Új Barázda, 1929. január (11. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-08 / 32. szám
1929. február 8, pontok 1»HIR£EM A revizió sérdéseinek megoldása a minissztereimök életének fő célja A képviselőház tegnapi ülésének kiemelkedő eseménye az ülés végére maradt és ehhez mérten nyilatkozott is meg az érdeklődés a nap folyamán. Húsz interpelláció volt beírva s ezek sorában tizenhetediknek, Pakots József demokrata képviselő a főváros revíziós közgyűlési határosatról. — Mivel várható volt, hogy az Interpellációra Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolni fog, késő délután hirtelen benépesedtek a folyosók, az ülésterem padsorai és a karzatok is. Kevéssel hét óra után került a sor a miniszterelnökre, hogy az interpellációra válaszoljon. Beszéde rendkívüli hatást keltett, nemcsak, világos és meggyőző okfejtésével, de nemkülönben azokkal a szubjektív részeivel, amelyek annál mélyebben fogták meg a hallgatóságát, minél ritkábbak az ilyen megnyilatkozások Bethlen István beszédeiben. A teremben tökéletes mozdulatlanság és csönd uralkodott, — a képviselőket, a karzatok hallgatóit szinte abban a pózban találta a beszéd vége, amelyben annak kezdeténél elhelyezkedtek. Csak egyszer riadt föl a terem, — amikor Bethlen, szemben a támadásokkal, alacsony vádakkal és rágalmakkal, szükségét érezte, hogy mintegy a hitvallás erejével és szárnyalásával jelölje meg élete és politikai pályájának céljául — a revíziót. Az elnöki emelvénytől a jobb és szélsőjobb karéjon át a baloldalig egyszerre ugrott föl a terem közönsége és hosszan, viharosan ünnepelte Bethlen Istvánt. Lebilincselő hatása volt, amikor az élete végén és sokáig halottkorában is megrágalmazott. Tisza István történelmi alakját idézte. — A miniszterelnök úr beszédének szuggesztív hatása alól én sem menekedhetem, *— mondta viszonválaszában Pakots József. Mély, emberi igazságok és államférfias megállapítások hatása az, ami alól még sohá nem volt ott menekvés. A miniszterelnököt, beszédének befejeztével, valósággal megrohanták a gratuláló képviselők és hatalmas embergyűrű kísérte el szobájáig. Általában az volt a vélemény, hogy vannak akciók, kísérletek, jelszavak, suttogott vádak és komisy beállítások, melyek a mai nappal lekerültek a napirendről A főváros határozata a revízióról A tegnapi interpellációk sorában Pakots Józsefa békerevízió kérdésében intézett interpellációt a miniszterelnökhöz. Hangoztatta, hogy a revízió kérdése az országnak a közös ügye. A főváros közgyűlése legutóbb a revízió kérdésében egyhangú határozatot hozott és ebben a határozatban felszólítja a törvényhozást, hogy a revízió ügyével foglalkozzék és azt vigye előbbre .atttúk felolvasta a főváros köz■gyüiésének határozatát. Az Interpelláció további folyamán a miniszterelnöknek az újévi beszédében a revízióval kapcsolatban tett nyilatkozataival foglalkozik és megállapítja, hogy a revízió kérdésében az országot nem érheti blamázs, még ha a Népszövetség elé is viszik az ügyet, mert ezt a kérdést megölni nem lehet, mert ez tovább fog élni. SzeBethlen István gróf miniszterelnök, T. Képviselőházi Rögtön megkívánom adni a magam részéről és a kormány nevében a választ a t. képviselőtársam által előterjesztett interpellációra, ámbár szokatlan, hogy egy olyan tárgyban, amelyben egy törvényhatóság határozatot hozott és az országgyűléshez fordul abból a célból, hogy az országgyűlés a maga részéről foglalkozván a kérdéssel-, utasítsa a kormányt bizonyos magatartásra, mondom szokatlan, hogy egy képviselő, aki maga is a törvényhatóság tagja, ezt be nem várva, prejudiciumot kíván teremteni interpellációja révén ebben a kérdésben. Válaszolok az interpellációra azért, mert annyira nagy fontosságú a kérdés, a magyar közvéleménynek annyira széles köreit foglalkoztatja — félős, hogyha a magyar kormány nem szögezi le a maga álláspontját kellő időben, esetleg a közvélemény helytelen utakra tévedhetne, •hogy szükségét látom annak, hogy még ebben a percben megadjam a választ. Az egységesség szüksége . Az a határozat, amelyre 1. képviselőtársunk hivatkozott, a fővárosban egyhangúlag jött létre, és ez ennek a határozatnak legnagyobb érdeme. Mert legyünk tisztában azzal, hogy közelebb fogunk jutni a revízióhoz akkor, ha ebben a kérdésben egységesek vagyunk, de nem fogunk közelebb jutni, hanem magunk között fogunk hinte a revízió attól a pillanattól kezdve időszerű, amint a trianoni szerződést ránkerőszakolták. Ha Trianon csődbe került, akkor ezt a pillanatot a revízió érdekében kell felhasználni. ’ Hosszasan fejtegeti, hogy a külpolitikában más szellemet kell a revízió érdekében érvényesíteni. Szerinte abban a diplomáciai módszerben van a hiba, amellyel a kormány külképviseletei a revízió kérdését kezelik. Ezt az óvatos diplomáciai módszert a közvélemény szószólóira is rá akarják erőszakolni. Az ország közvéleménye követeli a revízió kérdésének a rendezését és e mellett semmi más kérdés, még a királykérdés sem fontos. Kéri a