Typographia, 1970 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
1970. JÚLIUS 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 102.évfolyam * A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * ,7. szám ALAt 20 FILLÉR Mögöttünk víz — előttünk víz Szorongató reménnyel: hátha nem jön.. . Így ültek végig egy napot, így virrasztanak át egy hosszú éjszakát. Az a szerda délelőtt egészen tavaszias volt. Makó sötétzöld, dús gesztenyefái a nyarat idézték. A falvak fölbolydult rendje — a veszélyt. Az asszonyok nem főztek már aznap. Nem füstöltek a kémények. Délelőtt 11 óra körül az asszonyok nem a konyhában voltak. Az aszszonyok a gáton álltak és vártak. Hátha nem mozdul tovább, hátha békében marad a víz. A nagymamák és a gyerekek a ház előtt ültek. A vasárnap délelőtti békességet jelentő kispadokon. közel egymáshoz, kézenfogva ültek, ami egészen szokatlan, hiszen kézenfogva csak séta közben vezetik az unokákat. Máskor. De most csak ültek, az udvarokon a kiskocsikon a nagy rózsaszín dunyhák, az öregemberek, akik ülni restellnek, de a gáthoz már nem engedik őket. Klárafalva még nyugodt. Sámsonapátfalvára az ár előtti utolsó órákban értünk. Ott már háború volt. Borostás arcú katonák, rekedt hangig híradósok álltak a kis hídon. „Vétel... Az iskolánál buzgár. Itt is. Nem tudunk embert küldeni. Tartsatok ki, amennyien vagytok.” Kitartani. A folyó, a kedves Maros, s a nyugodt, kisgyerekeknek is biztos Szárazér alattomos, megállíthatatlan ellenség lett. Makó olyan alacsonyan fekszik a gátak és a gátakat ostromló vizek között, mintha máris víz alatt lenne. De ez a víz még csak párás, szinte tapinthatóan vizes tavaszi levegő — az eső is szemerkél —, még nem a sárgás, sűrű ár. Az utcákon lassú menetben biciklisták, biciklisták, biciklisták. Fölfelé, a gáthoz tartanak. Egy ballonkabátos fiatalember letámasztja a sáros, átázott gáton a gépet, s leballag a makadámúton — ami azelőtt a folyóparton vezetett végig — néhány lépést a vízig. Aztán visszaindul, elfelejtkezik a bicikliről, gyalog tart hazafelé. A gátak belső oldalát gumicsizmás őrök járják végig. Élő műszerként, centiről centire figyelve, hol akad útja a gát másik oldalán zubogó folyónak. Makó és Szeged között az országúton teherautók és teherautók. Egyforma jelük a szélvédő üvegen: ÁRVÍZVÉDELEM. A személyforgalom szinte teljesen szünetel itt. A sámsonapátfalvi gát szakadásához pillanatnyi szünet nélkül hozzák a homokzsákokat. A homokzsákokat kedden délután Szegeden, szép tavaszi napsütésben, a tiszai sétányon iskolások, egyetemisták töltötték. Olyan vidáman, ahogyan az minden gyermekközösségben, fiúk és lányok közös munkájában lenni szokott. Nevettek és viccelődtek, s aztán eszükbe jutott az ár. De a Tisza nyugodt volt. Másnap a kőművesek befalazták a Tiszát. Elzárták az alsó sétány lejáróit. Azon az éjjelen öntött ki a Maros. GYŐRY ZSUZSA A Szegedi Nyomda árvízvédelmi brigádja homokzsákokat tölt a Tisza-gáton Nyomdászok a gátakon A szegedi nyomdászok hősiesen védték városukat a fenyegető árvíz ellen. A május 22-én elrendelt harmadfokú árvízvédelem ideje óta állandó ügyeletes szolgálatot tartottak. A szegedi szaktársak éjjelnappal, három műszakban vettek részt az árvízvédelemben, előbb egy tíztagú brigáddal, majd a munkaszüneti napokon még nagyobb önkéntes csoportokkal. Voltak napok, amikor egy-egy ember 200 homokzsákot megtöltött és a helyszínre szállított. A szegedi nyomdászok csaknem két héten át védték városukat, de közülük többen saját kis otthonukat védték Szőregen, Újszentivánon, Deszken, Kiskundorozsmán. A hódmezővásárhelyi üzem kilenc dolgozója közreműködött Makó áttelepítésében, a lakosok elszállásolásában és élelmezésében. A vállalat gépkocsijai is besegítettek az árvízvédelembe. Három nyomdász, mint tartalékos katona teljesít árvédelmi szolgálatot. De a szakmába vágó munkákkal: feliratok, étkezési jegyek, karszalagok azonnali elkészítésével, és még sok más nyomtatvánnyal járultak hozzá a közös erőfeszítésekhez, így nyomtatták