Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1982-09-10 / 17. szám
ÚJ SZÍNHÁZI ÉVAD ELŐTT Marosvásárhelyen Kolozsvár-Napocsa — Mit várhatunk az új évadtól? — kérdezem Kincses Elemér rendezőtől, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatójától. Íme a válasz: — Színházunk 1982—83-as műsortervét a következőképpen terveztük: a román tagozaton Mircea Marin: Szerelmi történet, Gheorghe Ciprian és B. P. Haşdeu egy-egy darabját, Hochhuti aszisztraté és a NATO, valamint Shakespeare: Hamlet című művét lárta a közönség, a Kisteremben pedig Anatolij Ghelman: Négyszemközt és Radu Iftimovici: Egy élet című kamaradarabjait. A Hamletet Nicolae Scarlat rendezi. Szerintem ennek a játékrendnek a fő attrakciója természetesen a Hamlet lesz — feltéve, hogy a címszereplő is fel tud nőni a szerephez. — És ki alakítja majd Hamletet? — Erre még nem tudok válaszolni. — A magyar tagozaton mit láthatunk majd. — Nyitunk Romulus Guga: Egy öngyilkos világa című színművével, melyet Bajor Andor fordított magyarra. Tudor Popescu Egyenes adás című darabja szintén a legfrissebb hazai drámatermésből. Majd bemutatjuk Büchner: Leonce és Léna, Brecht: Koldusopera és Moliére: Úrhatnám polgár című darabját A Kisteremben Kocsis István A megkoszorúzott című monodrámáját mutatjuk be (Székely Anna előadásában). Ugyanitt kerül sor Tompa Z. Mihály Csendes estéjének előadására. Színes, jó évadnak ígérkezik az idei. Nagy öröm számunkra, hogy Tompa Gábor újra rendez a marosvásárhelyi színházban, s egyben Büchner is belekerül a játékrendünkbe. Nagy szeretettel és várakozással fogadjuk. És reméljük, a Hunyadi András rendezte Úrhatnám polgárral azt is bebizonyítjuk, milyen csodálatos Moliére-színészei vannak a vásárhelyi együttesnek. Sajnos, Harag Györgyöt évadról évadra hiába várjuk, az utóbbi időben nem tudott időt szakítani számunkra, de újra csak ismételjük: a színház vezetősége s az egész társulat mindig várja Harag Györgyöt, bármikor kíván rendezni nálunk. M.I. A kolozsvári Állami Magyar Operában valamikor 1980 tavaszán kezdődött el az a folyamat, amely az előadások (és a játékrend) színvonalának minőségi javulását eredményezte. Nem kevés és nem kis jelentőségű problémával kellett szembenéznie az intézmény művészi vezetőségének, melynek élére ideiglenesen megbízott igazgatóként Sigmond István került. A repertoár zilált állapota, a szólistagárda «foghíjas» összetétele, a rutinba fulladt poros, gyakran műkedvelő színvonalon mozgó operettelőadások jelentették azokat a nehézségeket, amelyek miatt sokan kételkedni kezdtek: vajon képes-e az operaház az elvárásoknak és nemes hagyományainak megfelelően folytatni a közönség anyanyelven történő zenei nevelését? És mégis, már az 1981—82-es évadban olyan művek jelentek meg a játékrendben, amilyenekkel az utolsó tíz évben csak elvétve találkoztunk. Pedig tavaly ősszel újabb nehézséggel kellett szembenéznie az intézménynek: a fényorgona szerelési munkáinak elhúzódása miatt az új évadot a tervezettnél jóval később, valamikor december elején tudták csak saját otthonukban megkezdeni. De a társulat nem töltötte hiábavalóan az időt, 1981. december 15-én már Mozart Varázsfuvolájának tapsolhattunk., 1982. március 18-án, országos bemutató keretében hazai alkotást, az immár házi szerzőnek számító Háry Béla Farsang című musicaljét láthatta-hallhatta a közönség, hogy a bemutatók sorát 1982. május 27-én a nagy sikerű Kodály-emlékműsor zárja. Természetszerűen vetődik fel a kérdés: hogyan tovább? Nos, ebben a vonatkozásban, noha még csak a tervek (és gondok) körvonalazódtak, annyit máris elmondhatunk, hogy az 1982— 83-as évad első operabemutatója Puccini Manon Lescaut-ja lesz. A próbák már javában folynak. A tervek között szerepel még egy hazai mű, három egyfelvonásos balett és Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjének színpadra állítása. Akár «önkéntes munkának» is tekinthető vállalás keretében a társulat tervbe vette a Lammermoori Lucia című Donizettiopera betanulását és színrevitelét De talán az eddig elmondottaknál is nagyobb jelentőségű