Typographia, 1970 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
NEMZETKÖZI HÍREK Jugoszláv vendégek Budapesten Szakszervezetünk elnökségének meghívására június 9 és 12 között baráti látogatást tett hazánkban a Jugoszláv Ipari és Bányaipari Dolgozók Szövetségének háromtagú tanulmányi küldöttsége Pantetija Jevtic, a szövetség központi bizottságának s a szerbiai bizottság elnökségének tagja vezetésével; tagjai voltak Marijan Furijan, a zágrábi Informator Kiadó szakszervezeti bizottságának elnöke és Horvát Gyula, a Vojvodina tartomány szakszervezeti bizottságának titkára. A delegáció szervezetünk képviselőinek 1967. évi hasonló jellegű látogatását viszonozva, elsősorban az alábbi kérdéseket tanulmányozta: a magyar nyomda- és papíripari dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulása; iparágaink dolgozóinak anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszere; a nyomda- és papíripar fejlődésének perspektívái ; a szakszervezetek jog- és hatáskörei, mindenekelőtt az iparági tervezésben való szerepe, bevonása; a szakszervezeti tisztségviselők képzési és oktatási rendszere. Vendégeink hasznos tapasztalatcserét folytattak szervezetünk képviselőivel, s megtekintették a Kossuth Nyomdát és a Papíripari Vállalat csepeli gyárát. A mindkét fél számára értékes látogatás a szervezeteink közötti baráti kapcsolatok további elmélyítését is szolgálta. * Angol testvérszakszervezetünket központi vezetőségünk és iparágaink dolgozói nevében táviratban üdvözöltük a bérköveteléseket alátámasztó nyomdászsztrájk idején, amikor, éppen a választási harcok közepén — a Morning Star kivételével — három napig, június 10-től 12-ig országos napilap nélkül maradt Anglia. H. T. * A legújabb újságszedési eljárás A világhírű IBM szedési rendszer a világ legtökéletesebb szedőírógép-berendezése. A szöveget először egy írógép jellegű beadagoló gépen a szokásos módon lekopogtatják, vég nélküli mágneses szalagra, azután ezt behelyezik a teljesen automatikusan működő kiírógépbe, amely a beadagolt szöveget leolvassa és a kívánt tipográfiai elrendezésben kiszedi (teljes sorok, beljebbezett, középre állított sorok stb.). A beadagológép íróeleme nem a hagyományos billentyűkaros, hanem egy könnyű, kicsi gömbfej, amely néhány másodperc alatt más betűtípusra kicserélhető. Mindegyik gömb fej más-más betűfajta és betűfokozat jegyeit tartalmazza. A vele készített szöveg betűkontúrjai élesek, egyenletesen festékezettek. Minőségileg ugyanolyan hatású nyomdakész szöveg készíthető az IBM írógépes szedéssel, mint a hagyományos ólomszedéssel vagy a legújabb fényszedéssel. Az írószedőgépeket ma már nemcsak alkalmi kiadványok (egyetemi jegyzetek, kis példányszámú könyvek) készítésére, hanem külföldön sok helyütt újságkészítésre is használják, mert aránylag kis költségráfordítással alkalmazhatók szövegszedésre. Ugyanis a szedőírógépen készült szövegek közvetlenül felhasználhatók az ofszetnyomóformák készítésének folyamatában. A Norddeutsche Rundschau című nyugatnémet napilap (Itzehoe) alkalmazta 1961-ben elsőként Németországban a szövegszedéshez az IBM Composer rendszerű szedőírógépet. Itt a lap nyomásához — mint hazánkban is — az NDK-beli ,,ultraset 72” tekercsnyomó ofszetgépet használják. A többi közön a reutlingi Günter Lutze kiadó is bevezette az IBM- rendszerű automatikus írógépes szedési eljárást. Köszönet