Új Ember, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnokra: 1 forint.naponcs tér Az életben csak pár percet lehet megmenteni Istennek — olvasom Teilhard de Chardin egyik művében. A nagy francia gondolkodó éles szeme észrevette: a nem papi hivatásnak élő katolikusok a modern kor miliőjében csak keveset gondolnak Istenre és „a hívők nagy tömege abban a homályos meggyőződésben él, hogy az irodában, műteremben, mezőn vagy gyárban töltött idő mindenképpen elvonja az embert az imádságtól”. Helyesen? Bizonyára nem. A munka imádság — hangoztatta nálunk már Prohászka Ottokár s ugyanezt a gondolatot fejti ki széles távlatokat nyitó könyvében a katolikus francia gondolkodó is. Mi, magyar katolikusok sem mondhatunk le a munka hittani értékeléséről. Mert számunkra nemcsak a munka külső, anyagi értékelése a fontos — bár a bibliával valljuk: „méltó a munkás az ő bérére!”. Nekünk azonban az is lényeges, hogy meg tudjuk őrizni a munka benső, hittani értékelését, értelmét és célját. Ez semmilyen körülmények között sem mehet veszendőbe. Közgazdászok szerint a munka célja javak termelése, a szociológusok és a pápai körlevelek pedig megállapítják: az egyes ember munkájának célja, hogy a munkás magát és családját illő módon eltarthassa. A közgazdászoknak, a szociológusoknak és a pápai körleveleknek igazuk is van. De ez még csak a munka anyagi, gazdasági célja és külső cél az is, ha a társadalmi szükségletek biztosítását tekintjük az emberi munka céljának. Nekünk azonban ezen túlmenően hitünk szerint is értékelnünk kell a munkát, mert benne válhatunk Isten munkatársaivá. Istennek valóban csak pár percet szentelhetnénk a modern életben, ha nem értenénk meg, ha nem élnénk át a munka szentségét — pontosabban a munkában való megszentelődés lehetőségét, a munka benső célját. Hadd hivatkozzam itt újból a nagy francia gondolkodóra, aki ezt írja:„Isten erős fénye nem bágyasztja el földi céljaink részleteit, hiszen éppen Vele való egyesülésünk bensősége a hajtóerő arra, hogy pontosan teljesítsük még legkisebb munkánkat is.” Igaza van Teilhard de Chardin-nak: isten ereje nincs távol tőlünk, „nincs az érinthető szférán kívül , hanem minden pillanatban vár ránk a tettben, az éppen akkor esedékes munkában”. Mi katolikusok társadalmunkkal együtt valljuk a termelő munka erkölcsi, emberi és szociális értékét és felismerjük közgazdasági és társadalmi hasznát. Ezen túl azonban mind jobban megértjük és átéljük munkánk nagy hittani értelmét, azt, hogy a munka imádság és így munkánkban nemcsak nem szakadunk el Istentől, de a názáreti ács példájára mindinkább eggyé válunk Vele. Ugyanakkor érezzük és hisszük: a földi javak termelésére irányuló erőfeszítéseink elapadhatnának bennünk az istenbekapcsolódás meghittebb és tudatosabb percei: a mindennapi imádság és a közös ünnepi istentisztelet mély forrásai nélkül. A munka és az imádság szintézisében a munka hosszú óráit így tudjuk megmenteni Istennek és az imádság rövid perceit a becsületes munkához szükséges erőnek. Szigeti Endre ÍZ . SAÁD BÉLA RÓMAI TELEFONJELENTÉSE November 18-án a nyolcadik nyilvános ülésen: a kinyilatkoztatásról szóló konstitució kihirdetése — A vallásszabadságról szóló nyilatkozat azonban későbbre maradt — — A búcsúk teológiáját és új szabályozását elemzik a püspöki kari elnökök — Róma, 1965. november 13. A zsinat veszített mozgalmasságából és ezzel érdekességéből is. Jelentőségben