A Gáton című honvédújságot is. A Szegedi Nyomdavállalat dolgozóinak szabad szombaton végzett munkájának 40 ezer forint értéke is benne van az adományok között. Azóta tudomásunk szerint újabb öszszeget fizettek be. Dicséretére kell mondanunk a Szegedi Nyomdavállalat nődolgozóinak, hogy amíg férfi társaik a gátakon harcoltak az ár ellen, addig ők pótolták a közben így kiesett munkaerőt. Szép példáját adva a munkásösszefogásnak. Dolgozóink és vállalataink segítsége az árvízkárosultaknak Szakszervezetünk tagjai a pusztító vész első pillanataiban a gyors segítség fontosságának tudatában önfeláldozóan kapcsolódtak az országos mozgalomba. Lapunk zártáig 2 261 955 forintot fizettek be csekkszámlák útján az árvízkárosultak megsegítésére. A készpénzadományokon felül nem kisebb jelentőségű az anyagi segítség. Ilyen adomány például a Duna Papírgyár 15 021 kiló parafinált nátron csomagolópapírja (értéke 182 054 forint) és a dunaújvárosi papírgyár küldeménye: 05 méter mázsa hulladék búza takarmányozás céljára, 480 kiló filc, 43 mázsa deszka, 1 vagon gömbfa. A Csepeli Papírgyár 4 ezer kiló hullámdobozt, 45 ezer kiló hullámtekercset, 500 kiló zsineget 140 ezer forint értékben, továbbá 36 vaságyat sodronnyal, 136 matracot 30 ezer forint és 400 kiló használt nemezt takarónak, mintegy 4 ezer forint értékben juttatott az árvízkárosultaknak. A Diósgyőri Papírgyár az említettekhez hasonlóan ugyancsak a pénzadományon felül posztót, vaságyakat, takarókat, lemezhordókat, faládákat küldött, a Csomagolóanyaggyár pedig 420 ezer forint értékű polietilén és papírárut, összegezve a Papíripari Vállalat gyáregységeinek természetbeni küldeményeit, ezeknek értéke eléri a két és fél millió forintot. A sok-sok önzetlen felajánlást, melyek a hozzánk érkezett levelekből kitűnnek, lapunk szűk terjedelme miatt nem tudjuk olvasóink elé tárni. Annyit azonban még el kell mondanunk: a csupán néhány dolgozót foglalkoztató vidéki szerkesztőségektől, a fővárosi és vidéki kiadói dolgozóktól egészen a legnagyobb nyomdákig és papíripari gyárakig a pénzbeli adományokat megtoldották még a vállalati fejlesztési alapból. Így például az Egyetemi Nyomda 400 000, a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 100 000, a Magvető Kiadó 10 000, a Fejér megyei Nyomda 90 000 forint segélyt nyújtott. Befejezésül említsük még meg az Alföldi Nyomda dolgozóinak értékes felajánlását: vállalták egy soktagú család részére, körülbelül 200 000 forint értékű családi ház felépítését, ezen kívül szombatonként és vasárnaponként kétkezi munkával járulnak hozzá, hogy „meginduljon az élet a romokon”. Nyíltan, kertelés nélkül Egy izgalmas értekezlet a Szentendrei Papírgyárban A brigádvezetői értekezlet inkább vitadélutánhoz hasonlított, mint a megszokott — s valljuk be: megint! — értekezletekhez. Szerencsére, mert ezen a két órán senki sem unatkozott. A vitapartnerek szinte egymás szavába vágva érveltek, helyeseltek, igazat adtak, majd megint ellentmondtak egymásnak. A témát Balla Miklós, az üzemi bizottság elnöke „dobta be”. Az értekezlet a szokásos módon indult, de egyszer csak felrázta a résztvevőket az előadó néhány mondata. HELYSZÍN: Szentendrei Papírgyár. TÉMA: A szocialista brigádok elmúlt évi munkájának eredményei és — főként! — hiányosságai, s a patronálok felelőssége. A témáról még röviden csak a következőket jegyzem meg: 19 brigád nevezett be az elmúlt évben a szocialista brigádmozgalomba. Ez körülbelül 250 ember, a gyár egész kollektívájának egyharmada. Az idén a legmagasabb kitüntetést, az aranykoszorús jelvényt a papírgépen dolgozó Táncsics Szocialista brigád nyerte el. Több szó az értekezleten sem esett az eredményekről, annál több a hibákról, az elvárásokról. „Ha ez a kétszázötven ember valóban szocialista módon dolgozna, nem volna ennyi gondunk!” Ez volt az a bizonyos mondat, ami fölrázta a résztvevőket, a gőzölgő, illatos feketekávét kavargató hallgatóságot. Az előadó aztán sorolta a gondokat: a brigádpatronálók nem viselik szívükön eléggé