Új Barázda, 1929. május (11. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-22 / 113. szám

1939 m&Jaa 33, IN­ BAR ZM Mezőgazdák tudósítója A magyar bitest írta Molnár Jenő Az illetékes mezőgazdasági tényezők minden eszközzel igyekeznek odahatni, hogy gazdáink a többtermelés szolgála­tába álljanak. Akárhány gadától hallot­tam azonban már olyan megjegyzést, hogy „miért termeljünk többet, amikor azt, ami terem, sem tudjuk kellőképpen értékesí­­teni.­“ Ebben a kérdésben már benne is van a felelet. Mindazonáltal meg fogom világítani ezt a kérdést minden oldalról, hogy a kételkedők előtt tisztán álljon, mi a magyar gazda teendője. Igaz, hogy a múlt évi búzatermésünk­nek tekintélyes része eladatlan maradt, de tudnunk kell, hogy miért? Hogy nagy­mennyiségű búza maradt eladatlan, ez már az okozat, az ok az, amiről alábbiak­ban beszélni óhajtok. A legkisebb gazda is tudja, hogy a me­zőgazdasági termények értékesítése körül soha olyan erős harc nem dúlt a világ­piacon, mint ez időszerint. Természetes­es érthető, hogy a világpiacon az a termény vívja ki magának a biztos helyet, amely minőség szempontjából az igényeknek tel­jesen megfelel. Ha ez így van — ami min­den kétségen felül áll — tisztán áll előt­tünk az út, amelyen haladnunk kell. A közelmúltban lezajlott tenyészállat kiállítás alkalmával a Horthy Miklós kormányzó ajkairól hangzottak el bölcs szavak, amelyekkel nyomatékosan hang­súlyozta, hogy hiába termelünk többet, ha minőségileg nem tudjuk a versenyt a külföldön felvenni. A világhíres magyar búza a béke évei­ben az első helyet biztosította magának a piacokon és hogy ma Magyarország a bú­zatermelő országok között a huszonötödik helyen áll, csak természetes, hogy vala­minek történnie kellett; akár a mi részünk­ről, akár a külföldi agrárállamok részé­ről, ami ezt a helyzetváltozást előidézte. Igenis, történt. És­pedig az történt, hogy a külföldi, főleg amerikai mezőgazda a legfőbb súlyt a minőségi termelésre he­lyezte, nálunk ellenben ezt a kérdést el­hanyagolták. A magyar búza minőségi­­feljavítása egyszersmind Magyarország létkérdése is. Minthogy Magyarország tem­őföldjének körübelül 63 százaléka kisbirtokosok ke­zén van, nem közömbös, hogy a kisgazdák milyen mértékben valósítják meg a mo­dern gazdálkodás irányelveit, amelyek kö­zött első helyen áll a vetőmagkiválasztás fontossága. Az a gazda, aki fajsúlyra, nagyságra és csiraképességre kiválasztott vetőmag­vakat használ, nemcsak a többtermést biz­tosítja, hanem termésének minősége is lé­nyegesen emelkedik. Ma már nem elég­séges, hogy Szerelőrostákkal és trieurök­­kel tisztított magvakat vessünk el, mert ezek a primitív eszközök nem szolgálhat­ják azt a nagy célt, amelyet a magyar mezőgazdaság kell, hogy maga elé tűz­zön. A modern technika megadja a lehető­séget a mezőgazdának arra, hogy vető­­magvait mechanikai úton készítse el, anél­kül, hogy ez részére anyagi áldozatot je­lentene. Ilyen vetőmagelkészítő gép ma már az ország minden vidékén üzemben van és „Selektor“ név alatt ismeretes. Semmi sem jellemzi jobban a vetőmag­kiválasztás kérdésének fontosságát, mint az a tény, hogy a földművelésügyi minisz­ter igen tekintélyes állami segítséggel teszi lehetővé, hogy a kisebb gazdák is beszerezhessék társas alapon a „Selek­­tor“ vetőmagtisztító- és osztályozó­gépet. Többek között ezzel is a több- és jobb ter­melést óhajtja a miniszter előmozdítani, mert Magyarország agrárállam lévén, csakis mezőgazdasági terményeink minő­ségi feljavítása és jobb értékesítése által javulhatnak meg közgazdasági viszonyai. A „Selektor“ kiválasztja a fajsúlyra, nagyságra és csíraképességre legjobb ve­tőmagvakat. Annak a gazdának, aki ilyen magvakat vet el, elsősorban 1ő—20 százalékkal kevesebb vetőmagra van szüksége, másrészt pedig termései is 15— 20 százalékkal lesz nagyobb, mint azé a gazdáé, aki csak rostázott vagy trieurá­­zott magvakat vet el. Aki ezek iránt érdeklődik, az illetékes mezőgazdasági kamaráktól­ vagy a Hof­­herr-Sch­rantz-Clayton-Shuttleworth Gép­gyár E.