azonban növekszik, mint minden mű, amely versenyt tudott futni az idővel és be tudja fejezni azt, amit kezdett. A beszámolókban nem használhatók már azok a jelzők, állítmányok és alanyok, amelyeket mi újságírók főként a politikai, a katonai és a sportszótárakból kölcsönöztünk, hogy a mai közvélemény fogalmi köréhez közel vigyük a történteket. A szembenálló felek között nincs mérkőzés többé, nem ütköznek meg látványosan az ellentétes nézetek s nem győz, nem viszi el a pálmát, nem szenved vereséget senki és semmi. Csend van, nincs vita. Szavaznak és hallgatnak szorgalmasan. Az a kicsi zaj, amelyet a különleges cenzúrák okoznak, amikor az elektromos számológép számára ráírják az igen jeleit a szavazólapokra, elvész a hatalmas bazilikában. A számológépek pedig külön oldalhelyiségben duruzsolnak és dobják ki magukból bámulatos gyorsasággal az eredményeket. A laikus schéma szavazásával kezdték a hetet, a papokról szólóval fejezték be. Közben pedig sok részletben szavaztak a missziós schémáról. A laikus schéma végül is 2201 igen szavazattal búcsúzott az általános kongregációtól. Volt 2 nem és 5 érvénytelen szavazat. Búcsúzott? Nem egészen. Most a Szentatya elé kerül az elfogadott szöveg és az ő döntésétől függ, megtörténik-e kihirdetése a legközelebbi nyilvános ülésen, november 18-án, amikor még egyszer szavaznak fölötte, mielőtt a pápa dekrétumává emelné. Ez az eljárás minden konstituciónál, dekrétumnál és nyilatkozatnál. A pápa levele A héten hivatalosan is ismertették a zsinat zárásáról szóló legfelsőbb döntést. Felolvasták a Szentatyának Tisserant bíboroshoz, a zsinat elnökéhez intézett levelét, amelyben többek között a következők olvashatók: „A szent ökumenikus Második Vatikáni Zsinat, amely Máriának, az Isten anyjának ünnepi napján kezdődött s amely a Szűz Anya különleges pártfogása alá helyezkedett, ünnepi szertartással, december 8-án, Mária szeplőtelen fogantatásának napján fejeződik be. Ugyanezen a napon, 1869-ben — folytatódik a pápai levél — nyitották meg ünnepélyesen az Első Vatikáni Zsinatot, amelynek méltó folytatójaként tekinthető okkal és számos szempontból a mostani zsinat. Elhatároztuk továbbá, hogy december 7-én nyilvános ülés lesz amelyen a zsinat által addig elfogadott javaslatok végső jóváhagyása megtörténik.” (Közbevetésent megjegyzem, hogy a december 8-i halaadó szertartást — ha az időjárás engedi — a Szent Péter téren, a szabad ég alatt tartják.) A levél fogalmazásának árnyaltságára érdemes felfigyelni. Az addig elfogadott javaslatokról szól. Viszont még mindig nyitott kérdés, vajon az összes javaslatokat el tudja-e fogadni hátralevő munkanapjain a zsinat. Az iram mindenesetre erős. Viszont a Fehér főtitkár által közölt zsinati naptár nagy meglepetést is tartogatott. November 18-án nem történik meg a vallásszabadságról szóló nyilatkozat kihirdetése, amit pedig mindenki biztosra vett November 20-ig bezárólag szombatonként is lesz általános kongregáció, azután egy hetes szünet következik, amely alatt a bizottságok dolgoznak, hogy a november 29-i általános kongregáció elé terjeszthessék a módosított szövegeket. A missziós schéma pénteki szavazássorozatán látszott, hogy a zsinat nem fáradt el. Az egyik fejezet feletti szavazásnál a „placet juxta modum”, azaz igen, de módon A 13-as schéma új szövegét e hét végén kiosztották az atyák között és közölték azt is, hogy a hét első három napján, azaz november 