a gondjaikra bízott közösségek látogatását, nevelését. Mint első, s legkisebb hibát említette, hogy a brigádok nem vezetik kellő figyelemmel a naplót. Pedig annak nemcsak formális jelentősége van. A brigád onnan emelhetné ki a termelésére vonatkozó számokat, saját munkáját a legjobban tudná ellenőrizni és figyelemmel kísérni, ha a naplót gondosan vezetnék. Tíz év alatt alig fejlődtek „Nem említem a szinte már elcsépelt kérdéseket: vegyenek részt többen a politikai oktatáson, próbáljanak közös programokat szervezni. Nem, mert ezek mellébeszélések, nem érintik a lényeget.” Mi a lényeg? — figyelt fel a hallgatóság. „Minőségi változásnak kell végre bekövetkeznie. Van olyan brigádunk, amely tíz éve együtt dolgozik és alig fejlődött valamit. Előbbre kell jutnunk a munkához való viszonyban és a társadalmi tulajdon kérdésében.” Egymás után jelentkeztek a hozzászólók. Varga Ferenc főmérnök: — Való igaz. A brigádmozgalomnak fejlődésen kell keresztülmennie. Nem az a lényeg, hogy minél több brigád legyen, hanem a meglevő kollektívák közös munkája, közös gazdasági eredményei a fontosak. A brigádok vállalásaiban első helyre kell tenni a termelési eredményeket. Ma már nem lehetnek vállalási pontok az ilyen jellegűek. Nem késünk, betartjuk a munkaidőt, nem fogunk igazolatlanul hiányozni! Valljuk be, nevetséges, ha egy szocialista brigád naplójában ilyen felajánlásokkal találkozunk, hiszen minden rendes munkás meghatározói ezek az úgynevezett szocialista vállalások. — Ma már arra van szükség, hogy keményen dolgozzunk, az előirányzott mutatókat feltétlenül teljesítsük, s lehetőleg még azokon felül is nyújtsunk valamit. Eredmények kellenek, s nem az apró negatív jelenségek elleni hadakozás. A szocialista brigád címe kötelez Szabó József párttitkár meg keményebb szavakkal fordult a hallgatósághoz: — A technikai fejlődés olyan nagy volt saját üzemünkön belül is, hogy erre kellett koncentrálni. A szocialista embertípus nevelése terén nem sokat értünk el. Amit bármelyik rendes munkás elvégez, azt néha egy szocialista brigádtag nem látja el. És sajnos nagyobb hatása van a többiekre a rossz példának. Ez egy szocialista brigád, így dolgoznak? Azonnal készen állnak a kívülállók a lebecsülésre, általánosításra. Czifferi József szb-titkár a védelem nevében kért szót. — Ne feledjük el eredményeinket. A 19 szocialista brigád azért megteremtette a törzsgárdát. S a munkában sem hátul kullognak. Az sem lebecsülendő,hogy összejárnak a brigádtagok, kirándulásokat szerveznek, a kultúrteremben is sokan találtak otthonra. Hosszú utat tettek meg a vándorzászlóig A Nógrád megyei nyomdászok is joggal lehetnek büszkék eddig elért eredményeikre. Nagyon mélypontról indultak, néhány elavult géppel, zsúfolt, egészségtelen helyiségekkel. Többször költöztek. Ahogy a velük szemben támasztott igények növekedtek, úgy szaporodott a létszámuk, és egy-egy új gép mindig örömöt jelentett az egész kollektíva számára. Különösen jelentős fejlődést értek el az utóbbi években a technikai felszereltségben csakúgy, mint a nyomdász törzsgárda kialakításában. Megváltozott szociális és munkakörülmények között fejthetik ki ma már a mindannyiunk számára hasznos tevékenységüket, bár az élet talán még ennél is gyorsabb fejlődést kíván. Az elmúlt tíz év alatt ötször nyerték el az Élüzem címet, és legutóbb a Kiváló vállalat címet, most pedig a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A pályázatot komoly feltételekhez kötik ilyen nagy kitüntetésnél. Ezeknek a feltételeknek csak úgy tudtak eleget tenni, hogy ki-ki a maga munkájával kapcsolódott az egész kollektíva tevékenységéhez. A vezetéstől kezdve a szedők, korrektorok, gépmesterek, berakónők, könyvkötők és segédmunkások tevékenysége szoros egységben van ebben az üzemben, és ez a ..siker záloga. Tavaly az előző évhez viszonyítva több mint 13 százalékkal növelték a termelést, és ebben különösen jeleskedtek a balassagyarmati telep dolgozói, akik a vállalaton belül Élüzem címet nyertek. A vállalat