­T.-től minden tekintetben rész­letes felvilágosítást kaphat. A Földbérlő Egyesület nagygyűlése. Az Országos Magyar Földbérlő Egyesület ti­szántúli fiókja pünkösd második napján Debrecenben nagygyűlést tartott, melyen Vásáry József felsőházi tag elnöki meg­ír­l­ó beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a fagykárok miatt a tiszántúli bérlők is nagy károkat szenvedtek. Ebben a tárgyban felszólalt még Szabó Ferenc, Pátkai Béla, Kovács József és Pécsy Sán­dor. A nagygyűlés határozati javaslatot fogadott el arra nézve, miként lehetne könnyíteni a tiszántúli bérlők nehéz hely­zetén. A szimmentált szarvasmarhaatenyésztők képviselője Magyarországon. Aegerter Ernő, a szimmentált szarvasmarhate­nyésztő szövetkezetek szövetségének ügy­vezető titkára, aki egyúttal a svájci te­nyészállatexport szervezetének főnöke is, ellátogatott hazánkba az állattenyésztés tanulmányozására és május 7—14-ig meg­tekintette Győr, Moson, Sopron és Vesz­prém vármegyék nevesebb nagytenyésze­teit, valamint Babacsának, továbbá Lajos­­koroárom kisgazdáinak szarvasmarhaállo­mányát. Egyben szorgos tanulmány tár­gyává tette a Felsődunántúli Szövetség és ahhoz tartozó egyesületek szervezetét úgy­szintén megnézte a tej­értékesítés érdeké­ben létesített Országos Magyar Tejszö­­vetkezeti Központot. Aegerter ezek után kijelentette, hogy kívánatos lenne, ha az állattenyésztő és tejértékesítő szövetkeze­teink kapcsolatot létesítenének Svájc ha­sonló szervezeteivel,­­a két állam közötti cserekereskedelem s esetleg a Balkánra való közös export érdekében. Harminc lengyel gazda érkezik pénteken Budapestre. A Magyar Külügyi Társaság rendezésében május 24-én, pénteken este nyolc órakor harminc tagból álló lengyel tanulmányi csoport érkezik a Nyugati pályaudvaron Budapestre. A tanulmányút vezetője Beszcinszky Stanislav, a katto­wici magyar konzulátus vezetője és Kaje­­tanovitz Kajetán állami ménesigazgató. A Külügyi Társaság, az IBUSz, valamint különböző magyar mezőgazdasági szerve­zetek bevonásával tanulságos és kimerítő, tíz napra szóló programmot dolgozott ki a lengyel gazdák részére. G­yengébb a csalámlöpl­e Kedvező hírek érkeztek a pünkösdi ün­nepek alatt a terméskilátásokról. A rozs az utolsó időben sokat fejlődött, a búza színe is egészségesre változott, mindeh­hez járult még a növényzet fejlődésére kedvező időprognózis is Elsősorban ezek a hírek idézték elő, hogy nálunk mindjárt az első kötések alacsonyabb árfolyamon indultak a­ szombati zárlathoz képest. A készárupiacon úgyszólván megállt az üzlet, kevés árut kínálnak ugyan állomá­sokról, de a malmok a felkínált tételeket is vontatottan vásárolják. A mai egész bu­­zaforgalom 8 vagon körül mozgott. Az ex­portérdeklődés is teljesen hiányzik és ez csak fokozza az üzlettelenséget és az ár­folyamok gyengülését. Készárupiac Búza tiszavidéki 77 kg-os 24.00—24.25­­ , 78 „ 24.25-24.50 „ , 79 „ 24.55-24.70 , . 80 „ 24.80-24.95 „ felsőtiszai 77 . 23.50—23.75 „ „ 78 . 23.75—24.00 „ . 79 . 24.05-24.25 Búza felsőtiszai 80 kg.