Új Ember, 1980 (36. évfolyam, 1/1748-52/1799. szám)
1980-12-28 / 52. (1799.) szám
Franz Werfel: Halljátok az igét A Szent István Társulat szép vállalkozása „A Musa Dagh negyven napja” világhírű írója, Franz Werfel „Halljátok az igét” című regényének megjelentetése (Fordította: Szántó Rudolf), mely az Ószövetség egyik legizgalmasabb alakjának, Jeremiás prófétának a — szent szöveg ihlette — élettörténetét mondja el, olyan korba kalauzolva az olvasót, amelyben az egész választott nép sorsdöntő eseményei zajlottak. Ezt az időszakot a babiloni fogság néven tartja számon a történelem, s döntő üdvtörténeti fordulatként a szentírástudomány. Werfel megbízható író. Gazdag fantáziáját sohasem használja ott, ahol kortörténeti ismeretek is rendelkezésre állnak, de ugyanakkor nem bánik szegényesen a képzelet alkotta színes képekkel, ha a történet helyszínét és szereplőit akarja az olvasó előtt megeleveníteni vagy egy kultikus ceremónia mozzanatait ábrázolni. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mi szükségünk van bibliai regényekre, hiszen ott van maga a Szentírás. Válaszul és igazolásul Werfelnek éppen ezt a könyvét említhetjük. Mert sokak számára a szentírástudományi ismeretek híján és a magyarázó jegyzetek sokszor bajos kezelhetősége miatt — nehezen nyílik meg a Könyvek Könyvének a fedele, de reménykedhetünk, hogy ilyen érdekes regények olvasása után majd újra megnyílik. — S még a Szentírást rendszeresen olvasóknak is bátran ajánlhatjuk. Mert közülünk valójában ki ismeri a prófétákat? (Giczy) Szabó Magda esszéi: Kívül a körön. Elbűvölő a személyessége, újra meg újra vitára hív megállapításaival, melyekkel megkérdőjelezi a hagyományos — vagy annak hitt — értékrendet, és a gondolkodás felelősségével, merészségével kutatja az igaz szellemi értékeket. Már a címe is jellemző. Mintha azt akarná mondani: nem jó mindig ugyanabban a körben mozogni, mert elfásul, eltompul az ember ízlése, s rábízza magát a gondolat előre gyártott elemeire. S még valami: Szabó Magda makacs szenvedéllyel vallatja a múltat. Van ideje és türelme szembesülni azzal, ami a modern ember számára oly értéktelennek és fölöslegesnek látszik. — De talán épp e vallató szenvedélye teszi írásait tanulságossá, követendő példává. Németh László Bűn és Iszony című regényei új kiadásban. Az utóbbi az egyik legjobb magyar regény. A történet végén az aszszony elgondolkodik az anyaságról: „A lányom tán?” — kérdi magától, töprengve nézve a kis testet. Aztán így válaszol a benső kérdésre, mintegy a regény sűrű érzelmi világának feloldását sugallva :„Egy darab rám bízott, szegény emberiség.” — Ezzel a ránk bízott emberiséggel is gazdálkodnunk kell. Mert ha rosszul sáfárkodunk vele, előbb-utóbb az egész emberiség válik szegényebbé. Maróthy János: Zene és ember. Súlyos filozófiától át meg átszőtt könyv. Végig egyetlen kérdés: mit ér a zene (és minden művészet!), ha nincsen emberi tartalma... ? 1. 1. „Szent magyaroknak...” Kiállítás Esztergomban a római magyar kápolnáról December 12-én, pénteken délután Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek nyitotta meg azt a foto-kiállítást, melyet az Esztergomi Keresztény Múzeum állított össze Szelényi Károly, Koós Gyula és Mudrák Attila művészi fényképfelvételeiből. A kiállítás képei megjelenítik a magyarországi katolikus egyház életében oly jelentős eseményt: a római Szent Péter bazilikában október 8-án felszentelt Magna Domina Hungarorum — Magyarok Nagyasszonya — kápolna megnyitását. Az esztergomi kiállítást megnyitó ünnepségen Kovács Tibor kanonok üdvözölte a nagy számban megjelent közönséget és kérte fel Lékai László bíborost a megnyitásra. A Bíboros megnyitóbeszéde felidézi a római magyar kápolna létesítésnek történelmi hátterét és mai jelentőségét, ezért teljes terjedelmében közöljük: — Szent István király II. Szilveszter pápától templomot és zarándokházat kért búcsújáró magyarjai részére a régi Szent Péter templom közelében. Ennek a Szent Péter bazilikának a déli oldalán a VIII. századtól