bátran élt a lehetőségekkel és saját fejlesztési alapján felül hitelt is igénybe vett új, modern gépek, berendezések beszerzésére. Ennek haszna már megvan. A géppark korszerűsítésével párhuzamosan gyártmánykorszerűsítés történt, amivel a minőséget javították, a költséget csökkentették és a munkát termelékenyebbé tették. A vállalat gazdálkodásának hatékonysága lényegesen javult. A teljes nyereségrészesedés 56 napi munkabérnek felelt meg az elmúlt évi eredmények alapján. A vállalat javuló gazdálkodása természetesen kihatott az egész kollektíva anyagi érdekeltségére is. Ha a béren kívüli juttatásokat is figyelembe vesszük, 1969-ben az előző évihez viszonyítva 20,2, tavaly pedig 21,3 százalékkal növekedett a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál az egy főre jutó átlagjövedelem. A nyomdászok szívesen versenyeznek, és hogy eredményesen is, azt a vörös vándorzászló elnyerése bizonyítja a legjobban. Ma már 14 brigádjuk vesz részt a szocialista brigádmozgalomban, és az idei eredmények is biztatók. Az elmúlt negyedévben például 25 százalékkal termeltek többet — holott létszámuk csak 10 százalékkal növekedett —, mint egy évvel ezelőtt, és nyereségük is 454 ezer forinttal több. Már korábban szó volt arról, hogy mélypontról indult annak idején ez a vállalat és ért el a vándorzászlóig. Útja a jövőben is felfelé ível, legalábbis a kézzelfogható jelek szerint. Új ötéves tervében 50 millió forintos ráfordítással létesülő új nyomdaüzem szerepel. A terveket megvalósító emberekről, sem feledkeztek meg. Szakmai továbbképzésen vesznek részt a dolgozók közül számosan. " Az utánpótlás neveléséről is gondoskodtak, érettségizett tanulókat iskoláztak be a budapesti tanulóintézetbe és a békéscsabai szakközépiskolába, és számukra ösztöndíjat adnak. Szeretik üzemüket a nógrádi nyomdászok és ennek nagyon sok jelét lehet tapasztalni a termelési eredményeken kívül is. Az utóbbi időben egyre többen újításokkal is segítenek az előrehaladásban. Gépekkel dolgoznak és a baleseti veszély itt sem kisebb, mint másutt, de a baleseti mutatóknál csak ezrelékekről lehet szó. A nógrádi nyomdászok elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Legkiválóbbjaik közül Szvoboda Zoltán műszaki vezető, Gregor József művezető, Fekete Albertné berakónő és Tóth Gyula könyvkötő a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést, tizenegy dolgozó pedig a kiváló dolgozó kitüntetést kapta(Nograd) A salgótarjáni nyomda Stollár Béla szocialista brigádjának tagjai ajándékokkal, ruhaneműekkel kedveskedtek a gyermeknap alkalmából Nyitrai Erikának. A kislány édesanyja tragikus hirtelenséggel hunyt el, aki a brigádnak megbecsült tagja volt A közömbösség cinkossággá fajulhat Balla Miklós újra negatívumokat, méghozzá súlyos viszszásságokat említett: — Nézzük csak meg, hogyan állunk a társadalmi tulajdonnal? Egyéni érdekből tudunk szólni, ha a mi öltözőnkből a ruhánkat vinné el valaki, bizonyára nem hagynánk szó nélkül, de a társadalmi tulajdon érdekében nem emel szót senki. Ki kérdezi meg: Komám, mit dugdosol a ruhád alatt? Ki rója meg a „zárspecialistákat”? A kilincsek, a csapok leszerelőit? Érezzük annyira magunkénak végre már az üzemet, hogy fogjunk össze a fosztogatók ellen. A többi hozzászóló beszélt még az üzemvezetők felelősségéről, akik nem törődnek eléggé a brigádokkal, nem kérik segítségüket, nem használják fel tanácsaikat. Mások azt mondták el, hogy ha ezen az értekezleten sikerült megállapítani a fontossági sorrendet, akkor a legközelebbi értékelésnél is ezek szerint járjanak már el. Ne lehessen első a szocialista brigádok versenyében egy kollektíva csak azért, mert jól vezetik a naplót, s a tagok meglátogatják beteg munkatársukat. Még színházba is eljárnak , de a munkában nem járnak az élen. A krónikás, aki szintén nem unatkozott a Szentendrei Papírgyár brigádvezetői értekezletén, úgy érzi, az, hogy nem csak az eredményekről beszéltek, hanem a hibák őszinte és kendőzés nélküli feltárásáról is, nagy eredmény. Gy. Zs.