-os 24.25—24.45 egyéb 77 kg.-os 23.10—23.25 , „ 78 „ 23.35-23.55 7Q 93 60__23 75 Búza egyéb 80 kg.-os­­ 2300—231 90 Rozs 19.90—20.19 Tengeri, tiszai 28.50—28.80 Tengeri, egyéb 26.50—26.65 Zab elsőrendű 23.60—24.10 „ másodrendű 23.25—23.60 Sörárpa felvidéki 27.00—27.75 „ egyéb 26.25—27.00 Takarmányárpa elsőrendű 25.25—25.50 „ másodrendű 24.75—25.20 Korpa 16.50—17.00 Határidőpiac Búza májusra 22.95—23.05 Búza októberre 24.51—24.52 Rozs májusra 20.95—20.96 Rozs októberre 22.38—22.40 Tengeri májusra 25.70—25.80 Tengeri júliusra 26.25—26.26 vezmény' ^ A tt Nemes svéd ezüst-acélból készül. löLUgeilI ..AurSE *JHlSLSZ01 a gazda öröme, a kaszaipar diadala! „ . Kikalapálva, munkára készen jön for­galomba! Pehelykönnyű. Egyszeri köszörüléssel órákig, egyszeri kalapálással napokig lehet vele kaszálni. Minden darabért teljes jótállás! Nagy képes árjegyzéket kasza- és kaszakellékről ingyen és bérmentve küld: Sohr Pál. Kaposvár 505. sz.Magos Z­sempevsz­ki kaszasz­étküldési telep tulajdonosa, aki a szállítás gyorsabb lebonyolítása végett központi telepét Kaposvárra helyezte át. 4 ■.. és Szövetkezetek Népházavatás Csökmőn és Ágástdom A biharmegyei Csökmő községben há­rom év óta tevékenyen működő helyi Fa­luszövetség pünkösd hétfőjén avatta fel ünnepélyes keretek között népházát, ame­lyet a földmivelésü­gyi minisztérium anyagi támogatásával a község és a la­kosság áldozatkészségével az országos szövetség tervei és irányítása mellett épí­tett. Az ünnepségen megjelent Fráter László, Bihar vármegye alispánja, vitéz Kérés­iéig János vármegyei testnevelési fel­ügyelő, Radnóti István, a Faluszövetség titkára, Papp Tamás főszolgabíró, Menner Tibor, Csökmő község főjegyzője, Polgári László jegyző, Szabó Bertalan ref. lelkész, Cs. Nagy M. Sándor bíró, Jezerniczky Jó­zsef, a csökmői Faluszövetség elnöke, Kocsis Sándor alelnök, Fekete József, ld. Bérczi Pál, K. Vincze Lajos, L. Kiss Béla kisgazdák, stb. A Faluszövetség ortándi fiókja a föld­­mivelésügyi minsztérium támogatásával, valamint a helybeli református egyház, a község és a lakosság összefogásával a trianoni határ mentén kulturális végvárat épített magának és a magyarságnak. A községfejlesztés komoly munkája, a falu népével való törődés mindaddig csak vágy és fibránd, amíg minden községben ne® lesz egy korcsmamentes hajlék, amely­ben a falu lakosai az összetartást, az ösz­­szedolgozást tanulják, ahol a serdülő ifjú­ság éppúgy, mint az érettebb korbellek nemzeti öntudatra nevelődnek. Különösen nagy nemzeti hivatást tölt be egy ilyen kulturház a trianoni határok mentén. En­nek átérzésével törekednek az ártándiak Kóródy Gyula református lekész és Enghy Endre főjegyző vezetésével a kul­turház megvalósítására s az elért ered s ÁRUPIAC Ferencvárosi sertésvásár. A felhajtás összesen 3642, eladás 3305, eladatlan 337 darab. Angol hússertés a felhajtásban 314 darab volt. A forgalom élénk. Árak: első­rendű uradalmi nehéz sertés páronként 300 kg-on felül 180—182, kivételesen 184, elsőrendű uradalmi közép páronként 250 —260 kg.-ig 175—180, kivételesen 182, sze­dett közép páronként 220—260 kg.-ig 172 —182, kivételesen 184, könnyű páronként 180—210 kg.-ig 160—180, kivételesen 182, silány páronként 100—160 kg.-ig 126— 156, elsőrendű öreg nehéz páronként 300 kg.-on felül 170—175, szedett öreg másod­rendű 142—146, angol sonkasüldő páron­ként 120—150 kg.-ig elsőrendű 172—183, ■másodrendű 157—166, könnyű angol son­kasüldő páronként 80—100 kg.