Új Ember, 1956 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1956-09-16 / 38. szám
Helytállni ott is, ahol nehéz Az igazán nagy emberek egyik ismertetőjegye, hogy időnként újból felfedezik őket. Nem mintha teljesen homályba merülhetnének, hanem mert olyan vonásaikra vetődik fény, amelyek miatt egyszeriben a kor közelségébe kerülnek. így van ez az Egyház történetében is. Az sem ok nélkül való tehát, hogy manapság annyit olvasunk a nyugati katolikus lapokban Szent Jakab apostolról. Nem kétséges, hogy Jakab, bár az Úr Jézus legközelebbi rokona, unokafivére volt, a századok során eléggé háttérbe szorult Péter és Pál mögött. Ha maga Pál nevezi is őt az Egyház egyik »oszlopának«, mégsem ő a »szikla«, miként Péter, amelybe az Egyház épült. Abból az elképzelésből pedig, amely az evangéliumi elbeszélések, az »Apostolok cselekedetei« és a reánk maradt egyetlen levele alapján szövődött köréje, hiányzott az a lenyűgöző nagyvonalúság és az a tágra nyílt szellemi látóhatár, amivel Pál oly magasra emelkedett. Különösebb sikerekkel sem dicsekedhetett. Ám éppen ezzel kapcsolatban igazolódott be ismét Chesterton híres fejtegetése arról, hogy a kereszténység csupa »paradoxon«, csupa »ellentmondás«, amelynek feloldását egyedül Krisztus élete és tanítása nyújtja. Jakabnak, akit az egyik mai szerző, Otto Hophan, »egy halódó kor apostolának« nevezett el, nem voltak szembetűnő sikerei. Mint Jeruzsálem püspöke azonban, akit a mózesi törvények egész terhe nyomott, a kálváriás város sivár kövei közt sem vesztette kedvét és bátorságát a magvetésre. A gyér kalászokat is boldogan gyűjtötte be. Pedig ha valaki, akkor Jakab ugyancsak megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz megállnia annak, aki széles körben egyedül áll, a keresztény kinyilatkoztatást képviselnie, amikor nem kísérik helyeslő bólintások. És mégis »vidám« a köszöntése, amely a messzi távolból mindannyiunkhoz száll. »Csupa örömre késztessen benneteket, testvérek, ha különféle szorongásoknak vagytok kitéve, hiszen tudjátok, hogy a hit próbája az állhatatosság.« Nemcsak azokról a szorongásokról van itt szó, amelyek kívülről érhetik az embert, hanem azokról is, amelyek közé a saját bensejében sodródhatik, amikor szertenéz és látja, mily kevesen osztják az ő igazságait. Viszont nem az ilyen külső és belső szorongások közt nyílik-e meg neki a hívő lélek »beérésének« sokszoros lehetősége? »A hitben való állhatatosság juttatja befejezéshez a művet, hogy tökéletesek legyetek és feddhetetlenek, minden fogyatkozás nélkül« — hangoztatja az apostol. Ugyan, ugyan — mondhatná valaki — tökéletesek azután így sem leszünk soha. Persze, hogy nem leszünk »egyszerűen és általában« tökéletesek. De miért is aggódnánk miatta? Érzésem szerint Mauriac helyesen feleli: »Isten ismeri azt a szentet, aki más mint az összes többi szentek, ismeri azt a szentet, akinek csíráját magatokban hordjátok. Ismeri azt a szentet, akit ő fog kialakítani belőletek, mindazzal, ami a legjobb és ami a legrosszabb bennetek, feltéve, hogy nem álltok ellene az ő szeretetének.« Állhatatosság a hitben annyi is, mint nem ellentállani az isteni szeretetnek. Annyi is továbbá, mint türelmesnek lenni a szorongások idején. S ennek a türelmességnek kelléke gyanánt köti szívünkre Jakab az okosságot is. Türelmes csak az okos ember lehet. »Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje az Istentől, aki mindeneknek bőven ad és nem hányja föl, és megadatik neki.