Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-01 / 48. szám

séa&ct, licitem n­yo­matai.3 Jierkícem­, mi. iessa ni nevszih­eiségi szervezet megalkotá­sára. Ez következett be a szövetséges nagy­­hatalmak részéről 1044 őszén az amerikai Dumbarton Oaksban előkészített és az 1053 tavaszán San Franeisenb­an életrekeltett «Egyesült Nemzetek» új szervezetében. A többségi elv a mostani Egyesült Nemzetek szer- -■«’ vezetében Ennek az új nemzetközi békeszer­vezet­nek a fentiek szerint azzal a legfontosabb jellemvonással kellett rendelkeznie, hogy a nagy nemzetközi kérdésekben hatékony in­tézkedéseket tudjon tenni. Ebből a célból elsősorban is a cselekvési jogkört a kevésbé mozgékony Közgyűlésről a szőkébb össze­tételű és állandó működésben tartott B­izton­­sági Tanácsra ruházták, másodsorban pedig a Tanács és a Közgyűlés határozataihoz az egyhangúsággal szemben csupán a többségi elv érvényesülését követelték meg. Ez az új rendszer gyökerében érintette az állam­fél­­ség — a szuverenitás — tételét. Ha ugyanis nemzetközi döntések erejéhez elegendőnek ismerik el az abban résztvevő államok több­ségének állásfoglalását és nem igényük vala­mennyiük hozzájárulását, akkor valójában a saját elhatározásából a vonatkozó javas­lathoz nem csatlakozó államra a határozat az­5 állásfoglalásán kívül, sőt annak elle­nére, az azt elismerő államok akaratából lesz kötelezővé, ami egyértelmű az állami önrendelkezés alapelvének mellőzésével. A többségi elv küzdelme a világhatalmak szuve­renitásával Ilyen körülmények között nem is lehet csodálni, hogy a szuverenitásuk érintetlen fenntartására természetükből folyóan a leg­­féltékenyebben őrködő nagyhatalmak a többségi elvnek reájuk való érvényesülésé­ből valami kiutat igyekeztek keresni. Ezt vélték megtalálni a Biztonsági Tanács és egyes esetekben a Közgyűlés határozatainak létrejöttére megállapított abban a szavazási rendben, amely szerint a többségi elv mel­lett is minden érdemi kérdésben hozott határozat érvényéhez a megállapított arányú többségi szavazatokon felül valamennyi szö­vetséges nagyhatalom egybehangzó szava­zatára is szükség van. Ez a Biztonsági Tit­­­acs határozatainak körében közelebbről annyit jelent, hogy az öt nagyhatalomból, (USA, Nagybritannia, Szovjetunió, Francia­­ország és Kína) mint állami­ tagokból és a hat időről-időre választott közép- és kis­­hatalomból mint nem állandó tagokból, azaz összesen 11 tagból álló legfőbb nép­szövetségi testületben a határozatokat ugyan elvben két tag szavazatával hozzák, azon­ban minden érdemi — tehát főleg nem el­járó­ kérdésben — a két szavazatnak ma­gában kell foglalnia az öt nagyhatalom szavazatát. A határozat tehát létrejön már akkor, ha az öt nagyhatalmon felül csak két nem állandó tanácstag szavaz ilyen ér­telemben, de nem jön létre például akkor, ha mind a hat nem állandó tanácstag, vala­mint négy nagyhatalom szavaz ilyen érte­lemben, de egy nagyhatalom nemleges sza­vazatot ad, sőt akkor is, ha csupán tartóz­kodik a szavazástól, vagy akár az ülésen nem vesz részt. A Közgyűlés tekintetében pedig mindez úgy mutatkozik meg — bíz­ott annak általában csak ajánlási jogkörére tekintettel a nagyhatalmak ilyen jogai nem általában, hanem eseti felsorolással vannak csak megállapítva —, hogy ott adott eset­ben a határozat a ma f­e­l-es