Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.
2015-05-18
2015. május 18-24. • 21. hét: Mértékadó ■ A szerkesztő ajánlja Memento Oly mértékben hozzánk tartozik, hogy csak akkor veszünk róla tudomást, ha kezd cserbenhagyni. Pedig az emlékezet nem csak egyszerűen az emberi öntudat része, bizonyos tekintetben azonos is vele. Folyamatos jelenléte garantálja a világ, környezetünk és saját magunk valóságosságát. Amint azonban megsérül, nem csak egy betegséget jelent számunkra. Hiánya miatt olyan elveszettek leszünk, amit előtte el sem tudtunk képzelni. „Van olyan, amit biztosan tudok. ...amire biztosan emlékszem" - mondja kétségbeesetten Leonard Shelby (Guy Pearce) Christopher Nolan filmjében. Lennynek ugyanis van egy kis gondja. „Nem érzi az időt." Mindössze néhány percre képes visszaemlékezni, egy negyed óra múlva már azt sem tudja, hogy mit keres ott, ahol éppen van. Ez ellen úgy próbál védekezni, hogy polaroidképeket készít, és amit csak lehet, feljegyez. Megszállottan igyekszik, hogy az emlékek apró puzzle-darabkáiból összerakjon valahogy egészet. Ám nagy kérdés, hogy honnan származnak ezek az emléktöredékek, és vajon mi közük az igazsághoz? Nolan filmje azért is figyelemre méltó, mert szokatlan dramaturgiai megoldással a történetet visszafelé meséli el, így nem csak a főhős elesettsége domborodik ki jobban. Lenny küzdelmét látva tudatosul bennünk: „emlékekre van szükségünk, hogy tudjuk, kik is vagyunk". Baranyai Béla Amerikai thriller (2000) * ’» | ■ A hét filmje Rómeó és Júlia Olasz-amerikai filmdráma (1968) Franco Zeffirellinek köszönhető, hogy a XX. század második felében hatalmas Shakespeare-kultusz bontakozott ki Olaszországban. A Rómeó és Júlia megfilmesítésében közrejátszott a hatvanas évek hippiláza és a diákmozgalmak is. Az olasz rendező filmjét azoknak a fiataloknak szánta, akik számára a béke és a szerelem fontosabb a múlt viszályainál. Zeffirelli ezért is döntött úgy, hogy a főszerepeket a Shakespeare által elképzelt korú színészek játsszák. Rómeó szerepére az akkor tizenhét éves Leonard Whitinget választotta. A Júliát alakító tizenöt esztendős Olivia Hussey azonban majdnem lemaradt a szerepről, mert a mester nem találta elég karcsúnak. A helyette kiválasztott lány azonban meggondolatlanul, a forgatás előtt levágatta a haját, így Hussey léphetett a helyébe. A fiatal lány egyébként - aki a filmtörténet talán legbájosabb Júliája lett a brit törvények alapján, zsenge életkora miatt nem vehetett részt a londoni premieren. Abszurd módon az alkotás főhőse lehetett, nézője azonban nem. A film érdekessége, hogy az angol nyelvű változatban Laurence Olivier tolmácsolásában hallható a prológus és az epilógus, illetve Olivier szinkronizálta angolra a Montague grófot játszó Antonio Pierredericit. Tybalt szerepében a huszonhat esztendős Michael York látható. A filmet itáliai helyszíneken forgatták. A ma is népszerű dallamokat Nino Rota komponálta. Koncz Veronika ■ Családi körben Krrish Indiai romantikus kalandfilm (2006) Néha jó volna elvonulni egy erdei házikóba, föl, a magas hegyek közé, ahol nincs se irigység, se bánat, se kötelesség, csak a felhők, az ég közelsége és a végtelen csönd. Néha jó volna érezni azt a fajta magányt, amit csak olyanok képesek átélni, akik valójában nincsenek egyedül, de olykor mégis vágynak arra, hogy kis időre eltűnjenek a világból. Ritkán, de előfordulhat ez a kegyelmi pillanat egy-egy film megtekintésekor is. A Rakesh Roshan rendezte film főhőse, Krrish (Hrithik Roshan) távol él a világ zajától. Egy kicsiny hegyi faluban lakik nagymamájával (Rekha), s nagyon boldogok, nem vágynak többre, mint amijük adatott. A fiú korán kitűnik tehetségével. Rendkívül gyorsan sajátítja el a tananyagot, villámgyors reflexekkel rendelkezik, úgy fut, akár a gepárd, ráadásul nagyon erős. Ő azonban nem él vissza különleges képességeivel. Leginkább az állatok között érzi jól magát, nemigen keresi más emberek társaságát. Ám ez nem egy film lenne, ha csak ennyi volna a történet. A fiatal férfi életébe egy hegymászócsapat hoz változást, egészen pontosan a csapat egyik hölgy tagja. S hogy ezután mi következik, el sem tudják képzelni. Anynyit elárulok, nem a szokásos forgatókönyv szerint követik majd egymást az események. Gajdó Ágnes