Művészet, 1958 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1958-04-01 / 1. szám

GOND ÉS ESZMÉNY Díj lapot nyújtunk az olvasó elé. Elődje nincs, mely árnyékot vetne rá, vagy fénysugarával az értékeit fényesí­tené. Hagyomány nem terheli és nem küld kedvező szelet sem szárnyai alá, mert ilyen sajátságos ötvözetű lapot itt még nem szerkesztettek. A múltban nem volt rá mód és nem támadt igény sem, amely létrehozatalát sürgette volna. A kisebbségi magyar — román munkástestvérének mindenben sorstársa — örült, hogy élt; a bizonyta­lanság riadalmában tengődő színház csak félszemmel ügyelhetett az eszmé­nyeire. A másikkal azt kellett számon­­tartania, mikor mekkorát bukik s kit sodor magával a részvénytársaság. A ,,független“ festő az anyagi függőség állapotában őrizgette lelkiismeretét a júdáspénzt kínáló hatalom előtt s a mu­zsikus álmából legföljebb ideiglenes létét kamaraegyüttesre futotta. Akinek úgy tetszik, ezt a múltat a maga számára megszépítheti és megha­misíthatja : a történelmi tényen, hogy a román és magyar burzsoázia naciona­lista ellentétekkel terhes szövetségéből a haladó művészetre csak nyomoru­ság zú­dult,­­ amúgy sem változtathat. Az anyagi módot most egy ilyen lap megteremtésére a népi demokrácia rend­szere biztosítja s igényt a megvalósult egyenjogúság támasztott a hazai ma­gyar olvasóban. Hat állami magyar színház, számos filharmonikus együttes, fejlődő filmgyártásunk és ebben a ma­gyar színészek megnövekedett alkotó le­hetősége, virágzó képzőművészeti éle­tünk s nem utolsó sorban a dolgozók műveltségi színvonalának emelkedése. H°gy eztán igényeink és képességeink összecsendülnek-e, színészeinken, kép­zőművészeinken, kritikusainkon múlik. Mi bízunk abban, hogy szellemi életünk­nek a szocializmus ügyéhez hűséges munkásai azzal a felelősségérzettel ál­lanak ki az új fórumra, amely őket ed­dig is jellemezte. Néhány szót az új képes folyóirat jel­legéről. A „Művészet“ akadémikus hang­zása nem rejt semmilyen akadémikus törekvést. Nem szűkíthetjük le érdeklő­désünket kizárólagosan szakmai gondok­ra. Nagyközönséglapot akarunk szer­keszteni s ha első számunk erről még csak halkan és szerényen tanúskodik, az nem törekvéseink tisztázatlanságát, ha­nem a kezdet nehézségeit jelzi. Fogyaté­kosságai számosak és nem is kicsinyek. De — Gaál Gábor szavaival élve — szerencsére minden lapcsinálás folyamat s ez a folyamat nemcsak az olvasó, ha­nem az író és szerkesztő számára is az alakulás és a változás, ezért tehát a cé­lok elérésének a lehetősége. Céljaink pedig világosak, mert a párt s a népi demokratikus állam általános kultúrpolitikájából fakadnak. Ahhoz kap­csolódnak, azt kívánják a megvalósí­tásban segíteni. Vezérfonalunk az ítélke­zésben az, hogy a művészet egyéni vál­lalkozás — a köz érdekében. — A kö­zösségtől, a társadalmi haladás gondo­latától és gyakorlatától gőgösen elhide­­gült individualista művészi vállalkozás, amely a sápadt s öncélú becsvágy igé­zetében süket marad a kor igénye előtt — nem eszményképünk. Küzdeni fo­gunk ellene. Eszményképünk: a nép ügyét szolgáló, a közösség gondját és örömét hordozó, harcos művészet, a szocialista realizmus, amelynek részlet­­kérdéseit még sokan vitatják és ezután is vitatni fogják, de lényege : a marxista világnézet, a társadalmi jelenségek dia­lektikus szemlélete — vitathatatlan. Nem szorul semmilyen revízióra. Arra törekszünk, hogy ebben a szel­lemben a ,,Művészet“ minden