-ig első­rendű 120—152, zsir nagyban 220—222, 3 darabos sózott táblás szalonna 192, 4 da­rabos 188, lehúzott félhús nagyban 200— 248, vágott sertés 200—224 fillér. Juhvásár. Felhajtás 423 darab. Az irány­zat élénk volt, az árak kg.-ként 8—10 fillérrel emelkedtek. Árak élősúlykilo­grammonként : elsőrendű 164—180, kivéte­lesen 185, másodrendű 140—160 fillér. Vágómarhavásár. Felhajtás 351 nagy vágómarha és 1 rúgott borjú. Eladatlanul visszamaradt 34 darab nagymarha. A vá­sár irányzata lanyha volt, az árak válto­zatlanok maradtak. Árak élősúlykilogram­monként : bika magyar másodrendű 78— 98, tarka elsőrendű 96—106, másodrendű 74—94, harmadrendű 72—82, ökör magyar elsőrendű 100—112, másodrendű 75—99, harmadrendű 46, tarka elsőrendű 94—116, kivételesen 120, másodrendű 72—92, har­madrendű 56—70, tehén magyar elsőrendű 100—104, másodrendű 72—95, harmad­rendű 56, tarka elsőrendű 92—106, kivé­telesen 112, másodrendű 64—90, harmad­rendű 40—62, bivaly 66, növendékmarha 80—100, kicsontozni való 32—40, rúgott borjú 95 fillér. Húsvásár. Készlet: 186 nagymarha, el­adás 178, 345 borjú, eladás 205, 25 birka, eladás 25, 50 bárány, eladás 80 darab. A forgalom élénk volt. Árak marhahús első­rendű egészben 204—220, hátulja 224— 260, eleje 200—216, másodrendű egészben 152—164, hátulja 168—188, eleje 136— 144, kicsontozni való 100—128, borjú ölött bőrben 264—308, juh ölött nyúzott első­rendű 160—170, bárány ölött bőrben má­sodrendű 180—200, juh másodrendű 140— 154, zsiger 64—84, faggyú 55—90, csont 24—100, marhafej 120—240, orr és köröm 20—30, láb 4 darab 160—320, pacal egész­ben 70—90, kg.-ként 10—12, marhabél 600 —700, borjúfodor egészben 50, kg.-ként 12, juhbél 150, marhavér 20 fillér kilogram­monként. Nyersbőrpiac. Marhabőrökben az árak változatlanok maradtak 35 kg.-ig­­.10 pengőt 35—40 kg.-ig 1 pengőt, 49 kg.-on felüi 90 fillért. Magy­ar bőrökért 35 kg.-ig 1 pengőt, 49 kg.-ig 90 fillért, 50 kg.-on fe­lül 80 fillért fizettek. A kevésbé vágásos bőrök 5 százalékkal, az erősen vágásosak 10 százalékkal olcsóbbak voltak. Dunán­túli marhabőr 30 kg.-ig 1.20—1.25, duna —tiszaközi 1.10—1.15, tiszavidéki 0.95—1 pengő kg.-ként sómentesen mérve, 30—40 kg.-ig 10 fillérrel, 40 kg.-on felül további 1© fillérrel olcsóbbak az árak. Pitt­ingben néhány tétel kelt el 1.50—1.70 pengő közti áron. Borjúber. A berlini aukció következté­ben ezen a piacon megszűntek a legutóbb tapasztalt kilengések. Szerdán, csütörtö­kön és pénteken már csak 1,80 pengőt fi­zettek a vágóhídon és csarnokokban. A kereskedelmi forgalomban az eladások a következő árakon jöttek létre: budapesti vágású és itt tároló borjúbőrök 2.20—2.25, jobb vidéki 2.05—2.10, gyengébb minőségű és tiszavidéki 1.90—2 pengő kilogrammon­ként, sómentesen mérve. A lóbőrüzlet nyomott. Mészáros-lőbőrük­ Budapesten 220 cm-en felül 18—19, vidé­ken 16—17,­­kereskedelmi áru a­ vidék 220 cm-en felül 1ő—16, 200—220 cm-ig 12.5— 13.5, 180—200 cm-ig 11—12, prima, száraz lóbőr 11—13 pengő darabonként. Juhbőr. A nagykereskedők változatla­nul 1.80—1.90 pengőt fizetnek. A goromba juhbőrök ára 2.30—2.40 pengő. A báránybőrpiac ellanyhult. Budapes­ten megszűnt a vágás és természetesen a jegyzések is megszűntek. Vidéken még vannak kisebb készletek, de ezekért az ed­digi árakat már nem fizetik, hanem leg­feljebb 9—9 és fél pengőt szigorú szorti­mentben. A tarka és a goromba ennek a felét sem éri el. A smasni darabjáért 50 —60 fillért fizetnek. Kecskebőrökért és héberlingekért vegyes tételekben 3—3 és fél pengőt fizetnek. A gidóbőrök ára 1.60—1.80 pengő közt váltakozik.

Next