UVATERV Híradó, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

SZEMÉLYI HÍREK WNEVEZÉSEK Bretz Gyula tervező­ irodaigazgató-helyet­­tes (300-as iroda), Klipper Tibor osztály­vezető-helyettes (2­303-as osztály). • • • NYUGÁLLOMÁNYBA VONULTAK Győr Mihály személygépkocsi-vezető (igazgatási és jogi osztály), Hajnóczy Csilla számítástechnikai matematikus (számítás­­technikai főosztály), Szomolányi Tibor ter­­vezőirodaigazgató-helyettes (300-as iroda), Tüttő László szakfőmérnök (100-as iroda). • • • ÚJ MUNKATÁRSAINK Dobrainé Oszkay Gabriella szerkesztő­rajzoló (2-306-os osztály), Driska László tervtáros (200-as iroda), Mátyássy László főmunkatárs (2-203-as osztály), Nagy József anyagmozgató segédmunkás (gazdasági osz­tály), Nagy Tamás tervezőmérnök (2-203-as osztály), Pethe Sándor Józsefné gépköny­velő (főkönyvelőség), Soós Csilla tervtáros (200-as iroda). Tatár Sarolta tervtáros (2­207-es osztály). • • • ÚJ CSALÁDTAGJAINK Szeretettel köszöntjük m­ás nagy csalá­dunk újszül­ötte­t : Kajánná Zöldréti Erzsébet (200-as iroda) Rita, Straubné Edelényi Rita (számítástechnikai főosztály) Krisztián nevű gyermekét. • • • KILÉPTEK A VÁLLALATTÓL Cserháti János irányító tervező (2-207-es osztály), Kiss Ferenc asztalos (gazdasági osztály), Reichardt Tamás tervezőmérnök (2-110-es osztály). TERI Áltattuk magun­kat, mert lelket meg reménységet öntött belénk, amikor ha meglátogattuk, ve­lünk indult immár hónapok óta ágyhoz kötötten is. Hittünk neki és közös biza­kodásunknak, nem halhat meg az, akire ily feladatot ró még az élet: fel kell nevelnie gyerekeit. Ő mondta így, elütve vigyázatlan szomorúságunkat. A lesújtó diagnózist egykedvűen, legyint­­ve fogadta: rajta nem foghat a baj! Nemcsak szóval, hanem a drasztikus operáció utáni talpraállásával, régen látott-hallott jó kedé­lyével, fiatal éveit még kevesebbnek láttató magabiztosságával bizonyította is. Újra m [UNK]­­gozni jött. Amikor megint ledöntötte lábá­ról a betegség, a belőle sugárzó bizakodásból táplálva hittük, ez csak múló gyengeség, tán szénanátha lehet. De mind riasztóbb hírek érkeztek felőle, s mind közelibb lett a fájdalmas bizonyság, nem jöhet vissza többet közénk. Gépírónak szegődött hajdani kiadói osz­tályunkra, s precíz, szigorú kritikusa volt a kéziratnak, akár cikk, akár csak egy levél volt az. Amikor lapunk, az Uvaterv Híradó útjára indult, s rá az a feladat várt, hogy a kéziratbegyűjtés nem könnyű teendőit vál­lalja, vagy a határidőn túl érkező anyagok lemaradását hozza be gyors és a tőle meg­szokott pontossággal, szívesen tette. Ha haragudni látszott, biztosak lehettünk ben­ne, az ügyért haragszik és szigorú. Úttechni­­kusi képesítést szerzett munkája mellett, s készült rá, hogy ekként megmérettesse magát, de kötődése erősebb volt, maradt. Két éve tán, hogy többször és egyre hosszabb időre nélkülözni kényszerültünk munkáját a szerkesztőségben, de hitette velünk, hamarosan újra itt lesz, hisz annyi itt a tennivaló, majd ő rendbehozza a restan­ciákat. Helyette a megmásíthatatlan tényről jött a hír: Teri, Murányi Antalné június 12-én, vasárnap délelőtt meghalt. Szomorú szívvel osztozunk egész család­ja, az őt fáradhatatlanul ápoló férje, aggódó szeretettel nevelt gyerekeik, az iskolássá lett Viki, a középiskolássá cseperedett Gábor és a telefonközpontunkban éveken át dolgozó édesanyja, Jutka néni vigasztalan bánatában. Teri harmincnyolc éves volt... * Fejős László Ezúton köszönöm meg az uvaterves kol­légáknak, hogy a család gyászában osztozva feleségemet utolsó útjára elkísérték, rész­vétüket nyilvánították. Murányi Antal MEDVE LAJOS Megdöbbentő hírt kaptunk: Medve La­jos barátunk 68 éves korában elhunyt. „Ősi"­uvás volt, dol­gozott még a Metro­­polban is. Együtt erősödött a növekvő vállalattal, az ügyes kezű rajzolóból meg­bízható, alapos tudású tervezővé fejlődött. Közelebbről 1961 óta ismertem, ekkor került az újonnan alakult brigádomba. Men­­nyi közös emlék a sokszor hetekig tartó, geodéziai munkán töltött brigádkiszállások­ról, esti beszélgetésekről. Öröm volt vele együtt dolgozni, aktív és vidám volt a benti munka során is. A fiatalokkal is szívesen fog­lalkozott, tanította őket a pontosságra, az úttervezés fortélyaira. Mindenki szerette, ezt bizonyítja, hogy sokáig volt a már akkor is fontos szerepet játszó osztály szakszervezeti bizalmija. Sajnos egészsége hamar megromlott, idő előtt vonult nyugdíjba, amit alig tizennégy évig tudott élvezni. Mint nyugdíjassal egyre kevesebbet találkoztunk, az utóbbi egy-két évben pedig már „csak" hallottunk felőle. Tudtuk, hogy egészsége hullámzó, de korai halálhíre mégis megdöbbentett bennünket. Fájdalommal búcsúzunk tőle, barátai, kollégái megőrzik emlékét. Bíró Sándor TAGGYŰLÉST TARTOTT VÖRÖSKERESZT-ALAPSZERVEZETÜNK A május 25-ei taggyűlésen Galambos Györgyné áttekintést adott az alapszervezet tevékenységéről, feladatairól. A titkári be­számoló után vezérigazgatónk kitüntetése­ket, jutalmakat nyújtott át a kiemelkedő társadalmi munkát végzett aktivistáknak. Sáránszky Katalin a Vöröskereszt V. Kerü­leti Szervezetének képviseletében a taggyűlé­sen adta át titkárunknak a Kiváló Vörös­keresztes Alapszervezet kitüntető oklevelet. A június 6-ai véradónapon kilencven munkatársunk összesen harminchat liter vért adott. Köszönet érte. 14

Next