15-én, 16-án és 17-én a 13-as schémáról 31 fordulóban szavaznak. Mintha szándékosan választották volna így ki: 13 és 31. látszanak a számok. November 18-án van a nyilvános ülés s legkorábban november 19-én kezdődik a vallásszabadságról szóló nyilatkozatról a szavazás. Ugyanennek a napnak reggelén, magyarországi Szent Erzsébet napján, mint már régebben jelentettem, görög szertartású magyar mise lesz az általános kongregációban, a Szent Péter bazilikában. A misét Dudás Miklós hajdúdorogi gor. kát. megyéspüspök mondja. A november 18-i nyilvános ülés tárgysorozatát illetően csak annyi hivatalos közlés történt eddig, hogy a Szentatya kihirdeti a kinyilatkoztatásról szóló dekrétumot. Ez minden esetre a zsinat nagy eseményei közé tartozik. Olyan jellegű nagy esemény, mint amilyen volt eddig az ökumenikus dekrétum és a nem keresztényekről szóló nyilatkozat. Mindegyik nagyon sok nehézségen, sőt válságon keresztül jutott el a törvényerőre emelésig. A vallásszabadságról szóló nyilatkozat és a 13-as schéma még járja a rögös utat. A kinyilatkoztatásról szóló konstitúciót a beavatottak a modern teológia és a zsinati okosság közös remekművének nevezik, mert úgy oldja fel a kinyilatkoztatás két forrásáról szóló teológiai iskola merevségét, hogy az írásban rögzített kinyilatkoztatásnak, azaz a szentírásnak adja a főrangot, miközben meghagyja a hangsúlyt a szent hagyományon, amely nem csupán magyarázó, de kinyilatkoztatási érték is. Ez persze csak publicista méltatás. A teológusok pontosabban és bonyolultabban fejezik ki magukat és éppen ezért csak szűkebb körben válnak közérthetővé. Míg az újságnak sokkal szélesebb körben kell tájékoztatást adnia. A kinyilatkoztatásról szóló konstitucióban összefoglalt egyházi tanítás szinte párhuzamos az orthodox teológiai felfogással és megközelíthetőbb a protestánsítással szavazatok száma pár híjján elérte a leadott szavazatok egyharmadát, azaz 700 felett volt. Márpedig az a szabály, hogy a „placet juxta modum” szavazatok ugyan igenlésnek számítanak, de ha számuk az egyharmadot teszi, akkor a bizottság köteles figyelembe venni őket, azaz többé nem szabad mérlegeléstől függ a szöveg módosítása, mint egyébként a szavazássorozatnak ezen az előrehaladott fokán. Ha tehát ilyen váratlanul nagyszámú javítási kívánalom merült fel a missziós schémánál, elképzelhető váratlan szavazási eredmény olyan kényes és vitatott kérdésekkel kapcsolatban, mint amilyeneket a vallásszabadság-nyilatkozat, különösen pedig a 13-as, az egyház a mai világban schéma tartalmaz, teológusok számára is, mint volt az eddigi merev, iskolás tanítás. Téma , amely Luther előtt kezdődött s azóta is kísért A szavazásoknak, amelyek kitöltik az általános kongregációk időtartamát, csak az eredménye érdekes, közben azonban a szavazólapok kiosztása, összeszedése magától értetődő technikai kényszerszünetekkel szaggatja fel a munkaidőt. Ezért is van, hogy a hét eleje óta a búcsúkról hallgatnak előadásokat az atyák. A Szentatya ugyanis kérdéseket tett fel a búcsúkra vonatkozóan a püspöki karoknak, amelyek a kérdést megtárgyalták s ezen a héten kellett volna a Szentatya előtt megjelenniük, mintegy kísérleti püspöki szinódusra, hogy kifejtsék álláspontjukat. A kísérleti szinódusból azonban zsinaton kívüli zsinati tárgysorozati pont lett, mert a püspöki karok elnökei az aulában kapják meg a szót és mondják el véleményüket. Rangsor szerint elsőnek