Új Barázda, 1935. április (17. évfolyam, 19-22. szám)

1935-04-21 / 21. szám

Melléletet: Rádiós Gazdasági Előadások 1936 április 21, vasárnap Ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fülér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groseben. Franciaországban: 50 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: Párkányi József dr. Budapest, XVII. évf. 81. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Teréz­ körút 3. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Teréz-körút 3. Húsvéti gondolatok Az embereken át történő örök élet ünnepi stációja, mindig visszatérő momentuma a húsvét. A keresztény világ legszebb hitvallása. Krisztus feltámadásának a napja. A virágos tavasz ünnepe. És a feketebetűs hét­köznapok nagypénteki kálvária­járása után valami jóleső kárpótlás részünkre minden elveszettért és ve­szendőért , új életre, új reményre simogató meleg jóság ez a tavasz ujjain, hogy gondba és fáradtságba ájult test-lelkünk vágyakban, remé­nyekben, tettekben visszafiatalodjon az élethez, amelyet becsületesen vé­gig kell járnunk a Teremtő rendelése folytán. Milyen világos emberi út­mutatás ez az ünnep, milyen hatal­mas és mindent átfogó gondolattal íveli át az élet végén tátongó szaka­dékokat. A halál után feltámadunk, vagy — ha vigasztalásunkra szolgál — az élet bölcs tanítása szerint úgy is magyarázhatjuk, hogy nincs az a nagypénteki keserűség és sorstragé­dia, amely el ne múlna, amely után ki ne sütne a nap. Minden sorstra­gédiában egy valamiféle nagy vigasz­talás csíráját is kapjuk. Mit is csinálnánk mi emberek a húsvét hite és a feltámadás gondo­lata nélkül?! Kétségbeesettek és bol­dogtalanok lennénk: minden jó falat ize keserűvé lenne a szánkban, az élet ostorcsapásai alatt pedig vég­képpen megroskadnánk. A húsvét hite az a hatalmas lendítő erő, amely mindig felszínre segíti a hiúságok, apró hiábavalóságok és lopkodó tet­tek között bukdácsoló emberiséget. Mert nehéz embernek lenni és neme­sen, becsületesen emberi életet élni, kivált a mai fenekestől felforgatott és lelkileg is megvadult világban. De igy, hogy az évfordulón min­den tavasz elhozza hozzánk a hús­vétot (vagy a húsvét hozza a tavaszt — mindegy), megfiatalodik nálunk embereknél minden. Megfiatalodunk elsősorban mi magunk, lelkünk tisz­tább és emelkedetteb lesz. Ez az ün­nep megtanít bennünket újra felfelé nézni.; megtanít csodaváró hittel hinni a hihetetlent is és megtanít úgy élni, hogy lábunk alól ki­­re csússzon az a föld, amelyből mi ma­gunk is vagyunk. Megtanít arra, hogy az életet értékelni kell és arra, hogy az élet értéke a magunk ember­sége. Megfiatalodik a város, ahol a kő­­rengetegbe szorított emberéletnek a természet ízét és illatát csak szűk­­határú parkok zöldjével kapják és megfiatalodik a falu, ahol a termő­föld végtelen síkján a szántóvető gazda munkája von barázdát a csirázó életnek. A városban beszél­nek a tavaszról és hangosan ünnep­lik a húsvétot, a faluban együtt él­nek vele és csodálatos bensőséggel élik az emberek a természet életét. Járj szét a magyar falvakban és teljes pompájában kapod a húsvétot és a tavaszt. Itt az ünnepnek és az ünneplésnek szét, szagát is érzed a legapróbb dolgok tavaszhozásában. A levegőben, a vízben, a húsvéti lako­mában, az ünneplő, tiszta ruhában, a harangok ünnepi csilingelésében és a csírázó vetés zöldjében ... a min­dennapi élet nyüge-baja, apró herce­hurcái nem tudják elrontani ilyenkor az ünnepi hangulatot. A gazdatársa­dalom nagy követelései és a be nem váltott ígérgetések keserűsége is el­felejtődnek néhány napra, úgy is a legpozitívebb ígéret a jó termés, a legjobb barát a föld, amelyet ápolni és gondozni most minden figyelem kevés. A politika huncutságai sem érdeklik már a magyar gazdát (még jó, hogy már a választások után va­gyunk...). Lepattan róla, mint va­lami szik­mányi abroncs, levetkőzi, mint valami ócska ruhát és a pipája füstjével fújja ki magából a tisztelt képviselőtársak üres ígérgetésének a gőzét. Egy ilyen képviselőválasztás talán jobban megviseli a magyar gazdát, mint egész évi munkája a tavaszi szántástól a betakarításig. És ha már politikáról is szó esett, politikáról, mely az emberiségnek oly kevés áldást, de annál több keserű­séget hozott — meg kell mondanunk itt egyet-mást. Meg kell mondanunk azt, hogy milyennek szeretnék látni az irányító politikát éppen a kis­gazda-társadalom érdekeinek a szem­­előtt tartásával. Azt mondják és a húsvéti haran­goknál is élesebben harangozzák: újjá­született a magyar politikai élet­ feltámadt halottaiból, hogy most az egyszer igazán segítségére legyen az eddig elnyomott, félre­lökött és kisemmizett gazdatömegek­nek. Nem