az a kezdeményezés, amit a művészeti vezetőség még a tavalyi évad során iktatott munkaprogramjába: a játékrenden szereplő művek (operák, operettek, táncjátékok) különböző szerepeinek tehetséges fiatal énekesekkel, illetve táncosokkal való lefedezése. Aki figyelemmel kísérte operaházunk mindennapi életét, tudja, hogy fennállása óta talán még sohasem követték egymást olyan iramban a jelentősebbnél jelentősebb debütálások, mint éppen az elmúlt évadban. Olyan eseményszámba menő kezdeményezés ez, amit nemcsak lehet, de kell is folytatni. Meggyőződésünk, hogy a most kezdődő évad ebből a szempontból is méltó lesz az előzőhöz. F.L Kincses Elemér A Szamos-parti színház épülete PAPP KATINKA Gyermekként kezdett énekórára járni Kolozsvárt Farkas Ödönhöz, a zenekonzervatórium jeles tanárához. Később a felső lányiskola rendezvényein, valamint különböző jótékony célú műkedvelő előadásokon énekelt és táncolt Egyéni varázsának, tehetségének köszönhetően gyorsan belopta magát a közönség szívébe. Egyre többet egyre sűrűbben beszéltek róla. 1912-ben Janovics Jenő is elment az egyik rendezvényre, hogy megnézze azt a kislányt akinek színpadra termettségét annyian dicsérték. A jó szemű Janovics, ahogy meglátta, tudta: kivételes tehetségre talált Előadás után bekopogott a kislány öltözőjébe, és megkérdezte, eljátszaná-e a Cigányszerelemben Jolán szerepét Papp Katinka gondolkodás nélkül igent mondott. Nem sejtette, hogy válaszával milyen nagy vihart fog kavarni tisztes polgári életet élő családja körében. Rövid néhány hét múlva már Ihász Aladár oldalán énekelte a színkör színpadán a jól ismert kettőst «Édes vagy te angyalom, mint a sósperec....» Papp Katinka 1913. május 1-től kapott működési engedélyt az Országos Színész Egyesülettől, azzal a záradékkal, hogy a gyakorlati év leteltével — amikor is igazolnia kellett hogy az időt munkával töltötte —, vizsga nélkül véglegesítik. Amikor a működési engedélyt megkapta, mindössze tizenhat éves volt! A gyakorlati év végére fényes ragyogású operettcsillag futott fel Kolozsvár művészi életének egére. Rajongott érte a közönség, elragadtatással szóltak róla a kritikusok, a vele egykorú lányok pedig arról ábrándoztak, hogy egyszer őket is akkora szerencse éri majd, mint kis barátnőjüket Kevesen gondoltak arra, hogy ehhez bizony tehetség is kell. Papp Katinka sokoldalúságát (ami elengedhetetlen követelmény volt azokban az időkben) mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szubrett-alakításoknál jóval igényesebb feladatok megoldására is képes volt. Az első világháború idején színpadra vitt Az ember tragédiája szereposztásának tanúsága szerint Szakács Andor (Lucifer), Nagy Adorján (Ádám), Hettyei Aranka (Éva), Poór Lili (Hippia), Ihász Aladár (Catullus) és Dezséri Gyula (Péter apostol, illetve Pátriárka) mellett Papp Katinka Kimon szerepét játszotta. És ez pusztán utalás prózai szerepeire, amelyekben éppen olyan jól megállta helyét mint az operettekben vagy népszínművekben. Nem sokkal azután, hogy a pályán befutott, felfigyeltek rá a filmesek is. Nemcsak Kolozsváron, ahol nyolc, Janovics Jenő által készített film vezető szerepét játszotta, hanem Budapesten is. A hadtestparancsnok című filmvígjátékban, amit Mérey Adolf rendezett 1916-ban, a férfi főszerepet Csortos Gyula, a két női szerepet két kolozsvári színésznő, Laczkó Aranka és Papp Katinka alakította, összesen hét évet töltött a kolozsvári társulatnál, aztán.... férjhez ment. Az üstökösként induló, de egy állócsillag fényében tündöklő művészpálya ezzel véget ért Házasságának első éveiben még haza-hazalátogatott, hogy vendégként fellépjen az őt dédelgetve szerető kolozsvári közönség előtt. De ezek csak olyan reflexszerű rezdülések voltak. Nem tartottak sokáig. A színház világa kegyetlen, a letűnő tehetségek helyébe gyorsan új ígéretek lépnek, mert a függönynek mindén este fel kell gördülnie Papp Katinka ennek ellenére olyan egyénisége volt a kolozsvári zenés színpadnak, akinek rövid művészi pályafutását kár volna elfelejteni. FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