A János ünnepély szervező bizottsága ez úton is megköszöni a budapesti és vidéki vállalatok szakszervezeti bizottságainak, műhelybizottságainak, bizalmiaknak azt a kiváló szervező munkát, melyet az idei János-ünnepély sikere érdekében végeztek. Felhasználjuk ez alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjunk az Athenaeum, az Állami, a Globus, a Zrínyi Nyomdának, a Fővárosi Nyomdaipari Vállalatnak, valamint a Szentendrei Papírgyárnak az értékes támogatásért. TYPOGRAPHIA A sajtó dolgozóinak érdekében kívánatosak-e újabb szervezeti fórumok? Megfelelőek-e a lapkiadó vállalati és szerkesztőségi szakszervezeti testületek szervezeti keretei? Tudnak-e alkalmazkodni a korszerű gazdaságirányítás igényeihez, köztük az egyre növekvő kiadóvállalati önállósághoz? Az elmúlt két évben sokszor felmerültek ezek a kérdések az szb-k munkájának vizsgálata kapcsán. A megyei lapkiadók és szerkesztőségek esetében egyértelmű a válasz: nincs szükség új szervezeti keretre, a szakszervezeti bizottságok képesek betölteni a teljes jogú partner szerepét. A vitás kérdések elsősorban a budapesti lapkiadó vállalatok alapszervezeteit érintik, és most az új választási előkészületekkel ismét nagyobb teret kaptak. Jó példa az MTI Úgy tűnik, hogy a Magyar Távirati Iroda két évvel ezelőtt kialakított szervezeti formája megfelelően alkalmazkodott az új helyzethez. Jól bevált az a módszer, hogy a már régebben működő három munkahelyi bizottság (szerkesztőségben, fotóban és a gazdasági részlegben) nagyobb önállóságot kapott, közvetlenebbül részt vesznek minden, a munkahely dolgozóit közvetlenül érintő kérdés megvitatásában, sőt, esetenként a döntésekben. Eredményesen működik a szakszervezeti tanács, és — a gondosan összeállított tervre, a magas színvonalú viták után hozott határozataikra építve — a szakszervezeti bizottság is. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a Lapkiadóban, a Hírlapkiadóban és az Ifjúsági Kiadóban. A szakszervezeti bizottságok működése ellen nem lehet komolyabb kifogást tenni, lehetőségeikhez képest jól ellátják tennivalóikat. Munkájukat azonban gyakran korlátozza, sőt nemegyszer akadályozza a régi szervezeti forma. A vállalat vezetési szintjén megfelelő összhangot sikerült ugyan kialakítaniuk, ugyanitt szerepük van a gazdasági önállóság erősítésében is. A szervezeti keret azonban a vállalatokon belül már túlzottan centrikus, és az egyes kiadói részlegekben, nagyobb szerkesztőségekben nincs mindig megfelelő összhangban a decentralizált gazdasági önállósággal. A korszerű vállalati gazdálkodással együtt járt a belső decentralizálás, a szerkesztőségek, sőt, a kiadói osztályok vezetőinek hatáskör, jogkör növekedése, ugyanez azonban nem történt meg szakszervezeti vonalon. Ez is egyik magyarázata azoknak az eseteknek, amikor intézkedéseket hoztak, döntöttek bérpolitikai vagy más, kiadói, szerkesztőségi egységek élet- és munkakörülményeire jelentősebben kiható kérdésekben, megfelelő szakszervezeti partner nélkül. Ennek is tulajdonítható, hogy egyes szerkesztőségekben szinte negyedévről negyedévre változtatják az ösztönző bérezési módszereket anélkül, hogy azt szakszervezeti partner véleményezné, az érintett dolgozókkal történt vélemény alapján. Munkahelyi bizottságokat a szakszervezeti demokrácia erősítésére Nem tartom elegendőnek, hogy a bizalmi hálózatot erősítsék, esetleg