Új Ember, 1970 (26. évfolyam, 1226-1277. szám)
1970-11-29 / 1273. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1,50 Ft sggss Magyarok imái ága Van-e, volt-e valami sajátos a magyar imádságban? Milyen az imádkozó magyar lélek? Ezekkel a kérdésekkel vesszük kézbe azt a harminc imaszöveget, amelyet Erdélyi Zsuzsanna közölt az Új írás szeptemberi számában. Csángó aszszonyoktól gyűjtötte össze legnagyobb részüket s már első látásra meg lehetállapítani, amit a gyűjtőnő mond: „nagyon messziről érkeztek”, formájukban a legősibb emlékeink közé tartoznak, tartalmukban a magyar kereszténység első századainak világát, szellemiségét idézik. Csodálatosan szépek és jellemzőek imádságnak is. Semmi nincs belőlük a farizeus oltár előtti dicsekvéséből, a vámos szűkszavú, lényegre szorítkozó áhítata és alázata fohászkodik bennük. A lélek felemelkedését szolgálja bennük minden szó, hasonlat Lírai képekkel kezdődnek, mint a népdalok, csakhogy ezek a képek természetfelettiek, önkéntelen a regölés és a sámán jut eszünkbe róluk, aki a világfán a természetesből, a hétköznapiból a természetfelettibe kapaszkodott fel. Ezekben a szövegekben azonban már Jézushoz és Máriához kapaszkodik fel a magyar lélek. „Hegyet hágék, lejtőt lépek, kőkápolnácskát látok — indítja reggeli imáját Benkő Jánosné moldovai asszony — belül aranyas, kívül irgalmas, szent világ, Úr Jézus Krisztus benne lakik vala ..Palkó Antalné bukovinai asszony meg így fohászkodik pénteki imájában: „Nyiss kaput angyal! Nyújts kezet Mária! Mert most megyünk Űrszínlátni, örökvendégfogadni, békességszerzeni. Most csinálják az aranyházat, kívül aranyos, belül izgalmas, közepében arany karszék, azon ül a mi asszonyunk Szűz Mária, szíve szomorodván, könnye hullván .. Odafent, ebben az arany házban megtisztul a lélek Krisztus vérében, Mária könynyében. Megtöltekezik a Szentlélekkel s így, megtöltekezve tér vissza az életbe vagy készül a halálra. „Szentlélek, Szentlélek — sóhajtja Mátyás Sándorné andrásfalvi asszony haldoklók melletti imája — szállj be a szívembe, erősítsd hitemet, szenteld meg lelkemet...” Erdélyi Zsuzsanna a néprajznak, Jancsó Adrienne és Faragó Laura az Irodalmi'' Színpadon „Földédesanyám” című műsorukban az előadóművészetnek és a magyar művészetnek fedezik fel — az utolsó pillanatban — ősi imádságaink gyönyörű szövegeit. S a mai hívő magyaroknak és katolikusoknak is. A néprajzosnő megemlíti, hogy öreg parasztaszszonyai még magnetofon előtt is olyan átérzéssel mondták imádságaikat, hogy elcsuklott a hangjuk. Pasteur, a nagy tudós azt mondta, úgy szeretne imádkozni tudni, mint egy breton parasztasszony. Lehet imádkozni tanulni a mi egyszerű parasztasszonyainktól is. Sinkó Ferenc Vasárnap Manilában misézik a Szentatya A Fülöp-szigeteken pusztító november 23-i tájfun kárt tett a főváros Manila repülőterében is, ezért felvetődik a kérdés, fogadni tudják-e VI. Pál pápa repülőgépét. Lapzártáig nem kaptunk jelentést arról, hogy megváltoznék a pápa útiprogramja. Hivatalosan közzétették a pápa távol-keleti útjának teljes menetrendjét s ebből kiderül: az utazási program az eredeti elképzelésekhez viszonyítva jelentősen kibővül. November 26-án, csütörtökön délután a pápai gép megszakítja útját Teheránban. Mivel Iránnak katolikus vonatkozásban nincs különösebb jelentősége, erre a közbülső leszállásra valószínűleg csak technikai okokból (üzemanyagfelvétel) kerül sor. November 27-én, pénteken, érkezik a Szentatya a Fülöpszigetek fővárosába, Manilába Ez a látogatás már az eredeti útiprogramban is szerepelt, számos adottság, körülmény és esemény teszi ezt jelentőssé. Mindenekelőtt az, hogy a Fülöp-szigetek Ázsia legrégibb és legnagyobb katolikus állama — lakosságának mintegy 85%-a katolikus. Korántsem jelent ez azonban olyan nyugalmas és megállapodott helyzetet, ahogy a számadatokat tekintve gondolható volna. A Fülöp-szigeti katolikus egyház igen gazdag, a bankok és nagybirtokok egy részét kezében tartja, püspöki kara egy része is tradicionalista, míg az alsópapság zöme reformokat kíván. Legjelentősebbé a Manilában összeülő kelet-ázsiai regionális püspöki konferencia emeli ezt a látogatást, a záróülésen ugyanis részt vesz a Szentatya. November 30-án érkezik a pápai gép az Ausztráliától északkeletre fekvő polinéziai Samoa-szigetekre. Előbb az USA birtokolta Kelet-Samoabeli Pago-Pago-ban száll le, onnan repül tovább Nyugat- Samoába, mely 1961-ig újzélandi gyámsági terület volt, amikor is függetlenné lett. Nyugat-Samoa 158 399 főnyi lakosából 33 175 katolikus. Az óceániai szigetvilág katolikusainak lelkigondozását évszázadokon át misszionáriusok végezték, önálló óceániai hierarchia csupán a közelmúltban, 1966-ban alakult 7 érsekséggel és 22 püspökséggel.Még aznap délután érkezik a Szentatya az ausztráliai Sydneybe. Ausztráliai tartózkodásának legjelentősebb mozzanata az ausztráliai, új-zélandi és óceániai püspökök regionális konferenciáján való részvétel lesz. Mint már említettük, a pápai utazás elsősorban pasztorális tapasztalatok gyűjtését, valamint a zsinat utáni idők követelményeinek megfelelő személyi kapcsolatok megteremtését tűzte célul. Ezeken a központi egyházkormányzattól legtávolabb eső helyeken nyílik majd leginkább alkalom arra, hogy az európaitól annyira eltérő szokásokkal, gondolkodással találkozhasson a Szentatya, megismerhesse a helyi sajátságokat és nehézségeket. December 3-án délután Indonézia fővárosába, Djakartába látogat a pápa Indonézia a történelem folyamán először portugál uralom alá került (1534—1602) és ezalatt virágzó katolikus élet alakult ki a szigetvilágban. Később a holland uralom elnyomta a katolikus missziók működését, csupán 1808-ban engedtek ismét katolikus papot a gyarmatokra. Indonéziában a legtöbb katolikus Flores szigetén él — a lakosság háromnegyed része — itt nagyon sok iskolát, sőt főiskolát tart fenn az egyház: a szigeten 3 püspökség is van. A 105 100 000 lakosú Indonéziában 1 753 653 katolikus él, önálló hierarchiája 1961-ben alakult, mikoris 6 egyháztartományt létesítettek 27 püspökséggel, illetve apostoli kormányzósággal. Semarang érseke, Darmojuwono lett az első indonéz bíboros, akit 1967-ben emelt a pápa a szent kollégium tagjai közé. December 4-én délután érkezik a pápa a kínai parton fekvő Hongkong angol gyarmatvárosba. A város 1841 óta brit koronagyarmat — egyházilag a kínai Kvantung tartományhoz tartozó Macaoból szakadt ki. A városban milánói misszionáriusok tevékenykednek, 3 836 000 lakosa közül 238 372 katolikus ... Mi sem jellemzőbb a pápai látogatás iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődésre, mint, hogy Hongkong püspöke, Francis Xavier Chen Ping Hsu kénytelen volt intézkedéseket életbe léptetni a pápai misére szóló részvételi jegyekkel történő feketekereskedelem