Új Ember, 1956 (12. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-16 / 38. szám

Helytállni ott is, ahol nehéz Az igazán nagy emberek egyik ismertetőjegye, hogy időnként új­ból felfedezik őket. Nem mintha teljesen homályba merülhetné­nek, hanem mert olyan vonása­ikra vetődik fény, amelyek miatt egyszeriben a kor közelségébe kerülnek. így van ez az Egyház történetében is. Az sem ok nélkül való tehát, hogy manapság annyit olvasunk a nyugati katolikus la­pokban Szent Jakab apostolról. Nem kétséges, hogy Jakab, bár az Úr Jézus legközelebbi ro­kona, unokafivére volt, a száza­dok során eléggé háttérbe szo­rult Péter és Pál mögött. Ha ma­ga Pál nevezi is őt az Egyház egyik »oszlopának«, mégsem ő a »szikla«, miként Péter, amely­be az Egyház épült. Abból az el­képzelésből pedig, amely az evan­géliumi elbeszélések, az »Aposto­lok cselekedetei« és a reánk ma­radt egyetlen levele alapján szö­vődött köréje, hiányzott az a le­nyűgöző nagyvonalúság és az a tágra nyílt szellemi látóhatár, ami­vel Pál oly magasra emelkedett. Különösebb sikerekkel sem dicse­kedhetett. Ám éppen ezzel kap­csolatban igazolódott be ismét Chesterton híres fejtegetése arról, hogy a kereszténység csupa »paradoxon«, csupa »ellentmon­dás«, amelynek feloldását egye­dül Krisztus élete és tanítása nyújtja. Jakabnak, akit az egyik mai szerző, Otto Hophan, »egy haló­dó kor apostolának« nevezett el, nem voltak szembetűnő sikerei. Mint Jeruzsálem püspöke azon­ban, akit a mózesi törvények egész terhe nyomott, a kálváriás város sivár kövei közt sem vesz­tette kedvét és bátorságát a mag­vetésre. A gyér kalászokat is bol­dogan gyűjtötte be. Pedig ha va­laki, akkor Jakab ugyancsak megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz megállnia annak, aki szé­les körben egyedül áll, a keresz­tény kinyilatkoztatást képviselnie, amikor nem kísérik helyeslő bó­­lintások. És mégis »vidám« a kö­szöntése, amely a messzi távolból mindannyiunkhoz száll. »Csupa örömre késztessen ben­neteket, testvérek, ha különféle szorongásoknak vagytok kitéve, hiszen tudjátok, hogy a hit pró­bája az állhatatosság.« Nemcsak azokról a szorongásokról van itt szó, amelyek kívülről érhetik az embert, hanem azokról is, ame­lyek közé a saját bensejében sodródhatik, amikor szertenéz és látja, mily kevesen osztják az ő igazságait. Viszont nem az ilyen külső és belső szorongások közt nyílik-e meg neki a hívő lélek »beérésének« sokszoros lehetősé­ge? »A hitben való állhatatosság juttatja befejezéshez a művet, hogy tökéletesek legyetek és feddhetetlenek, minden fogyatko­zás nélkül« — hangoztatja az apostol. Ugyan, ugyan — mondhatná valaki — tökéletesek azután így sem leszünk soha. Persze, hogy nem leszünk »egyszerűen és álta­lában« tökéletesek. De miért is aggódnánk miatta? Érzésem sze­rint Mauriac helyesen feleli: »Is­ten ismeri azt a szentet, aki más mint az összes többi szentek, is­meri azt a szentet, akinek csírá­ját magatokban hordjátok. Ismeri azt a szentet, akit ő fog kialakí­tani belőletek, mindazzal, ami a legjobb és ami a legrosszabb bennetek, feltéve, hogy nem áll­tok ellene az ő szeretetének.« Állhatatosság a hitben annyi is, mint nem ellentállani az isteni szeretetnek. Annyi is továbbá, mint türelmesnek lenni a szoron­gások idején. S ennek a türel­­mességnek kelléke gyanánt köti szívünkre Jakab az okosságot is. Türelmes csak az okos ember le­het. »Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje az Istentől, aki mindenek­nek bőven ad és nem hányja föl, és megadatik neki.