ismételten átszervezzék. Azt hiszem, hogy a néhány alapszervezetben korábban létrehozott vezető bizalmi módszer sem elégséges ahhoz, hogy a szakszervezet betöltse az egyenjogú partner szerepét. Azért is vetődik fel a kérdés: nem lenne-e célszerű a három nagy lapkiadói és szerkesztőségi alapszervezetben is a vállalati decentralizálásnak megfelelően, néhány, a szakszervezeti bizottság alá rendelt, de nagyobb önállósággal rendelkező munkahelyi bizottságot létrehozni? Ez, véleményem szerint, javítaná a gazdasági-szerkesztőségi vezetőkkel való közvetlen kapcsolatot és egyben erősítené a szakszervezeti demokráciát is. Mód nyílna a többi között arra, hogy a munkahelyi bizottságok közreműködésével rendszeressé váljanak a taggyűlések, a dolgozói tanácskozások, és meghonosodjanak, hogy a kollektív szerződés vitájában valamennyi kiadói és szerkesztőségi alkalmazott egygyüttesen részt vegyen. Indokolt és szükséges lenne ez a szervezeti forma azért is, mert mindhárom kiadóvállalat eléggé széttagolt, az Ifjúsági Kiadónak például 16 részlege működik a főváros különböző részein. S mindehhez még hozzátehetem: ez a vélemény igényként, javaslatként többször elhangzott már, legutóbb például tavasszal a kollektív szerződések módosításának vitái során. Alakuljanak-e vállalati szakszervezeti tanácsok ? Az előző kérdéssel függ öszsze, hogy milyen fontos a vállalati szakszervezeti tanácsok létrehozása. Az üzemi, a szakszervezeti demokratizmus és a kibővült szakszervezeti jogok gyakorlása egyre többször igényli az szb-nél szélesebb körű testület állásfoglalását, egyetértését vagy döntését. (Csupán három feladatot említek: a vállalati terv véleményezését, egyetértést a kollektív szerződésben, döntést a szociális-kulturális alap felhasználásában.) Jelenleg ezt a szerepet csak a taggyűlés tölthetné be, amelynek gyakori összehívására azonban nincs mód, és nem lehet állandósítani a küldöttértekezletek rendszerét sem. S hogy a szakszervezeti tanács valóban alkalmas forma a szakszervezeti jogok gyakorlására, azt az MTI két évvel ezelőtt kialakított módszere bizonyította. Két esztendő tapasztalatai alapján, úgy vélem, hogy az említett kérdésekről egyértelmű és határozott állásfoglalás nélkül is érdemes elgondolkozni. k. a. így él és dolgozik három fővárosi kisüzemi bizalmi Lehangoló kép fogadja itt a látogatót: kormos, elhanyagolt külsejű, többnyire földszintes épületek, az üzemhelyiségekben százéves monstrumok öszszezsúfolva — egyszóval valahol a század elején járunk. Illetve mintha járnánk: 1970- et írunk, közelebb a XXI. századhoz. Ezek a körülmények megérdemelnének egy újabb cikket. A technika fejlődését náluk csak a néhanapján felújított gépek jelzik vagy az az öt modern, automatikus gép, amelyet „kisorsoltak” az öt legszerencsésebb üzemegységnek. (Ez nem vicc!) A 22 telep közül összesen csak tizenháromnak engedte meg taglétszáma a műhelybizottság felállítását, a többi kilencben a bizalmi látja el az ő munkájukat is. Ez utóbbiak közül kerestem fel három üzemegységet: milyen pluszfeladatot ró a bizalmira az önálló munka — erre voltam kíváncsi. BAKK KÁROLY — Elég kevesen dolgozunk itt, összesen huszonhárman, de hát el sem, férnénk többen. Az átlagkor 24—25 év, pár éve erősen megfiatalodtunk. Bakk Károly betűszedő, a 4. számú telep bizalmija sem panaszkodhat, épp hogy elhagyta a „KISZ-kort”. Két éve végzi