taglétszám mel­lett létrejön akkor, ha az öt nagyhatalom és 31 közép- és kisállam szavaz ilyen érte­lemben, de nem jön létre akkor, ha 53 állam foglal állást elszép, ám egyetlen nagyhata­lom a Biztonsági Tanácsnál a hozzájárulai­­tól tartózkodik. A világhatalmak új vétójoga : előzetes vétójog A fentiekből kitű­nik, hogy a vétójognak az Egyesült Nemzetek szervezetében meg­hono­sított alkalmazása formailag eltérő a vétó­jognak a bevezető sorokban említett törté­neti módjától. Azoknál a már létrejött határ rozst érvénye ellen csak utólag emelhettek kifogást, itt viszont magának a határozat­nak érvényéhez van szükség a meghatáro­zott nagyhatalmak együttes hozzájárulására. De érdemben is eltér ez a rendszer a vétójog valódi alakjától abban, hogy itt akkor is szükség van az ellenálló nagyhatalom hozzá­járulására, ha az a szóban lévő vitás ügyben közvetlenül érdekelt fél, amikor pedig «a senki sem lehet bíró a saját ügyében» álta­lános jogelve szerint a valódi értelemben vett vétójogot sem lehetne érvényesíteni. Sőt ilyenkor még a régi népszövetség egy­hangúsági rendszerében sem vették figye­lembe ezt az érdekelt szavazatot. Így az 'fia»B-aácsszjn­ nan­orus viszály ügyében a népszövetség , az egyhangúság elve mellett is hatályos határozatot tudott hozni Olasz­ország ellen, mert az ő ellentétes értelmű szavazatát nem vették figyelembe. Most vi­szont a többségi elv ellenére hasonló eset­ben az Egyesült Nemzetek képtelenei­ len­nének a vonatkozó nagyhatalom ellen érvé­nyes együttes határozatot hozni. A kisállamok aggályai : ez a vétójog hatalmi A nagyhatalmak számára ilyen teljes­ségnél megkülönböztetett helyzetet biztosító szavazási rend láttán a közép- és kisállamok már San Franciscóban — ahol az alapok­mányt szövegezték illetve elfogadták — koncentrikus támadást intéztek a vétójog ellen és annak törlését, illetve legalább eny­hítését követelték. Hosszú heteken keresz­tül dúlt a küzdelem az alapokmány e cik­kelye körül és volt időpont, amikor úgy lát­szott, hogy emiatt az egész szervezet hajó­törést szenved. Végül is azonban győzött a nagyhatalmak­­egységes állásfoglalása és az alapokmány e tekintetben is változatlanul nyert elfogadást. Az Egyesült Nemzetek egy esztendős ed­digi működése általában igazolta azokat az aggályokat, amelyeket a saafraneiseói kon­ferencián a nagyhatalmi vétójogot illetően érvényesítettek. Igen fontos ügyekben soro­zatosan került alkalmazásra a vétó, és ennek folytán az új népszövetség m­ár megindulá­sakor súlyos működési tehetetlenséggel kénytelen megküzdeni. E szervezeti és mű­ködési fogyatékosságok következtében ve­ti­ vi» .V. i­ szervezet második közgyűlésé­nek napirendjére a vétójog revíziójának kérdését. A reform útja: mikor érvényes és mikor nem érvényes a «vétó» ? Hírlapi közlések szerint az angolszász nagyhatalmak sem ellenzik a vétó bizonyos szűkítését, sőt brit részről a két szélső állás­pont egyeztetésére közvetítő javaslatot is terjeszt­ettek be. Eszerint újólag megegyezés létesülne a nagyhatalmak között — amint az egyébként már eredetileg is megtör­tént —, hogy a vétójoggal csak kivételesen fognak élni és lehető mellőzése érdekében a nagyhatalmak minden határozati javaslat benyújtását megelőzően külön tárgyalásra ülnének össze, amelyen a felmerült ellen­téteket széleskörű