« Mennyit is forgatjuk mi a híres gondolkodók, írók és tudósok könyveit, hogy bölcsességet tanuljunk tőlük. Az a bölcsesség azonban, amelyre első­sorban van szükségünk, nem en­nek a világnak bölcsessége, hanem az a bölcsesség, amely a dolgokat körülöttünk, még a szorongáso­kat is, tükörré változtatja, azzá a tükörré, amelyből Isten szépsége vagy félelmetes fönsége tekint reánk. S ezzel a bölcsességgel csak maga az Isten ajándékozhat meg minket. Ezért is kell érte külön imádkoznunk. »Kérjük pedig hit­tel, kételkedő mellékgondolatok nélkül — figyelmeztet Jakab — mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámaihoz, amelyekkel a szél szabadjára játszik.« De ha mégsem tudnánk szaba­dulni ilyen vagy olyan kétségek­től? Erre már a lélektant ismerő modern teológusok válaszolnak: Isten nem kíván semmi lehetet­lent. Elég egy akaratos, tudatos sóhaj: »Atyám, én mégis hiszem, hogy szeretsz engem!« — s mind­járt megszűnik bennünk a bizony­talanság érzése. A hitre is áll az üdvözítő ígérete: »Mindaz meg lesz nektek, amit imádkozva kér­tek«; M. V. (Folytatás az 1. oldalról) zavarja köveinek szerelmesét, az aranymisés ősz kanonokot, de általánosságban is a hívek buzgó milliói örömmel fogadják haza­térő volt lelkipásztoraikat. A ha­zatérés nem jár kockázattal, a kormányzat büntetlenséget bizto­sít visszatérő fiainak. Beresztó­­czy Miklós ezekkel a szavakkal fejezte be nagyszabású előadói beszédét: — Szentmiséről jöttünk össze seregszemlénkre. Amikor felénk hangzott az orate fratres, ennek az imádságnak tárgyat keresve, Üdvözítőnk főpapi imája jutott eszembe. Imádkoztunk és imád­kozni meg ne szűnjünk soha azért, hogy a béke szolgálatában és a haza szeretetében a magyar­­országi katolikus papság és a hí­vek milliói mindig megtalálják egymást: ut omnes unum sint! Meszlényi Antal: A százéves esztergomi bazilika Lapunk múlt számában ismer­tettük az esztergomi székeskáp­talan tudós tagjának, Meszlényi Antal történészünknek előadását, melyet a Szent István Társulat ülésén mondott a százesztendős esztergomi bazilikáról. Az elő­adás tulajdonképpen bő kivonata volt egy a bazilikáról szóló hos­­­szabb tanulmánynak. A tanul­mány most a Szent István Tár­sulatnak, mint az Apostoli Szent­szék könyvkiadójának kiadásá­ban nyomtatásban is napvilágot látott. A tudós szerző tanulmá­nyában áttekintést nyújt Eszter­gom és benne a régi bazilika di­csőségéről és viszontagságos tör­ténetéről, majd részletesen kifejti a jelenlegi bazilika megtervezé­sével, felépítésével és befejezé­sével kapcsolatos eseményeket és adatokat. A kiadvány kitűnő ka­lauz mindenki számára, aki nagy­hírű nemzeti szentélyünkkel ala­posabban meg óhajt ismerkedni. Sokan nem tudják, hogy a technika mai fejlődését legelőször 700 évvel ezelőtt (1256 körül) Bacon Roger ferencrendű szerzetes (a »doctor mirabilis«, a csodálatos tudós) jövendölte meg. Latin nyelvű jóslata szószerinti fordításban így szól: »Képesek leszünk oly gépeket alkotni, amelyek a nagy hajókat gyorsabban fogják hajtani, mint az evezők és a hajók kormány­zására elegendő lesz egyetlen em­ber. Olyan kocsikat fogunk csi­nálni, amelyek állati segítség nél­kül fognak közlekedni egyik hely­ről a másikra. És végül lesznek olyan gépeink, amelyeken szár­nyak segítségével felemelkedhe­tünk a levegőbe és úgy fogunk röpülni, mint a madarak.