Új Barázda, 1932. április (14. évfolyam, 79-83. szám)

1932-04-24 / 82. szám

2 UJBAMMM. hajtott munkájával sikerült végre teljesen elkülönítenie az embereket egymástól. Senki sem mert kimozdulni hazulról, mert attól félt, hogy a nyomor- és egészség­­ügyi kormánybiztos meglátja és azonnal kórházba viteti. IV. Miután a fővárosban tökéletes rendet teremtett a nyomor- és egészségügyi kormánybiztos, ellátogatott vidékre. Itt szörnyüködött el aztán igazán. Éppen nyár volt. Arattak. Az emberek, legények, asszonyok, leányok, még a gyerekek is, a künn voltak a mezőn, hajnali négy órától este nyolcig, kilencig. Reggel nyirkos hi­deg dideregtette őket, délben a rekkenő hőségtől csör­gött róluk az izzadtság, estére pedig olyan fáradtak voltak, hogy alig állottak a lábukon. Lovagváry Zebulon azonnal intézkedett, hogy a munkát hagyják abba, mert ez a túlságos erőfeszítés tönkre teszi a népet. Miután teljhatalma volt, az aratás abbamaradt és senki sem mert a búzatábláknak még csak a tájékára sem menni. A faluk utcáin nem mert mutatkozni egy lélek sem, mert mindenki attól félt, hogy jön a kormánybiztos és kórházba viteti. A tudós az elért eredménnyel megelégedve, tovább utazott, hogy társadalommentő munkáját folytassa. Ki­utazott a tanyavilágba. Hát itt aztán már végképen el­­szörnyedt. A tanyai kutakban kevés volt a víz. Ami volt is, édes, pesti gyomornak élvezhetetlen és ihatatlan volt. Azonnal a postahivatalba sietett és táviratot adott föl a kormánynak, hogy haladéktalanul meg kell indí­tania a vízvezetéki munkálatokat, az összes tanyákon be kell vezetni a vízvezetéket. De erre már a kormány is megsokalta a dolgot s a nyomor- és egészségügyi kormánybiztost haladék­talanul fölmentette állásától. V. Lovagváry Zebulon szomorúan hazautazott. Amint belépett a lakásába, fájdalmas meglepetés várt rá. Egyetlen kedves barátja és háziállata, a cirmos ott feküdt a szőnyegen — megdögölve. Róla egészen megfeledkezett. Elfelejtett neki enni adni. Minthogy pedig tüdős volt, a lakásában nem volt semmi ennivaló. Még egér sem. A cirmosnak tehát éhen kellett döglenie. Nagyon elbámult ezen a tudós, de főként szégyelte magát, hogy mialatt ő a társadalmat akarta megmen­teni, azalatt még legkedvesebb barátjáról, a cirmosról sem tudott gondoskodni. Ráadásul tartania kellett attól is, hogy ez a gyászeset nyilvánosságra jut, beleteszik az újságba s nevetni fog rajta az egész ország. A cir­most tehát valahogy suttyomban kellett volna eltemetni, vagy eltávolítani a lakásból. De sürgősen, mert már oszlásnak indult holtteteme. Elhatározta, hogy a cirmost belepakolja az irat­táskájába, este kilopódzkodik vele a Dunapartra s bele­dobja a Dunába. S a legjobb barátjának holtteteme okozta vesztét. VI. Este kilenc óra tájban elindult, hóna alatt a pakk­táskával, benne a cirmos holttetemével. Kabátja gallér­ját felgyűrte, mellékutcákon osont ki a Dunapartra. Amint az egyik mellékutcából kikanyarodott, nagy, vidám, nevető tömeggel találta szemközt magát. Vidám zeneszóval, jókedvűen, hahotázva éppen most tértek vissza a budai kórházakból a zenészek, meg a pincérek. Az egyik jókedvű pincér véletlenül neki ütődött, leverte a fejéről a kalapot s egy pillanat múlva már az egész tömeg tudta, hogy l­ovagváry Zebulon itt van közöttük. •— Vegyétek el a tudományát, — kiáltotta az egyik pincér. — Tépjétek darabokra az iratait, — orditotta a másik. Kiszakították a kezéből az irattáskát, kibontották és kigurult belőle a döglött macska. — Itt a tudománya! Döglött macska az egész tudo­mánya, — üvöltötte kacagva a tömeg, amely azonnal sarkon fordult és vidám zeneszó mellett kisérte be Lovagváry Zebulont a bolondok házába. 