« Mennyit is forgatjuk mi a híres gondolkodók, írók és tudósok könyveit, hogy bölcsességet tanuljunk tőlük. Az a bölcsesség azonban, amelyre elsősorban van szükségünk, nem ennek a világnak bölcsessége, hanem az a bölcsesség, amely a dolgokat körülöttünk, még a szorongásokat is, tükörré változtatja, azzá a tükörré, amelyből Isten szépsége vagy félelmetes fönsége tekint reánk. S ezzel a bölcsességgel csak maga az Isten ajándékozhat meg minket. Ezért is kell érte külön imádkoznunk. »Kérjük pedig hittel, kételkedő mellékgondolatok nélkül — figyelmeztet Jakab — mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámaihoz, amelyekkel a szél szabadjára játszik.« De ha mégsem tudnánk szabadulni ilyen vagy olyan kétségektől? Erre már a lélektant ismerő modern teológusok válaszolnak: Isten nem kíván semmi lehetetlent. Elég egy akaratos, tudatos sóhaj: »Atyám, én mégis hiszem, hogy szeretsz engem!« — s mindjárt megszűnik bennünk a bizonytalanság érzése. A hitre is áll az üdvözítő ígérete: »Mindaz meg lesz nektek, amit imádkozva kértek«; M. V. (Folytatás az 1. oldalról) zavarja köveinek szerelmesét, az aranymisés ősz kanonokot, de általánosságban is a hívek buzgó milliói örömmel fogadják hazatérő volt lelkipásztoraikat. A hazatérés nem jár kockázattal, a kormányzat büntetlenséget biztosít visszatérő fiainak. Beresztóczy Miklós ezekkel a szavakkal fejezte be nagyszabású előadói beszédét: — Szentmiséről jöttünk össze seregszemlénkre. Amikor felénk hangzott az orate fratres, ennek az imádságnak tárgyat keresve, Üdvözítőnk főpapi imája jutott eszembe. Imádkoztunk és imádkozni meg ne szűnjünk soha azért, hogy a béke szolgálatában és a haza szeretetében a magyarországi katolikus papság és a hívek milliói mindig megtalálják egymást: ut omnes unum sint! Meszlényi Antal: A százéves esztergomi bazilika Lapunk múlt számában ismertettük az esztergomi székeskáptalan tudós tagjának, Meszlényi Antal történészünknek előadását, melyet a Szent István Társulat ülésén mondott a százesztendős esztergomi bazilikáról. Az előadás tulajdonképpen bő kivonata volt egy a bazilikáról szóló hosszabb tanulmánynak. A tanulmány most a Szent István Társulatnak, mint az Apostoli Szentszék könyvkiadójának kiadásában nyomtatásban is napvilágot látott. A tudós szerző tanulmányában áttekintést nyújt Esztergom és benne a régi bazilika dicsőségéről és viszontagságos történetéről, majd részletesen kifejti a jelenlegi bazilika megtervezésével, felépítésével és befejezésével kapcsolatos eseményeket és adatokat. A kiadvány kitűnő kalauz mindenki számára, aki nagyhírű nemzeti szentélyünkkel alaposabban meg óhajt ismerkedni. Sokan nem tudják, hogy a technika mai fejlődését legelőször 700 évvel ezelőtt (1256 körül) Bacon Roger ferencrendű szerzetes (a »doctor mirabilis«, a csodálatos tudós) jövendölte meg. Latin nyelvű jóslata szószerinti fordításban így szól: »Képesek leszünk oly gépeket alkotni, amelyek a nagy hajókat gyorsabban fogják hajtani, mint az evezők és a hajók kormányzására elegendő lesz egyetlen ember. Olyan kocsikat fogunk csinálni, amelyek állati segítség nélkül fognak közlekedni egyik helyről a másikra. És végül lesznek olyan gépeink, amelyeken szárnyak segítségével felemelkedhetünk a levegőbe és úgy fogunk röpülni, mint a madarak.