« ___ Senex Griffin bíboros, Westminsteri érsek volt a Szent Kollégium 56-ik tagja, aki XII. Pius pápa­sága alatt halt meg. Pontosan ennyi bíborost is nevezett ki ed­dig a Szentatya: 1946-ban 32-t, 1953-ban 24-et. Az általa kineve­zett 56 bíboros közül 12 halt meg. Ez idő szerint 9 hely vár betöl­tésre. A ma élő 61 bíboros közül 17-et XI. Pius, 44-et XII. Pius nevezett ki. Se templomod, se paplakod a szórványlelkészeknek Se templomod, se paplakod, A lucskot és port caplatod, de mégy, mert Krisztus-zabla fog. Kölcsön terem, kölcsön kehely. (Ó Betlehem, picinyke hely, a szalmapárna, s nem pehely!) Magadnak vagy a kántorod. Rozsdásan kísér pár torok, bár évek óta bárdolod. Zökkennek hát a dallamok, és mégis, mintha angyalok zengnének (ámbár csak gyalog). Az oltár másé, de tiéd az Istenbárány: szent Szívét feltépi, s vérét önti szét. Végre harmatos lelkeket, míg áldozó szód ellebeg, s eltűnnek ólmos fellegek. És ekkor lelked lángra csap: a szívek — Isten látja csak — ilyenkor angyal-szárnyasak ... S a jámbor lelkek gyermekül pár fillért dobnak perselyül (jegyed ára tán megkerül). S te Indulsz. Hó vagy jég cudar. De suttogod. A mély ugar fölött a Szentlélek fuvall. CSELÉNYI ISTVÁN „SZENTVARG­A” Az egyik ifjúsági lap közelmúlt számában különös dolgokat olvas­hattunk »A történelem detektív­­jei« című ismeretterjesztő cikk­ben, mely az Esztergom környé­kén folyó ásatásokkal foglalko­zik. Szó szerint idézünk: «■ A levéltárból előkerült elsár­gult iratokból megtudták, hogy a XIII. században itt állott Kovácsi falu temploma, aminek Varga és Damján párosszentek voltak a védőszentjei... A két szent a ko­vácsok védszentje; ehhez a mes­terséghez ugyanis két ember kell; az egyik fogóval fogja a tüzes va­sat, a másik pöröllyel formálja. Egyik Varga volt, a másik Dam­ján, ezt más templomok falfest­ményeiből tudják a régészek, ahol így is festették őket: Varga tartotta, Damján ütötte a vasat...« Ilyen nevű páros szentekről ed­dig nem­ volt tudomásunk. Ellen­ben ismerünk Kozma és Damján nevezetű páros szenteket, kiknek éppen a közeljövőben, szeptem­ber 27-én lesz az ünnepük. Arab származású orvos testvérpár, a III. században, kik ingyenes gyó­gyításukkal sok hívőt szereztek a kereszténységnek, s 303-ban vér­tanúhalált szenvedtek­ az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei. — Azután ismertünk egy Vargha Damján nevű derék pécsi ciszter­cita egyetemi tanárt, kitűnő iro­dalomtörténészt, ki nemrégiben halt meg. A szóbanforgó cikk rejtélyének megoldása bizonyára az, hogy író­ja összekeverte Kozma­ Damjánt Vargha Damjánnal, s így meg­ajándékozta egyházunkat egy új szenttel, Szent Vargával. A mulatságos esettel kapcsolat­ban többrendbéli közmondás jut eszünkbe. Az egyik így hangzik: »Varga, ne tovább a kaptafánál«. A másik pedig a párosszentek arab származásával kapcsolatos: »Aki nem tud arabusul, ne be­széljen arabusul«. S mindezt pe­dig azért siettünk lejegyezni, mert tartjuk magunkat ahhoz, hogy: Damján, addig üsd a Varga vasát, amíg meleg... (k) Weskamm Vilmos, Berlin püs­pöke, 65 éves korában elhúnyt. Weskamm püspök öt évig állt a berlini egyházmegye élén. Új tagfelvételt hirdet a Ce­cilia Egyesület (OMCE). Belép­hetnek az egyházi zene művelői és pártolói. Az egyesület tagjai­nak templomi énekrendet, havi bemutatókat, egyházzenei taná­csokat nyújt, kottabeszerzésben segít, tanfolyamokat rendez. Évi tagdíj önkéntes megajánlás sze­rint, de legalább 10 forint. Jelent­kezés 237.671-11. csekken. Posta­cím: Budapest, II. Mártírok útja 64/B. A Magyar Ordinárium (»Hívek miséje«) örvendetes terjedésével kapcsolatban a Cecilia Egyesület közli, hogy orgonapartitúrát 45 Ft. másolási költség beküldése ellenében szállíthat. (Budapest, II. Mártírok útja 64/B. I. 8.) Halálozás: Lukrits Károly