1932 április 24. vasárnap A szurony története Egyszerű h­arci szerszámnak látszik és mégis Sokáig használták a puskát a háborúkban szurony nélkül. Mint J­erkó István ezredes kitűnő könyvében, az „Egyezer­ had­történelmi apróság“-ban olvassuk, a puskára erősíthető szurony eleinte fanyéllel volt ellátva melynél fogva a puska csövébe dugták. Mackay angol tábornok 1650-ben feltalálta a csőalakú, nyakkal ellátott szuronyt, melyet a cső végére húztak és így a felfűzött szurony mellett tüzelni is lehetett a puskából. Később, hogy a szurony szilárdabban álljon, a nyakat hasitokkal látták el, hogy rugószerűen szoruljon a cső köré. Majd a célgömb számára kis nyilast vágtak rn­ le, hogy a célgömb is tartsa. A szilárdság fokozására a szurony­nyakat sokszor bőrrel vagy posztóval is kibélelték. A szurony eredetileg kis vaspálca volt, mely levélalakú, lapos, kis lándzsafejben végződött. A mai szuronyt mindenki ismeri és respektálja. Amit a világháborúban ágyú- és puskatűzzel nem lehetett elérni, kivívta a szuronyos roham. A magyar bakák szuronyos ro­hamának nem tudott ellenállni semmiféle náció. Mert a szurony mögé is ember kell, halálfélelmet nem ismerő, bátor ember s a magyar szuronyok mögött ilyen emberek állottak. Autótülkölés A­utótülkölést hallok Ablakom alatt, Már minden csendes, Mindenki alszik, Csak én nem teszem meg Az „Álomországba“ Vezető utat. S íme a csendes némaságban, Gondolataim vad­ száguldozáséiban Autótülkölést hallok, Ablakom alatt. Az autó lassít Szivem mind jobban ver Háthogyha , S talán most éppen Ablakomra figyel. Az autó megáll, Szivem heveset­­hibban, De jó volna most Csak egy pillanatra Kinézni titokban, Csak éppen addig, Míg szemünk összevillan. De az autó már Tovább rohan — — Valahol messze Még tülköl egyet, S szememből forró Könnyek peregnek. Fetter Beatrice. 1932 április 24. vasárnap (N­EARAZDA A jó háziasszony A cukorborsó A kis kertek, gazdaságok mentői nagyobb és jövedel­­mesebb kihasználása végett sok olyan terményt vezethetünk be a termelés köréb­e, amely ugyanolyan területről több használható és élvezhető terményt szolgáltat, így a borsó­­termelésnél több használható, illetve élvezhető anyagot kapunk, ha területünket a hüvelyestől élvezhető cukorb­orsó­val használjuk ki. Ennél az egész borsóhüvely a benne levő maggal élvezhető, míg magot a szárított szem­élyezetre nem alkalmas. Ma a valódi cukorborsó ritkaságszámba megy, pedig úgy tudjuk, nta is szívesen megadják a jó árat érte. Igaz, a mai nemzedék nem igen ismeri akár ezt a kitűnő, cukorédes, hü­velyestől élvezhető borsóféleséget és az elkészítését is kevesen tudják. A cukorborsó termesztése minden kertben keresztül­vihető, nagyobb gondot nem áll a szemes borsó termesztésénél és azonfelül a kiszemezéstől is megkíméli a termelőt. A magnak valót pedig száraz állapotban könnyen ki lehet csépelni. A termesztésénél csak a védekezés okoz gondot, mert a verebek még kis korában — mint kikelt palántát — hama­rosan kiszedik, hiszen már a kis palánta is nagyon édes, ami a verebeket vonzza. A cukorborsóból a szürke, óriás cukorborsó vált be még a homokos talajon is a legjobban. A kötöttebb talajban pedig nagyon jól fejlődik és bő ter­mést ad. A cukorborsó magas hüvésű­, 100—100 cm. magasra is megnő, miért is hálózni kell. A cukorborsó alá előző évben trágyázott és káposzta­­félével kihasznált terület a legmegfelelőbb. A 3—4 szemet 30—40 cm.-nyi kő- és sortávolságra vetjük. 4—5 cm. mélyen s azonnal karózzal. is. Ez azért is üdvös, mert a verebek a bokros karóiktól, rendszerint rőzse­­mi aranyribizke-szárakat használunk) jobban távolmaradnak, másodszor a karó utólagos elhelyezésével nem sértjük meg a fejlődő borsópalánták gyökereit, ami a további fejlődést hátráltatja. A hüvelyeket zsenge korukban szedjük, amikor a szemek csak félig fejlődtek még ki.