e funkciót, azóta felvették a pártba. Egy félig lebontott budafoki mozi oldalszárnyában dolgoznak, elég kis helyen öszszezsúfolva. — Tudja, azért van ezeknek a kis helyiségeknek egy előnyük, amit nem adnánk fel semmiért: kitűnő közösség alakult ki, mindenki ismeri egymást; ha valami probléma adódik, rögtön „megy a jelzés”, a dolgozók nem várják meg, amíg a baj elefánttá nő. Egyenes, őszinte beszéd — ez az elvünk. Bakk Károlyt az egyik legaktívabb bizalminak ismerik. Nagyon erős és összeforrott munkaszellemet sikerült kialakítania, munkaversenyeket szervez, megalakította a KISZ- brigádot, amelynek külön célkitűzései vannak a szocialista üzemegység cím elnyerésén kívül, és tagja a szakszervezeti tanácsnak is. — Sajnos, ez évben állandó takarítások és tatarozások teszik lehetetlenné a teljesítmény fokozását — szabadkozik —, még elmaradásunk is van. — Megoldatlan panaszokat nem talál, kivéve a fizetést. De hol nem elégedetlenek a pénzzel? A Fővárosi Nyomdaipari Vállalat azonban sokkal nehezebb helyzetben van testvérvállalatainál. Húsz évvel ezelőtt, 1950-ben államosították, a magántulajdonban levő, a város minden pontján fellelhető kisebb nyomdákat. Tanácsi kézbe kerültek, így bérszínvonaluk lassan elmaradt a nyomdászok átlagos szintjétől. BOROS SÁNDORNÉ De ez jellemző a 9. számú egységre is, ahol sikerült teljesíteni a kitűzött célokat, így a múlt évben ők nyerték el a szocialista üzemegység címet. Itt dolgozik berakónőként a vállalat legrégibb bizalmija, Boros Sándorné, aki mögött már tizenegy év szívvel és lélekkel végzett szakszervezeti munka áll. — 1950-ben kerültem ebbe a nyomdába, alapító tag vagyok. Tavaly meghalt a férjem, azt hittem, én sem élem túl. Ez a kis közösség azonban segített nekem; ma már ugyanúgy akarok élni és dolgozni, mint azelőtt. Mindenki anyukája , Aranka néni ennek a családias érzésnek köszönheti tizenegy év bizalmát, pedig ő is alig lépett túl a negyvenedik életéven. A cím elnyerésében nagy része volt Mihalek Sándor üzemegységvezetőnek, aki 25 éves korában került a nyomda élére, öt évvel ezelőtt, ő a „komplexbrigád” másik tagja. Kéthetenként ülnek össze, hogy megtárgyalják a legégetőbb gondokat, a legszükségesebb intézkedéseket. Érthető tehát, hogy ilyen vezetés és gondoskodás mellett sikerült elérni a fiatalok ragaszkodását az üzemhez, évente csak egykét vándormadár számára adnak ideiglenes otthont. VERES KÁROLYNÉ — „Papucsvállalatnak” hívják a nyomdászok az üzemeket, mert a tanács együtt emleget a papucsüzemmel — mondja Veres Károlyné fanyar mosollyal, hiszen nekik fáj a legjobban. A 13. számú telep bizalmija még fiatalasszony, tele családi gondokkal. Talán ezért vállalta el másfél évvel ezelőtt oly nehezen e feladatot. A vezetők nem bánták meg, hogy rábeszélték: azóta a szakszervezeti élet nem fejeződik be a tagdíjbeszedéssel. A raktárunk megtelt, így a folyosón tároljuk az anyagot, egyszóval nagy a rendetlenség. Azt is megtudtam, hogy a fiatalok közül mindenki, tanul vagy részt vesz szemináriumon.