Új Ember Magazin, 2011 (8. évfolyam)

2011. január - február

manapság hatvanezer lakosú település, remek ál­lapotban fennmaradt reneszánsz főtérrel, Balassa­­korabeli palotákkal, amelyek közül az egyiknek Dobó István egri várkapitány is a tulajdonosa volt. Amúgy csak százharminc kilométerre fekszik Sárospataktól, szóval nincs képtelenül messze. A kamienieci vár ellátására Balassáék elzálogosítot­tak két környékbeli mezővároskát, Rymanówot és Nowy Zmigródot. Mindkét helység ma is létezik­­ és mindkettőben díszeleg egy-egy emléktábla a helyi iskola falán egy ukrán szobrász műhelyé­ből, egy-egy Balassa-idézet kíséretében hirdetve, hogy „a legnagyobb magyar reneszánsz költő itt élt és alkotott”. Mindkét táblát 2003-ban állítot­ták a helyi önkormányzatok kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával, az akkori krakkói magyar főkonzul, a Bem-szakértő Kovács István hathatós közreműködésével. Bujdosni jó, bujdosni szép. Kamieniec vá­rából lélegzetelállító kilátás nyílik a Beszkidek szelíd hegyeire és a Krosnót övező medencére. Tekintetünket a vár korláttal kerített teraszáról körbehordozva könnyen eszünkbe juthat, hogy a kamasz Bálint pontosan ugyanezt a természeti csodát szemlélte. És itt, e gyönyörűséges részek­ben irodalmi terv fogant meg benne: szegény száműzött szülei vigasztalására lefordította egy német evangélikus lelkész, bizonyos Michael Bock művét - és tizennyolc évesen, 1572-ben nyomta­tásban is megjelentette, Az beteg lelkeknek való füves kertecske címmel. Az évszázadok során a kamienieci vár egyre romosabb lett, a két világháború pedig megpe­csételte a sorsát. Nem is akadt már állandó lakója. Hanem a kilencvenes évek második felében a kö­zeli Krosno városában Andrzej Kolder kikutatta a vár múltját, és fejébe vette: magyarok iránti ba­rátsága bizonyságaként feltámasztja halottaiból. A lengyel államkincstártól húsz évre bérbe vette a romokat, jelképes összegért, egy zlotyért (vagyis hetven forintért), azzal a kemény vállalással, hogy a két évtized alatt teljesen újjáépíti azokat. Nehéz erről meghatottság nélkül írni... Aki ma veszi a csekély fáradságot, és ellátogat a hely­színre, elcsodálkozhat, mi mindenre képes egyet­len ember önzetlen lelkesedése, áldozatos fára­dozása. A kamienieci vár falai alig egy évtized leforgása alatt hat-nyolc métert nőttek. A belső vár bejáratának falán domborműves emléktábla hirdeti az egykori magyar lakó, Balassa Bálint di­csőségét. Andrzej Kolder tisztességes lengyelként az egykori várkápolnát állíttatta helyre először­­ a munka kezdetekor sípcsontja közepéig értek a falmaradványok az egykori pillérek gyámkö­veivel és teljes tetőszerkezettel. A tarnói püspök eljött és felszentelte, így hát érvényes misézőhely. 2008-ban Kolder lánya e kápolnában mondta ki választottjának a boldogító igent. Balassa másodízben 1576-ban járt Lengyel­­országban, Báthory Istvánnak köszönhetően, aki lengyel királlyá megválasztásakor magával vitte Krakkóba. Hanem figyelmünket most fordítsuk a harmadik „bujdosásra”! Ennek egyik neveze­tes helyszíne a Krosno és Krakkó között éppen félúton található D^bno. A hangulatos település pompásan kialakított várában vendégeskedett D^bno reneszánsz vára, a második „bujdosás" helyszíne 26 tiffinfo- magazin

Next