kompromisszumok útján hárítanák el. Ezenfelül kimondták azt is, hogy a vétót nem lehet alkalmazni «meg­torlás vagy egyéb végrehajtása megakadá­lyozására s ezúton kiküszöbölnék azt a visszásságot, hogy a többségi elv mellett is az Egyesült Nemzetek egyes esetekben ke­vésbé hozhat hatékony rendszabályokat, mint valamikor a Nemzetek Szövetsége. Végül megállapítanák azt a régi népszövet­ségben is érvényesített elvet, hogy a merő tartózkodás a szavazástól, vagy éppen a távollét nem minősülhet vétónak. A küzdelem a vétójog szűkítése és a be­terjesztett közvetítő javaslat körül még fo­lyik. Kétségetlen azonban, hogy a nemzet­közi közvélemény egybehangzó nyomása alatt a vétójog bizonyos enyhítése már ma is elkerülhetetlen, a nagygyűlést, amelyben hangoztatta, hogy a kisiparosok ,s dolgozók első so­rába tartoznak, nélkülük gazdasági újjáépítés el sem képzelhető. Kővágó József polgármester beszédében ki­jelentette, a fővárosnál gondja lesz rá, ne a pártigazolvány döntse el, kinél, milyen joga van. Mistéth Endre építési és közmunka­­ü­gyi miniszter bejelentette, hogy in­tézkedések jönnek az állami beruházá­sok emelésére és a magánépítkezési kedv előmozdítására. Minden munkát nyilvános versenytárgyalás útján ad­nak ki. Újabb adókedvezményeket is léptetnek életbe, igyekeznek megszün­tetni az építőanyaghiányt is. Ismer­tette végül a munkanélküliség enyhí­tésére tett intézkedéseket. Újlaki Andor: A koalíció — és ellenzéke Az új miniszterek bemutatkozása — A Szabadság párt programmja — A kisgazda­párt iparosgyűlése ELOTLO jelensége a magyar bel­­politikai élet elmúlt hetének az az érdektelenség, amely a párt­­közi tárgyalások huzavonáját a köz­vélemény részéről kíséri. A különböző politikai gyűléseken alig esik pár szó a koalíciós tárgyalásokról (a vasárnapi sajtó vezető cikkei külpolitikai kérdé­sekkel foglalkoznak) és a legfrissebb jelentések csupán azt jelzik, hogy a tárgyalásokat november utolsó nap­jaiban folytatják majd. Az eddig pártközi megállapodások csupán gaz­dasági természetűek és azok alapján a kormány 20—25 százalékkal le­szállította számos iparcikk és élelmi­szer árát. Intézkedés történt továbbá a nehézipari vállalatok egész sorának állami kezelésbe vételéről. Politikai síkon azonban, annyi heti értekezés és tanácskozás után most sem történt lépés a legfőbb elvi kér­dések, mint az önkormányzati válasz­tások, a közigazgatási és rendőri tiszt­ségek arányosítása és a szakszervezeti törvény ügyében. A koalícióban kor­mányzó pártok tárgyalásainak ilyen megmerevedett helyzetében érdekes esemény az első határozottan ellenzéki pártnak, Sulyok Dezső Szabadság­­pártjának programmadása. Nézzük most időrendi sorrendben a fontosabb belpolitikai eseményeket. Három új miniszter V& KÖZTÁRSASÁGI elnök a meg­­üresedett miniszteri tárcák be- ÍRT'­M töltésére Bárányos Károly volt közellátási minisztert földmívelésügyi, Erőss Jánost a Jóvátételi Hivatal elnökét közellátásügyi és Bognár Jó­zsef nemzetgyűlési­­képviselőt tájé­koztatásügyi miniszterré nevezte ki. Mind a három tárca kisgazdapárti. A kultuszminiszteri tárca (parasztpárt) betöltéséről még nem döntöttek. Bárányos Károly tárcája átvétele­kor mondott beszédében hangoztatta, hogy a demokráciát nem sokat han­goztatja, de komolyan veszi. Az ország mezőgazdasági életében legfontosabb­nak