Új Aurora, 1978 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
nem kerülhette el a szélsőjobboldal figyelmét és kihívását, de a Debreceni Káté közlését sem úszták meg büntetlenül. A lap felelős szerkesztőjét, a jobboldaliságtól egyre távolodó Barcza Gedeont a Turul Szövetség azonnal Budapestre rendelte miatta fegyelmi tárgyalás elé.12 Ezek az események ugyancsak gyorsították a Turulon belüli jobb- és baloldali diákság polarizálódását. A jobboldalt ugyanis támadásra bátorította, hogy lám, a pesti központnak sem tetszik néhány itteni, általuk eddig is »gyanúsnak« tartott egyén működése. E viták során egyre határozottabban fogalmazták meg nézeteiket a baloldali gondolkodású hallgatók is, s kerültek mind közelebb egymáshoz. Így tűnt fel például az Árpád Bajtársi Egyesület egyik gyűlésén Újhelyi Szilárd, aki éles szópárbaj során fordult szembe a Barcza Gedeon - Simon László-féle vezetést »árulással« vádoló jobboldali tagsággal, akiknek érveit aztán hibátlan logikával felépített hozzászólásával tette tarthatatlanná.13 A demokratikus érzelmű diákság tehát a legkülönbözőbb szervezetekben és területeken próbálkozott, hogy a meglévő lehetetlen állapotokon valamit is változtasson. Ennek során Debrecenben is szembe kellett találkoznia az égető szociális és társadalmi gondok »zsidó kérdéssé« őrjítésével, és sikerült is több-kevesebb eredménnyel fellépnie e torz tünet valódi okai ellen. Mindenesetre a diákság szegényebb és gazdagabb rétegei közt meglévő feszültség lényegére mutattak rá azzal, hogy tandíjreformot követeltek. 1933 novemberében a Turul Szövetség égisze alatt kezdeményezett zsidóellenes diákzavargások idején hozták létre az ún. 30-as bizottságot olyan turulisták, akik elégedetlenek voltak a régi vezetés tehetetlenségével, de akik közül néhányan már azt is érzékelték, hogy pl. a dolgozó tömegek nyomorát nem lehet csak a zsidókérdésre visszavezetni, így e bizottságban a szélsőjobboldali elégedetlenkedők mellett részt vett néhány későbbi baloldali és kommunista fiatal is, köztük Barcza Gedeon, Unghváry Sándor, Újhelyi Szilárd, Kiss József, Majerszky Klára és Simon László. Követeléseikben hangsúlyozták, hogy a zsidókérdés nem öncél, az ifjúság katonai szellemben való nevelése káros sovinizmushoz vezet, és megöli az egyéniséget, területi követeléseinkre nincs teljes jogcímünk, országzászlók és ágyúk helyett okosabban tennénk, ha szegény sorsú családok lába alá adnánk földet, a népi erők és tehetségek szabad érvényesülése és feltárása addig nem lehetséges, amíg az uralkodó rétegek nyomtalanul el nem tűnnek.«14 követeléseik szinte egyszerre akarták a magyar társadalom minden súlyos kérdését a figyelem középpontjába állítani, így tudtak hozzájárulni ahhoz, hogy 12. Igaz ennek - Barcza emlékezete szerint - nem volt különösebb személyi következménye. 13. Korábban ugyanis Barcza - ahogy emlékszik - nem ismerte Újhelyit. 14. Egy kiváló kommunista életútja (dr. Zöld Sándor emlékkönyv) Berettyóújfalu, 1976. 22-23. 94