Új Barázda, 1920. október (2. évfolyam, 245-258. szám)
1920-10-19 / 247. szám
és az Országos Bíróság is értesítendő. Ezt elfogadta a bizottság. A huszonhatodik szakasznál Gyömörey György javasolja, hogy egyenlő értékű birtokok cseréjénél az államnak nincs elővételi joga. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ellenzi a javaslatot, mert 50 holdon alul úgy sincs elővásárlás. A bizottság elvetette a módosítást. A háborús birtokvásárlások Schandl Károly: A háborúban sok magyar család azért, mert a családfő bevonult, vagy hadifogságba esett, vagy más háborús okok miatt kényszerült eladni birtokát. Az eladók a magyar fajhoz tartoztak, akik a vételárat hadikölcsönökbe fektették. Viszont a vásárlók, akik ezeket a birtokokat megvásárolták, hadseregszállítók s más hadigazdagok voltak. Rémhírek terjesztése útján jutottak olcsón a földhöz. Javasolja, hogy a reform elővásárlásnál, vagy visszaváltás útján tegye lehetővé azt, hogy az ilyen közép- és kisbirtokokat visszaszerezhessék régi tulajdonosaik, vagy, ha az elhalálozott, özvegyük, illetve lemenő rokonaik. Sokorópátkai Szabó István egész lépést kíván tenni s az ilyen birtokok visszaváltását kívánja a régi tulajdonosok javára. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter hozzájárulnak a javaslat elvben való elfogadásához azzal, hogy az a vegyes rendelkezések közé vétessék föl. Őrffy Imre pártolólag szól a javaslat mellett. A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az államot illető megváltási jog A huszonhetedik szakasz elfogadása után a huszonnyolcadik szakaszánál Pethes László indítványozza, hogy azon birtokok váltandók meg elsősorban, melyeknek tulajdonosai a kommunizmus alatt követtek el az állam ellen bűntettet vagy vétséget. Pontozatokba foglalja indítványát. Nagyatádi Szabó István lényegben hozzájárul a javaslathoz, de a szövegező bizottsághoz kívánja azt utasítani. A bizottság ily értelemben határozott. A 2. bekezdésnél Széchenyi Viktor gróf a 30. szakaszt, mely a megváltásra kerülő birtokok fölsorolását folytatja, a 28. szakaszba kívánja fölvenni az általános szabályt követőleg. Kenéz Béla előadó az eredeti sorrend fönntartását kéri, mert az utóbbi birtokokra nem vonatkoznak a kivételek. A bizottság így határozott Az államot illető megváltási jogot szabályozó 28. szakasz egyes pontjai közül, amelyek a megváltás korlátait tárgyalják, változatlanul elfogadta a bizottság az 1, 2. és 3. pontokat, amelyek szerint nem lehet kisajátítani háború alatt szerzett ingatlant sem, ha a község (város) belterületén fekszik, továbbá, ha a szerző fél a Magyar Földhitelintézetek Orsz. Szövetsége, vagy az Orsz. Központi Hitelszövetkezet, vagy ha a szerző fél az ingatlant az említett intézetektől szerezte meg vagy ha az elidegenítő és a szerző fél egymásnak közeli rokona. Nagyobb vita fejlődött ki a negyedik pont tárgyalásánál, amely szerint nem sajátítható ki a háború alatt vásárolt ingatlan sem az esetben, ha az a szerző fél egyéb ingatlanával együtt az ötven holdat meg nem haladja. Sokorópátkai Szabó István kisgazdasügyi miniszter a kisajátítás határát száz holdig kívánná kitolni, úgy azonban, hogy a háborús időt két részre kívánná választani s más elbírálásban óhajtja részesíteni az 1918. évi október 31-ike előtt és azóta szerzett ingatlanokat. K. Pethes László az eredeti szöveg elfogadását ajánlja azzal az indokolással, hogy egyrészt minél több föld álljon az állam rendelkezésére az igényjogosultak kielégítése céljára; másrészt, hogy azoktól, akik a háborús konjunktúra előnyös kihasználásával vásároltak földeket, ezektől az 50 holdig kisajátítható legyen. Bernolák Nándor a háború időszakának kettéválasztása kérdésében szólal fel. Pásztor József az eredeti szöveg fenntartását pártolja. Nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter felvilágosító szavai után a bizottság e pont precíz megszövegezését s a határozat meghozatalát a legközelebbi ülésre halasztja. A szakasz többi pontjait a bizottság lényegtelen módosítással elfogadta. Szintúgy elfogadta a 30. szakaszt is. A 30. szakasz tárgyalásánál, amely egyes nagybirtokok egészben vagy részben történő megváltását tárgyalja, Széchenyi Viktor gróf, Gyömörey György és Rubinek István szólalt fel s az első bekezdést lényegtelen változtatással elfogadta. A második pontnál Széchenyi Viktor gróf kifejti, hogy ő minden magánegyezkedésnek ellensége s ezért az egész pont törlését javasolja. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter kifejti, hogy a szakasz nem a nagybirtokosok érdekeit védik s Széchenyi gróffal szemben azon az állásponton van, hogy ha az eladó s a vevő megtudnak állapodni az árakra, akkor az állam ne avatkozzék be. Sokorópátkai Szabó István és Tarányi Ferenc felszólalása után a bizottság a szakaszt változatlanul elfogadta. Az ülés este fél kilenc órakor ért véget. A legközelebbi ülés kedden délelőtt féltizenegy órakor lesz. Horthy Miklós a fehérvári ünnepen — Az „Új Barázda" tudósítójától — Székesfehérvár, október 17. Székesfehérvár város és Fejérvármegye közönsége nagyszabású ünnepséggel ülte meg vasárnap a nemzeti hadsereg bevonulásának évfordulóját. Az emlékezés keretében avatták fel a vármegye közönségének áldozatkészségéből épített emlékoszlopot, amelyet a fogadtatás színhelyén állítottak fel. A kormányzó Magasházy László százados szárnysegéd kíséretében délelőtt féltízkor automobilon érkezett a vármegyeházára. A kormányt az ünnepségen Sréter István honvédelmi miniszter képviselte. A város és megye nevében Havranek József alispán köszöntötte a kormányzót, akit az üdvözlés után Károlyi József gróf főispán látott villásreggelire. A vármegyeházáról tíz órakor indult el az ünnepi menet a szabadbattyáni országúton felállított emlékoszlophoz. A kormányzó az emlékoszlop mellett elterülő téren szemlét tartott a felállított helyőrségi csapatok felett, majd megtekintette az emlékoszlopot, amelyen a következő felírás olvasható: „Ezen a helyen fogadta 1919 október 12-én délelőtt kilenc órakor Fejér megye és Székesfehérvár közönsége hazánk reményét, a nemzeti hadsereget s annak élén nagybányai Horthy Miklós fővezért. Kísérje áldás kezében nemzetünk viharvert zászlaját. Kárpátoktól az Adriáig visszhangozzék újra a magyar katona halhatatlan dicsősége.* A kormányzó itt, Károlyi gróf főispán üdvözlésére a következőképpen válaszolt: — Egy évvel ezelőtt tulajdonképpen e helyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen indult előre négyszázéves álmunk megvalósulása : a nemzeti hadsereg. És Fejérvármegye hazafias közönsége szobrot emelt örök tilalomául a bomlasztó szellemnek és a széthúzásnak. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd bennünket megismerni. Nem minden alakult úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam. Nehezen tudják egyeseklevetkőzni a forradalmi mámort. Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezettetni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, mégpedig azonnal, egy csapásra megoldani. Jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében az izgatást egyszers mindenkorra elnémítsam. Mindnyájan szeretnék Szent István koronáját régi fényében tündökölve látni Odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és a belső lecsendesítés munkáinak befejezése állanak előttünk. Azok, akik a király szentélyének kérdését idő előtt bolygatják?A nemzet egységét bontják meg. Magyarországnak a királyi hatalom szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királyi trón után. Aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. A kormányzó hosszas tapssal és éljenzéssel fogadott beszéde után tábori mise következett, melyet Zadravecz István tábori püspök mondott a beteg Prohászka Ottokár helyett. Mise utánGáncs Aladár evangélikus és Medgyasszay Vince református esperes imája következett, majd az egybegyült közönséghez a tábori püspök is beszélt. Székesfehérvár nevében Zavaros Aladár dr. polgármester vette át az emlékművet. A kivonult helyőrség és az azt követő székesfehérvári ifjúsági cserkészcsapat diszmenete után a kormányzó a közönség lelkes éljenzése között kíséretével eltávozott A Falu Szövetség alföldi zászlóbontása Tízezren vettek részt a csongrádi nagygyűlésen — Rubinek Gyula és Meskó Pál nagy beszéde — Sokorópátkai Szabó István a falu panaszáról — Az „Uj Barázda" kiküldött munkatársától — Csongrád, október 17. Vasárnap hajnalban indultak el különvonaton a Falu Szövetség vezetői és hívei a fővárosból, hogy résztvegyenek azon a nagygyűlésen, amelyet a Duna- Tisza közötti délibábos zóna legnagyobb falujában, Csongrádon rendeztek. A falu zászlóvivői soraiban ott voltak: Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter, sokorópátkai Szabó István kisgazdaügyi miniszter, Meskó Zoltán és