tin­­gyei apát, c. kanonok, detki plé­bános életének 78-ik, papságának 54-ik évében elhunyt. MEGINT Nos, Máriával és a mamájával néhány nappal ezelőtt együtt utaztam az autóbuszon, de a pil­lesztő hőségben csak akkor vet­tük észre egymást, amikor leszáll­tunk. Édesanyjának futólagos üd­vözlése után nyomban kellő tisz­telettel köszöntöttem Máriát, ő azonban rendkívül hidegen fo­­gadta hódolatomat. Mondhatnám: elnézett a fejem fölött. Ami ez­úttal valóban jelentőségteljes dolog, minthogy Mária egyelőre még az élet alsóbb magassági régióiban tanyázik. Fölényes mo­dorából nyomban sejtettem, hogy fontos esemény történt vele, s gyanúmat a mamája meg is erő­sítette: suttogva, jogos büszke­séggel közölte velem, hogy éppen fogorvostól jönnek. Márió úgy viselkedett, mint egy hős, nem rúgott, nem bőgött, nem csípett bele a doktor bácsiba, egy muk­kot sem szólt, csak a végén, s akkor is azt kérdezte: — Ehhez a doktor bácsihoz mi­kor jövünk el legközelebb? Ez a meglepő kérdés végkép­pen meggyőzött Márió férfiassá­gáról. »Ez aztán legény a talpánl« — gondoltam, vagy talán mond­tam is elismerően a büszke ma­mának. S hangosan Máriához: — No és mit csináltak a fogad­dal? Kihúzták? ____ MÁRIÓ Lesújtó pillantás volt a válasz. Egyéb feleletre Márió nem mél­tatott. Már-már bátorságomat vesztettem fagyos közönyétől, de a mama szerencsére segítségem­re sietett. — Ej, hát nem tudsz beszélni, Márió? Hősünk nyilván szerfölött naiv­nak találta a­­ kérdést, éppen édesanyjától, akinek nagyon jól kell tudnia, milyen ékes be­­s szédkészséggel rendelkezik egyébként. Ismét csak rám pil­­­lantott, mint a méltóságát érő zaklatások kétségtelen okára. Megvető büszkeség villogott sö­tét szemében. Mintha valamilyen rendkívüli méltóságra avatták volna föl, s nem érti, hogy ezt nem veszem észre rajta. Kísérletet tettem rá, hogy meg­simogassam kurtára nyírt fejét. Gőgösen elhúzódott.­­ — De Márió, kérlek — mond­tam megsemmisülten — mit csi­náltak a fogaddal? Még egyszer végigmért, a fel­­sőbbrendű lény diadalmas fölé­nyével. — M­e­gr­epülő g­épe­zték! — mond­ta kevélyen. Azzal szárnyát ráterjesztve, s berregve, mint egy fogorvosi fúró, berepült a mellékutcába. • (r. gy.) SZEMÉLYI HÍR A Magyar Kurír jelenti: Ko­vács Sándor szombathelyi püspök augusztus 31-én, megszakítva a budapesti Széher­ úti kórházban kezeltetését, Szombathelyre érke­zett és szeptember 2-án Nova és Zalatárnok plébániáin kiszolgál­tatta a bérmálás szentségét. Szep­tember 3-án, hétfőn, visszatért további kezelésre a Széher-úti kórházba. _____ egyházi kinevezések Dr. Hamvas Endre csanádi püspök, mint az esztergomi fő­egyházmegye apostoli adminiszt­rátora, a következő kinevezéseket eszközölte: a drégely-kemencei kerület esperesévé Németh József bernecebaráti plébánoshelyettest; helyettes esperesekké Gábris Ferenc Budapest, Ország úti plé­bánoshelyettest, Zimonyi István csolnoki plébánost nevezte ki. Fő­egyházmegyei tanácsosok lettek: Bán Imre Budapest, Szent Anna plébánosa, Pölczer Frigyes Eszter­gom, vízivárosi plébánoshelyettes, Dér Gyula Budapest, felsőkriszti­­navárosi plébános, Dr. Élő József Budapest, kelenföldi plébános, Berzsenyi István püski plébános és Raáb Alajos leányvári plébá­nos. Lilaöv viselésére kaptak jo­got: Gerőfy Béla szemináriumi prefektus, Liska Zoltán ügyhall­gató, dr. Bozó Gyula a Budapest, Alkantarai Szent Péter lelkészség templomigazgatója, Brogli Ferenc Budapest, rómaifürdői lelkész, Szabó Zoltán sekrestyeigazgató és dr. Pastinszky József Buda­pest, zuglói káplán. Dr. Hamvas Endre csanádi