Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-14 / 2. szám

Budapest, 1­92. január 14 Öt­venh­armadik évfolyam: A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ■ Megjelenik minden héten pénteken. Elő- RTTILAPFST VTTT TTHIPA 1 q?Am Kéziratok nem adatnak vissza, Hirdeté­f azetesi az egesz evre 9« korona. Egyes oIJiJAťMt, Vlil, oMl­UtMa-Ll­A 1. SZÁM, sok nonpareille-soronként megállapodás szám­ára 2 korona. Telefon: József 1*33 FÉLEMELET, 4» AJTÓ, GUTENBERG*OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők 2. szám Az uj árszabály. tv. Az előnyök, amelyekhez a nyomdai mun­kások minden árszabályrevízió alkalmával jutnak, főképen az anyagiakban nyilvánul­nak meg. Olyan időkben azonban, mint a mostaniakban, amikor a tárgyalások ideje alatt — különösen ha ezek elhúzódnak —­ a viszonyok az ugrásszerű drágulás követ­keztében úgyszólván hétről-hétre más képet mutatnak és a megélhetési lehetőséget meg­akadályozzák, ez is más kép van. A budapesti nyomdai munkásság múlt év november végé­vel, a vidéki pedig december második heté­vel kapott heti 100—150, illetve 190 koronáig terjedő bérjaivitást. Megjavultak a külön­böző bérpótlékok is. Emelkedett továbbá a korrektor és gépszedő minimuma. Megszűnt a különóradíjazásnál a maximum. Szabá­lyozva lett a Schicht-munka és annak pót­léka, úgymint a tisztán éjjeli munka, mely­nek kárpótlása eddig sok vitára adott alkal­mat. Most azonban ez a fővárosban szakmun­kások részére 40, munkásnők és segédmun­kások részére 20 koronáiban, a vidéken pedig szakmunkásoknak 30, munk­ásnőknek 12 ko­ronában állapíttatott meg. Gondoskodás tör­tént a szá­molási alap egyszerűsítéséről is, azáltal, hogy az eddig a számolószedőnek bizonyos pénzben kifizetett 180 korona drága­­sági pótlék megfelelően átszámítva az alap­árhoz csatoltatott, így emelkedett a számo­lási alap 10.46, illetve 10.54 koronára. Ennek az egyszerűsítésnek van azonban egy termé­szetes következménye, amely a dupla és más­félszeres szedéseknél jut kifejezésre.­­Tudni­illik azáltal, hogy a 180 korona drágasági pótlék beírni ogla­l­tozik a 10.46 korona alap­árban, nem lehet többé dupla és másfélszeres sorokat számítani, mert ez a 180 korona csak szimplán jár. Ehelyett a különleges­­ szedé­sekért járó pótlékokat százalékos arányban kellett megállapítani. Ennek következtében lett a duplából 68%-os, a másfélszeresből 34%-os szedés. Ez azonban nem jelent vissza­esést, hanem csak százalékokban a pontos kiszámításét az említett 180 koronának. Itt említjük meg, hogy a vidéki nyomdatulaj­­donosok a vidéken a számolási rendszert újra föléleszteni óhajtották, de a munkások képviselői ezt ez idő szerint teljesíthetőnek nem tartották, noha árszabály a számolást sehol másutt nem tiltja. Mindezeket az anyagi eredményeket le­becsülni nem lehet, de kielégítőnek még­sem minősíthetjük, mert a munkás a fizeté­sek mellett sem tud rendesen táplálkozni és így képtelen a nagyobb munkaenergia kifej­tésére. És ezért a­ munkások képviselői, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, fön­­tartották maguknak azt a jogot, amennyiben a szükség ezt az árszabály lejárta előtt parancsolná, hogy újabb kívánságokkal áll­hassanak elő. A főnökök, miután egyebet nem tehettek, ezt a bejelentést tudomásul vették. Anyagi előnyökön kívül némi er­kölcsi és egészségügyi eredményeket is sike­rült eltérni. Itt van mindenekelőtt a szabad­ságidő. Eddig a nyomdai munkás három tel­jes év után kapott háromnapi szabadságot, most már két év után kapja ezt meg. Ennél a pontnál új az is, hogy hat napnál rövidebb szabadságidőbe az ünnepnap nem számít­ható be. Az árszabálynak e pontja azon­kívül gazdag megtoldással láttatott el, hogy visszaélések a szabadságidő körül minden­­képen kizárassanak. Ezek az árszabály­ban oly világosan vannak körülírva, hogy itt magyarázatra­ nem szorulnak. Ez az ered­mény pénzben a