Új Élet, 1945. augusztus (1. évfolyam, 156-180. szám)
1945-08-02 / 157. szám
Csütörtök, 1945. augusztus 2. UJ ESET Kiket várunk a szokás Athenaeum könyvnapjaira ? Bukaresti és budapesti kott a meghívottak között Megírtuk, hogy a Munkás Athenaeum augusztus 4., 5. és 6-án könyvnapokat rendez Nagyváradon. Ez alkalommal a román és magyar írók legkiválóbbjai jönnek el közénk, hogy kétnyelvű, közös irodalmi szerzői délután keretében juttassák kifejezésre a román és magyar nép kulturális együttműködésének tényét. A román írók közül a legkiemelkedőbb egyéniség Mihail Sadovianu, aki nemrégiben tért vissza Moszkvából, ahol a Szovjet Tudományos Akadémia 220 éves fennállásának jubileumi ünnepségein vett részt. Sadovianu a modern román irodalomnak egyik legrobosztmbb képviselője. Műveit Európa majdnem minden nyelvére lefordították. Nagy barátja az ifjúságnak és mint ilyet, a Haladó Ifjúság díszelnökének választotta. Victor Eftimiu, a román írók szevetségének elnöke, a modern drámairodalomnak ismert alakja. Az Antonescuéra alatt kezdetben napilapokban, később illegálisan megjelent folyóiratokban éles szatirikus epigrammákkal támadta a fasiszta rendszert. Gerinces demokratikus magatartása miatt Antonescu a tárgi jiui internálótáborba záratta. N. D. Cocea, ma a művészeti minisztériumban A színházak főfelügyelője, a román irodalom egyik különleges vállfaját képviseli: a polemizáló, problémákat boncoló irodalmat. Jebeleanu a haladó szellemű újságírás markáns képviselője. A legnagyobb érdeklődést minden bizonnyal Mihail Beniuc váltja ki, aki az utóbbi időkben a román fiatal intellektuelek harcos ellenállását vezette az Antonescu rezsim és a német megszállás ellen. Mihail Beniuc Arad megyében született és írásaiban szívósan harcolt a román-magyar barátságért. Adynak, Petőfinek és József Attilának számos versét fordította románra és ma az egyik legelismertebb költőnek számít. A magyar írók közül meghívást kaptak a könyvnapra többek között Gergely Sándor, az ismert harcos szellemű író, akit a magyar reakció elüldözött otthonából s aki száműzetésének leghosszabb idejét a Szovjetúnióban töltötte. A falukutató írók közül Kovács Imrét várják a könyvnapra. Az erdélyi magyar írók közül Nagy Istvánt, Szentimrei Jenőt, Szabédy Lászlót és Jordáky Lajost, a kolozsvári magyar egyetem tanárát hívták meg. Hisszük, hogy a könyvnapok Nagyváradon éppen olyan nagy sikert érnek el, mint az ország többi részében és a kétnyelvű szerzői előadásnak nagyszámú hallgatója lesz. A nagyváradi könyvnapok a magyar-román kultúrtestvériségnek egyik fontos eseménye lesz. A nemzetiségi és a földművelésügyi miniszter jelenlétében zajlott le a segesvári Petőfi-ünnepség Szenkovics Sándor: Petőfi a dolgozóké, a haladó ifjúságé és a demokrácia nevében dolgozó szellemiségieké A segesvári sporttéren Petőfi halálának 97-ik évfordulóján hatalmas ünnepséget rendeztek. Több, mint nyolcezer ember vett részt ezen a nagyszabású manifesztáción, amely a halhatatlan költő halhatatlan eszméinek szellemében, a nemzetiségek megértésének ékes bizonyítékává magasztosult. A kormány részéről megjelent Vladescu Racoasa nemzetiségi miniszter és Z Sroni Romulus földművelésügyi miniszter. Rányecz, a Kommunista Párt központi bizottságának tagja, Szenkovits Sándor, az Országos Szaktanács titkára, Besin, a bolgár írók szövetségének elnöke, Fischner bolgár költő, a bolgár költők szövetségének titkára, Gergely Sándor, Kárpáti Aurél és Darvas József magyar írók Budapestről. Az erdélyi írókat Nagy István és Szentimrei Jenő képviselték. A román írók nevében, mint a szövetség alelnöke Cocea jelent meg, továbbá Beniuc, mint a román írók szövetségének titkára. Râcoasa és 78.rogi miniszterek beszédei után — melyeket külön fogunk ismertetni — Szenkovits Sándor emelkedett szólásra és többek között ezeket mondotta: — Egymillió szervezett munkás nevében üdvözlöm a Petőfi-ünnepségen megjelenteket. Petőfi