me­gyéspüspök Borbás Pál pápai ka­marást, békéscsabai esperes plé­bánost monostorpályi c. préposttá, Czilli István békésszentandrási plébánost szentszéki bíróvá, Nagy Tibor szegedi szentszéki jegyzőt püspöki tanácsossá és Tímár Gyu­la bárándi plébánost c. esperessé nevezte ki. Dr. Brezanóczy Pál egri kápta­lani helynök plébánoshelyettesek­ké nevezte ki dr. Takács Józse­fet Kácson, Csirmaz Istvánt Ónódon, Simon Imrét Tiszaszent­­imrén, Huszár Istvánt Ormosbá­nyán, Bíró Sándort Mátraszent­­imrém, id. Erős Istvánt Sajónéme­­tiben, Tarnavölgyi Lászlót Bese­nyőszögön, Bihari Jánost Nyír­­bogdányban, Lengyel Istvánt Vá­­mosgyörkön, Nagy Józsefet Po­roszlón, Darabant Sándort Domb­­rádon és Sumi Jánost Novajon. Az északi részben plébánoshe­lyettesek lettek: Csajka István Szemerén, Cziglédi Tihamér Pam­­lényon, Ezsöl Tivadar Tarcalon, Fogarasi Gusztáv Zemplénagár­­don, Gárdonyi László Rajkán, Gyulai László Ricsén, Halmos G. Ottó Taktaszadán, Lőrinc György Olaszliszkán, Nagy Béla Mérán, dr. Szénási Sándor Encsen, Kiss József Bódvaszilváson, Macsai Imre Putnokon, Nagy János Cere­­den, Asztalos Lajos Tyukodon, Illés István Tiszakerecsenyen és Juhász Ferenc Zajtán. A HÉTKÖZNAP­ ESTI SZENTMISÉK A Magyar Kurir jelenti: Az ordináriusok most kiadott körle­­veleikben közlik, hogy a magyar püspöki kar kérésére július 13-án a Szent Officium a hétköznapi esti szentmisékre vonatkozó fakul­tást meghosszabította. A felhatal­mazás alapján az ordináriusok a már előzőleg bevezetett hétköz­napi esti szentmisék mondását továbbra is engedélyezik. Grősz József kalocsai érsek dr. Kujáni Ferenc érseki helynök és dr. Horváth Alajos apátkanonok kíséretében a napokban megte­kintette a Szeplőtelen Szív tisz­­tele­tére épült gerjeni templomot és az új lelkészi lakást. Az új böhönyei templom vil­­lanymeghajtásos új orgonával gazdagodott, amelynek megáldási szertartását Badalik Bertalan me­gyéspüspök végezte. Az ünnepség­re érkező főpásztort az egyház­­községi testület élén Molnár Ist­­ván esperes-plébános köszöntötte. Az ünnepi szentmisét a megyés­püspök mutatta be, majd evangé­liumkor szentbeszédet mondott, amelyben elismeréssel szólt a hí­vek áldozatkészségéről. A Központi Hittudományi Aka­démián ünnepélyes keretek kö­zött történt meg augusztus 31-én a dékáni hivatal átadása. Dr. Zemplén György, az 1955/56. tan­év dékánja átadta a dékáni hiva­talt dr. Radó Polikárp professzor­nak, az 1956/57. tanév dékánjá­nak. Az újdombovári egyházközség szeptember 2-án ünnepelte kán­torának, Szögi Mihálynak negyed­százados kántori működését. Ün­nepi ülésen köszöntötték a jubi­lánst és további eredményes mun­kát kívántak neki. Ugyanaznap délután a templomban orgonás áhítatot rendeztek. Az orgona­számokat Vadas Gábor mutatta be. A rákosszent­mihályi főtemp­lomban elkészült az új főoltárkép, Friedlinger Jenő alkotása. Ugyan­csak elkészült a főoltárképet kö­rülvevő húsz négyzetméteres fest­mény, amelyet Kaszás Gyula ké­szített. Az új képek megáldása szeptember 23-án lesz. A megál­­dást dr. Csik József újpesti apát­plébános végzi, a szentbeszédet pedig dr. Bakos Kálmán kispesti prépost-plébános mondja. A világszerte ismert La Pira firenzei polgármester, akit­­ a politika Assisi Szent Ferencének« neveztek el, érdekes okból nyerte el újból Firenze polgármesteri székét. A választáson ő is meg szocialista ellenfele is 27—27 sza­vazatot kapott. Ilyen esetekben a törvény az idősebb jelöltet nyil­vánítja megválasztottnak, La Pira pedig nem egészen egy évvel előbb született, mint a szocialista jelölt.

Next