kezdve ott állt a Szent István első vértanú tiszteletére emelt kis templom. Ezt kapta meg első királyunk a pápától, majd bővítette ki egy 12 kanonokot befogadó díszes prépostsággá. Ezt a templomot XIII. Gergely pápa 1578-ban a tőle alapított Magyar Kollégiumnak ajándékozta. — Ebben az időben már omladékony volt, majdnem a föld alá került, s inkább pincéhez hasonlított. — Amikor VI. Pius pápa elkezdte a Szent Péter bazilika új sekrestyéjének építését, akkor 1776--ban a magyar templomot és zarándokházat kisajátította 7500 skodóért, mely összeget a már régen egyesített német—magyar kollégiumnak adta oda, a magyar növendékek címén. — Ennek a Szent István-i templomnak az emlékére helyeztetett el a sekrestye oldalfalán, a Largo Braschi terecskén, Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás 1929-ben egy egyszerű márványtáblát. Kis magyar zarándokcsoport jött Magyarországról a felavatására, amelyen magam is részt vettem, mint piros reverendás germanikumi növendék. Zichy János tartotta az avató beszédet és a nagytekintélyű Mery del Val bíboros, a Szent Péter bazilika főpapja is részt vett az ünnepségen. — Az idén október 8-án, az ősi Szent István-i templomnak ismét emléket állítottunk. Nem újabb emléktáblát emeletettünk, hanem tulajdonképpen Szent István templomát teljesen új életre keltettük. Három évvel ezelőtt, 1977- ben, az akkori Püspöki Szinódus alatt, mint magyar bíboros előadtam a kérést VI. Pál pápának, hogy jelöljön ki a Magyarok Nagyasszonya kápolnája számára helyet a Szent Péter bazilika altemplomában. Egy másik régi nagy katolikus nép is ugyanezzel a kéréssel fordult a pápához, de a Szentatya némi gondolkodás után a mi kérésünket teljesítette. Mégpedig először a Braschi terecskéről nyíló egyik helyiséget jelölte ki, majd a halála előtti hónapokban a jelenlegi helyen két egymásba nyíló termet ajándékozott nekünk a kápolna kialakítására, jövendő sírhelyének közelében. — Ahogyan Amerigo Tot, Rómában élő szobrászművészünk beszélte el, ő megkérdezte VI. Pál pápát közvetlenül a halála előtt: Vajon miért adta Szentatya ezt az új helyet a magyaroknak? S VI. Pál válasza így hangzott: „A magyarokat mindég a szívemben hordoztam, — most azt szeretném, hogy még közelebb legyenek a fejemhez”. — Csakugyan, kápolnánk oltárától alig két méterre pihen ez a sorsunkkal annyit törődő, melegszívű pápa. Gerő László építész professzor tervei szerint a két helyiséget összekötő ajtót diadalívvé (arcus triumphalissá) bővítettük ki, ezáltal az első rész szentély formájában, a második rész pedig templomhajóként jelenik meg előttünk 17,54,5 m majdnem 80 mi területet alkotva. Alapos megfontolás után, a Magyarok Nagyasszonya és Szent István szobra mellé, 19 magyar szent vagy országunkba elkerülő szent életéből állítottunk össze karakterisztikus jeleneteket. E szerteágazó munkának a lebonyolításában állandó segítségünkre volt a Képzőművészeti Lektorátus vezetője dr. Pusztai Gabriella munkatársaival, valamint dr. Brestyánszky Ilona művészettörténész a művészeti munkák irányítója. A szentély VI. Pál sírhelyéhez közel eső falát Varga Imre szobrászművész réztablója borítja, a csodaszarvasoknak és az életfának megjelenítésével. A hajó hátsó falán pedig Amerigo Tot alkotta meg a kápolnával kapcsolatos pápáknak: II. Szilveszternek, III. Kallixtusznak az alakját. Ez utóbbi rendelte el az egész keresztény világon a nándorfehérvári győzelem emlékét hirdető déli harangszót, és Hunyadi János hősies barátja, a nagy népszónok, Kapisztrán Szent János máris húzza a harangot. VI. Pál pápa odaajándékozza nekem a templom kicsinyített makettjét, II. János Pál pápa pedig visszaadja a Püspöki Karunknak az általa felavatott kápolnát. Kiemelkedő hazai művészeink: Varga Imre, Csikszentmihályi Róbert, Kiss Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Kiss Sándor, Kő Pál és Márton László mellett a külföldre származott magyar művész, Amerigo Tot így tesznek tanúságot képzőművészetünk magas szintjéről. II János Pál pápa mindig szívesen