Ügyvédek lapja, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-06 / 1. szám

ÜGYVÉDDK LAPJA Az adásvételi ügylet judikaturájából. (A kereskedelmi törvény 354. §-ához.) (n.a.) Nincs talán a kereskedelmi törvénynek még egy oly része, a­mely a judikaturában, a birói ítélkezésben oly gyakran alkalmazást találna, mint a K. T.-nek az adásvételi ügyletet sza­bályozó fejezete; s nincs talán még egy második kereskedelmi ügylet, mely az ítélkezésben oly ellentétes határozatokat provo­kálna , oly minutiosus, hajszál finomságú kérdéseket bolygatna meg s a maga látszólagos egyszerűségében oly szövevényes és kényes természetű volna, mint éppen a napról-napra napirenden lévő a­z­ítélt ügylet. 3 puto.“ A­kiben megvalósul az az igazság, hogy az igazi emberi nagyság az érzelmek melegágyából nyeri valódi vonzó és term­é­­kenyítő erejét. 1525. év július hó 5. napján a hatvani mezőkön tartott em­lékezetes országgyűlésen egy szónok a mintegy 14 ezernyi egybe­­gyűlt nemességnek következő szavakkal ajánlotta Werbőczy Istvánt a nádori méltóságra : „kit tehetnénk, kit választhatnánk jobbat és kegyelmesebbet, igazabbat és vigyázóbbat, kinek az ország és közönség romlása jobban fájna, a ki az ország szabadságát és törvényét jobban tudná, mint Verbőczy uramat ?“ (Fraknói : Ver­bőczy István), a mely szavakra Verbőczyt közfelkiáltással nádorrá választották és ezzel az ország első birájává. Várjon nem igy gondolkozott-e az egész magyar jogászvilág Szabó Miklósról, midőn őt 1888. év április havában a király bölcs elhatározása az ország legfőbb bíróságának elnöki székébe helyezte be ? És a midőn a közbizalom az ő nagy erkölcsi súlyával fedte a legfelsőbb királyi akaratot ? Avagy lehetett volna-e férfiút arra a legmagasabb bírói polctra emelni, a ki jobban átérezze Werbőczy azon szavainak igazságát, a melyeket „Hármaskönyv“-ének a királyhoz intézett ajánlatában olvasunk, hogy: „a törvények az állam védfalai és alapjai, bennök foglaltatnak a jók üdve és a béke feltételei." Ezen kir Curia ü­nnepélyes bizonyságot tehet róla, hogy azon a magas birói széken, mely az ő távozásával megüresedett, a magyar bírák legérdemesebbike ült, méltó büszkesége a magyar birói karnak, mintaképe az igaz, bölcs és kegyes bírónak. De magának a Gondviselésnek is különös kegyeltje ő, ki meghaladva azt az időt, mely a zsoltárok könyvében mint az em­beri életkor végső határköve van megjelölve, ép testben, még ma is a szellemi erők bámulatos teljességét élvezi. A nemzetek életerős intézményeiben a nagy elődök szelleme él, mely ha belőle kihalt, elkorcsosulnak. Ezt a szellemet ébrentartani és erősíteni első­sorban azok hivatvák, kik a nagy elődök fényes tulajdonainak örökébe lépnek és kiket nyilvános pályájukon a közbizalom kisér. Ők őrködnek a nemzet szent hagyományainak sértetlensége felett, ők jelölik meg a továbbhaladás biztos útját a nyomukba lépő nemzedéknek. Ezek közé a szellemi bajnokok közé tartozik a kir. Curiának most nyugalomba vonuló elnöke is, a­ki szeretve hű pályatársaitól, tisztelve a nemzet egyetemétől és elhalmozva a legmagasabb fejedelmi elismerés és kegy jeleivel, hagyja el sok évi munkásságának színhelyét; kinek midőn feledhetetlen emlékét a m. kir. Curia a késő idők számára, követendő példaként jegyzőkönyvében hálás szivvel megörökíti, e szavakkal búcsúzik tőle : nagy biró volt, mert igaz és bölcs biró volt, ki egy hosszú életen át küzdött az igazság nevében az igazságért. Gyors és olcsó igazságszolgáltatás. Grecsák Károly curiai bíró a „Kereskedelmi Jog“ legújabb számában „Hiteljogi törvénykezésünk" czím alatt cikket ír, a­mely­ben adatokkal mutatja be, milyen gyors és olcsó nálunk az igaz­ságszolgáltatás Nézzük, — így szól a czikkíre — hogy a mi jogszolgálta­tásunk megfelel-e és mennyiben a „gyors és olcsó igazságszol­gáltatás követelményeinek. Itt fekszenek előttem egy kereskedelmi pernek az iratai. A kereset beadatott, a per tehát megindult 1901. évi augusztus 22-ik napján. A per pertárilag befejeztetett 1902. decz. 15-én. Az elsőbiró­­sági ítélet meghozatott 1904. évi május hó 20-án. A kir. ítélőtábla pedig másodfokulag 1904. évi október hó 18-ikán határozott benne úgy, hogy az elsőbiróság ítéletét megváltoztatva, kimondotta, hogy a felperes abból az okból, mintha a kereskededelmi törvény 353. §-ában meghatározott választási jogát kimerítette volna és igy csak teljesítést, nem pedig kártérítést követelhetne, keresetével el nem