« ___ Senex Griffin bíboros, Westminsteri érsek volt a Szent Kollégium 56-ik tagja, aki XII. Pius pápasága alatt halt meg. Pontosan ennyi bíborost is nevezett ki eddig a Szentatya: 1946-ban 32-t, 1953-ban 24-et. Az általa kinevezett 56 bíboros közül 12 halt meg. Ez idő szerint 9 hely vár betöltésre. A ma élő 61 bíboros közül 17-et XI. Pius, 44-et XII. Pius nevezett ki. Se templomod, se paplakod a szórványlelkészeknek Se templomod, se paplakod, A lucskot és port caplatod, de mégy, mert Krisztus-zabla fog. Kölcsön terem, kölcsön kehely. (Ó Betlehem, picinyke hely, a szalmapárna, s nem pehely!) Magadnak vagy a kántorod. Rozsdásan kísér pár torok, bár évek óta bárdolod. Zökkennek hát a dallamok, és mégis, mintha angyalok zengnének (ámbár csak gyalog). Az oltár másé, de tiéd az Istenbárány: szent Szívét feltépi, s vérét önti szét. Végre harmatos lelkeket, míg áldozó szód ellebeg, s eltűnnek ólmos fellegek. És ekkor lelked lángra csap: a szívek — Isten látja csak — ilyenkor angyal-szárnyasak ... S a jámbor lelkek gyermekül pár fillért dobnak perselyül (jegyed ára tán megkerül). S te Indulsz. Hó vagy jég cudar. De suttogod. A mély ugar fölött a Szentlélek fuvall. CSELÉNYI ISTVÁN „SZENTVARGA” Az egyik ifjúsági lap közelmúlt számában különös dolgokat olvashattunk »A történelem detektívjei« című ismeretterjesztő cikkben, mely az Esztergom környékén folyó ásatásokkal foglalkozik. Szó szerint idézünk: «■ A levéltárból előkerült elsárgult iratokból megtudták, hogy a XIII. században itt állott Kovácsi falu temploma, aminek Varga és Damján párosszentek voltak a védőszentjei... A két szent a kovácsok védszentje; ehhez a mesterséghez ugyanis két ember kell; az egyik fogóval fogja a tüzes vasat, a másik pöröllyel formálja. Egyik Varga volt, a másik Damján, ezt más templomok falfestményeiből tudják a régészek, ahol így is festették őket: Varga tartotta, Damján ütötte a vasat...« Ilyen nevű páros szentekről eddig nem volt tudomásunk. Ellenben ismerünk Kozma és Damján nevezetű páros szenteket, kiknek éppen a közeljövőben, szeptember 27-én lesz az ünnepük. Arab származású orvos testvérpár, a III. században, kik ingyenes gyógyításukkal sok hívőt szereztek a kereszténységnek, s 303-ban vértanúhalált szenvedtek az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei. — Azután ismertünk egy Vargha Damján nevű derék pécsi cisztercita egyetemi tanárt, kitűnő irodalomtörténészt, ki nemrégiben halt meg. A szóbanforgó cikk rejtélyének megoldása bizonyára az, hogy írója összekeverte Kozma Damjánt Vargha Damjánnal, s így megajándékozta egyházunkat egy új szenttel, Szent Vargával. A mulatságos esettel kapcsolatban többrendbéli közmondás jut eszünkbe. Az egyik így hangzik: »Varga, ne tovább a kaptafánál«. A másik pedig a párosszentek arab származásával kapcsolatos: »Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul«. S mindezt pedig azért siettünk lejegyezni, mert tartjuk magunkat ahhoz, hogy: Damján, addig üsd a Varga vasát, amíg meleg... (k) Weskamm Vilmos, Berlin püspöke, 65 éves korában elhúnyt. Weskamm püspök öt évig állt a berlini egyházmegye élén. Új tagfelvételt hirdet a Cecilia Egyesület (OMCE). Beléphetnek az egyházi zene művelői és pártolói. Az egyesület tagjainak templomi énekrendet, havi bemutatókat, egyházzenei tanácsokat nyújt, kottabeszerzésben segít, tanfolyamokat rendez. Évi tagdíj önkéntes megajánlás szerint, de legalább 10 forint. Jelentkezés 237.671-11. csekken. Postacím: Budapest, II. Mártírok útja 64/B. A Magyar Ordinárium (»Hívek miséje«) örvendetes terjedésével kapcsolatban a Cecilia Egyesület közli, hogy orgonapartitúrát 45 Ft. másolási költség beküldése ellenében szállíthat. (Budapest, II. Mártírok útja 64/B. I. 