékkel bírni, ha a munkások maguk is, illetőleg a bizalmmférfiak, a rendre, a tisztaságra ügyelnek. Nem tagadhatjuk, hogy eddig e téren nemcsak a főnökök követtek el mulasztásokat, hanem a munkások is. Igaz, ez idő szerint nem remélhetünk alapos javulást, mert a rossz helyiségben lévő nyomda ma jobbat szerezni nem tud, de jóindulattal és némi áldozattal lehet a bajokat enyhíteni. Ilyen értelemben azonban a velünk szerződésben élő főnökök kötelesek munkásaik egészsége érdekében mindent, amit lehet, megtenni. "Viszont a munkások tartoznak figyelni arra, hogy az ebből eredő munkaadói terheket ne súlyosbítsák azáltal, hogy ők maguk nem veszik elég komolyan a hgiénikus berendezéseket. . A vidéki árszabály újítást hozott nyomdavárosok osztályozásában. Erre azért a volt szükség, mert a megcsonkított Magyarországban e tekintetben alaposan megváltozott a helyzet. A régi árszabályban a vidéki városok négy bérosztályba voltak beosztva. Az új árszabály csak két osztályt ismer. Az eddigi második osztályú városok az elsőbe, a negyedik és harmadik osztályú városok pedig a második bérosztályba soroztattak. A minimum a vidéken ilyetén az első osztályban 500, illetve 540 korona, a második osztályban 490, illetve 530 korona. A differencia egész csekély, mert a megélhetési viszonyok a különböző városokban ez időszerint alig mutatnak föl valamelyes eltérést. Nagyobb differencia csak a fővárosi és a vidéki minimumok között van, de csak papiroson, mert a rideg élet a legtöbb helyen parancsoló módon kényszeríti a főnököket, hogy az árszabálytól eltérőleg többet fizesselek és igy a 45, illetőleg 55 koronás latitude, amely a fővárosi és a vidéki minimumok között az árszabályban fönnáll, elhomályosodik és nagyobb jelentőséggel nem is bír. Erkölcsi sikernek mondhatjuk azt az eredményt, amelyet a budapesti nyomdai munkásnak azáltal értek el, hogy a bizalmi nők fölvétettek az uj árszabályba. Ez elismerése szervezeti érettségüknek a főnökök által. Hisz bizalmi nők eddig is voltak. Azonban csak hallgatagon tűrték őket. A békéltetőbizottság előtt nem jelenhettek meg mint bizalmi nők. Itt csak a géptermi bizalmi férfi utján, aki sok esetben a munkásnő közvetlen följebbvalója, érvényesülhetett. Ez nemcsak gyámkodást jelentett, de nem éppen ritka esetben az igazság rovására is ment. Neki vádként a géptermi bizalmi férfiak ellen említjük ezt meg, de tagadhatatlan, hogy a gépmester nem minden esetben képes, pláne ha érdekelt fél, felülemelkedni az emberi gyarlóságon és részrehajlás nélkül az igazságot úgy szolgálni, ahogy ezt bíróság előtt szokás. Ebből folyt aztán az, hogy a munkásnőknek rendszerint nem volt bizalmuk a bizalmi férfihoz. Ez megszűnt. A munkásnők most saját kebelükből választják a bizalmi nőt, aki — persze egyetemben a nyomda bizalmi férfiaival — védi megbízói érdekeit. Mi bizton hisszük, hogy a nyomdai munkásnak ezt az előléptetésüket kellően értékelni és becssülni tudják. C3K> C*K> CSO CTZD C&O CZO C3Z3 CED C30 CEO C3LO CSO C3» C3K» C50 C3» C36 Hivatalos órák felek részére a Typographia szerkesztőségében és kiadóhivatalában naponta déli 12 és 1 óra között, valamint minden kedden és pénteken délután 4 órától 6 óráig tartatnak. Tagjaink kéretnek, hogy a hivatalos órák betartásával az iroda adminisztrációs munkáinak az elvégzését tegyék lehetővé a» caocaoc<SOCSffiC5agaocggC3íoCBocaasaat2a;>f3iy?eiMeygty?g»-i §§ § § I § § I I § Mit hozott