munkásnak nem jelent semmit, egészségének azonban, ha keveset is, mégis hasznára van. És ha a legközelebbi árszabá­lyreví­zió alkalmával újra sikerül ilyen lépést előre tenni, akkor ez már nem is lesz oly elvetendő dolog Az árszabály 5. §-a, amely a nyomdahelyi­ségek egészségügyi viszonyaira vonatkozik, annyiban módosult, hogy munkási részről is arra kell törekedni, hogy a nyomdákban a tisztaság és rend föntartassék. Ez a megtol­­dás nagyobb fontossággal ér, mint ahogy ez az első pillanatra látszik. Kitűnik ez pedig rögtön abból a jegyzőkönyvi határozatból, amely e pont kiegészítéséül szolgál és afölött intézkedik, hogy a békéltetőbizottság köte­lezheti a munkaadót, ha az egészségügyi szempontból mulasztást követ el, a panaszt képező sérelem záros határidőn belüli ren­dezésére. Ez az intézkedés csak ak­kor fog gyakorlati értékkel bírni, ha a munkások maguk is, illetőleg a bizalmm­férfiak, a rendre, a tisztaságra ügyelnek. Nem tagadhatjuk, hogy eddig e téren nemcsak a főnökök követ­tek el mulasztásokat, hanem a munkások is. Igaz, ez idő szerint nem remélhetünk alapos javulást, mert a rossz helyiségben lévő nyomda ma jobbat szerezni nem tud, de jó­indulattal és némi áldozattal lehet a bajokat enyhíteni. Ilyen értelemben azonban a velünk szerződésben élő főnökök kötelesek mun­kásaik egészsége érdekében mindent, amit lehet, megtenni. "Viszont a munkások tartoz­nak figyelni arra, hogy az ebből eredő munkaadói terheket ne súlyosbítsák azáltal, hogy ők maguk nem veszik elég komolyan a hgiénikus­ berendezéseket. . A vidéki árszabály újítást hozott nyomdavárosok osztályozásában. Erre azért a volt szükség, mert a megcsonkított Magyar­­országban e tekintetben alaposan megválto­zott a helyzet. A régi árszabályban a vidéki városok négy bérosztályba voltak beosztva. Az új árszabály csak két osztályt ismer. Az eddigi második osztályú városok az elsőbe, a negyedik és harmadik osztályú városok pedig a második bérosztályba soroztattak. A minimum a vidéken ilyetén az első osz­tályban 500, illetve 540 korona, a második osztályban 490, illetve 530 korona. A diffe­rencia egész csekély, mert a megélhetési viszonyok a különböző városokban ez idő­szerint alig mutatnak föl valamelyes eltérést. Nagyobb differencia csak a fővárosi és a vidéki minimumok között van, de csak papiroson, mert a rideg élet a legtöbb helyen parancsoló módon kényszeríti a főnököket, hogy az árszabálytól eltérőleg többet fizesse­lek és igy a 45, illetőleg 55 koronás latitude, amely a fővárosi és a vidéki minimumok között az árszabályban fönnáll, elhomályo­sodik és nagyobb jelentőséggel nem is bír. Erkölcsi sikernek mondhatjuk azt az ered­ményt, amelyet a budapesti nyomdai mun­kásnak azáltal értek el, hogy a bizalmi nők fölvétettek az uj árszabályba. Ez elismerése szervezeti érettségüknek a főnökök által. Hisz bizalmi nők eddig is voltak. Azonban csak hallgatagon tűrték őket. A békéltető­bizottság előtt nem jelenhettek meg mint bizalmi nők. Itt csak a géptermi bizalmi férfi utján, aki sok esetben a munkásnő közvetlen följebbvalója, érvényesülhetett. Ez nemcsak gyámkodást jelentett, de nem éppen ritka esetben az igazság rovására is ment. Neki vádként a géptermi bizalmi férfiak ellen em­lítjük ezt meg, de tagadhatatlan, hogy a gépmester nem minden esetben képes, pláne ha érdekelt fél, felülemelkedni az emberi gyarlóságon és részrehajlás nélkül az igaz­ságot úgy szolgálni, ahogy ezt bíróság előtt szokás. Ebből folyt aztán az, hogy a mun­kásnőknek rendszerint nem volt bizalmuk a­­ bizalmi férfihoz. Ez megszűnt. A munkás­nők most saját kebelükből választják a bizalmi nőt, aki — persze egyetemben a nyomda bizalmi férfiaival — védi megbízói érdekeit. Mi bizton hisszük, hogy a nyomdai munkásnak ezt az előléptetésüket kellően értékelni és becssülni tudják. C3K> C*K> CSO CTZD C&O CZO C3Z3 CED C30 CEO C3LO CSO C3» C3K» C50 C3» C36 