Új Ember Magazin, 2003 (4. évfolyam)
2003. április
zetekre szabdalják. A négyzetek közepére jó, házi baracklekvár kerül, majd ezeket összehajtogatják. A tepsiben még kelhetnek félórányit a sütés előtt. Mikor megsült, vaníliás porcukorral hintik be azon melegében. Hasonlít a hájas tésztára, de könnyebb, és jól eláll a másnapi kínálásig. Az események úgy összehozták a falut, hogy a nagyszombati ünnepség szervezése már gyerekjátéknak tűnt, már déltől hordták az edényeket, állították az asztalokat, a padokat, fűtötték a kemencét, még azt is beosztották egymás közt, hogy kik lesznek azok a más vallásúak vagy „hitetlenek”, akik addig vigyázzák az ételek készültét, amíg a hívek a templomban imádkoznak. A tűzszentelést a templom kertjében megelőzte a borverseny eredményhirdetése, ami után sokan olyanok is részt vettek a szertartáson - ha már úgyis ott vannak - akik különben otthon maradtak volna. Amíg azután odabent folyt a szertartás, kint készültek az agapé finomságai. A kemence mellett jó parázs tüzet rakott az egyik család, amelynek tagjai a nagypapa irányításával sokác babot főztek. Az úgy készül, hogy megrakják a cserépfazekat apróra vágott hagymával, beáztatott szárazbabbal, füstölthús- és kolbászdarabokkal, fokhagymával és babérlevéllel ízesítik, és a tűz mellé állítják. A cserép ezáltal egyik oldalán meleghúsi volt, amelyet itt, az éjjeli agapén vékonyra szeletelve, hidegen fogyasztottak, de érdemes főfogásnak a húsvétvasárnapi ebédhez frissiben is megsütni. Másfél, két héttel a sütés előtt megveszünk egy szép nagy sertéskarajt, és kicsontozzuk. Vizes, enyhén boros páclevet készítünk teáskanálnyi borssal, szegfűborssal, leveseskanálnyi babérlevéllel, karikára vágott hagymával és zúzott fokhagymával, fenyőmaggal és korianderrel, 2 kanál cukorral. Az egészet felforraljuk. A húst sóval és salétromsóval bedörzsöljük (ettől marad a belseje szép rózsaszín), és ráöntjük a páclevet. 10-14 napon keresztül ebben forgatjuk meg. Fedeles vagy fóliázott tepsiben, forró zsiradékban kezdjük sütni, majd fedő nélkül puhára sütjük. Másfél óra alatt készül el. Véget ért a templomi szertartás, a hívek énekelve vonultak ki a térre, gyertyát szik, és tartalma bént lassan körbenyomtak a kint tüsténkedők kezébe is, forog, nem ég oda, és jól összelő, akik közül sokan beálltak a körmenetbe. Öröm volt egyébként látni, miként Utána következett a vidám agapé, jó kerültek elő erre az alkalomra a régi ételekkel és koccintgatásokkal vigadtak drótozott káposztás fazekak, cserépfü az Úr feltámadását ünnepelve. A kementék és lábosok, öntött vas fazekak, mind-mind csak hogy az új kemencébe kerülhessenek. Volt, aki töltött káposztát, más rakott vagy székelykáposztát rottyantott. A legsikeresebb - mint ez később kiderült - egy bizonyos Judit néne káposztája volt, aki, mint mások is általában, már otthon fazékba rakta a finomságot. Kis kockákra vágta a sertéstarját, dagadót és lapockát, ezt futtatta át az üvegesre párolt, felvágott hagymán. Majd mintha pörköltet készítene, tett hozzá paprikát, fokhagymát és egy csipetnyi majoránnát, majd ehhez keverte a kimosott, apróra vágott savanyú káposztát, amihez hozzávegyített harmadnyi apróra vágott édes káposztát is. Ez érett be és főtt illatos ínyességgé a kemencében. Egy másik család régi receptje a piros cés ételeket a készítők kínálgatták, de jutott az asztalokra a finom házi kenyér mellé hagyományos füstölt, főtt sonka, kolbász, szalonna, tojás, hagyma, paprika, meg még ami illik. A plébános úr mindenki örömére úgy szervezte át a nagyhét eseményeit, hogy az mostanra már szokássá vált, és egyre többen vesznek részt a nagyszombati esti szertartáson. Jósfay György