megakadályozására. Ennek elkerülését végett a pápai misét minden templomban és egyházközségben közvetíteni fogják ... Érdekes kommentárt fűz a pápai látogatáshoz a párizsi L’ Aurore tekintélyes napilap — a cikket a Kathpress is átvette. Tudni vélik, a jelenlegi kínai vezetők számítanak arra, hogy a pápa támogatni fogja a Kínai Népköztársaság elismerését azokban az országokban, ahol ez még nem történt meg. Ugyancsak támogatást remélnek Kína egyesült nemzetekben felvétele ügyében is. December 4-én este Hongkongból Ceylon fővárosába, Colombóba repül a pápa. Ceylont 1505-ben a portugálok gyarmatosították, 1668-ban hollandok fennhatósága alá került, akik, akár Indonéziában, meggátolták a katolikus miszsziók tevékenységét. 1796-ban a sziget az angolok kezébe került, 1948 óta független, mint a brit nemzetközösség tagállama. Ceylon vikariátusa 1834-ben alakult, jelenleg egy érsekség és 5 püspökség működik. 7 540 000 lakosa közül 824 265 katolikus. A párizsi La Croix jelenti, hogy szokásos általános fogadása alkalmával VI. Pál pápa maga is nyilatkozott távol-keleti útjáról s többek között ezeket mondotta: — Háromnapi manilai pasztorális tevékenységgel kezdjük utunkat, ahol Ázsia püspökeivel találkozunk. Utunk egy misszionárius látogatással folytatódik Polinéziában, majd három napig maradunk Sydneyben, hogy Ausztrália, Új-Zéland és Óceánia püspökeivel találkozzunk és részt vegyünk az Ausztrália felfedezésének 200 éves fordulója alkalmával rendezett ünnepségen. Végül Djakartába, Hongkongba és Colombóba látogatunk. Hongkongi látogatásával kapcsolatban kiemelte a Szentatya, hogy, habár a látogatás csupán néhány órára terjed, ám ez is elegendő lesz arra, hogy mind az egyháznak, mind a pápának a nagy kínai nép iránti szeretetét és nagyrabecsülését kifejezésre juttassa. Megemlítette továbbá a pápa, hogy püspök-testvéreivel óhajt elsősorban találkozni, eleget téve a zsinat utáni időkkövetelményeinek, amelyek a személyes kapcsolatok kiépítését is előírják.. Nem turistaként és főleg nem politikusként utazik, papokkal, diákokkal, szegény és beteg emberekkel kíván találkozni. Mindenütt egyházi személyeknél fog lakni, tehát sehová sem hivatalos vendégként érkezik, ezáltal is nyomatékosan kifejezésre kívánja juttatni apostoli küldetését. Beszéde végén bejelentette a Szentatya, hogy Villot bíboros-államtitkár saját kívánságára nem vesz részt az úton, mint eredetileg tervezték. Rómában marad, mivel a pápa távollétében nem hagyhatja el fontos és felelősségteljes hivatalát. B. L. Katolikus hetilap 1273. szám 1970. november 29. Államsegély az árvíz okozta egyházi károk helyreállítására Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke közölte a magyarországi egyházakkal, hogy a Népköztársaság kormánya, az érintett egyházak kérésének helyet adva, az árvízkárt szenvedett egyházi épületek helyreállítására hárommillió forint rendkívüli segélyt, továbbá kétmillió forint kamatmentes OTP- kölcsönt biztosít. Ezt a segélyt az egyházak között a károsodás arányában osztják fel. „Dicsérjed dall,ii az Isten Fiát...