Új Élet, 1975 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1975-04-10 / 7. szám

MŰVELŐDÉSI KALAUZ N­em tudom, a történészek me­lyik évre teszik pontosan a fővárosi Zalomit utcai művelő­dési ház alapításának idejét, de a korabeli dokumentumokat ol­vasva, pontos évszámba nehéz meg­egyezni. Egy bizonyos: létreho­zásának gondolata és alapításá­nak szívós pionírmunkája a Koós Ferenc nevéhez fűződik. Apró, kicsi „művelődési cser­melyek" egybefolyása kellett ah­hoz, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben a Bukaresti Magyar Társulat tagdíjakból, különböző ren­dezvények bevételéből, közadakozás­ból, kölcsönből nem kevesebb, mint húsz év alatt felépíthesse a saját épületét, otthonát a „Csizmedzsin népkert nyugati oldalán“. Kisebb­­nagyobb megszakításokkal itt mű­ködött a ma Petőfi Sándor nevét viselő magyar művelődési ház. A Társulat maga is szintézise volt egy egész sor próbálkozásnak, melyet Bukarest magyar lakói — köztük igen sokan az 1848 —49-es forradalom erdélyi résztvevői, akik itt találtak menedéket — már a múlt század ötvenes éveiben elkezdtek. 1856-ban hozta létre Koós Fe­renc az első magyar dalegyletet kereskedő- és iparosifjakból, mes­terekből, Kis József kántortanító vezetésével. Aztán megalakult a kaszinószerű Hunnia, mely a vá­ros értelmiségi és iparosmester-rétegét fogta át, közművelődési céllal. Olvasó- és játékterme még vendéglője is volt a kaszinónak, és patronálása révén jelent meg az első romániai magyar lap, a Bukaresti Magyar Közlöny. Ugyan­csak itt szervezik a magyar tanonciíjak oktatását. Az iparos­segédek és tanoncok sem marad­tak szervezet nélkül. Koós Ferenc ösztönzésére létrehozták a Magyar Iparos Olvasóegyletet. Az olva­sóegyletet a sepsiszentgyörgyi kollégium egyik alapítója, Mikó Imre is levélben üdvözölte, és adományként könyveket küldött; hasonlóképpen elküldte fényképét Jókai Mór is, más írók mellett. Ké­sőbb az olvasóegylet egyesült a Hunniával, majd szétvált, hogy aztán végképp beleolvadjon a Bu­karesti Magyar Társulatba. Ezek a múlt századbeli adatok mutatják, hogy reális társadalmi és kulturális igények hívták létre ezeket az egyesületeket — a mai Petőfi Sándor Művelődési Házat pedig úgy tekinthetjük, mint ezek­nek a tiszteletre méltó hagyomá­nyoknak az örökösét. „Az alapító Koós Ferenc tulajdonképpen az első magyar nemzetiségi kultúr­­politikus volt, aki kisebbségi hely­zetben alakította ki azt a modus vivendit, amely a többségi nem­zettel való baráti együttélés alap­ján, a nemzetiség sajátosságai­nak, egyedi jegyeinek, elsősorban anyanyelvi kultúrájának megőr­zését, továbbfejlődését eredményez­heti. Röviden így fogalmazhatnánk meg: lojalitás a többségi nép iránt, az állam iránt, a többségi nemzet törvényeinek és hagyomá­nyainak őszinte tisztelete és meg­becsülése, ugyanakkor pedig a nemzetiség szokásainak, hagyomá­nyainak, nyelvének, lelki habi­tusának megőrzése. Egymás meg­becsülésének éltető forrása pedig a kölcsönös megismerés" — írja Beke György az általa gondozott Koós Ferenc Életem és emlékeim című Kriterion-könyv bevezetőjé­ben. A felszabadulás utáni időktől, a negyvenes évek végétől kezdő A BUKARESTI PETŐFI SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Antal Miklós, a Művelődési Ház igazgatója A földszinti, nemrég átalakított kiállítóteremben ottlétünkkor Tolvaj József szobrait tekinthették meg a látogatók A Petőfi Ház a Zalomit utca Csaba Péter és Radu Grecu hegedül a Bartók Béla zenei klub Bartók* felől emlékműsorán, a Művelődési Ház nagytermében

Next