Művészet, 1958 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1958-04-01 / 1. szám
GOND ÉS ESZMÉNY Díj lapot nyújtunk az olvasó elé. Elődje nincs, mely árnyékot vetne rá, vagy fénysugarával az értékeit fényesítené. Hagyomány nem terheli és nem küld kedvező szelet sem szárnyai alá, mert ilyen sajátságos ötvözetű lapot itt még nem szerkesztettek. A múltban nem volt rá mód és nem támadt igény sem, amely létrehozatalát sürgette volna. A kisebbségi magyar — román munkástestvérének mindenben sorstársa — örült, hogy élt; a bizonytalanság riadalmában tengődő színház csak félszemmel ügyelhetett az eszményeire. A másikkal azt kellett számontartania, mikor mekkorát bukik s kit sodor magával a részvénytársaság. A ,,független“ festő az anyagi függőség állapotában őrizgette lelkiismeretét a júdáspénzt kínáló hatalom előtt s a muzsikus álmából legföljebb ideiglenes létét kamaraegyüttesre futotta. Akinek úgy tetszik, ezt a múltat a maga számára megszépítheti és meghamisíthatja : a történelmi tényen, hogy a román és magyar burzsoázia nacionalista ellentétekkel terhes szövetségéből a haladó művészetre csak nyomoruság zúdult, amúgy sem változtathat. Az anyagi módot most egy ilyen lap megteremtésére a népi demokrácia rendszere biztosítja s igényt a megvalósult egyenjogúság támasztott a hazai magyar olvasóban. Hat állami magyar színház, számos filharmonikus együttes, fejlődő filmgyártásunk és ebben a magyar színészek megnövekedett alkotó lehetősége, virágzó képzőművészeti életünk s nem utolsó sorban a dolgozók műveltségi színvonalának emelkedése. H°gy eztán igényeink és képességeink összecsendülnek-e, színészeinken, képzőművészeinken, kritikusainkon múlik. Mi bízunk abban, hogy szellemi életünknek a szocializmus ügyéhez hűséges munkásai azzal a felelősségérzettel állanak ki az új fórumra, amely őket eddig is jellemezte. Néhány szót az új képes folyóirat jellegéről. A „Művészet“ akadémikus hangzása nem rejt semmilyen akadémikus törekvést. Nem szűkíthetjük le érdeklődésünket kizárólagosan szakmai gondokra. Nagyközönséglapot akarunk szerkeszteni s ha első számunk erről még csak halkan és szerényen tanúskodik, az nem törekvéseink tisztázatlanságát, hanem a kezdet nehézségeit jelzi. Fogyatékosságai számosak és nem is kicsinyek. De — Gaál Gábor szavaival élve — szerencsére minden lapcsinálás folyamat s ez a folyamat nemcsak az olvasó, hanem az író és szerkesztő számára is az alakulás és a változás, ezért tehát a célok elérésének a lehetősége. Céljaink pedig világosak, mert a párt s a népi demokratikus állam általános kultúrpolitikájából fakadnak. Ahhoz kapcsolódnak, azt kívánják a megvalósításban segíteni. Vezérfonalunk az ítélkezésben az, hogy a művészet egyéni vállalkozás — a köz érdekében. — A közösségtől, a társadalmi haladás gondolatától és gyakorlatától gőgösen elhidegült individualista művészi vállalkozás, amely a sápadt s öncélú becsvágy igézetében süket marad a kor igénye előtt — nem eszményképünk. Küzdeni fogunk ellene. Eszményképünk: a nép ügyét szolgáló, a közösség gondját és örömét hordozó, harcos művészet, a szocialista realizmus, amelynek részletkérdéseit még sokan vitatják és ezután is vitatni fogják, de lényege : a marxista világnézet, a társadalmi jelenségek dialektikus szemlélete — vitathatatlan. Nem szorul semmilyen revízióra. Arra törekszünk, hogy ebben a szellemben a ,,Művészet“ minden értékes gondolatnak, véleménycserének, a segítő bírálatnak a maga sajátságos rövid műformáiban mindig helyet adjon mindazoknak, akik művészeti életünk sorsát a szívükön viselik. Az új lap szellemi arculata ebben a céltudatos, fegyelmezett csatározásban alakulhat ki. De nemcsak a művész gondjáról van szó. Hanem a művész közönségéről is. Arról a társadalmi igényről, amelyet már tudatosan, vagy még ösztönösen az olvasó képvisel. Ezt az igényt Gaál Gábor az Ötünk indulásakor így fogalmazta meg : az idővel azonos lapot kell szerkeszteni. Az idővel azonos lap : a kor hű tükörképe. Tehát: friss híradás a szocialista kultúra új győzelmeiről, gyors és határozott válasz a szocialista kultúra ellenségeinek, felkarolása mindannak ami a mában a holnapot mutatja s pozitív hatással van a dolgozó ember szocialista tudatának fejlődésére. Az idővel azonos lap, a haladó értelmiség azonosulása a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. Ebben az értelemben a ,,Művészet“ a maga sajátságos területén a közvetett nevelés eszközeivel a szocializmus politikai és művelődési eszményeit szolgálja. A szóbanforgó azonosság: nem akármilyen időszerűség, nem akármilyen objektív tükrözése a művészeti életnek, hanem nyílt állásfoglalás és hozzáigazodás ahhoz az országépítő, új embert, gondolkodást, ízlést, igényt formáló programaihoz, amely a párt elveiben és gyakorlatában valósul meg. Az idővel azonos lap : a művész és a szerkesztő lelkiismerete és felelősségérzete. Erre a felelősségérzetre ma különösen szükség van. Hogy változások korát éljük. A szocializmus — eszményből valóságos és legyűrhetetlen hatalommá nőtt, az emberiség haladásának ütemét diktálja, ellenségei pedig háborús terveket szőnek s ezek a tervek az évezredes emberi kultúra létét is veszélyeztetik. Meggyőződésünk, hogy a békéért és társadalmi haladásért vívott harcban kötelező feladat hárul a színpad, az ecset s a hangszer mestereire is. Mert emberek lévén, felelősséggel tartozunk mindazért, amit a szépség törvényei szerint cselekvő ember a közösség számára alkotott. Miként teljesítik művészeink ezt a feladatot, íme, egyik kérdése az olvasónak és erre az új lapnak is válaszolnia kell. Természetesen tisztában vagyunk a művészet nevelő szerepének közvetett jellegével. Éppen ezért küzdeni fogunk e szerep helyes marxista értelmezéséért , de hadjáratot indítunk minden olyan megnyilatkozás ellen is, amely a művészet közvetett nevelői szerepének ürügyén a közösségi gondtól, a pártos törekvéstől való elszakadást, a művészi öncélúságot, a művészet politikamentességét sugalmazná. Úgy gondoljuk , ez a törekvésünk az alkotó művészek döntő többségének törekvéseivel találkozik. Ezzel a bizodalommal indítjuk útjára képes művészeti folyóiratunkat. Eljövendő sikerei, vagy kudarcai nem csupán a szerkesztőség képességein múlanak. Az új lap lehetőségei ott feszülnek egész színházi, képzőművészeti és zenei életünk alkotó munkásainak érdeklődésében, segítő szándékában, vitakedvében, felelősségérzetében. Sok-sok megoldatlan művészi kérdés tornyosul elibénk. A felgyülemlett mondandó számára, ím itt az új fórum! A nem művészeti jellegű lapok és folyóiratok hasábjain szerteszóródott hasznos gondolatok most már fölerősödve sugározhatják művészeink szép terveit, gondjait, örömeit. Segítsenek bennünket abban, hogy az idővel azonos lapot szerkesszünk. SÜTŐ ANDRÁS