a pátriárka-bíborosok szólaltak fel. S hogy miért van ilyen kényes ügyben — mint a búcsúk kérdése — püspöki megbeszélés, erről néhány érdekes mozzanatot tartalmazott Daniel O’Hanlon páter november 9-i előadása. Kijelentette például, hogy Luther Márton tiltakozását a búcsúkkal való visszaélés ellen általában úgy tekintik, mint a reformáció kezdetét. Ez volna tehát a kérdés történeti távlata, amelyhez azonban hozzátartozik az is, hogy a Tridenti Zsinat véget vetett a visszaéléseknek s azóta is gyakorolt szabályokat hozott, de nem nyúlt a kérdés belső teológiai tartalmához. A búcsúszabályzat reform tervezetet Cento bíboros főpenitenciárius elnökletével bizottság dolgozta ki, amely — O0anion mondja — kizárólag rómaiakból, azaz kuriális tisztségviselőkből áll s nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy megvalósítsa a szabályok módosítását a püspökök megkérdezése nélkül. A javaslat — állítja O’Hanlon előadásában — kísértetiesen hasonlít azokhoz az okmányokhoz, amelyeket a zsinat megnyitása előtt dolgoztak le. A zsinat eseményei: tíz nyilvános ülés A zsinat vezetői pedig már a történetírásra is gondolnak. Felici főtitkár bejelentette, hogy a jövőben az elnevezéseknél szakítanak a zsinatnak ülésszakokra bontásával. A Második Vatikáni Zsinatotegységes egésznek tekintik, amely 1962. október 11-én nyílt meg és 1965. december 8-án zárult, hiszen a közbeeső időben is dolgoztak a zsinati bizottságok. Nyilvános ülésnek a következő tíz eseményt nevezik a jövőben: 1. 1962. október 11. XXIII. János pápa ünnepélyesen megnyitja a zsinatot, az atyák pedig elmondják a hitvallást. 2. 1963. szeptember 29. VI. Pál pápa és az új zsinati atyák elmondják a hitvallást. 3. 1963. december 4. A liturgikus konstitució és a tömegtájékoztatási eszközökről szóló dekrétum kihirdetése. 4. 1964. szeptember 14. Az új zsinati atyák hitvallása. 5. 1964. november 21. Az egyházról szóló konstitució, az ökumenikus, továbbá a keleti egyházakról szóló dekrétum kihirdetése. 6. 1965. szeptember 14. Az új zsinati atyák hitvallása. 7. 1965. október 28. A püspökök lelkipásztori feladatairól, a szerzetesekről, a szemináriumokról szóló dekrétumok, továbbá a keresztény nevelésről s az egyház és a nem keresztény vallások közötti viszonyról szóló nyilatkozatok kihirdetése. Hátra van még három nyilvános ülés: november 18, december 7 és december 8. Ez összesen 10. Felici főtitkár nyilvánosságra hozta a november 18-i ülés programját is. E szerint a kinyilatkoztatásról szóló konstitúció — amit már tudtunk — és a laikus dekrétum kihirdetése — amit csak gondoltunk, mert az általános kongregáción erről a legfőbb döntést még nem hozták nyilvánosságra. Apró protokoll hiba, viszont biztos értesülés. Michelangelo Pietája tegnap este 9 órakor, hatalmas teherautókon megérkezett a Szent Péter térre. New Yorkban volt, az ottani világkiállításon. A Kolumbus Kristóf nevű olasz óceánjáró hozta haza az óceánon át. Technikai kísérői Genovában kiszálltak a hajóról, hogy repülőgépen Nápolyba utazzanak és megszervezzék a világhírű mű fogadtatását. A Pieta jelen volt a zsinat meg-nyitásán és visszaérkezett a záróünnepségre Rómába. Saád Béla A modern teológia és a zsinati okosság remeke Katolikus hetilap 1965 november 21 XXL évfolyam, 47. szám , amelyeket a zsinat összességükben elvetett s még tárgyalási alapként sérti fogadott el. (Lásd „A kinyilatkoztatás két forrása” című első