utasítható s ennélfogva a kir. törvényszéket utasította, hogy a felperes kártérítési követelésének összege felett hozzon új hatá­rozatot. A kir. ítélőtáblának­ ezen ítélete ellen az alperes részéről beadott felebbezés folytán a periratok 1904. évi deczember havá­ban érkeztek fel a Curiához, a­hol most 1905. évi deczember hó végén hozatott meg a m­ásodbiróság ítéletét helybenhagyó ítélet, úgy hogy 4 évi és 4 havi idő lejárta után a kárigényét érvénye­sített kereskedő végre abba a helyzetbe jutott, hogy az első bíró­ság kárkövetelésének mennyisége kérdésében fog 1906. év folya­mán határozni, megítélendő követelését pedig, figyelemmel az utóbbi két izbeni felepkezésekre, a legjobb esetben az 1907. év folyamán, tehát teljes 6 év letelte után fogja behajthatni. És meg­jegyzem, hogy ebben a perben még semmiféle bizonyítási eljárás sem volt; a per tárgya pedig semmiféle bonyolult kérdés, hanem a K. T. 353. §-ára alapított kártérítési követelés. Vagy itt vannak egy váltópernek az iratai. A váltókereset be­adatott 1903. évi junius hó 10-ik napján. A sommás végzés ki­bocsáttatott az évi junius 12-én, a kifogások pedig beadattak ugyanaz év junius hó 18-ik napján, a­melyekben a váltóadós a fizetés kifogását érvényesítette. Ebben az egyszerű­ váltókérdésben az első biróság a kifogásoló váltóadós által megnevezett tanuk kihall­gatása után ítéletét meghozta 2004- évi augusztus hó 1-ső napján, a­mely ítéletet a kir. ítélőtábla 1904. évi november hó 28-án megvizsgálván, a periratok utóbbi felebbezés folytán 1905. évi január hó 31-én érkeztek a kir. Curiához, a­hol ez a váltóper még ma is várja az elintézését. De nézzük, hogy a csődper harmadfokú elbírálása mennyi időt veszen igénybe. A tömeggondnok az alperes által foganatosított kielégítési végrehajtás hatálytalanítása iránt, az előttem fekvő periratok sze­rint, keresetét beadta 1902. április 1-én. Az első biró meghozta hatálytalanító ítéletét 1903. október hó 15-én. A másodbiróság ezt az ítéletet helybenhagyta és utóbbi felebbezés folytán a per a kir. Curiához 1904. november 10-én került, a­hol 1905. deczember havában nyert elintézést. A hiteljogi pereknek ilyen időben történő jogerejű elintézése mellett lehet-e arról szólani, hogy nálunk gyors igazságszolgáltatás van ? A­mikor egy adásvételi ügyletből kifolyólag magának a kár­térítési kötelezettségnek megállapítása több mint 4 évet vett igénybe, a­mikor egy közönséges váltóper csak 3 év múlva, egy egyszerű csődmegtámadási per pedig 3­/2 év múlva nyer csak jogerős elin­tézést, lehet-e akkor arról beszélni, hogy nálunk gyors az igaz­ságszolgáltatás, hanem csak arról is, hogy nálunk e részben tűrhető állapotok uralkodnak. De ha már ilyen ijesztően lassú lépésben nyernek a jogke­reső közönség peres igényei jogerős eldöntést hiteljogi ügyletben, vájjon megfelelő olcsónak mondhatjuk-e ezt az igazságszolgáltatást ? Lássunk példákat. A fent ismertetett kereskedelmi perben, a­melynek substratuma 8167 korona, az első bíróság megállapított az alperesnek 965 ko­rona 20 fillér, a felperesnek 987 korona 30 fillér perköltséget, a kir. ítélőtábla a felebbező felperesnek 146 korona 30 fillér, a kir. Curia pedig a felebbező alperesnek 153 korona 30 fillér felebbe­­zési költséget. Tehát csak magának a kártérítési kötelezettségnek megállapítása több mint 1100 korona költséget okozott mind­egyik félnek, mely összeg a kárösszeg végleges megállapításával minden valószínűség szerint fel fog emelkedni 2000 koronára, vagyis a per substratumának egy negyed részére. Az ugyancsak fentemlített váltóperben pedig, mely 1124 ko­rona tőke iránt indíttatott, az elsőbíróság a felperesnek 136 ko­rona 90 fillért, az alperesnek pedig 96 koronát állapított meg, míg a másodbíróság a felebbező alperes felebbezési díját és kiadását 43 korona 30 fillérben állapította meg, a Curia pedig előrelát­hatólag a felperes felebbezéséért legalább 40 koronát fog meg­ítélni. Mindegyik félnek költségei tehát a per tárgyának több mint 15 százalékát teszik ki. Ugyancsak úgy van ez az érintett csődmegtámadási perben, a­hol egy 2000 koronás végrehajtás hatálytalanítása mellett 250 és 280 korona költség ítéltetett meg a felek mindegyikével szemben. Íme, a „mi gyors és olcsó igazságszolgáltatásunk" köréből nem kikeresve, hanem találomra vett ezek a példák talán eléggé illusztrálják azt, hogy a hiteljogi törvénykezés terén is nem min­den úgy van, a mint hogy lenni kellene stb.

Next