tartja, hogy a földreform terén nyugalmi helyzetet teremtsünk, ezért örül a szociáldemokrata párt javasla­tának, a földigénylő bizottságok meg­szüntetéséről. A fő cél a termelés foko­zása a termelés előfeltételeinek jobb megteremtésével. Erőss János közellátásügyi minisz­ter programmadása során arra muta­tott rá, megkísérli még a lehetetlent is, hogy a munka és érdem sorrendjében minden dolgozó embert igazságos és egyforma elosztással a meglévő kész­letekkel elvezessen a következő gaz­dasági esztendőig. Hangoztatta, hogy a spekulációt, ha törik, ha szakad, letöri. Bognár József az új tájékoztatás­ügyi miniszter 29 éves, a kormány leg­fiatalabb tagja. Tanár, nemzetgyűlési képviselő, aki a kisgazdapárt vezeté­sében komoly részt vett eddig is. Kiváló képzettsége, politikai tájéko­zottsága és tapintata irányították rá a figyelmet a tájékoztatásügyi tárca betöltésénél. Hangoztatta nyilatkoza­tában, mindent elkövet a magyar köz­vélemény tervszerű és tárgyilagos tájékoztatására. Kiemelte, hogy az őszinte kritika egészséges és szükséges a sajtóban is, de nem hiszi, hogy a személyi támadások és gyanúsítgatá­­sok hasznára válnának az újságírás színvonalának és a koalíciós légkörnek. [­­ MAGYAR SZABADSÁGPÁRT­­Jr. november 24-i nagygyűlésén (MTV) Sulyok Dezső, a párt elnöke, is­mertette a párt programmját. Beszéde elején bírálta a kisgazdapártot és azt mondta, hogy nem tudott élni a hata­lommal, amelyet a választók nagy tömege rá ruházott. Ennek következ­ménye, fejtegette, hogy politikai éle­tünk a szélső­baloldal ellenőrzése alatt áll. Majd a marxista pártokat és a parasztpártot támadta, sorra véve politikai és gazdasági törekvéseiket. Hangoztatta, pártja élesen elhatárolja magát a reakciótól és a magyar demo­kráciát kívánja szolgálni. A szellemi világnézetet az anyagi fölé helyező, minden gyökérszálával az evangé­liumba kapaszkodó olyan magyar pártprogramm­ot követnek, amely a magyar nemzeti egyéniség kifejlesz­tése,­ nem sárbatiprása útján akarja boldogítani az országot. Rendet kívá­nunk, mondta Sulyok Dezső a továb­biakban. Egyház és állam viszonyá­ban. Állam és Egyház között nem alá­­ás fölé-,hanem mellérendeltségi viszony van. Az Egyház feladata a lelki ember kiművelése és útja kijelölése, az­ állam feladata a gazdasági ember kiművelése és útja kijelölése. Ez a két út azonban csak párhuzamos lehet és nem ellen­tétes. Az állam a törvény, az Egyház az evangélium alapján végzi munká­ját. Evangélium és jó törvény azonban soha nem állhat ellentétben egymással. Az Egyház, ha kell, hozzon áldozatot az államért, de az Egyház is megköve­telheti, hogy az állam legyen vele szemben türelmes, őszinte, mérték­tartó, igazságos és istenfélő. Hangoz­tatta még, mindent el kell követni, hogy a kultúrharc ki ne törjön. A továbbiak során a szónok a párt­programja egyéb pontjait ismertette. Külpolitikai vonalon a Szovjet felé szoros és bizalomteljes viszonyt, vala­mennyi szomszédunkkal őszinte jó­szomszédi viszonyt hangoztat a Sza­badság­párt­ programmja. Mistéth építésügyi miniszter az állami beruházásokról A kisgazdapárt iparosnagygyűlést tartott vasárnap, amelyen 21 város kiküldötte vett részt. Nagy Ferenc miniszterelnök levélben köszöntötte a A Szabadságpárt programmja A kardinális a tanoncotthonban írt STUBEN, ködben, alig hiszed