a dolgozóké, a munkásoké, a haladó ifjúságé és a demokrácia jegyében dolgozó szellemiségé. — Nem az Petőfi híve, aki annak vallja magát, hanem az, aki az ő szellemében dolgozik. — A Petőfi által értelmezett szabadságot, az igaz szabadságot teremtjük meg a városokban, a falvakban, a családban és az összes népek között. A lényeg: nem sokat beszélni, hanem tenni, cselekedni, megvalósítani mindazt, amit Petőfi 97 évvel ezelőtt már megvalósított. Dolgozni, de ha kell, kardot rántani és meghalni a szabadságért. Éljen a demokratikus Románia! Éljen a nemzetek közötti egyenlőség! Halál a fasisztákra! Szabadság a népeknek! — fejezte be nagyhatású beszédét Szenkovits. Petőfi Sándor emlékezetének ünnepsége alkalmával a magyarországi, bulgáriai, romániai, valamint a romániai magyar írók szövetségének megbízottjai intim jellegű, megbeszélésre ültek össze, ahol megtárgyalták azokat a gyakorlati módozatokat, mely az együttélő népek bensőségesebb megismerését előkészíti. A megbeszélés anyagát, valamint a javaslatokat Szófiában, szeptember 8-án, a Dunavölgyi írók kongresszusán fogják előterjeszteni, és a hadsereg között milyen megértő szellem uralkodik. Ha a reakció, amely amúgy is távoltartotta magát a kultúresten való részvételtől, abbahagyná az ellentétek szitását a nemzetiségek között, a nép széles rétegei megtalálnák az utat egymáshoz és Petőfi szellemében, kéz a kézben haladhatnának a költő által megálmodott világszabadság felé. Minden erőnkkel küzdenünk kell tehát a reakció ellen, hogy egyszer és mindenkorra félre állítsuk az útból és elhárítva minden akadályt, biztosíthassuk demokráciánk szabad fejlődését. Mezőtelegden a Magyar Népi Szövetség július 29-én, vasárnap délután rendezte meg színvonalas Petőfi-ünnepségét a nagy költő halálának 97-ik évfordulója alkalmából. Különös jelentőséget adott az ünnepélynek az a tény, hogy a jelenleg Mezőtelegden tartózkodó, hazatérőben levő 6-ik divízió katonasága is megjelent az előadáson. A mezőtelegdi Népvédelem gyönyörű nagy kertjében, százados fák alatt volt felállítva a szabadtéri színpad, ahonnét elsőnek De 1ly Árpád községi jegyző román és magyar nyelven üdvözölte a megjelenteket. Utána Molnár Károly, telegdi ref. lelkész tartotta meg ünnepi beszédét, melynek keretébe stílusosan illeszkedtek be a műsor számai. A MNSz dalárdája Petőfi-dalokat adott elő, majd szavalatok és szavalókórus váltakozott. A műsor utolsó számaként magyar ruhába öltözött lányok magyar táncot adtak elő. Az előadás után táncmulatság következett, ahol a román katonák a magyar ruhás lányokkal együtt ropták a csárdást. Utána román tánc következett, amiben az egész táncoló ifjúság résztvett. A mindvégig kitűnő hangulatú mulatság a késő éjjeli órákig tartott és annak egész jövedelmét a Népvédelem által felállítandó Napközi Otthon céljaira fordítják. Még ma biztositsa helyét a NÜGYVÜRÜO—KOLQZSVüR-i aufófáratra Naponta indul vasárnap kivételével'ővetel Isin"« „HEfüRES“ jegyirodában. S@aois/lo-u 5 sz. TELEFON - 11-50 Mezőtelegden és Terekén a magyarok és románok és a hadsereg együtt ünnepelték Petőfit A tenkei Magyar Népi Szövetség a Petőfi-hét keretében igen nívós kultúr,estélyt rendezett, ahol a költő örök forradalmi igazságokat hirdető költeményeit adták elő, a szép számban megjelent hallgatóság előtt. Az esemény nem is haladná túl egy nívós kultúrest kereteit, ha a jelen körülmények között nem figyelnénk fel annak nagy horderejű nemzetiségpolitikai hatására. A hallgatóság soraiban ott lehetett látni, az utóbbi öt esztendő óta először a románság demokrata érzelmű képviselőit, akik tettekkel bizonyították be együttérzésüket az itt élő magyarokkal. Ez a kultúrest eleven cáfolat volt a reakció kútmérgezéseire, hogy a két nemzetiség nem békülhet meg. Ez a kultúrest bizonyította be, hogy a reggelig tartó táncsorozat keretében nagyon jól megfért a magyar csárdás mellett a románok nemzeti tánca, a Hóra és