8.) Halálozás: Lukrits Károly tingyei apát, c. kanonok, detki plébános életének 78-ik, papságának 54-ik évében elhunyt. MEGINT Nos, Máriával és a mamájával néhány nappal ezelőtt együtt utaztam az autóbuszon, de a pillesztő hőségben csak akkor vettük észre egymást, amikor leszálltunk. Édesanyjának futólagos üdvözlése után nyomban kellő tisztelettel köszöntöttem Máriát, ő azonban rendkívül hidegen fogadta hódolatomat. Mondhatnám: elnézett a fejem fölött. Ami ezúttal valóban jelentőségteljes dolog, minthogy Mária egyelőre még az élet alsóbb magassági régióiban tanyázik. Fölényes modorából nyomban sejtettem, hogy fontos esemény történt vele, s gyanúmat a mamája meg is erősítette: suttogva, jogos büszkeséggel közölte velem, hogy éppen fogorvostól jönnek. Márió úgy viselkedett, mint egy hős, nem rúgott, nem bőgött, nem csípett bele a doktor bácsiba, egy mukkot sem szólt, csak a végén, s akkor is azt kérdezte: — Ehhez a doktor bácsihoz mikor jövünk el legközelebb? Ez a meglepő kérdés végképpen meggyőzött Márió férfiasságáról. »Ez aztán legény a talpánl« — gondoltam, vagy talán mondtam is elismerően a büszke mamának. S hangosan Máriához: — No és mit csináltak a fogaddal? Kihúzták? ____ MÁRIÓ Lesújtó pillantás volt a válasz. Egyéb feleletre Márió nem méltatott. Már-már bátorságomat vesztettem fagyos közönyétől, de a mama szerencsére segítségemre sietett. — Ej, hát nem tudsz beszélni, Márió? Hősünk nyilván szerfölött naivnak találta a kérdést, éppen édesanyjától, akinek nagyon jól kell tudnia, milyen ékes bes szédkészséggel rendelkezik egyébként. Ismét csak rám pillantott, mint a méltóságát érő zaklatások kétségtelen okára. Megvető büszkeség villogott sötét szemében. Mintha valamilyen rendkívüli méltóságra avatták volna föl, s nem érti, hogy ezt nem veszem észre rajta. Kísérletet tettem rá, hogy megsimogassam kurtára nyírt fejét. Gőgösen elhúzódott. — De Márió, kérlek — mondtam megsemmisülten — mit csináltak a fogaddal? Még egyszer végigmért, a felsőbbrendű lény diadalmas fölényével. — Megrepülő gépezték! — mondta kevélyen. Azzal szárnyát ráterjesztve, s berregve, mint egy fogorvosi fúró, berepült a mellékutcába. • (r. gy.) SZEMÉLYI HÍR A Magyar Kurír jelenti: Kovács Sándor szombathelyi püspök augusztus 31-én, megszakítva a budapesti Széher úti kórházban kezeltetését, Szombathelyre érkezett és szeptember 2-án Nova és Zalatárnok plébániáin kiszolgáltatta a bérmálás szentségét. Szeptember 3-án, hétfőn, visszatért további kezelésre a Széher-úti kórházba. _____ egyházi kinevezések Dr. Hamvas Endre csanádi püspök, mint az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora, a következő kinevezéseket eszközölte: a drégely-kemencei kerület esperesévé Németh József bernecebaráti plébánoshelyettest; helyettes esperesekké Gábris Ferenc Budapest, Ország úti plébánoshelyettest, Zimonyi István csolnoki plébánost nevezte ki. Főegyházmegyei tanácsosok lettek: Bán Imre Budapest, Szent Anna plébánosa, Pölczer Frigyes Esztergom, vízivárosi plébánoshelyettes, Dér Gyula Budapest, felsőkrisztinavárosi plébános, Dr. Élő József Budapest, kelenföldi plébános, Berzsenyi István püski plébános és Raáb Alajos leányvári plébános. Lilaöv viselésére kaptak jogot: Gerőfy Béla szemináriumi prefektus, Liska Zoltán ügyhallgató, dr. Bozó Gyula a Budapest, Alkantarai Szent Péter lelkészség templomigazgatója, Brogli Ferenc Budapest, rómaifürdői lelkész, Szabó Zoltán sekrestyeigazgató és dr. Pastinszky József Budapest, zuglói