Steuer György államtitkárok, Barla-Szabó József, Héjj Imre, Lukovich Aladár, Kúria P. András, Négyesy László, Reök Iván, Schandl Károly és Tomory Jenő nemzetgyűlési képviselők, Egon Imre, Fáy István, Szabó Sándor és Temesváry Géza főispánok, Meskó Pál gazdasági főtanácsos, a Hangya igazgató is, Stemecker Ferenc, a közgazdasági egyetem prodékánja Mut-Isenbacher Emil, Konkoly-Thege Sándor és Fabncius Endre gazdasági tanácso sok az OMGE képviseletében, Marschall Ferenc dr., a Falu Szövetség igazgatója, Ráth Sándor dr., a kormányzópárt igazgatója, Farkas Béla, Gyulai Ákos és Meskó Oszkár miniszteri titkárok és még számosan. A félegyházi állomáson nagy küldöttség élén Holló Béla polgármester üdvözölte a kiskunság nevében a minisztereket. A különvonat reggel tíz órakor érkezett Csongrádra. Már a vasúti vonal mentén mindenütt nagy tömeg várta a vendégeket, akik a fővárosból magukkal hozták a magyar falu iránt érzett meleg szeretetüket. Az állomáson díszmagyart öltött leányok bájos csoportjában Fekete László, a csongrádi járás főszolgabírája, Szedlacsek István plébános üdvözlő beszédekkel fogadták a Falu Szövetség vezetőjét nagy sokaság élén. A Főtérre vezető út mentén zugó éljenzés kísérte a minisztereket és a vendégeket, akik hosszú kocsisorban díszes lovasbandérium kíséretében vonultak be a zászlódíszt öltött községen és diadalkapun át a Kossuth térre. A szentmise után, amelyen a csongrádi daloskor Kalmár Illés kántor vezetésével régi magyar dalokat adott elő, kezdetét vette a nagygyűlés. A piactér csakúgy feketéllett a tízezer főre menő tömegtől, amelynek soraiban ott voltak a vidéki küldöttségek. A szegediek Móra Ferenc, a Dugonics-társaság igazgatója vezetésével, a kecskemétiek, a kiskunfél,egyháziak, a szentesiek, a kunszentmártoniak, de eljöttek még sokkal távolabbról, Tömörkényről, Csánytelekről, Csepáról és végül főispánjuk vezetése alatt a derék békésmegyeiek, Orosháza, Tótkomlós, Sámson, Csorvás, Nagyszénás és Öcsöd községek törekvő gazdái. Rásonyi-Papp Pál megnyitó szavai után Rubinek Gyula, a Falu Szövetség elnöke emelkedett szólásra és beszédében reámutatott arra a feladatra, amelynek megvalósítását az ország anyagi boldogulása érdekében a Falu Szövetség szent céljának tekinti. Rubinek miniszter a falu kultúrájáról — A Falu Szövetség — úgymond — nemcsak a falusi földmívesek szövetsége, hanem mindazoké, akik a falun élnek, tehát iparosoké, a kereskedőké és az intelligenciáé egyaránt, mert mi az egész nemzetet egységbe akarjuk forrasztani, amely az egyetlen záloga és biztosítéka ennek a szegény haza boldogulásának. A Falu Szövetség a kultúrát akarja terjeszteni, mert nem szabad, hogy a nép nagy tömegei kultúrálatlanok legyene . Mi közkinccsé akarjuk tenni a kultúrát és a kultúra révén akarjuk ezt a nemzetet odaemelni, ahol majd tiszteletet fog parancsolni az összes nemzetek előtt a magyar népnek. A miniszter beszédét a tömeg mindvégig élénk figyelemmel hallgatta és gyakran szakította félbe viharos éljenzésse. Mikor Rubinek Gyula beszédét befejezte, a polgári leányiskola növendékeinek énekkara kedves meglepetésben részesítette a nagygyűlés hallgatóságát. Krinyi Istvánná vezetésével többszólamú énekdarabokat adtak elő és kedvesen csengő gyermekhangjuk nagy tetszést aratott Meskó Pál beszéde Meskó Pál gazdasági főtanácsos, a Hangya igazgatója, vázolta ezután a Falu Szövetség programmját . A Falu Szövetség le akarja nyitni a tudás csarnokait mindenki számára, mert azt akarja, hogy a tudás olyan legyen, mint a mezei virág vagy mint a pacsirtaszó, legyen olyan mint a levegő, amely mindenkié, a legszegényebbé és a leggazdagabbé egyaránt. Azt akarjuk, hogy ne csak a városoknak legyenek meg a kultúrházai és ne csak a városoknak legyenek jól felszerelt iskolái, hanem legyen a legkisebb tanyának is olyan iskolája, mint akár a fóvárosi iskolák. A Falu Szövetségnek a kultúrintézmények decentralizálása, vagyis az egész országban való elhelyezése az első feladata. A Falu Szövetsége azon lesz, hogy a kormány előtt szóvátegye a falu gazdasági sérelmeit. A mi közbenjárásunk nem maradhat eredménytelen akkor, amikor a Falu Szövetségnek Rubinek Gyula az elnöke, aki a kormánynak egyik legértékesebb tagja és aki múltjához következetesen, most is, mint kereskedelmi miniszter, elsősorban a falu érdekeit tűzte kormányzati politikájának zászlajára. — Ha követni fogjuk apáink elé-