Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1890-11-08 / 46. szám

VII. évfolyam, 46. szám. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI A.R.I egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — negyedévre 1 frt 50 fcr. H---------------------------------------------------fal SZERKESZTŐSÉG: Buddapest, VI., Terézkömút 22. sz. a---------------------------------------------------, Budapest, 1890. november 8. (él-------------------------------------------------------------R KIADÓHIVATAL, Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. )---------------------------------------------------B- ---—--­MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. — — TARTALOM. Zárt ajtók mögött. — A sommás eljárásról szóló javaslat. — Ada­lék a csalárd bukás kérdéséhez. Irta: Vargha Ferencz bpesti kir. al­­ügyész. — Ingatlan ismételt eladása és eladott ingatlan zálogjogi meg­terhelése. Irta: dr. Sánta Elemér h. ügyvéd, budapesti kir. Ítélőtáblái joggyakornok. — Hogyan kerülhető ki az igazolás ? Irta : dr. Sacher Lipót budapesti ügyvéd. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza . Az igaz­ságról. Irta: Homo. Melléklet. J­ogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd­ügyek. — Bűnügyek. November 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. Zárt ajtók mögött. A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló ter­vezet tárgyalását] kezdette meg szerdán délután egy az igazságügyminiszter által összehívott szaktanácskozmány és pedig a nyilvánosság kizárásával­­ zárt ajtók mögött. Kik vesznek részt az ankéton, azt megírtuk lapunk utolsó számában. A magyar jogászvilág legkiválóbb férfiai van­nak meghíva. A meghívottak ellen senki semmiféle kifo­gást nem emelhet. Mi sem tesszük, de igenis nem hallgathatjuk el, hogy a szaktanácskozmány összeállításánál ismét jelét ad­ták annak, hogy a tapintatlanságok elkövetésében művészi tökélyre vitték az igazságügyminisztériumban. Meghívják a Curia elnökét és alelnökét, meghívnak néhány curiai bírót, de nem hívják meg sem a budapesti, sem a maros­vásárhelyi kh­. tábla elnökét. És hogy még kirívóbb le­gyen a dolog, miután az ügyészi szervezet módosításáról is van szó, elfelejtik meghívni Kozma Sándor fő­ügyészt is. Csak szárazon konstatáljuk a legújabb tapintatlansá­got, de nem fűzünk hozzá kommentárt. Egy külön czikkre tartjuk fenn magunknak felemlítését a nevezetes tapintat­lanságoknak, melyeket kár volna agyonhallgatni. Most másról akarunk szólani. Arról a zárt ajtók mö­götti tárgyalásokhoz volna ugyanis egynéhány megjegy­zésünk. Semmiféle miniszter alatt annyit nem tárgyaltak ti­tokban, mint Szilágyi Dezső alatt. Szegény Pauler titokban szeretett piszmogni, Fabinyi Theofil incognito utazgatott, de valamennyit fölülmúlja Szilágyi Dezső, a­ki mindenből titkot csinál és nemcsak maga nem árul el semmit, de szigorú titoktartást diktált mindenkire, úgy hogy a szá­jak általáos befogása uralkodik ministériu­­mában. Pedig a jogszolgáltatásban és mindenben, a­mi vele egyenrangú, a szabad intézmények legragyogóbb fegyverzete a nyilvánosság. Ez azonban nagyon hanyat­lóban van. Szilágyi Dezső nagyon jól tudja, hogy az a tervezet, mely fölött most a bírói kar legkiválóbb férfiai véleményt mondanak, fontos és nagy horderejű dolog. A tervezet átadatott a nyilvánosságnak, nemcsak a szaklapok, de a napilapok is közölték ezt és azzal, hogy „a nyilvánosság­nak átadott javaslatra a miniszter elnöklete alatt tárgyal­­tatik, csak azt dokumentálja, hogy a szakférfiak beható nézeteit ismernie, az eszméket szakemberek értekezleteiben tisztáznia kötelessége, mielőtt a tervezet törvényjavaslat alakjában a képviselőház elé kerülne. De hát ilyen felfogás által megokolt eljárásban aztán hol van az e felfogásnak megfelelő helyes logika? Mert mit használ a tervezet kinyomatása és ily módon való átadása a nyilvánosságnak, ha az egybehívott ankét a nyilvános­ság diskussiójának átadott javaslat csaknem minden para­grafusán változtat ? Ha tehát valaki a kinyomtatott terve­zethez a sajtóban vagy egyebütt hozzászólani akarna, Don Quixotti szélmalom-harczra vállalkoznék csak, mert olyan­ról szólana esetleg a szakismeret egész apparátusával, a­mely az ankét­ tanácskozások folytán legalább is túlhaladott álláspont, Így tehát a nyilvánosság emlegetése ezen rend­szer mellett csak lucus a non lucendo, semmi más. A nyilvánosság — a dolog természeténél fogva — sokkal inkább, sőt csakis az ankét tanácskozásainál lenne az ügy érdekében föltétlenül szükséges. A miniszter összehívja a szakférfiakat, de hogy azok milyen véleményben vannak a tervezet fölött, azt a titok sötét leple borítja. A tanácskozás eredményét a napila­pokban megjelenő stereotip ötsornyi értesítés adja meg, mely hangzik következőképen: A bírói és ügyészi szervezet módosítása tárgyában összehívott szaktanácskozmány, ma délután öt órakor tar­totta első ülését Szilágyi Dezső igazságügyminiszter el­nöklete alatt. A javaslat az általános tárgyalás alapjául elfogadtatott és a részletes tárgyalás a 10. paragrafusig haladt. Nesze neked a nyilvánosság! Hogy aztán ki vitá­zott ? ki mit mondott ? micsoda felfogás érvényesült ? a ter­vezet alapelvei megmaradtak-e vagy sem ? ahhoz semmi köze az érdeklődő közönségnek, az nem tartozik a nyil­vánosság elé. De hát akkor mire való a tervezet kinyomatása, ha a tervezet eredeti szerkezete és az ankét tanácskozások határozatai közt való eltérésről senki sem szerezhet tudo­mást ? Hát mire való akkor az a semmit érő, semmitmondó referáda az ankét tanácskopásairól, ha abból az értesítésből nincs a jelennek az az embere, a­ki kiokosodjék? A külföldet vakon majmolják abban, a­miben nem kellene, de idegenkednek a külföld példájától ott, a­hol Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next