emlegeti a lengyel—magyar barátságot és gyakorolja is. Az év elején rögtön elfogadta felkérésemet a Magyarok Nagyasszonya kápolna felavatására és ki is tűzte az idejét: a Magyarok Nagyasszonya régi ünnepét, október 8-át. Személyesen végezte el a magyar kápolna felszentelését és ő mondta el az új oltárnál az első szentmisét és szentbeszédet. Megrendítő élmény volt, amint a Szentatya szinte minden mondatot elmélkedve mondott ki. Látszott, hogy egészen a lelke mélyéből vett részt a szent cselekményben. A pápának ez a személyes atyai gesztusa velünk magyarokkal szemben nagy feltűnést keltett Rómában és az európai sajtóban is. Mi nem győzzük megköszönni neki ezt az áldozatos kedvességet. Hiszen a Rómában összegyűlt püspökök szinódusán részt vett a főpásztorok napi munkájában, de ugyanakkor számunkra is szakított időt és kiemelte a magyar zarándokcsoport jelentőségét a délelőtti általános kihallgatás résztvevői előtt is. Hogyan fejezzük ki a hálánkat ezért a jóságáért? Éppen a római magyar kápolna célkitűzéseinek tettreváltásával, hogy tudatosan ápoljuk magunkban a szeretetet a Magyarok Nagyasszonya iránt, s minden magyart testvérként becsülünk akár itt Magyarországon, akár a világ bármely részén is éljen; — gyermeki hűséggel ragaszkodunk Szent Péter utódához; — szent magyarjaink példája nyomán szívünkön hordozzuk Európa békéjét. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a római Magyarok Nagyasszonya kápolna emlékkiállítását, megköszönve Cséfalvay Pálnak, a Keresztény Múzeum igazgatójának és munkatársainak áldozatos, fáradhatatlan munkáját a kiállítás elkészítésében. A bíborosi megnyitóbeszéd után Cséfalvay Pál mutatta be a képeket a közönségnek, közölve azt is, hogy a kiállítás — hétfő kivételével — naponta 10—17 óráig tekinthető meg. (Esztergom, Berényi Zsigmond u. 2. Keresztény Múzeum.) „Ebben a munkában meg kell tanulni észrevenni az apró sikereket. Nagyokat ugyanis lehetetlen elérni. Olyan emberekkel foglalkozunk, akikről többnyire már mindenki lemondott. Mindenesetre nagyszerű érzés valakinek a valakije lenni..." (Egy fiatal gondozónő) Pécs, Ágoston tér 3. A bejárati ajtó mellett zománcozott fémtábla: Területi Szociális Gondozás Központja. Az intézményhez néhány földszinti helyiség tartozik: előszoba, raktár, fürdőszoba, mosoda és egy iroda, kopott bútorokkal. Három íróasztal, két ,mindeneső asztal, székek és szekrények. Bennük ruhaneműk, takarók, újak is, használtak is — használhatók. „Félfogadás hétfőtől péntekig 10—12 óráig” — tudatja egy másik tábla a bejáratnál. Egy október végi szerdai napon ez alatt a két óra alatt 14 ember jött a legkülönfélébb és különböző súlyosságú lakás-, szociális, egészségi, családi és egyéb problémával, 19 alkalommal csörgött a telefon és a vezető gondozónő is 9-szer tárcsázott. Egy teljesen átlagos munkanap első felének egyik része csak mindez a szociális gondozóknál. 1966. szeptemberében az Egészségügyi Minisztérium utasítására három városban, közöttük Pécsett, megindult a területi szociális gondozás. Az idős, önálló életvezetésre már csak részben képes emberek száma és aránya egyre növekedett és növekszik, a szociális otthonokba egyre hoszszabb várakozási idő után juthattak (juthatnak) be a rászorulók. Szükségessé vált, hogy ezekket az embereket otthonukban gondozzák. Sőt, lehetőség szerint — több-kevesebb gondozói segítséggel — minél több idős ember végig az otthonában élhesse le az életét..... * Föl kellett mérni, ki igényelne házi gondozást. Kiderült: megdöbbentően sokan. S akkor még egyetlen gondozónői állás volt biztosítva erre a feladatra. — Nagyon nehéz volt a sok rászoruló közül kiválasztani a leginkább rászorultakat — mondja Werner Edit vezető gondozónő. — Néhány hónap múlva már négyen dolgoztunk. Akkor nem volt még ez a mostani központunk se. A Stock-ház folyosóján volt egy szekrényünk, ott, a folyosó végén kezdtük meg a munkát. Vettünk egy mosógépet, ott mostunk a gondozottakra, szereztünk egy ócska kádat, amiből úgy kellett kimeregetni a koszos vizet. Ha véletlenül kicsúszott a dugó, elárasztottuk a folyosót... 