káplán. Dr. Hamvas Endre csanádi megyéspüspök Borbás Pál pápai kamarást, békéscsabai esperes plébánost monostorpályi c. préposttá, Czilli István békésszentandrási plébánost szentszéki bíróvá, Nagy Tibor szegedi szentszéki jegyzőt püspöki tanácsossá és Tímár Gyula bárándi plébánost c. esperessé nevezte ki. Dr. Brezanóczy Pál egri káptalani helynök plébánoshelyettesekké nevezte ki dr. Takács Józsefet Kácson, Csirmaz Istvánt Ónódon, Simon Imrét Tiszaszentimrén, Huszár Istvánt Ormosbányán, Bíró Sándort Mátraszentimrém, id. Erős Istvánt Sajónémetiben, Tarnavölgyi Lászlót Besenyőszögön, Bihari Jánost Nyírbogdányban, Lengyel Istvánt Vámosgyörkön, Nagy Józsefet Poroszlón, Darabant Sándort Dombrádon és Sumi Jánost Novajon. Az északi részben plébánoshelyettesek lettek: Csajka István Szemerén, Cziglédi Tihamér Pamlényon, Ezsöl Tivadar Tarcalon, Fogarasi Gusztáv Zemplénagárdon, Gárdonyi László Rajkán, Gyulai László Ricsén, Halmos G. Ottó Taktaszadán, Lőrinc György Olaszliszkán, Nagy Béla Mérán, dr. Szénási Sándor Encsen, Kiss József Bódvaszilváson, Macsai Imre Putnokon, Nagy János Cereden, Asztalos Lajos Tyukodon, Illés István Tiszakerecsenyen és Juhász Ferenc Zajtán. A HÉTKÖZNAP ESTI SZENTMISÉK A Magyar Kurir jelenti: Az ordináriusok most kiadott körleveleikben közlik, hogy a magyar püspöki kar kérésére július 13-án a Szent Officium a hétköznapi esti szentmisékre vonatkozó fakultást meghosszabította. A felhatalmazás alapján az ordináriusok a már előzőleg bevezetett hétköznapi esti szentmisék mondását továbbra is engedélyezik. Grősz József kalocsai érsek dr. Kujáni Ferenc érseki helynök és dr. Horváth Alajos apátkanonok kíséretében a napokban megtekintette a Szeplőtelen Szív tiszteletére épült gerjeni templomot és az új lelkészi lakást. Az új böhönyei templom villanymeghajtásos új orgonával gazdagodott, amelynek megáldási szertartását Badalik Bertalan megyéspüspök végezte. Az ünnepségre érkező főpásztort az egyházközségi testület élén Molnár István esperes-plébános köszöntötte. Az ünnepi szentmisét a megyéspüspök mutatta be, majd evangéliumkor szentbeszédet mondott, amelyben elismeréssel szólt a hívek áldozatkészségéről. A Központi Hittudományi Akadémián ünnepélyes keretek között történt meg augusztus 31-én a dékáni hivatal átadása. Dr. Zemplén György, az 1955/56. tanév dékánja átadta a dékáni hivatalt dr. Radó Polikárp professzornak, az 1956/57. tanév dékánjának. Az újdombovári egyházközség szeptember 2-án ünnepelte kántorának, Szögi Mihálynak negyedszázados kántori működését. Ünnepi ülésen köszöntötték a jubilánst és további eredményes munkát kívántak neki. Ugyanaznap délután a templomban orgonás áhítatot rendeztek. Az orgonaszámokat Vadas Gábor mutatta be. A rákosszentmihályi főtemplomban elkészült az új főoltárkép, Friedlinger Jenő alkotása. Ugyancsak elkészült a főoltárképet körülvevő húsz négyzetméteres festmény, amelyet Kaszás Gyula készített. Az új képek megáldása szeptember 23-án lesz. A megáldást dr. Csik József újpesti apátplébános végzi, a szentbeszédet pedig dr. Bakos Kálmán kispesti prépost-plébános mondja. A világszerte ismert La Pira firenzei polgármester, akit a politika Assisi Szent Ferencének« neveztek el, érdekes okból nyerte el újból Firenze polgármesteri székét. A választáson ő is meg szocialista ellenfele is 27—27 szavazatot kapott. Ilyen esetekben a törvény az idősebb jelöltet nyilvánítja megválasztottnak, La Pira pedig nem egészen egy évvel előbb született, mint a szocialista jelölt.