Új Aurora, 1982 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1982 / 1. szám
modern irodalmunk kibontakozásában. A fiatal Bródyt a franciák inspirációjára a magyar élet teljessége érdekelte, az egész, minden ellentmondásával együtt. Nem túlzás annak kimondása, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben induló prózaíró nemzedék céljai-törekvései határozottan kapcsolódtak a naturalizmushoz. Bródy Sándor, Thury Zoltán, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Herczeg Ferenc, Pekár Gyula szemléletében és stílusában egyaránt észrevehető a naturalisztikus ábrázolásmód hatása. Ez önmagában nem jelentheti azt, hogy mozgalommá szerveződött volna csoportjuk (hiszen későbbi útjuk is széles skálán ágazott el), de nyilvánvalóan érezte mindegyikük, hogy változásra van szükségük. Érezték történeti-politikai tényezők feszítő voltát, amelyek gyökere sokszor a nemzeti lét megoldatlanságáig nyúlt vissza. A korszakban egyre erőteljesebben mutatkoztak a kapitalizálódó feudális társadalom ellentmondásai. Megnövekedett a városi proletariátus száma, kiáltóvá vált a munkástömegek nyomora. Ezeket nyomon követte a moralitás fokozatos romlása, a korábbi eszmények, etikai normák szertefoszlása, az elbizonytalanodás züllesztő jelensége. Mindennek a korabeli szépirodalomban felszínre kellett kerülnie. Bródy és mások munkáinak összevetésével látjuk, hogy a nyolcvanas évektől kezdődően megtörténik a kettéválás az ábrázolásban: a fiatal írók egy része a valóságra figyel, igyekeznek feltárni a jelenségeket, megszüntetni a tabuterületeket. Amilyen korábban a nyomor volt. Jellemző az időszakra, hogy egyik-másik lap arról cikkezett, a társadalmi jajkiáltások, amilyen Bródy Sándor Nyomor könyve volt, nem jutnak el a fülekbe, mert az irodalmárok jelentős része még mindig azokkal a kérdésekkel bíbelődik, melyek az irodalomban és az életben egyaránt megoldódtak már. Megindult ugyanakkor egy erőteljes akció a naturalizmus ellen. Ezzel szemben az a tény, hogy sokan a verizmus szerepének megnövekedését várták. A vitában, illetve a változások elindításában, új formák és tartalmak keresésében Bródynak nagy érdemei vannak. Már azzal, hogy a valóságot vizsgálta, kutatta, lerombolta a romantikának azt a nézetét, hogy csak eszmék és eszmények alapján szabad írni. Írásaiban Bródy a hangsúlyt mindig a vizsgált valóságrészlet minél több rétegének bemutatására helyezte. Maga mondta: bizalomteljes ifjúként hitt a szépben és a jóban, de amikor meg akarta ezeket fogni, akkor nem voltak sehol. Máshová kellett nyúlnia, s ehhez Émile Zola Nanája adott adekvát inspirációt. Elbeszéléseiben, regényeiben mindig a dolgok mélyrétegére figyelt, s ehhez már szükség volt a novella hagyományos szerkezetének megújítására is. Bródy írásai nem széles hömpölygésűek, nem keretbe fogottak, nem csattanót" építettek. Gondosan ügyelt arra, hogy a figura életének egy-egy mozzanata az elképzelt módon kerüljön előtérbe, hogy a hangulat és a jelenség pontosan 104