Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1890-11-08 / 46. szám
VII. évfolyam, 46. szám. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI A.R.I egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — negyedévre 1 frt 50 fcr. H---------------------------------------------------fal SZERKESZTŐSÉG: Buddapest, VI., Terézkömút 22. sz. a---------------------------------------------------, Budapest, 1890. november 8. (él-------------------------------------------------------------R KIADÓHIVATAL, Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. )---------------------------------------------------B- ---—--MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. — — TARTALOM. Zárt ajtók mögött. — A sommás eljárásról szóló javaslat. — Adalék a csalárd bukás kérdéséhez. Irta: Vargha Ferencz bpesti kir. alügyész. — Ingatlan ismételt eladása és eladott ingatlan zálogjogi megterhelése. Irta: dr. Sánta Elemér h. ügyvéd, budapesti kir. Ítélőtáblái joggyakornok. — Hogyan kerülhető ki az igazolás ? Irta : dr. Sacher Lipót budapesti ügyvéd. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza . Az igazságról. Irta: Homo. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek. — Bűnügyek. November 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. Zárt ajtók mögött. A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló tervezet tárgyalását] kezdette meg szerdán délután egy az igazságügyminiszter által összehívott szaktanácskozmány és pedig a nyilvánosság kizárásával zárt ajtók mögött. Kik vesznek részt az ankéton, azt megírtuk lapunk utolsó számában. A magyar jogászvilág legkiválóbb férfiai vannak meghíva. A meghívottak ellen senki semmiféle kifogást nem emelhet. Mi sem tesszük, de igenis nem hallgathatjuk el, hogy a szaktanácskozmány összeállításánál ismét jelét adták annak, hogy a tapintatlanságok elkövetésében művészi tökélyre vitték az igazságügyminisztériumban. Meghívják a Curia elnökét és alelnökét, meghívnak néhány curiai bírót, de nem hívják meg sem a budapesti, sem a marosvásárhelyi kh. tábla elnökét. És hogy még kirívóbb legyen a dolog, miután az ügyészi szervezet módosításáról is van szó, elfelejtik meghívni Kozma Sándor főügyészt is. Csak szárazon konstatáljuk a legújabb tapintatlanságot, de nem fűzünk hozzá kommentárt. Egy külön czikkre tartjuk fenn magunknak felemlítését a nevezetes tapintatlanságoknak, melyeket kár volna agyonhallgatni. Most másról akarunk szólani. Arról a zárt ajtók mögötti tárgyalásokhoz volna ugyanis egynéhány megjegyzésünk. Semmiféle miniszter alatt annyit nem tárgyaltak titokban, mint Szilágyi Dezső alatt. Szegény Pauler titokban szeretett piszmogni, Fabinyi Theofil incognito utazgatott, de valamennyit fölülmúlja Szilágyi Dezső, aki mindenből titkot csinál és nemcsak maga nem árul el semmit, de szigorú titoktartást diktált mindenkire, úgy hogy a szájak általáos befogása uralkodik ministériumában. Pedig a jogszolgáltatásban és mindenben, ami vele egyenrangú, a szabad intézmények legragyogóbb fegyverzete a nyilvánosság. Ez azonban nagyon hanyatlóban van. Szilágyi Dezső nagyon jól tudja, hogy az a tervezet, mely fölött most a bírói kar legkiválóbb férfiai véleményt mondanak, fontos és nagy horderejű dolog. A tervezet átadatott a nyilvánosságnak, nemcsak a szaklapok, de a napilapok is közölték ezt és azzal, hogy „a nyilvánosságnak átadott javaslatra a miniszter elnöklete alatt tárgyaltatik, csak azt dokumentálja, hogy a szakférfiak beható nézeteit ismernie, az eszméket szakemberek értekezleteiben tisztáznia kötelessége, mielőtt a tervezet törvényjavaslat alakjában a képviselőház elé kerülne. De hát ilyen felfogás által megokolt eljárásban aztán hol van az e felfogásnak megfelelő helyes logika? Mert mit használ a tervezet kinyomatása és ily módon való átadása a nyilvánosságnak, ha az egybehívott ankét a nyilvánosság diskussiójának átadott javaslat csaknem minden paragrafusán változtat ? Ha tehát valaki a kinyomtatott tervezethez a sajtóban vagy egyebütt hozzászólani akarna, Don Quixotti szélmalom-harczra vállalkoznék csak, mert olyanról szólana esetleg a szakismeret egész apparátusával, amely az ankét tanácskozások folytán legalább is túlhaladott álláspont, Így tehát a nyilvánosság emlegetése ezen rendszer mellett csak lucus a non lucendo, semmi más. A nyilvánosság — a dolog természeténél fogva — sokkal inkább, sőt csakis az ankét tanácskozásainál lenne az ügy érdekében föltétlenül szükséges. A miniszter összehívja a szakférfiakat, de hogy azok milyen véleményben vannak a tervezet fölött, azt a titok sötét leple borítja. A tanácskozás eredményét a napilapokban megjelenő stereotip ötsornyi értesítés adja meg, mely hangzik következőképen: A bírói és ügyészi szervezet módosítása tárgyában összehívott szaktanácskozmány, ma délután öt órakor tartotta első ülését Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt. A javaslat az általános tárgyalás alapjául elfogadtatott és a részletes tárgyalás a 10. paragrafusig haladt. Nesze neked a nyilvánosság! Hogy aztán ki vitázott ? ki mit mondott ? micsoda felfogás érvényesült ? a tervezet alapelvei megmaradtak-e vagy sem ? ahhoz semmi köze az érdeklődő közönségnek, az nem tartozik a nyilvánosság elé. De hát akkor mire való a tervezet kinyomatása, ha a tervezet eredeti szerkezete és az ankét tanácskozások határozatai közt való eltérésről senki sem szerezhet tudomást ? Hát mire való akkor az a semmit érő, semmitmondó referáda az ankét tanácskopásairól, ha abból az értesítésből nincs a jelennek az az embere, aki kiokosodjék? A külföldet vakon majmolják abban, amiben nem kellene, de idegenkednek a külföld példájától ott, ahol Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.