Új Élet, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1970-03-10 / 5. szám
2 1970 március KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ TÁRSADALMI És kulturális KÉPESLAP. Kiadja a Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság. Szerkesztőség: Marosvásárhely, Str. Sfaturilor 1.,telefon 5509. Kolozsvári fiókszerkesztőség: Piaţa Libertăţii 5., telefon 11550. Bukaresti fiókszerkesztőség: Piaţa Scinteii 1., Of. postal 33. Telefon 177030. Előfizetési díj három hónapra 12 lej, fél évre 24 lej, egy évre 48 lej. Előfizetéseket felvesznek az üzemi és intézményi önkéntes sajtóterjesztők, postahivatalok és levélkézbesítők. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. SZERKESZTI A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Készült a Scínteia Háza Nyomdaipari Kombinátban, Bukarest Címlapunk: A harmadik Aranyszarvas Vartany és Fasztivál győrtesa, Thirsss Stammata /Hollandia/, az egyik második dij nysrtsss, Angola Similea /Románia/, valamint két ünnapolt vendéga, Maria Jafarat és Josephina Bakar /Franciaország/ Victor Bércé felvétele! Két hazai zenemű bemutatója fővárosi hangversenyek közönsége mind nagyobb érdeklődést tanúsít a hazai művek iránt: sokszor láthattuk, hogy a hazai zeneművek bemutatóján a közönség lelkesedéssel és szeretettel ünnepelte a szerzőt és a mű előadóját. Ilyen hangulatú volt a rádió-televízió szimfonikus zenekarának egyik hangversenye, amelyet nem is egy, hanem két új hazai mű — méghozzá két hegedűverseny — bemutatója avatott eseménnyé: Nicolae Buicliu, majd Carmen Petru- Basacopol műveit játszotta Ruha István. Nicolae Buicliu — aki az idősebb nemzedékhez tartozik — műveiben a dallamosságra és teljes közérthetőségre törekszik. Ihletforrása a román folklór, amelyet a maga sajátos prizmáján keresztül vetít elénk. „Ez a legalkalmasabb feltétel ahhoz, hogy az alkotó művész gondolatvilága, temperamentuma, tehetsége, inspirációs készsége a legjobban megnyilvánuljon " — vallja Nicolae Buicliu, és ez az elv érvényesül a most bemutatott, szép ívelésű hegedűversenyében is, így érthető, hogy teljes megértéssel találkozott. Carmen Petra-Basacopol a fiatal nemzedék egyik jellegzetes egyénisége, aki sok értékes művel bizonyította tehetségét. Róla elmondhatjuk, hogy minden új műve egy-egy lépcsőfok a haladás, az alkotói érettség beteljesülésének útján. Hegedűversenye — amely szerintünk legsikerültebb műve — újabb nagy lépés felfelé vezető pályáján. Elmélyült és szárnyaló zenei gondolat ad „tartást" ennek a műnek, amelynek egységes, kiegyensúlyozott vonalvezetése, választékossága nemzetközi rangot biztosít. Nagy érdeme az is, hogy korszerű kifejezésmódja minden hatásvadászattól mentes. Megérdemelten nagy sikere volt. Előadás szempontjából mindkét mű rendkívül nehéz és nagy technikai felkészültséget kíván az előadótól. Dicséretére válik Ruha Istvánnak, hogy a két művet hegedűművészetének teljes vértezetével, virtuozitásának teljes csillogtatásával adta elő, igazolásául annak, hogy szívügye a hazai művek tolmácsolása. P. I. Carmen Petra-Basacopol Ruha István Nicolae Buicliu Bács Lajos, flauto dolce Titel Lajost, a bukaresti Hédii és 1 Televízió zenekarénak karmesterét sokszor láttam a dobogón, azt is hallottam róla, hogy több hangszeren játszik, de azt nem tudtam, hogy a régi erdélyi zene szenvedélyes kutatója, feldolgozója és istápolója. A bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Háznak kellett újra megnyílnia ahhoz, hogy ez is kiderüljön róla. És még az is, hogy vokális és hangszeres kamaraegyüttest alakított, az önkéntesség és lelkesedés nemes kötő- és fegyelmezőanyagát használva, csendesen és csaknem titokban, fölösleges dobszó nélkül. Hogy ezért volt a nagy meglepetés, amikor a Petőfi Házban bemutatkozott? Igen, ezért is, de főként a hangverseny műsoráért, amely Angela Balogh és Balogh Péter grafikái és szobrai között, a Ház újonnan felavatott kiállítótermében hangzott fel. Csodálatos volt ez a program, de a hallgatóság közben le nem vette a szemét Bács Lajosról, aki előbb magvas és színes bevezetőt mondott a műsor hőseiről, a régi erdélyi muzsikusokról, majd leült és térdére állította a viola da gambit, aztán letette, és egy másik hangszert ragadott fel, az oly ritkán hallott egyenes fafuvolát, a flauto dolce-t, megzengette ezt is, aztán ismét más hangszerért nyúlt, ezúttal brácsáért... és ezen is éppen oly művészien játszott, mint a többin. Közben a fejével, a hangszerével még vezényelte is a kis együttest, illetve együtteseket, hiszen váltakozó összeállításban énekeltek és játszottak. Kiktől? Hát legelőször is Bakfark Bálinttól, a XVI. század nagy erdélyi lantosától és zeneszerzőjétől, aztán a brassói Ostermayertól, Gianbattista IM Oslótól, aki Velencéből jött el Báthory Zsigmond gyulafehérvári udvarába és ott is halt meg, a siebeni Gabriel Reilichtől s a legendás csíksomlyói apáttól, Kájeni Jánostól, akitől a felbecsülhetetlen értékű — mert népdalfeljegyzéseket, s nemcsak magyar, hanem román, német, cigány dalokat is tartalmazó — Kájeni-kóderet kaptuk örökül, a saját kezűleg épített több erdélyi orgona mellett. Azóta, hogy ez a legelső bemutatkozás megtörtént, Bács Lajos kamaraegyüttese a szélesebb nyilvánosság előtt is bemutatkozott, mégpedig a bukaresti Rádiópalota termében * Úgy gondolom, ennek a visszhangja megerősíti azt, amit mondani akartak erről a műsorról* azt, hogy revelációként és csodálatos élményként hatott, s hogy meg kell ismertetni mindazokkal, akiknek idáig nem volt alkalmuk nagyszerű örökségünkkel, a régi erdélyi zenére lelki jegyre lépni. Kivált Bakfark Bálintot és a Kájoni-művet kell alaposan megismernünk, hiszen bátran állíthatjuk, hogy ma is teljes fényükben ragyognak és bárhol a világon tiszteletet és becsületet szerezhetnek hagyományainknak. Én is csak véletlenül ismertem egy Bakfark-fantáziát és néhány Kájoni-féle táncot Farkas Ferenc hárfafeldolgozásában, s méginkább a véletlen folytán jutón tudomásomra, hogy Padovában egy elász muzikológus, Miriam Omodeo-Donadoni feldolgozta Gianbattista Mosta ismeretire madrigáljait és zsoltárait, amelyeket Gyulafehérváron írt. Nos, a búvópatak medrét fel kell robbantani, a régi erdély muzsikát a közönség elé kell vinni — ahogy azt Bács Lajos csinálja. (Lőrinczi Naplófőidék Nagy érdeklődés kíséretében nyílt meg a bukaresti Petőfi Művelődési Házban Incze János dési festőművész gyűjteményes kiállítása. A kiváló művésznek ez az első egyéni „kiállítása a fővárosban Incze János Victor Barcă felvételei Incze János: Bivalyok