Új Ember Magazin, 2012 (9. évfolyam)
2012. március - április
Múlt idő ITT JÁRT PETŐFI SÁNDOR „Még nyílnak a völgyben..." Március a forradalomé. Március Petőfié. Azé a fiatalemberé, aki ugyan Kiskőrösön látta meg a napvilágot, mégis minden magyar földijének érezheti. Hiszen nincs település róla elnevezett utca vagy tér nélkül, város a szobra nélkül, megye a lába nyomát őrző emléktábla nélkül. Ez utóbbiak száma gyanúsan sok is. Közülük több inkább egy-egy legendának, mintsem tényeknek állít emléket. Egy azonban bizonyos: Petőfi 1847 szeptemberében Költőn tartózkodott. Ugyanis itt töltötte mézesheteit Szendrey Júliával. Iskolásként megtanultuk e falucska nevét. S hallatán már verssorok is eszünkbe juthatnak. Hiszen a híres Szeptember végén című elégia is itt született. De tudjuk-e, merre van költő? S hogy milyen is az a kastély? Őrzi-e valami azt a régi őszt? És vajon nyílnak-e még a völgyben azok a kerti virágok? A ma Romániához tartozó falu a Partium északi csücskében, a máramarosi hegyek ölelésében, a Lápos folyó mentén fekszik, Nagybányától tíz kilométerre. A település első írásos említése 1405-ből való. Ekkor még Kolcho, Alsó Kocho, 1414-től pedig Koltho a neve. Elnevezése feltehetően a kohó szóval hozható összefüggésbe, hiszen alapítói szénégetők voltak. 1549-től a falut Kővár uradalmának részeként említik az okiratok, 1553-ban pedig már Drágffybirtokként olvashatunk a településről. Egyes fel-Tavaly terv készült arról, hogy a kastélyt visszaállítják eredeti pompájába, és szállodává alakítják, gondolva a nászutasokra is 28 magazin