Hivatalos órák felek részére a Ty­pographia szerkesztőségében és kiadóhivatalában naponta déli 12 és 1 óra között, valamint minden kedden és pénte­ken délután 4 órától 6 óráig tartatnak. Tagjaink kéretnek, hogy a hivatalos órák betartásával az iroda adminisztrációs mun­káinak az elvégzését tegyék lehetővé a» caocaoc<SOCSffiC5agaocggC3íoCBocaasaat2a;>f3iy?eiMeygty?g»-i §§ § § I § § I I § Mit hozott az uj vidéki árszabály? Erre a kérdésre azt hiszem nyugodt lelki­­ismerettel rámondhatjuk, hogy kevés jót. Igaz, hogy a budapesti hosszas tárgyalások már sejttették velünk, hogy keveset várhatunk. De mindennek dacára többet vártunk és jogo­san, mert ily állapotban magyar nyomdász még­ nem volt. Én csupán a bérkérdéssel mint legfontosab­bal kívántok foglalkozni. Ez a fontos kérdés nem oldódott meg úgy, ahogy azt a nyomdai munkásság várta. Még csak pillanatnyilag sem elégítette ki a dolgozókat. Mert mit kaptunk? Száz koronát. Hiszen ez a száz korona még csak az eddig nélkülözött kenyéradagot sem pótolja. Hol van még a többi szükséges táplálék, amit eddig is nélkülöztünk abban a reményben, hogy majd b­érj­a­vitáskor kapunk annyit, amennyi a szükségletet némileg is födezd. Mint mindannyiszor, ismét csalódtunk. Azon­ban félő, hogy­ a folytonos csalódásokon nem lehet majd csak úgy simán átsiklani. Eljöhet az az idő, amikor a türelemnek vége szakad. Az éhséget ugyanis nem lehet örökké kitörni. Éh­ség és lerongyoltság barátságtalan érzelmeket és rossz kedélyállapotot szül. Eddig még csak megvoltunk, mert voltak ruhadarabjaink, ron­gyaink, de most már ezek mind elfogytak. Nincs semmi, amit a piacra vihetnénk, hogy keserves kérés­ünket pótoljuk. Soha nem volt oly szükség a kölcsönös meg­értésre, egymás támogatására, mint most. De mit látunk? Mi ,munkások szorgalommal, de testileg súlyosan megviselve végezzük napi munkánkat. És mit kapunk ellenszolgálatul? Alamizsnát! A mai fizetést másnak nem lehet nevezni, mert nem kapjuk ellenértékét szállí­tott munkánknak. Munkánkért legalább annyit kell kapnunk, amennyi szükséges a létfentartáshoz, mert a további szenvedés, a nélkülözés tönkre­teszi szervezetünket és munkaképtelenek leszünk. Most várjuk a januári 40 koronás javítást. Ezt a szegedi nyomdai munkások már meg­kapták, mert a legutóbbi bérjavítás alkalmával nem­ 100, hanem 200 koronát kaptak. A januári javítás sem annyi, amivel javítva volna hely­zetünkön. Két kiló kenyér és a javítás kimerült. De ezzel szemben mindennek szökik föl az ária oly rohamosan, hogy ha mi ily csigalassúsággal fogunk haladni a fizetés ja­vítással, akkor soha­sem fogj­u­k elérni a rendes életnívót. Ilyen körülmények között nagyon vigasztalan a helyzetünk. Mert semmi kilátás nincsen arra, hogy csak némileg is megjavul helyzetünk! Munkanélküli szaktársainkat is nekünk kell eltartani. Ennél­. a kérdésnél munkaadóin­k szép nyugodtan­­ id­egom­bol­ódznak. Hiszen ha kell munkás, van elég és ha kissé kevesebb a munka, akkor meg szélnek eresztik, hogy azután miből él, az mellékes. Az új árszabály többi pontjaival nem kívá­nok foglalkozni, mert azok a budapesti ár­szabály mintájára alakíttattak át. A munka­­adók ezekhez ragaszkodtak ,a tárgyaláson, de a fizetés­ dolgában nem voltak hajlandók a budapesti mintát elfogadni. Ezzel egyébként a typographia már részletesen foglalkozott. Csu­pán egy tételre kívánok még kitérni, nevezete­sen arra, hogy az egyhuzamban való dolgozás­­nál visszafejlődtünk. Mert eddig általában 8 óra volt feláras ebéddel az egyhuzamos munkaidő kerete és most­aVi óra. Ez bizony keserű szava­kat csal ki a szaktársakból, mert ahelyett hogy javítottunk volna helyzetünkön, inkább ron­tottunk. Igaz, hogy csak átmenetileg. Reméljük, hogy a legközelebbi árszabálytárgyalásnál sike­rül majd ezt a rossz pontot, mint a többi hát­rányos rendelkezést a mi javunkra megjavíta­­niuILk Szlusii József.

Next