­ A szürke, óriás cukorborsó kétszer-, sőt háromszor annyi termést ad, mint a szemes borsó. Ugyanarról a területről. (Kertészeti Papok): tojás fehérjéből verjünk habot, keverjünk bele 7 evőkanálnyi cukorport és 4 kanálnyi baracklekvárt Mikor a tészta már kezd kissé sárgulni, vegyük ki a sütőből, öntsük rá a habot s hintsük be felül cukorporral, aztán tegyük vissza jó meleg sír­nibe. Mikor a hab felül kissé megpirult, kiveh­etjük és éles késsel vagdaljuk fel. Receptek Paprikásszelet. Egy kiló felsár pecsenyét vagdaljunk fel széles szeletekre, verjük ki. Tegyünk egy lábosba tojásnyi zsírt, egy fej felvágott vöröshagymát és egy kávéskanálnyi vöröspaprikát. A besózott hússzeleteket rakjuk be szép sor­jában a hagymás zsírba, fedjük be a lábost és hagyjuk csen­desen sülni; időközönként öntsünk alá pár kanál vizet és forgassuk meg a szeleteket; ha megsültek, burgonyával körítve tálaljuk. Borjúagy velő citrommal. Két borjú agyvelejét fél óráig főzzük sós vízben, aztán vegyük ki a vízből és hártyájától tisztítsuk meg, de úgy, hogy azért egészben maradjon, majd fél liternyi meleg sósvízzel főzzük fel. 2 deci tejfölből és egy kis kanál lisztből készítsünk habarást egy tálban, azután a felforrt velőlevet folytonos kavarás közben öntsük rá és tegyük bele egy egész citromnak a levét Azonnal borítsuk vissza a behabart levet abba a lábosba, melyben főtt a velő, de tovább ne főzzük, mert összezsugorodik. hosszúkás tálban citromszeletekkel tálaljuk. Habos tészta. Fél kiló lisztet dörzsöljünk össze fél kiló friss vajjal, 7 tojás sárgájával, egy egész tojással, gyúrjunk bele 15 deka porcukrot, azután a tésztát nyújtsuk ki fél­ujjnyi vastagságúra és tepsibe rakva, süssük meg. A hét Levelesláda O. T. Poroszló. Földi­ bolhát ürömmel lehet pu­sztí­tani. Földi giliszta ellen, ha nem tömegesen lép fel, elég, ha kevés­sel kapálunk bele a földbe. V. Gy.-tié, Mocsár. Aranyozott képkereteket úgy tisztít­hat­unk, hogy citrommal vagy hagymával bedörzsöljük a rámát, majd tiszta ronggyal letöröljük. LÁMPALÁZ. Mitkedvelők jótékony célra játékszini előadásra egyesül­vén X. faluban, egyik mű­­kedv­elő hölgy oly kis szerepet ka­pott, hogy csak e néhány szót kellett volna mondania: — A grófnő már fölült a lóra. Számos, sőt csaknem számtalan próba után, az előadás estéje bekövetkezett s a műkedvelő művésznő bátran föl­lépett és hangosan igy szólt: — A ló már fölült a grófnőre. A RÉGI MAGYAR ÉTVÁGY. ORVOS: Alázatos szolgája, ugyan mi baja ismét, tekin­tetes táblabiró űrt BETEG: Ah, oda vagyok, teg­nap este csak négy font disznó,pecsenyét ettem és mégis oda van a gyom­om ORVOS: Jó étvággyal ette a tekintetes té­blabiró űrt BETEG:­­Nem­ biz én, hanem vöröshagymával és bab­­salátával. ORVOS: Egyéb baja nincs? BETEG: Dehogy nincs, iszonyúan ellenném és szom­jazom. ORVOS: Majd írok tehát valamit, és ezen bajok min­denesetre meg fognak szűnni. BETEG: Csak hémutatót ne írjon, orvos úr, mert azt már többször vettem be és egyszer sem maradt meg gyom­­som­ban. A BÖLCS ÉS A HÁZASSÁG. Egy bölcs megházasodván, valaki így szólt hozzá cso­dálkozva: — Hogyan, tehát a bölcsek is megházasodnak ! A tanító szárazon ezt válaszolt:­­— Hát eddig talán csak a bolondok házasodtak meg. SZÁZÉVES VICC. Egy kurta nemes rendkívül megharagudott kocsijára és mérgesen így kiállott rá: — Huszonötöt kapsz, gazember, ha huszonnégy óra múlva még jószágom határai közt talállak! — Köszönöm szép , ezt a nagy kegyelmet, tekintetem uránt, hiszen tíz perc alatt könnyen túl leheted­ a határon, ha sántítva ballagnék is el. 7

Next