el, "jja" hogy ezek­ a rossz külsejű házak is: egyházközség. Míg hunyo­rítva böngészed az egyre közelítő házszámokat, templom emeli kettős fejét, magas házát az utca háztörpéi fölé —­ mellette semmitmondóknak tűnnek az emeletek. Vele átellenben izgatott fiúárnyékok cikáznak a kapualjban — várnak valakit. Nevetnek, mikor te haladsz fel a lépcsőn, más látványra készítették elő a szemüket, feltűnésére annak, akit Krisztus vérével tején és vállalti — bíborszem kalapban és palástban láthatni egyházi szertartásokon; és aki most egyszerű feketében el fog jönni közéjük is, mert kétezer eszten­dőn át, durva és nagyúri gőgű szá­zadokban, az Apostolok mindig tud­ták, hogy ők küldöttek a néphez. Magas és nagyon okos fiú kísér végig az öt szobán­­, az otthon ve­zetője adta mellém kísérőül, ez a csupa élet- és melegség-szerzetes. Megtudod, hogy ebben a kerületben a második, összesen nyolcadik egy­házközségi tanoncotthon falaira hull ma az áldó és szentelő víz, ötvenkét magános fiúnak nyújt otthont, védel­met, tanulási lehetőséget , sőt az amerikai katolikusok és az áldozat­kész irgalmasnővérek jóvoltából reg­gelit és vacsorát is. A helyiséget a plébánostól kapták, maguk meszelték, takarítják, díszítik. Kedvesség, rend, tisztaság tekint rád szelíd szemekkel a két hálóteremben, az ebédlőben és a társalgóban s szellemük szinte meg­személyesítve lép eléd László atya Ida cellájának faláról —, talán épp ez a serdülő Tarzicius lehetne szimbó­luma ennek az ifjúságnak, ki egy pogány világ utcáin hordozza féltő komolysággal az Oltáriszentséget. Legutóbb más hasonlatot talált rájuk egy ifjúsági sajtótermék: ketrecbe­zárt fenevadaknak nevezte őket s ezt a fiúk mély megbántottsággal em­legetik. Ők nem tehetnek róla, hogy üvegkiutalás hiányában deszkabély ablakaik megvakítva őrzik a sötétet... Hirtelen tiszteletteljes csönd­j­a , Bíborost fogadja. Énekek csengnek a Munkások Nagyasszonyához, vers és lobogóerejü szavak tesznek hitet Egy­ház és nép mellett. Azután egy gon­dolkodó, barna tekintetü szempár sik­lik végig a fiúkon s a híveken is, mind, akik eljöttek együtt örülni — a fájdalom korbácsa zuhan le újra, meg újra a Popásztor egy-egy szavá­val. Megforog a levegőben és húst cafatítva zuhan le — a szeretetnek újonnan szentelt falai közt ne feled­jük a gyűlölet áldozatait. Testvérein­ket látjuk a hitben és vérben — míg szól ez a hang — ötkilós csomagok­kal elhagyni kényszerülve házaikat és apáik sírját. Ide juttat a megn­em­­eítés —, de ezek a munkásotthonok fészkei lesznek egy új Európának; itt nem ismernek harcot a másik osz­tály, gőgöt a másik nép, gyűlöletet a másik hitvallás ellen. Ennek a szobának falán is kép függ — 16—18 éves ácslegény mun­kálkodik rajta, fűrészel. Most, mint­ha megállana. Csak pillanatra. Meg­töri­ homlokát, munka verítékét törli le. Talán a kínos órákra gondol, mi­kor majd vércseppek ütnek át hom­loka érfalán — és a távoli időkre, ha szeretik egymást, mind,­kikért szen­vedett. Arca komoly, de szeme mo­solygó. A Kardinális most egyenként be­szélget a fiúkkal, lassan halad lefelé a lépcsőn, és a paksi járókelők nem értik, miért harson fel szárnyaló ,,Éljen" békés éji utcán egy szürke, nagy autó nyomában. De most, úgy tűnik, nincs is annyira éjjel: apró, de higgadt zseblámpák kísérnek és ma­tatnak utat. (Hai D­ai

Next