“ Az egyházi zene védőszent után hangzanak fel a szívünkjének, Szent Cecíliának naphoz nőtt SZVU-énekek, a részt ján, november 22-én a buda- vevők egyesülnek azzal, akipesti és Pest környéki temp- nek dicséretét szóval és dallami énekkarok a Szent Ist- tal hirdetik. Iván bazilikában gyülekeztek Napjainkban, amikor a II. közös éneklésre, közös szent- Vatikáni Zsinat tanítása fokomisére,zottabban ráirányítja figyel-Az immár hagyományos — műnket arra a tényre, hogy „a sorrendben harmincharmadik liturgiában a szent lelekben a — közös éneklésen a szent re- Szentlélek erejéből megváltan, barátai zsúfolásig mégtel-sünk műve folytatódik”, és fizették Budapest legnagyobb gyermeztet kötelességünkre: a templomát. Azok, akik egész liturgiába való aktív, tévééven át a háttérben, templokont bekapcsolódásra, különök értékes orgonái vagy kis női megbecsüléssel és szerekápolnák , egyszerű karmetettel kell a templomi énekernumjai mellett álltak, most sok felé fordulnunk. A műveközvetlen közelről veszik köszetek közül a zene a liturgiáról az oltárt. A sok énekkar szerves része lett. Ezek a nőkből alakult hatalmas közösség és férfiak, hosszú hajú tizenegy szívvel imádkozik, énekévesek és fekete kendős nénikel. Werner Alajos Merce- kék munkát, időt nem kíméldes miséjének Kyriéje, Grove, egész éven át fáradoznak mája után felhangzik a grego- azon, hogy énekükkel szebbé Kán Credo, majd Palestrina, tegyék a liturgiát, és meg- Liszt, Halmos, Harmat, Ko- könnyítsék az egész közösség dály, Bárdos művei teszik tevékeny bekapcsolódását az még szebbé a bensőséges is- áldozat bemutatásába, tentiszteletet. A Szent István Ünnepükön imádságos szemillenniumról ősi Szent István retettel köszönjük meg eredénekek éneklésével emlékezményes munkájukat, szépnek meg a jelenlevők. Áldó szolgálatukat és Isten áldását máskor az egész hatalmas tökérjük hivatásuk további tömeg megmozdul, az oltár felelelősségteljes betöltéséhez, áramlik, miközben egymás (G. M.) ITM ■ *KÖZÖS EGYETEMEK Az ókatolikus egyház prímása, Rinkel utrechti érsek a haarlemi és deventeri ókatolikus püspökökkel együtt közös pásztorlevelet adott ki, amely valamennyi keresztény egyház közös egyetemes zsinatának mielőbbi megtartásáért száll síkra. Az összkeresztény zsinatnak — a körlevél szerint — aközül a személy közül kellene kikristályosodnia, aki „hasonlók között az első” — s ez kétségtelenül a római pápa. Hasonlóan érdekes gondolatot vetett fel Suenens bíboros is, amikor a „B’nai B’rith” nevű, s a nemzetközi szolidaritásért küzdő zsidó szervezet képviselői előtt Brüsszelben azt a reményét fejezte ki, hogy nincs messze az a nap, amikor Jeruzsálemben megtarthatják majd a világ összes vallásának nagy egyetemes zsinatát. A kovács fia, akit milliók szerettek November elején 75 éves korában rákban meghalt Richard Cushing bostoni bíboros érsek, Amerika legismertebb egyházi személyisége, alig egy hónappal azután, hogy visszavonult érseki székéből. Ez alkalomból a Universe angol katolikus hetilap hosszabb cikkben foglalkozott a bíboros életével és törekvéseivel. A II. Vatikáni Zsinat első ülésszakán jegyezte meg Cushing bíboros, hogy akár haza is mehetne, mert nem ért latinul. Felkereste János pápát, hogy engedélyt kérjen a távozásra. XXIII. János emlékeztette őt, hogy amikor teológiai hallgató volt, bizonyára tanult latinul, és így tanulmányozták a szent könyveket is. „A Biblián és az alapvető műveken sosem jutottam túl” — válaszolta a bíboros. „Ahogy én sem” — mosolygott a pápa. A rokonlelkek találkoztak: a jószívű olasz parasztember és az emigráns ír kovács fia. Ahogy a római emberek megszokták a szegényeivel körülvett mosolygó János pápát, ugyanúgy a bostoniak, sem