Ügyvédek lapja, 1885 (2. évfolyam, 41-94. szám)

1885-02-14 / 47. szám

Z ÜGYVÉDEK LAPJA. sajnáljuk, hogy a törvényhozás azon időben, midőn még volt benne érték az igazságszolgáltatás ma­gasabb érdekei iránt, nem teremtette meg a benső összefüggést és ama szervezeti kapcsolatot a bírói és ügyvédi kar között, mely a franczia és angol bírói és ügyvédi kar között tényleg létezik. Ily benső és bizonyos tekintetben szervezeti­nek mondható kapcsolat mellett, nemcsak megne­­hezíttetnének, de majdnem lehetetlenné tétetnének oly önkényes és parcziális változások a bírósági szervezetben, a­minőnek, úgy látszik, a jászberényi és karczagi törvényszék áldozatul esik. Mert az a kormány, mely a tőle nem függő, az állampénz­tárból fizetést nem hozó ügyvédi karnak, bizonyos törvényszéki székhelylyel kapcsolatos szervezeti jogaival állana szemben, midőn ily székhelyek­nek megszüntetését tervezi, alig merészkednék a birói függetlenség egyik sarkalatos elvének meg­sértésével járó törvényhozási intézkedést propo­nálni. Ma ezt bátran teheti. A birói függetlenség biztosítékai ép annyira függnek a kormány önké­nyétől, mint az ügyvédi kar érdekei és csakugyan egyszerűen nevetséges volna azon feltevés, hogy ott, a­hol saját hatalmának érvényesítéséről van szó, ezek közül az egyiket e kormány jobban szí­vén fogja viselni, mint a másikat. Hiszen látjuk, mi történik. A törvény mint sarkalatos elvet kimondja, hogy a bírót saját aka­rata nélkül még áthelyezni sem szabad. Mit tesz­nek tehát? Egyszerűen megszüntetik magát a tör­vényszéket és ha enyhébben is, de tényleg alkal­mazzák ezt a rettenetes hatalmi theóriát, melyet a világ legnagyobb despotája, I. Napóleon talált fel, ki azt mondá, hogy a törvény tiltja ugyan, hogy a bíró állásától bírói ítélet nélkül elmozdít­­tassék vagy áthelyeztessék, de azt már nem tiltja, hogy maga a bíróság, melynél a bíró ezen állást elfoglalja, megszüntettessék és eltöröltessék. Így azután megtörtént, hogy a császár egy csapással megszabadult Francziaország összes bírái­tól, kik­é­k­nek állását régi alkotmányi alaptörvények biztosí­tották s kik a császárság proklamálásakor, mert valamennyi törvényszék megszü­ntettetett, egyszerre elvesztették rangjukat és állásukat s az uj szerve­zésnél, mely nehány nap alatt bekövetkezett, csak a legszolgalelkűbb bírák neveztettek ki, kiktől a hatalmas Caesar önkényének félni többé nem kellett. Igaz, hogy oly rendkívüli események köze­pette, minőkre épen most hivatkoztunk, hasztalan minden törvényes biztosíték a hatalommal szemben, de bátran merjük mondani, hogy rendes kormány­zati viszonyok között, nincs hatályosabb biztosítéka magának a bírói függetlenségnek és az igazság­szolgáltatási szervezet lehető állandóságának, mint az, ha a kormánynak, mely e szervezet megboly­­gatását tervezi, nemcsak a tőle többé-kevésbé függő bírákkal, hanem egy tőle nem függő oly ügyvédi karral is kell számolnia, melynek szerve­zeti összeköttetését a bírósággal általában és egyes birói székhelyekkel különösen a törvény biz­tosítja. Íme egyik frappáns példáját nyújtja az emlí­tett két törvényszék egyszerű és könnyű megszün­tetése azon érvek igazságának és gyakorlati hordá­s erejének, melyeket e lapok hasábjain az ügyvédi és bírói kar közti kapcsolat létesítése érdekében annyiszor hangoztattunk. Az ügyvédi kar tekintélye és jóléte közös ér­deke az igazságszolgáltatás minden tényezőjének.