Sírba és a jelenlévő románok és a magyarok nemzetiségi különbség nélkül táncolták egymás nemzeti táncait. Külön ki kell emeljük a hadsereg jelenlétét az est nívójának az emelésében, ahol a 10-ik divízió tisztjei is bebizonyították kapcsolatukat a nép széles tömegeivel és bebizonyították, hogy a nép 3 Villamossági és Motortekercselési Vállalat Dinamo és motortekercselés, autó és villanyszerelés, akkumulátor töltés és javitás KRÜMMER I. Gróf Bethlen I. u. 8. sz. EZT ÍRJA A SAJTÓ... LERMONTOV A temesvári „Szabad Szó“ írja Lermontovról az alábbi szép megemlékezést: Lermontov orosz költő és író és — ami nekünk a legfontosabb — a népi szellem fantáziájának megértője és hívője, száznégy évvel ezelőtt, július havában halt meg. Egy úgynevezett „vetélytársa“ terítette le az orosz népi szellem és népi lélek nagy és halhatatlan úttörőjét, kit nekünk még külön az is nevezetessé tesz, hogy „Démon“ című kaukázusi meséje, verse, rajongása, a magyar művész, Zichy Mihály rajzaival lett ismertté széles e világon. Mikor írni kezdett, nem egészen tizenhét éves korában: akkor akasztották fel a dekabrista forradalmárok négy vezérét, élükön Bulejevvel, az íróval. A fiatal lángész fejlődésére kétségtelenül nagy hatással volt ez a cári bűntett és végig forradalmár maradt, a költészet választékos, de kímélletlen és robbanó formái között. Legnagyobb hatással Puskin volt rá, akinek életéhez kísértetiesen hasonlít az ő sorsa is. Mint Puskin, ő is párbajban esett el, drága Kaukázusában, Pjatigorszk fürdőhelyen hullott ki vére. Első versét a Puskin szerencsétlen halála miatti felháborodás váltotta ki belőle, a cár körüli dölyfös társaságot hívta tetemre ebben a versben Puskin halála miatt. Aztán verset írt „Kalazsnikov kalmárról, akit Rettenetes Iván cár kivégeztetett, mert becsülete védelmében egy testőrt agyonütött“. Herczen Sándor, a nagy orosz forradalmár író és lapszerkesztő, kinek Kolokol (Harang) című lapja „ébren tartja Oroszország lelkiismeretét, azt írja róla, hogy „ő a mi generációnk fia, a nép és a forradalom gyermeke és lángja Puskin után és Puskin mellett“. Megírja a fölösleges ember regényét, melyben a hiúságot, a nagyurak időtöltésének bárgyúságát leplezi le és elnevezi a felesleges embert „Korunk Hősének“. Lermontov a harcos elődök nagyjai között méltán foglal helyet. Petőfi az apostol A Magyar Népi Szövetség országos, Petőfi-hete zárószavaiként írja az aradi „Jövő“ a következő sorokat: Az utolsó száz esztendő magyar történelmének talán legnagyobb tragédiája az, hogy Petőfit csak az látta meg, az értette meg igazán, aki nem járt iskolába. A tanulatlan, iskolázatlan magyar nép nem felejtette el az igazi, élő Petőfit. Az elnyomottak és százszor kijátszottak ösztönével megérezte ennek a káprázatos, gyors életívelésnek az igazi lényegét. A magyar nép, amely nem egyezett ki 1867-ben és alvégi zsellére maradt a mindenható nagybirtokosnak, szivébe zárta Petőfit és örök élővé avatta. Legenda hősévé lett a költő, akit a nép féltő szeretete nem engedett megölni. Valóban Petőfi csak akkor hallhatott meg, amikor a zsarnokság elbukott és népe felszabadult. A falu tónusa az önálló véleményalkotást Az igazi demokratikus korszak beköszöntésével a földművesség birtokába jutott az általa művelt földnek. Ez a körülmény nemcsak gazdaságilag lendítette előre, hanem politikai hivatásérzetét is felfokozta. Megszűnt ama gyámoltalan és engedelmes eszköz lenni, akit nemrégen még bekötött szemmel hurcolhattak meghalni egy számára káros rabló háborúban. Hovatovább megtanulja az önálló véleményalkotást és rádöbben arra, hogy a városi dolgozókkal testvéri érdekközösségben kell síkraszállnia a demokratikus célkitűzések megvalósításáért Ezt az új földművelő-mintaképet nem lehet többé más nemzetiségű földmövestársa ellen gyűlölködésre ingerelni, mert mérlegelni tudja, hogy az uszító szándék mögött rendszerint tőle távolálló reakciós érdekek húzódnak meg.