* A legjellemzőbb problémákat igyekeztem megvilágítani a három bizalmi bemutatásával. A beszélgetésekből sok általános következtetést, tanulságot lehet levonni. Ezek közül a legnagyobb a közös munka eredménye, „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvének érvényesülése. A családiasság pozitívuma valóban második otthont jelent a dolgozóknak. És ebben a hangulatban a bizalmi is élvezheti a munkások bizalmát, megbecsülését. RAJNA GYÖRGYI 1970. JÚLIUS 1 Céljuk: még többet tenni a dolgozók jogainak biztosításáért Beszélgetés Hegedűs Ernő szb-titkárral A Műszaki Könyvkiadó dolgozói munkájukkal, eredményeikkel tanúsítják, hogy a hazai műszaki könyvkiadás lépést tart a technika rohamos fejlődésével. Az egész kiadói kollektíva arra törekszik, hogy a rábízott kiadványok gyorsan, pontosan és kifogástalan kivitelben jelenjenek meg. Az szb tevékenységéről beszélgettünk Hegedűs Ernő szbtitkárral, aki immár tizennyolc éve látja el tisztségét, így jelentős gyakorlatra tett szert munkájában. — Hogyan dolgozik a szakszervezeti bizottság? — A hattagú szb jól együttműködik a pártvezetőséggel és a vállalat vezetőivel. Vas Györgyné párttitkár és Solt Sándor igazgató mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vállalat kollektív szerződésében rögzített jogok maradéktalanul érvényesülhessenek. Ugyanakkor a dolgozók is lelkiismeretesen teljesítik kötelességeiket. Aktív termelési tanácskozások A dolgozók aktivitása legjobban lemérhető a termelési tanácskozásokon. A részvevők arányát és a hozzászólók számát figyelembe véve is sikeresek ezek. Azzal, hogy a részvevők megismerkedhetnek a különböző problémákkal, lehetővé teszi a nehézségek legyőzését. Az elfogadott javaslatokat figyelmesen vizsgálják az érdekeltek, és sorsukról a következő tanácskozáson nem feledkeznek el beszámolni. Aktív bizalmi hálózat segíti a kiadói szb munkáját. Szoros kapcsolatban a pártfunkcionáriusokkal és a gazdasági irányítókkal döntik el a termelési, a segélyezési, jutalmazási és egyéb problémákat. Sok nehézséget okoznak azok a dolgozók, akik rövid idő után a távozás gondolatával foglalkoznak. A kiadó alkamas arra, hogy az új dolgozók rövid időn belül jó szakmai felkészültségre tegyenek szert, s csábítják őket a magasabb kereseti lehetőségek. Az szb és a bizalmiak figyelik a bérezésnél esetleg felmerülhető feszültségeket, és azok megszüntetésére — a lehetőségek keretein belül — javaslatokat tesznek. Következetesen alkalmazzák azt az elvet, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. A rászorulóknak nem kell hetekig várni az őket megillető segélyre, a gyors elbírálást gyors kifizetés követi. Az üdülés nem kis munkáját jól végzi Budai Zoltánná üdülési felelős. Mivel az évi 8—10 központi beutaló nagyon alatta marad az igényeknek, a vállalat és az szb anyagi hozzájárulásával teremtenek jó néhány önköltséges üdülési lehetőséget. Keveslik a dolgozók a családos beutalót, és sajnálják, hogy külföldi üdülésre nagyon ritkán nyílik alkalmuk. Szakmai továbbképzés Az szb nagy gondot fordít a kiadói dolgozók szakképzettségének bővítésére. Mind a szakszervezet, mind a Művelődésügyi Minisztérium által szervezett oktatásokon számosan vesznek részt, és az itt elért eredményes munka egyik feltétele a jutalmazásnak. A szocialista kultúráért, a kiváló dolgozó és a miniszteri dicséret kitüntetés fejezi ki évente a kiadó dolgozóinak eredményes munkáját. Fiatalok és idősek támogatása Az szb segítséget ad az utánpótlás nevelésében. A kiadó dolgozói bátran kérhetnek segítséget, s ennek eredményei jólesően tapasztalhatók a különböző munkaterületeken. Jó példa erre Bártfai Magda, aki a Kiadói Főigazgatóság gyakornokképző tanfolyamán ismerkedett meg a könyvkészítés