tamáskodunk, mert nem vagyunk hitetlenek. Nem tamásko­dunk, mert látjuk, hogy — tényleg — valami fel,támadt, vagy — meg­született. Ki tudja. Csak arra va­gyunk kiváncsiak az ország gazda­társadalmával egyetemben, hogy csu­pán a vezérség támadt-e fel, vagy pedig az új, becsületes és az ország összes lelki és anyagi erőivel építeni akaró politikai irányzat is. Most ta­lán mondanunk sem kell: az utóbbit tartjuk fontosabbnak. Annyira fon­tosnak, hogy ettől várjuk az égetően sürgős gazda­problémák megvalósí­tását. A telepítést, a­­tagosítást, a be­csületes földbirtokreformot, a gazda­­adósságok rendezését, a családvédel­met és a szabadság védelmét is. A falu egész életének a megjavítását. .Várjuk a b­ecsületes munka védelmét és elvárjuk a hatalom birtokosaitól azt, hogy a föld népének a sorsa ne a legutolsó sorban érdekelje őket.«« Ezeket várja a magyar föld népe, máskülönben semmiféle politika nem tarthat számot az érdeklődésre. A magyar paraszt­társadalom érdeklő­dése nélkül pedig nem lehet ezután politikát csinálni. Szeretnék látni azt, hogy az egész magyar életen áthúz a húsvéti ün­neplés termékeny csodája. Hogy min­den érzés, akarat és hit megváltó tettekbe lendíti a magyarságot. Lá­zas tettrekészséget, munkát és be­csületes jóakaratot szeretnénk látni a magyar élet minden frontján, hogy ne a sírás és kétségbeesés hangjait mondják a húsvéti harangok, hanem olyan örömöket, amelyekkel építeni is lehet a szebb jövő felé. És szeret­nénk végezetül látni egy olyan hús­véti ,,csodát“, amely biztosítja a magyar föld népének azt, hogy az évről-évre bevetett és megmunkált barázda he szomorúságot, hanem termően emberi jövőt ígérjen neki. Lehmann Sattdopf *R 9. Ellenzéki pártok képviselői nyilatkoznak a választásokról A mostani választói küzdelem a kor­mánypárt olyan hatalmas többségét hozta, hogy a meginduló parlamenti életben ellenzékről alig is lehet be­szélni. A legnagyobb erőfeszítés mellett is az ellenpártok képviselő­jelöltjei már az ajánlások beadásával elvéreztek. Né­hol a saját taktikai hibájukból, néhol pedig, — igen sok helyen — a közigaz­gatás jóvoltából. Az egyenes arányról azonban lehet beszélni A választásokon tapasztaltakra, a kor­mány munkaprogramjára és az ellenzék szerepeire vonatkozóan kérdést intéztünk valamennyi számottevő ellenpárt egy-egy illusztris tagjához. Az alábbiakban köz­readott nyilatkozatokból az ellenpártok egyöntetű állásfoglalása domborodik ki. Friedrich István véleménye Elsőnek K Kresztény Ellenzék vezérét, Friedrich Istvánt, kérdeztük meg, aki a következőket mondotta: — A választások stratégiája és stí­lusa botrányos. Semmi sem változott, csupán Bethlen mamelukjai helyett a­zép honfiai kerültek be a parlamentbe. — Egy ilyen többségnek hatalmi esz­közökkel való összetoborzása elveszi a parlament jelentőségét, a parlament így csak kulissza, amely mögött a hatalom munkál. Az új parlament, nézetem sze­rint, az úgynevezett reform­kormánynak is csak segédhivatala lehet. Semmi egyéb. Arra vonatkozóan, hogy a parlament meddig marad együtt, Friedrich István a következőket mondotta: — Egy éven belül ki kell sülnie annak, hogy mi a refom­­tervek lényege. Ha üdvösek lesznek 4—5 évig, is együtt ma­radhat a Ház. Ellenkező esetben már a következő esztendőben olyan kiábrándu­lá­s következik be, amely páratlanul áll a magyar történelemben. • — Az én álláspontom az, ha olyan reformok jönnek, amelyek üdvösek, tá­mogatni fogom. Hómon kulturjavaslatát például szükségesnek tartom. — Úgy látom azonban, a legtöbb eset­­ben, mint kemény ellenzéki politikus fo­gok a kormánnyal szemben államni. Vagyis azt teszem, amit 16 éven át tettem. A királykérdésre vonatkozóan Friedrich István kifejtette, hogy a Keresztény Ellenzék a jogfolytonosság alapján áll. Apponyi György gróf A Szabadelvű és Demokratikus Ellen­zék illusztris tagja, kérdéseinkre vála­szolva,­­pártja álláspontját abban össze­gezte, hogy erős aktivitással a tárgyila­gos bí­rálat határán kivárnia­k mozonyt. Klipert Rezső a Független Kossuth Párt képviseletéban adott érdekes nyilatkozatok Többek kö­zött a következőket mondota­: — A kormánynak érdeke, hogy ezt a hatalmas többséget együtt tartsa, mert ilyent szerezni többet úgy sem tud, kü­lönösen majd azután, ha az ország re­­formterveit megismeri, amelyektől félek, nem lesznek­ kielégítőek. Eckhardt kecsken­éti beszéd* Ezekhez a nyilatkozatokhoz még hoz­­zá tehetjük Feklusardt kecskeméti beszéd­jének *a summáját, amely a lejárt kor­mány­váltókról beszél és arról, hogy hitelbe és adósságra­­neki lehet tovább politizálni. . , Ezek után kíváncsian várjuk úgy az ellenzék magatartását, mint a kormány reformterveit.

Next