Mértékadó, 2012. december 24. - 2013. december 16. (9. évfolyam)
2013-01-28
3 Arcvonások - Igen. Ha a költőket nézzük, Balassi például kifejezetten dalszövegeket írt. Minden verséhez odaírta, hogy „ad nótám", jelezve, hogy a kor melyik divatos dallamára készült. Arany János ismert, régi angol dallamra írta a A walesi bárdokat. Weöres Sándor azt írja A vers születése című disszertációjában, hogy a költőben először a ritmus születik meg, ahhoz jönnek aztán a szavak. Tudta, hogy kettejük együttműködése maradandó lesz? - Nem. Én valami titkos dolgot szerettem volna, nem is akartam nyilvánosságot. Tamás vágyott szerepelni. Évekig csak szűk társaságban hangzottak el a dalaink, mert húztam az időt. Az asztalfióknak írt dalokat? - Tartottam a cenzúrától, illetve azt gondoltam, hogy Tamás idegeinek is ártani fog. Beigazolódtak a félelmei? - Végül nem. Sikerült a művek megjelenését addig elodázni, mire már több tucat elkészült belőlük. Amikor elérkezett a megfelelő pillanat, mi már készen álltunk, teljes fegyverzetben. Úgyhogy Tamásnak igaza volt, amikor a nyilvánosság elé akart lépni . Most valóban nehezebb közösségre lelni és benne megmaradni. De aki akar, az talál barátokat, talál közösséget. Azt megszólítják, és ő is meg tud szólítani másokat.. Több helyen említi, hogy a szülei „szökésben voltak", amikor Ön a világra érkezett. Édesanyja a Teleki téri kereskedőcsaládból, édesapja pedig a katonaságtól. Megmaradt az életében ez a „szökevényidentitás"? - Nemcsak műfajokat, hanem lakásokat is váltogattam. Hatéves koromig egy helyen éltem, de miután elkezdtem az iskolát, évente cserélték a szüleim a lakásokat, így az intézményeimet is. Könnyebb így túlélni? Alkotni? - Jó a túléléshez. Ha válságba kerül az egyik műfaj, válthatok a másikra. A „szökevénylét" valóban kísér. Jézus újságot olvas című novelláját nevezhetjük a túlélés történetének... - Igen, ez megtörtént az életemben. Túléltem a diftériát. Szerepel a novellában egy idős asszony, akinek a mintája az én mélyen vallásos nagyanyám. Ő jelenítette meg nekem Jézust, ő mesélt róla és tanított meg az Újszövetségre. Nagyanyám vallotta, hogy háromféle ember van: akinek Isten léte természetes, beszélgethet vele, érzi a jelenlétét; a második típus számára nincs Isten, mert nem látja sehol; a harmadik kereső. Mit őriz Cseh Tamásból? - A dalainkat. Az igazság énekelve a legjobb. Ha ketten létrehoznak valamit, akkor az előbb-utóbb értelmet ad az együttlétüknek. Schopenhauer szerint ha egy férfi és egy nő összenéz, akkor a túlvilágon megmozdul egy kis lélek, mely a világra akar jönni. Valahogy ilyen az együttműködés az alkotásban. Tamás jelenti a fiatalságot, azaz konzerváltuk egymást. Ő érzékeny, sebezhető, magányos alkat volt, ezzel együtt akart a közönség elé állni, vágyott rá, hogy megmutassa magát. Én egyedüli gyereknek születtem, aztán kollégista lettem Pápán. Világéletemben váltogattam a magányos és a közösségi életformát. Ez az én kalandom. Az íráshoz magány kell, a színházhoz kimunkált együttműködés. A filmforgatáshoz pedig mérhetetlen közösségi érzék. Tamásról úgy beszél, mint aki „meglelte hazáját". Ön is? - Fellengzősen hangozhat, de nekem a magyar kultúra a hazám. Beszéltünk Balassi Bálintról, vele például személyes a viszonyom. Furcsa, bolondnak tűnő költő, aki folyton várkapitány akart lenni. De sosem sikerült neki. Szeretem Balassit, s úgy érzem, értem is... írtam egy verset, egy dalszöveget, amelynek nincs dallama. Tamás augusztusban halt meg három és fél évvel ezelőtt, ez a következő év januárjában készült, Zalaegerszegen. Éjjel mentem az utcán, és a lépéseim ritmusára írtam meg. Szikora Réka Fotó: Cseh Tamás Archívum Alapítvány dalokkal, nekem meg igazam volt, hogy húztam az időt. Antoine, Désiré és a többi figura: félig Ön, félig Tamás, félig a társaság, akikkel összejártak. Vannak ma ilyen alkotó, gondolkodó, baráti közösségek? - Egész biztosan, én is tagja vagyok kettőnek. Szüksége van az embernek társaságra, akinek pedig nincs, arra az jellemző. Úgyhogy kétféle ember van. Aki kibírja társaság nélkül, és aki nem? - Igen. De közösség mindig volt, van és lesz is. Ezek szerint nem látja válságosnak a mai közösségi létet? Bereményi Géza A túlélő dala Amióta elmentél, éppen január van, Én itt vagyok betűzve az éppen januárban. Amióta elmentél csupa kicsi most van, Fel és alá loholok rácsok menti mostban. Loholok és lihegek, nem több vagyok ennél, Sorrácsok közt iszkoló, mióta elmentél. Amióta elmentél bágyadt kenyérharc van, Vadászcsoport vagyunk mind foltos barlangrajzban. Még mielőtt elmentél, az igazság veszély volt. Mára már észrevétlen, kicsike szégyenfolt. Nem és nem megyek én el, ezt még végignézem, Amíg nincsen ez a vész egész végig készen. Ajánlás: Jó Január Hercege, én ezt azért írtam. Értesülése legyen, annak, aki kint van. Jó Január Hercege, ezt azért is írtam. Megnyugvása hogy legyen, annak, ami bent van. (______________________________________)