az uj vidéki árszabály? Erre a kérdésre azt hiszem nyugodt lelkiismerettel rámondhatjuk, hogy kevés jót. Igaz, hogy a budapesti hosszas tárgyalások már sejttették velünk, hogy keveset várhatunk. De mindennek dacára többet vártunk és jogosan, mert ily állapotban magyar nyomdász még nem volt. Én csupán a bérkérdéssel mint legfontosabbal kívántok foglalkozni. Ez a fontos kérdés nem oldódott meg úgy, ahogy azt a nyomdai munkásság várta. Még csak pillanatnyilag sem elégítette ki a dolgozókat. Mert mit kaptunk? Száz koronát. Hiszen ez a száz korona még csak az eddig nélkülözött kenyéradagot sem pótolja. Hol van még a többi szükséges táplálék, amit eddig is nélkülöztünk abban a reményben, hogy majd bérjavitáskor kapunk annyit, amennyi a szükségletet némileg is födezd. Mint mindannyiszor, ismét csalódtunk. Azonban félő, hogy a folytonos csalódásokon nem lehet majd csak úgy simán átsiklani. Eljöhet az az idő, amikor a türelemnek vége szakad. Az éhséget ugyanis nem lehet örökké kitörni. Éhség és lerongyoltság barátságtalan érzelmeket és rossz kedélyállapotot szül. Eddig még csak megvoltunk, mert voltak ruhadarabjaink, rongyaink, de most már ezek mind elfogytak. Nincs semmi, amit a piacra vihetnénk, hogy keserves kérésünket pótoljuk. Soha nem volt oly szükség a kölcsönös megértésre, egymás támogatására, mint most. De mit látunk? Mi ,munkások szorgalommal, de testileg súlyosan megviselve végezzük napi munkánkat. És mit kapunk ellenszolgálatul? Alamizsnát! A mai fizetést másnak nem lehet nevezni, mert nem kapjuk ellenértékét szállított munkánknak. Munkánkért legalább annyit kell kapnunk, amennyi szükséges a létfentartáshoz, mert a további szenvedés, a nélkülözés tönkreteszi szervezetünket és munkaképtelenek leszünk. Most várjuk a januári 40 koronás javítást. Ezt a szegedi nyomdai munkások már megkapták, mert a legutóbbi bérjavítás alkalmával nem 100, hanem 200 koronát kaptak. A januári javítás sem annyi, amivel javítva volna helyzetünkön. Két kiló kenyér és a javítás kimerült. De ezzel szemben mindennek szökik föl az ária oly rohamosan, hogy ha mi ily csigalassúsággal fogunk haladni a fizetés javítással, akkor sohasem fogjuk elérni a rendes életnívót. Ilyen körülmények között nagyon vigasztalan a helyzetünk. Mert semmi kilátás nincsen arra, hogy csak némileg is megjavul helyzetünk! Munkanélküli szaktársainkat is nekünk kell eltartani. Ennél. a kérdésnél munkaadóink szép nyugodtan idegombolódznak. Hiszen ha kell munkás, van elég és ha kissé kevesebb a munka, akkor meg szélnek eresztik, hogy azután miből él, az mellékes. Az új árszabály többi pontjaival nem kívánok foglalkozni, mert azok a budapesti árszabály mintájára alakíttattak át. A munkaadók ezekhez ragaszkodtak ,a tárgyaláson, de a fizetés dolgában nem voltak hajlandók a budapesti mintát elfogadni. Ezzel egyébként a typographia már részletesen foglalkozott. Csupán egy tételre kívánok még kitérni, nevezetesen arra, hogy az egyhuzamban való dolgozásnál visszafejlődtünk. Mert eddig általában 8 óra volt feláras ebéddel az egyhuzamos munkaidő kerete és mostaVi óra. Ez bizony keserű szavakat csal ki a szaktársakból, mert ahelyett hogy javítottunk volna helyzetünkön, inkább rontottunk. Igaz, hogy csak átmenetileg. Reméljük, hogy a legközelebbi árszabálytárgyalásnál sikerül majd ezt a rossz pontot, mint a többi hátrányos rendelkezést a mi javunkra megjavítaniuILk Szlusii József.