Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)
1885-02-14 / 47. szám
Z ÜGYVÉDEK LAPJA. sajnáljuk, hogy a törvényhozás azon időben, midőn még volt benne érték az igazságszolgáltatás magasabb érdekei iránt, nem teremtette meg a benső összefüggést és ama szervezeti kapcsolatot a bírói és ügyvédi kar között, mely a franczia és angol bírói és ügyvédi kar között tényleg létezik. Ily benső és bizonyos tekintetben szervezetinek mondható kapcsolat mellett, nemcsak megnehezíttetnének, de majdnem lehetetlenné tétetnének oly önkényes és parcziális változások a bírósági szervezetben, aminőnek, úgy látszik, a jászberényi és karczagi törvényszék áldozatul esik. Mert az a kormány, mely a tőle nem függő, az állampénztárból fizetést nem hozó ügyvédi karnak, bizonyos törvényszéki székhelylyel kapcsolatos szervezeti jogaival állana szemben, midőn ily székhelyeknek megszüntetését tervezi, alig merészkednék a birói függetlenség egyik sarkalatos elvének megsértésével járó törvényhozási intézkedést proponálni. Ma ezt bátran teheti. A birói függetlenség biztosítékai ép annyira függnek a kormány önkényétől, mint az ügyvédi kar érdekei és csakugyan egyszerűen nevetséges volna azon feltevés, hogy ott, ahol saját hatalmának érvényesítéséről van szó, ezek közül az egyiket e kormány jobban szívén fogja viselni, mint a másikat. Hiszen látjuk, mi történik. A törvény mint sarkalatos elvet kimondja, hogy a bírót saját akarata nélkül még áthelyezni sem szabad. Mit tesznek tehát? Egyszerűen megszüntetik magát a törvényszéket és ha enyhébben is, de tényleg alkalmazzák ezt a rettenetes hatalmi theóriát, melyet a világ legnagyobb despotája, I. Napóleon talált fel, ki azt mondá, hogy a törvény tiltja ugyan, hogy a bíró állásától bírói ítélet nélkül elmozdíttassék vagy áthelyeztessék, de azt már nem tiltja, hogy maga a bíróság, melynél a bíró ezen állást elfoglalja, megszüntettessék és eltöröltessék. Így azután megtörtént, hogy a császár egy csapással megszabadult Francziaország összes bíráitól, kikéknek állását régi alkotmányi alaptörvények biztosították s kik a császárság proklamálásakor, mert valamennyi törvényszék megszüntettetett, egyszerre elvesztették rangjukat és állásukat s az uj szervezésnél, mely nehány nap alatt bekövetkezett, csak a legszolgalelkűbb bírák neveztettek ki, kiktől a hatalmas Caesar önkényének félni többé nem kellett. Igaz, hogy oly rendkívüli események közepette, minőkre épen most hivatkoztunk, hasztalan minden törvényes biztosíték a hatalommal szemben, de bátran merjük mondani, hogy rendes kormányzati viszonyok között, nincs hatályosabb biztosítéka magának a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatási szervezet lehető állandóságának, mint az, ha a kormánynak, mely e szervezet megbolygatását tervezi, nemcsak a tőle többé-kevésbé függő bírákkal, hanem egy tőle nem függő oly ügyvédi karral is kell számolnia, melynek szervezeti összeköttetését a bírósággal általában és egyes birói székhelyekkel különösen a törvény biztosítja. Íme egyik frappáns példáját nyújtja az említett két törvényszék egyszerű és könnyű megszüntetése azon érvek igazságának és gyakorlati hordás erejének, melyeket e lapok hasábjain az ügyvédi és bírói kar közti kapcsolat létesítése érdekében annyiszor hangoztattunk. Az ügyvédi kar tekintélye és jóléte közös érdeke az igazságszolgáltatás minden tényezőjének. Az a kormány, mely az ügyvédi karral nem