értékes gondolatnak, véleménycserének, a segí­tő bírálatnak a maga sajátságos rövid műformáiban mindig helyet adjon mind­azoknak, akik művészeti életünk sorsát a szívükön viselik. Az új lap szellemi arculata ebben a céltudatos, fegyelmezett csatározásban alakulhat ki. De nemcsak a művész gondjáról van szó. Hanem a művész közönségéről is. Arról a társadalmi igényről, amelyet már tudatosan, vagy még ösztönösen az olvasó képvisel. Ezt az igényt Gaál Gá­bor az Ötünk indulásakor így fogal­mazta meg : az idővel azonos lapot kell szerkeszteni. Az idővel azonos lap : a kor hű tü­körképe. Tehát: friss híradás a szocia­lista kultúra új győzelmeiről, gyors és határozott válasz a szocialista kultúra ellenségeinek, felkarolása mindannak ami a mában a holnapot mutatja s pozi­tív hatással van a dolgozó ember szo­cialista tudatának fejlődésére. Az idő­vel azonos lap, a haladó értelmiség azonosulása a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. Ebben az értelemben a ,,Művészet“ a maga sajátságos területén a közvetett nevelés eszközeivel a szocializmus poli­tikai és művelődési eszményeit szolgál­ja. A szóbanforgó azonosság: nem akármilyen időszerűség, nem akár­mi­lyen objektív tükrözése a művészeti életnek, hanem nyílt állásfoglalás és hozzáigazodás ahhoz az országépítő, új embert, gondolkodást, ízlést, igényt for­máló programaihoz, amely a párt elvei­ben és gyakorlatában valósul meg. Az idővel azonos lap : a művész és a szerkesztő lelkiismerete és felelősségér­zete. Erre a felelősségérzetre ma külö­nösen szükség van. Hogy változások korát éljük. A szocializmus — eszmény­ből valóságos és legyűrhetetlen hatalom­má nőtt, az emberiség haladásának üte­mét diktálja, ellenségei pedig háborús terveket szőnek s ezek a tervek az év­ezredes emberi kultúra létét is veszé­lyeztetik. Meggyőződésünk, hogy a békéért és társadalmi haladásért vívott harcban kö­telező feladat hárul a színpad, az ecset s a hangszer mestereire is. Mert embe­rek lévén, felelősséggel tartozunk mind­azért, amit a szépség törvényei szerint cselekvő ember a közösség számára al­kotott. Miként teljesítik művészeink ezt a feladatot, íme, egyik kérdése az ol­vasónak és erre az új lapnak is vála­szolnia kell. Természetesen tisztában vagyunk a művészet nevelő szerepének közvetett jellegével. Éppen ezért küzdeni fogunk e szerep helyes marxista értel­mezéséért , de hadjáratot indítunk min­den olyan megnyilatkozás ellen is, a­­mely a művészet közvetett nevelői sze­repének ürügyén a közösségi gondtól, a pártos törekvéstől való elszakadást, a művészi öncélúságot, a művészet po­litikamentességét sugalmazná. Úgy gon­doljuk , ez a törekvésünk az alkotó mű­vészek döntő többségének törekvéseivel találkozik. Ezzel a bizodalommal indítjuk útjá­ra képes művészeti folyóiratunkat. El­jövendő sikerei, vagy kudarcai nem csu­pán a szerkesztőség képességein múla­na­k. Az új lap lehetőségei ott feszülnek egész színházi, képzőművészeti és zenei életünk alkotó munkásainak érdeklődé­sében, segítő szándékában, vitakedvében, felelősségérzetében. Sok-sok megoldat­lan művészi kérdés tornyosul elibénk. A felgyülemlett mondandó számára, ím­ itt az új fórum! A nem művészeti jel­legű lapok és folyóiratok hasábjain szer­teszóródott hasznos gondolatok most már fölerősödve sugározhatják művészeink szép terveit, gondjait, örömeit. Segítsenek bennünket abban, hogy az idővel azonos lapot szerkesszünk. SÜTŐ ANDRÁS

Next