miniszterelnököt, hogy vegye figyelembe a főváros közgyűlésének határozatát, amelyet rövidesen a törvényhozás elé hoznak és adjon ebben a kérdésben kielégítő választ, újból vívódásokat felidézni, ha ebben a kérdésben a nemzet vélt egységét megtartani nem leszünk képesek. . Márpedig mielőtt, ez az egyhangú határozat létrejött volna, ez a javaslat ellenzéki akció színében kívánt a főváros közgyűlése elé jutni, hiszen képviselőtársam interpellációja 14, amelyet első ízben jegyzett be, amikor ennek az akciónak színezete a fővárosban ellenzéki színezetű volt, máskép hangzott, mint az az interpelláció, amelyet 1. képviselőtársam most mondott itt el. Hiszen abban pontok voltak, amelyek hasonlóképpen ellenzéki akció céljairakívánják fölhasználni a revízió kérdését. Én ezt ebben a percben csak leszögezem, de beszédem további folyamán bátor leszek erre a szimptómára még viszszatérni ! -... -- Akormánymagáévá teszi a főváros javaslattár . Ami már most. képviselőtársam konkrét kérdését illeti,erre is kötelességszerűleg a legnagyobb nyúzsággal és őszinteséggel kívánom a feleletet megadni. Az a határozat, amelyet a főváros hozott, három pontot foglal magában és ezekben a pontokban semmi sincsen, amit magamévá tenni ne tudnék, sőt kijelentem, hogy ezeknek a pontoknak tartalmával teljes mértékben egyetértek, azokkal azonosnak érzem magamat. Kijelentem, hogy semmi sincs azokban a pontokban, ha a magam interpretációját helyesnek tartom,amit a kormány ezekből el ne fogadhatna. Ezt leszögezem azért, mert ezzel is bizonyítani akarom, hogy perfid volt eddig is az a vád, amely, személyemben támadott abban az irányban, mintha én a revíziónak akadálya volnék. Ellenkezőleg, én voltam az, aki, akkor, amikor a közvélemény ilyen intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, Debrecenben erre a kérdésre kitértem és igen hosszú beszédben a revízió szükségét hangoztattam. (Éljenzés és taps.) — Ennél a kérdésnél sem kívánok időzni, csak konstatálom, hogy amivel szemben állást foglaltam, nem az volt, hogy a revízió szükséges, nem az volt, hogy mindent el kell követnünk abban az irányban, hogy siettessük, közelebb hozzuk azt az időt, amelyben ez a revízió keresztülvihető, hanem az volt, hogy óvjuk meg ezt a nemzetet olyan illúzióktól, amelyek elhitetnék a nemzettel, hogy könnyű munkával, kitartás nélkül, hosszú, fáradságos út nélkül, máról-holnapra ölünkbe fogják hullatni gyümölcsét olyan propaganda és olyan akciók, amelyeket ellenzéki, vagy bármely oldalról azok kezdeményeznek, akik a maguk gyümölcsét ezen a téren leszakítani kívánják". Ami ellen állást foglaltam, az volt, hogy ne méltóztassék a kormány külpolitikai akcióiba olyan formákban beleavatkozni, amely ellensúlyozza a kormánynak arra irányuló akcióját, hogy a revízió közelebb hozassák. Mert bocsánatot kérek, azok az utasítások, amelyeket egyesek jónak látnának adni a kormány számára, nem közelebb hozzák a revízió lehetőségét, hanem távolabb viszik (Helyeslés.) s ami ellen állást foglaltam, az volt, hogy a revízió kérdése belpolitikai programmpontokkal kapcsoltassák össze, mert ha ezt teszszük, evvel nem a revíziót fogjuk megközelíteni, hanem módot fog adni az a tényező, amelyik ezt kezdeményezi, hogy a nemzet fiai egymás közt meghasonulva, egészen más célokat szolgáljanak. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A miniszterelmök nyilatkoszata ez békérevissza kérdéséről / brazah’ ] feási-, és | Sé.,s-bor szesz | Jj|k^ ***IUn*^ | 3 OKOS POLITIKÁVAL HAQY MAO EIDKgs^MjUM. £3 revi&m s^aimdtrm cs le&etöséQfdt, «fe a Icérdíést csak akkor vet fűmn fel* emiícor erre az Mlő megérett és nem vagyunnk. Épajlanslók semmiféle Icaiaméiba momnottis gróf Belien Istvána tartott sír beszédében Napról-napra demonstrálni a revízió ügyében nem lehet . Amidőn kijelentem, hogy a magam részéről hozzájárulok ahhoz, hogy az országgyűlés a kormánynak a határozati javaslatban foglaltakhoz hasonló intézkedéseket szuggeráljon. Ugyanakkor teljes őszinteséggel meg kell hogy mondjam, hogyan értelmezem a javaslat egyes pontjait, nehogy valaki utólag azt mondhassa, hogy elfogadta a kormány ezeket a pontokat, ámde nem hajtja végre, mert nem úgy hajtja végre, amint talán egyesek azokat értelmezték. Megmondom tehát és a mai napon meg kell hogy mondjam, miképpen értelmezem ezeket a pontokat és milyen obligót vállal a kormánál, amikor ezeket a pontokat magáévá teszi. (Halljuk! Halljuk!) — T. Képviselőház! A maikor a javaslat és az utasítás azt mondja, hogy a kormány fejtsen ki olyan külpolitikai működést, amely a megvalósításhoz közelebb hozza a revízió kérdését, ez alatt nem érthetem azt, hogy ebben utasítást foglaltatnék arra vonatkozólag, hogy a kormány mindennap, minden másodnap, vagyrövid időközökön belül újból és újból demomstratív nyiatkozatokat tegyen ebben a kérdésben. Az ilyen demonstratív nyilatkozatok nem szolgálják ezt az ügyet. Ezek jók lehetnek arra, hogy egy gyenge, népszerűtlen kormány a maga népszerűségét ilyen nyilat.