­­ Az a kormány, mely az ügyvédi karral nem gon­dol, sőt azt keresetében tönkre tenni törekszik, a bírói függetlenségnek és tekintélynek is esküdt ellensége lesz. És ott, hol az ügyvédi hivatásnak megélhetési feltételei vonatnak meg, ott nagyon­­ vigyázzon magára maga azon bíróság is, melyre ily körülmények között ép oly könnyen ráolvas­hatják azt a theoriát, melyet a megyei kikerekité­­sek alkalmával ráolvastak számos oly tisztviselőre, kinek állása törvény által biztosítva volt: megszün- Az „Ügyvédek Lapja'' tárczája. A czigány-primás sommás pere. Az „Ügyvédek Lapja” eredeti tárczája. Irta: Csetényi Adolf. A budapesti IX. kerületi kir. járásbíróság előtt K­u­­­a­c­s Máté jó nevű zenetársulatának vezetője következő keresetet adott be :­­ „P. Domokos élelemszállitó az iránt szerződött velem, hogy 1884. november hó 6-án este 5 órakor jelenjek meg nyul-utcza . . számú házában jól szervezett és jó nevű zenetársulatommal, hogy kiskorú Márta nevű leányának lakodalmán másnap reggeli 5 óráig húzzam a talp alá valót. Jutalmul 60 írt összegben álla­podtunk meg. Ez a tartozás ugyancsak a most említett időben lett volna fizetendő. A kitűzött időben pontosan megjelenvén bandámmal, ráhúz­tunk a többé nem új, de most is kedves Melanie-keringőre. Azon­ban ennek előadása közben dühösen kirontott alperes és nádpál­­czával hadonázva, elűzött bennünket, lármásan kiáltva utánunk, hogy ilyen zene Uj-Pesten sem járja, hogy nem tudunk semmit sem, hogy neki nem kellünk. Mi kénytelenek voltunk eltávozni (legjobban megijedt a kis­­bőgős) s midőn én másnap a kikötött dijat követelendő, elmentem P. úrhoz, az a tiszteletdij megfizetését megtagadta, okul hozván fel, hogy a kellő szolgálatot nem teljesítettük s igy fizetést jogo­san nem követelhetünk. Alperes okoskodása azonban nem bir alappal, mert elte­kintve attól, hogy én már most is tagadom, hogy fővárosszerte jónak elismert zenetársulatom nem felelne meg a fővárosi igények­nek is, alperes szolgálatára állottam s ő nem volt jogosítva en­gem önkényüleg elűzni s ha tette jog és ok nélkül, megfosztván engem működésem lehetőségétől, tartoznék nekem a kikötött dijat megfizetni. Alperes ellen megtettem különben illetékes helyen a fenyitő feljelentést is és fentartom kártérítési igényemet társulatom jó hírnevének megcsorbításáért. Ezúttal csak a kikötött tiszteletdíjat követelem, minthogy alperes vonakodik azt megfizetni. Tudomásomra jutott egyébként — igaz, hogy csak mosta­nában — hogy­ alperes nem azért tiltotta be a­­ zenét, mintha működésünkkel nem volt volna megelégedve, hanem mert játékunk­­ tárgytalanná vált. Ugyanis elmaradt a menyegző s előzőleg az esküvő. Az előtte való napon ugyanis felbomlott a Márta kis­asszony és vőlegénye között fennállott parthie, mert az apa a 3000 írtban kikötött hozományt 25 forintos havi részletekben akarta a leendő férjnek megfizetni, mire ez azonban nem akart ráállani. A menyegzőn különben az idején nem értesitett vendégsereg már gyülekezett s csak az örömapa erélyes föllépése következtében egy része nagy nehezen kezdett oszladozni. A­mikor alperes el­­­­utasított bennünket, a lakodalmi nép kitartósabb része meg nem engedte magát kapaczitáltatni s követelte, hogy esetleg házasság­­ nélkül is tartassák meg a lakói, ha már megjelentek. Ezekből kitűnik, hogy részhiszemü volt alperes, ki csak ürügyet használva, akart keresetemtől elütni. Mindezeknél fogva az iránt esedezem, méltóztassék alperest­­ hites szolga által megidéztetni s őt tárgyalás után itéletileg kö-

Next