gondol, sőt azt keresetében tönkre tenni törekszik, a bírói függetlenségnek és tekintélynek is esküdt ellensége lesz. És ott, hol az ügyvédi hivatásnak megélhetési feltételei vonatnak meg, ott nagyon vigyázzon magára maga azon bíróság is, melyre ily körülmények között ép oly könnyen ráolvashatják azt a theoriát, melyet a megyei kikerekitések alkalmával ráolvastak számos oly tisztviselőre, kinek állása törvény által biztosítva volt: megszün- Az „Ügyvédek Lapja'' tárczája. A czigány-primás sommás pere. Az „Ügyvédek Lapja” eredeti tárczája. Irta: Csetényi Adolf. A budapesti IX. kerületi kir. járásbíróság előtt Kuacs Máté jó nevű zenetársulatának vezetője következő keresetet adott be : „P. Domokos élelemszállitó az iránt szerződött velem, hogy 1884. november hó 6-án este 5 órakor jelenjek meg nyul-utcza . . számú házában jól szervezett és jó nevű zenetársulatommal, hogy kiskorú Márta nevű leányának lakodalmán másnap reggeli 5 óráig húzzam a talp alá valót. Jutalmul 60 írt összegben állapodtunk meg. Ez a tartozás ugyancsak a most említett időben lett volna fizetendő. A kitűzött időben pontosan megjelenvén bandámmal, ráhúztunk a többé nem új, de most is kedves Melanie-keringőre. Azonban ennek előadása közben dühösen kirontott alperes és nádpálczával hadonázva, elűzött bennünket, lármásan kiáltva utánunk, hogy ilyen zene Uj-Pesten sem járja, hogy nem tudunk semmit sem, hogy neki nem kellünk. Mi kénytelenek voltunk eltávozni (legjobban megijedt a kisbőgős) s midőn én másnap a kikötött dijat követelendő, elmentem P. úrhoz, az a tiszteletdij megfizetését megtagadta, okul hozván fel, hogy a kellő szolgálatot nem teljesítettük s igy fizetést jogosan nem követelhetünk. Alperes okoskodása azonban nem bir alappal, mert eltekintve attól, hogy én már most is tagadom, hogy fővárosszerte jónak elismert zenetársulatom nem felelne meg a fővárosi igényeknek is, alperes szolgálatára állottam s ő nem volt jogosítva engem önkényüleg elűzni s ha tette jog és ok nélkül, megfosztván engem működésem lehetőségétől, tartoznék nekem a kikötött dijat megfizetni. Alperes ellen megtettem különben illetékes helyen a fenyitő feljelentést is és fentartom kártérítési igényemet társulatom jó hírnevének megcsorbításáért. Ezúttal csak a kikötött tiszteletdíjat követelem, minthogy alperes vonakodik azt megfizetni. Tudomásomra jutott egyébként — igaz, hogy csak mostanában — hogy alperes nem azért tiltotta be a zenét, mintha működésünkkel nem volt volna megelégedve, hanem mert játékunk tárgytalanná vált. Ugyanis elmaradt a menyegző s előzőleg az esküvő. Az előtte való napon ugyanis felbomlott a Márta kisasszony és vőlegénye között fennállott parthie, mert az apa a 3000 írtban kikötött hozományt 25 forintos havi részletekben akarta a leendő férjnek megfizetni, mire ez azonban nem akart ráállani. A menyegzőn különben az idején nem értesitett vendégsereg már gyülekezett s csak az örömapa erélyes föllépése következtében egy része nagy nehezen kezdett oszladozni. Amikor alperes elutasított bennünket, a lakodalmi nép kitartósabb része meg nem engedte magát kapaczitáltatni s követelte, hogy esetleg házasság nélkül is tartassák meg a lakói, ha már megjelentek. Ezekből kitűnik, hogy részhiszemü volt alperes, ki csak ürügyet használva, akart keresetemtől elütni. Mindezeknél fogva az iránt esedezem, méltóztassék alperest hites szolga által megidéztetni s őt tárgyalás után itéletileg kö-