tervezetet.) Most azonban VI. Pál pápa intézkedése nyomán a püspökök szólnak egy fontos kérdésben a püspöki kollegalitás jegyében. Ezzel teljesítik a liturgikus konstitúcióban kifejezett azt az óhajt, hogy meg kell kísérelni közérthetővé tenni a búcsúk benső tartalmát és célját, azaz a mai ember lelki igényeihez kell alkalmazni a búcsúkról szóló rendelkezéseket. Nagy téma, amelynek négyszáz évvel ezelőtt sem néztek igazában a mélyére, sőt nyolcszáz éve sem, amikor ez a gyakorlat kiszélesedett, most azonban a zsinathoz méltó módon és felkészültséggel alapos elemzés alá vették a világ püspöke. Hamvas András kalocsai érsek egészségi állapotnak kivizsgálására hazaérkezett A Magyar Kurír jelenti: Hamvas András kalocsai érsek, a püspökkari konferenciák elnöke, aki püspöktársaival szeptember 14-től részt vett a zsinat negyedik ülésszakán, egészségi állapotának kivizsgálására Kováts Géza kanonok, kalocsai érseki irodaigazgató kíséretében a menetrendszerű római MALÉV-géppel visszaérkezett Budapestre. Az érseket a Ferihegyi repülőtéren Pintér László kalocsai érseki helynök, Nagy László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Várkonyi Imre, az Actio Catholica országos igazgatója, Szeifert József, az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője és Szántay István, az Actio Catholica főtitkára fogadta. Az üdvözlések elhangzása után az érsek a budapesti Széher úti Ferenc kórházba ment. Püspökeink a csehszlovák püspököknél A Rómában időző magyar püspökök közül Brezanóczy Pál, Cserháti József, Dudás Miklós, Ijjas József, Kovács Vince és Winkler József látogatást tettek a csehszlovák püspökök római otthonában, a Via Transpontinan levő Pensionata Romanában. Itt Eduard Nécsey, a csehszlovák püspöki kar elnöke fogadta őket Tomasek, Lazik, Podbozsny püspökök, Oliva káptalani helynök és Záreczky kanonok társaságában. A találkozás nagyon baráti légkörben zajlott le. Papi küldöttség Rómában Dudás Miklós hajdúdorogi görög szertartású megyéspüspök november 19-én, Szent Erzsébet napján hivatalos szentmisét celebrált a római Szent Péter bazilikában, a II. Vatikáni Zsinat aulájában. Erre az alkalomra az Actio Catholica latin és görög szertartású katolikus papokból álló küldöttséget indított Rómába. A magyar nyelvű görög szertartású szentmise asszisztenciáját a magyar zsinati atyák kíséretének tagjai, a papi küldöttség résztvevői és a római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai látták el. A magyar papi küldöttség november 15-én utazott el Budapestről, s búcsúztatásukra a Keleti pályaudvaron sokan megjelentek a katolikus intézmények és a papság képviseletében. Batanian pátriárka a Szovjetunióban XVI. Batanian örmény katolikus pátriárka a napokban Bécsből a Szovjetunióba utazott. Batanian az első katolikus pátriárka, aki a Szovjetunióba látogatott. Ott az örmény ortodox egyház meghívására részt vett I. Vazken pátriárka, az örmény-ortodox egyház szellemi feje püspökké szentelésének tizedik évfordulóján rendezett ünnepségen, ahol átadta a pátriárkának VI. Pál pápa üdvözletét A pátriárka kíséretében van Ursayan beiruti örmény-ortodox érsek, Terzian .örménykatolikus pátriárkás vikárius, P. Setian Nerses, a római örmény kollégium szuperiorsa és Petrus Ter-Poghossian, a bécsi mechitár rend főasszisztense. A pátriárka Grúziában és Örményországban is látogatást tett, majd november 12-én elutazott a Szovjetunióból.