alapelveivel, s ma már eredményesen dolgozik. Nem feledkezik meg az szb a kiadó 15—16 nyugdíjasáról sem, akik rendszeresen bejárnak a kiadóba, ajándékot, jutalmat kapnak, itt tovább folytatják szakszervezeti életüket, többen közülük rendszeresen dolgoznak is. Általában sok probléma van akiadókban. Itt ütnek vissza azok a negatívumok, amelyek a nyomdaipar elhanyagolásából erednek. A kiadói szó sokat tehet a dolgozók jogainak és kötelességeinek mind teljesebb érvényesülése érdekében. Szeretnénk még többet tenni dolgozóink jogainak biztosításáért — hangsúlyozta befejezésül Hegedűs Ernő. BEZUR GÉZA Nyugatnémet szakszervezeti vezetők látogatása hazánkban Központi vezetőségünk meghívására június 14. és 20. között Leonhard Mahlein elnök vezetésével hivatalos látogatást tett hazánkban a Német Szövetségi Köztársaság Nyomda- és Papíripari Szakszervezetének delegációja, melynek tagjai voltak még: Eugen Stotz és Dieter Blumenberg elnökségi tagok, valamint Max Melzer, a szakszervezet Hessen tartományi szervezetének elnöke. A német szaktársak hasonló szintű küldöttségünk 1968. évi NSZK-beli látogatását viszonozták. Vendégeink magyarországi tartózkodásuk során több alkalommal találkoztak és folytattak értékes vélemény- és esz-,mecserét szakszervezetünk elnökségének tagjaival, illetve vezetőivel. Az egyhetes változatos program keretében megtekintették az Athenaeum és Zrínyi Nyomdát, a Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyárát, továbbá megismerkedtek Budapest és a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő első magyar szocialista Város, Dunaújváros nevezetességeivel, valamint a Balaton környékével és a magyar dolgozók üdülési lehetőségeivel. A delegációt fogadta Földvári Aladár, a SZOT elnöke, majd látogatást tettek a magyar szakszervezetek központi iskoláján és elméleti kutató intézetében, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóságon, melyeknek vezetői átfogó tájékoztatást adtak a szakszervezeti tisztviselők képzési rendszeréről, a szakszervezeti mozgalom aktuális elméleti és gyakorlati kérdéseiről, s a magyarországi társadalombiztosítás rendszeréről. A csaknem 150 ezres tagsággal rendelkező szervezet vezető képviselői látogatásuk alatt különösen nagy érdeklődést tanúsítottak iparágaink dolgozói élet- és munkakörülményei, a gazdasági mechanizmus reformja, a szakszervezet és gazdasági szervek együttműködése, valamint a szociálpolitikai kérdések iránt. Az NSZK Nyomda- és Papíripari Szakszervezetének vezetői az elmúlt egy év alatt több szocialista országban is jártak. „Napjaink nemzetközi életének egyik kulcskérdése a béke. A szakszervezetek, ha együttműködnek, sokat tehetnek ennek elősegítésére. Remélem, magyarországi látogatásunk is egy lépésnek bizonyul majd ebben az irányban” — mondotta többek között Mahlein elnök. Központi vezetőségünk mindenkor támogatta és támogatja ma is a különböző társadalmi rendszerekben működő, illetve különböző irányzatú nemzetközi szövetségekhez tartozó munkás szervezetek, mindenekelőtt a nyomda- és papíripari szakszervezetek közeledését, nemzetközi összefogását és együttműködését. A látogatás során mindkét szervezet vezetői kifejezésre juttatták azt a törekvésüket, hogy a jövőben további kölcsönös erőfeszítéseket tesznek a kialakult kapcsolatok erősítésére, iparágaink dolgozói s a nemzetközi mimmásmozgalom javára. karai tibor