1968-ban költöztünk át az Ágoston térre, ahol ma már 13 gondozóval és egy mosónővel működik a területi szociális gondozás. A minisztériumi irányelvek szerint gondozásban az részesülhet, aki kora, egészségi állapota miatt mozgásában erősen korlátozott (pl. testi fogyatékos) vagy önmagával tehetetlen — és nincs gondozásra köteles és arra képes hozzátartozója. Feltétlen gondozásba kell venni azonban az illetőt, ha a hozzátartozó mulasztása miatt élete, vagy testi épsége veszélybe kerül. — Ez azt is jelenti, hogy igen kibővült a gondozottak és a gondozási feladatok köre.. Egy hivatalos feljegyzésben olvasható: „Mivel a gondozottak többnyire önálló életvitelre alkalmat, nők, így a lakásszerzéstől (pontosabban valamiféle lakhatási /.hetőség biztosításától) a jövetelem (nyugdíj, közsegély, fáradt beosztásáig és minden napon fölmerülő problémában segítéget kell nekik nyújtani... A hatásos gondozók teljes műnkaidejükben tényleges gondozómunkát végeznek.” * Mennyi időt igényel ez a munka? — Néha többet, mint nyolc óra — válaszolja Fröhlich Éva, húsz-egynéhány éves gondozónő. Nem fárad bele, nem fásul el...? — Nem, nem hiszem. Remélem, nem. Minden ember és minden helyzet más. Csak kívülről látszik olyan egyformának az emberi nyomorúság. Meg hát az a tudat, hogy lehet segíteni, az ember érzi, hogy szükség van rá ... És változatos is ez a munka. Nemigen mondhatom valamire is, hogy ez nem az én dolgom . .. Ismerőseinek, barátainak mi a véleménye a maga munkájáról? — Volt, aki kinevetett, hogy hülyeség, volt, aki jött segíteni... * Két gondozó két gimnazista korú fiú segítségével egy most hozott vaskályhát állít üzembe egy cigánycsaládnál, a Mecsekoldalban. Az amputált lábú férfi és az asztmától fuldokló asszony siránkozó hangon hálálkodik. — Két nyolcvan év körüli testvérnél tiszta ágyat húz, fölsöpör a gondozónő. Hosszan elbeszélget velük, s közben tiszta ruhát ad rájuk. Úgy öltözteti a két nehezen mozgó öreget, mint a gyerekeket. — A Pécshez csatolt községbe, Vasasra mikrobusszal tűzifát hoznak a gondozók. Kosarakkal hordják be a kamrába. Az öreg házaspár (pontosabban: élettársak) elfelejtett tüzelőt rendelni. — Az Ágoston téri irodába egy harminc év körüli cigány férfi jön, valami használható ágyat szeretne, ha lehet. „Tetszik tudni, négyen vagyunk, és csak két ágyunk van.”* — Vannak, akiket csak átmenetileg gondozunk — magyarázza a vezető gondozónő —, az is feladatunk, hogy mondjuk olykor egy börtönből szabadultat is átsegítsünk az újrakezdés nehézségein. Ilyen és más esetekben is próbálunk valami albérletet keresni, míg sikerül elintézni felvételét a lnkásszállásra, szociális otthonba. Mi valahogy állandó útkeresésben vagyunk. Nincsenek kialakult sémáink, járatlan utakat kell kitaposnunk. „Kedves Edit néni” — kezdi levelét a börtönből F. Feri. A huszonhat éves cigányfiú most van tizenkettedszer börtönben. Állami gondozott volt, nyolc éve ismerik őt a gondozók. Többször szereztek már neki munkahelyet, de sehol se állta meg a helyét. Legutóbb utcaseprő volt, ott se. Szereztek neki albérletet, de onnan is lopott. Most levelet ír a börtönből, tele helyesírási hibával és ragaszkodással. — Rengeteg bajunk volt már vele — mondja Werner Edit —, és lesz is. De vele is vesződni kell. Hát mondhatom neki, hogy menjen el, hagyjon békén, én nem törődöm vele? Ugye, hogy nem? Ugye, hogy nem?... (Folytatjuk) Kipke Tamás Segítő kapcsolat (1.) — Gondozók és gondozottak —• Vasad! Péter Kérdések Uramhoz Tiéd vagyok egészen. Nem élek, csak Veled. De mindig újra kérdem: hogyan szeresselek? Fölzúgva, mint a tenger vagy lengve, mint az ág? Kinyíljak reggelente, akár egy szál virág? Szóljak tüzes szavakkal, kössek szócsokrokat? Versengve csillagokkal, úgy süssek, mint a Nap? Nem kell Néked varázslat, csak az, ami vagyok. Nem tudnak nálam többet adni az angyalok. Te vagy a csönd, s a fény is. Róluk Rád ismerek. Csöndből ragyog ki fényed, szívedből Istened.