gondoltak semmit, mikor a bíboros kocsmába vitt sört inni egy New York-i rendőrcsoportot. Vagy kezet nyújtott a börtönben egy elítéltnek, és azt mondta: „Cushing vagyok, és ön?” Vagy rákiáltott a térdelő asszonyokra, akik püspöki gyűrűjét akarták megcsókolni: „Használják csak térdüket padlósúrolásra”. „A jó János pápa volt az egyetlen ember, aki mindig megértett engem — pedig én sem értem magamat” — mondta Cushing bíboros. XXIII. János a legelsők között választotta őt a Szent Kollégium tagjává. Később „Pacem in terris” enciklikájának dedikált példányát küldte el a bíborosnak, halála után pedig ráhagyta egyik mellkeresztjét, melyet pápasága alatt viselt. Jellemző, hogy Cushing bíboros egyiket sem tartotta meg magának. A keresztet apácáknak ajándékozta, az enciklikát pedig barátjának, John F. Kennedynek. Tény, hogy Cushing bíborost soha nem ismerték volna oly széles körben az egyházon kívül is, ha nem lett volna életreszóló barátságban a Kennedy családdal. A bíboros eskette John Kennedyéket, keresztelte gyerekeit, beszélt elnöki beiktatásakor, és ő áldotta meg az elnök sírját. A ravatalnál a bíboros mélyen meghatódva ösztönösen becenevén szólította Kennedy elnököt: „Kedves Jack, vezessenek az angyalok a paradicsomba ...” Cushing bíboros őszintesége és beszédmódja egyaránt szeretett szülőhelyének, Dél-Bostonnak volt az öröksége. 1944 óta igazgatta a bostoni egyházmegyét. 48 éves korában követte O’Connell bíborost a bostoni érseki székben. Akkor az egyház legfiatalabb érseke volt. Saját szavai szerint napi 35 ezer dollárra volt szüksége ahhoz, hogy egyházmegyéje intézményeit és a jótékonysági akciókat fenntartsa. Ezek az összegek jórészt kis adományokból tevődtek össze, de volt néhány ismerőse, közöttük sok nem katolikus is, akik rendszeresen nagyobb összeggel támogatták. A bostoni egyházmegye az összegyűlt pénznek mégiscsak mintegy felét látta. A többit szétküldték a világ valamennyi részére a misszióknak. Több ezer dollárt adott a kardinális egy írországi missziós kórház felépítéséhez. Megalapította a Szent Jakab Apostol Társaságot, mely papokat és késői hivatásúakat küld Latin-Amerikába. Cushing bíboros fő missziós területe Latin-Amerika volt. Maga is kétszer próbált érseki székéről lemondva ott dolgozni, de a Vatikán mindkét esetben visszatartotta. Szinte emberfeletti munkavágyát azért is csodálták barátai, mert a bíboros egészségileg mindig rosszul állott. 12 évvel ezelőtt rosszindulatú daganattal távolították el egyik veséjét. Az orvosok akkor nyolc hónapot jósoltak neki. Ehhez hozzájárult még asztmája. Ágya mellett két oxigéntartály állott, gyakran töltötte az éjszakát székben ülve, hogy könnyebben lélegezzék. Cushing bíboros azt mondta magáról, hogy a cselekvés embere, szemben az intellektus emberével. A II. Vatikáni Zsinaton csupán kétszer beszélt. Egyszer arról, hogy minden idők minden embere felelős Krisztus haláláért, nemcsak a zsidó nép. Másodszor pedig arról, hogy az egész emberiség lelkiismereti szabadságáért emeljen szót. Az egyházi körök fokozott figyelmét bizonyította az, hogy az egybegyűlt püspökök mindkét alkalommal megtöltötték a hatalmas Szent Péter bazilikát, és mindkétszer — áthágva a szabályokat — megtapsolták őt. A kardinálist a más vallásúak is szerették, és figyelemmel hallgatták szavait. Amerika igazi ökumenikus érzületű űrnapjának ismerték mindenütt . (ford. M. B.)