Új Ember, 1982 (38. évfolyam, 1/1853-52/1904. szám)

1982-02-07 / 6. (1858.) szám

Az egyház egysége Az egyháznak az egység je­lének kell lennie a mai világ­ban. Papoknak és világi hívők­nek, közösségeknek és csopor­toknak meg kell fogadniok az Apostol szavát: „Gondotok le­gyen arra, hogy az egységet munkáljátok, a békét és a sze­­retetet." Egy hit és egy Úr lehet csak az egyházban, ha tanúságot akar tenni a világ előtt.­ A hitben lehetnek kü­lönböző fokozatok és szintek, lehetnek a hitnek különböző kifejezési formái, de alapjában véve csak egy Igen létezhet az egyetlen Űr előtt. Vannak kü­lönböző feladatok és csoporto­sulások az egyházban, de csak egy Úr van, akinek mindnyá­jan engedelmeskedni tarto­zunk: Jézus Krisztus. És ha valaki sajátos tehetséggel ren­delkezik, amit Istentől kapott, azt a közösség épülésére hasz­nálja fel, az Egész épülésére, ne pedig zavarkeltésre és rombolásra. Évközi 6. vasárnap Benső egység Az elmúlt hetekben szerte az egész egyházban sokat imádkoz­tak a keresztény egyházak köze­ledéséért és egységéért. Biztató jelek és tények mutatják, hogy a Zsinat utáni egységtörekvések nem hiábavalók. Ez az általános ökumene azonban feltételezi az egyházon belüli egységet, leg­alábbis az egyházon belüli éles ellentétek, törekvések és véle­ménykülönbségek botrányának megszüntetését, s azontúl a hite­lesen evangéliumi életmegoldá­sok és életformák, teológiai és lelkipásztori irányulások szabad­ságának elismerését az egyéni (hatalmi vagy alanyi) „erőszak­kal” szemben. Abban mindenki egyetért, akár általános ökumenéről, akár az egyházon belüli egységről van szó, hogy az egység forrása és alapja csak Krisztus személye (élete, tanítása) és a krisztusi élet lehet. Más szóval: az egység munkálatában minden érv és tö­rekvés annyit ér és csak annyi­ban vezet eredményre, ameny­­nyiben — közvetve vagy közvet­lenül — Krisztustól ered. A leg­jobb teológusok és a legnagyobb szentek is érvelésük és életük hatékony erejét .Jézus Krisztus­tól, az evangéliumból forrásoztat­­ják. A gyakorlati élet vonalán is ez a helyzet: minél jobban az evangélium szerint élünk, annál hatékonyabban építjük a közös­séget, a keresztény testvériséget az egyházban és a világban, hi­szen mindezt csak Krisztus ál­tal valósíthatjuk meg. S nem ön­magunk jelei akarunk lenni a világban, hanem Krisztus jelei. Az egység munkálásában leg­nagyobb akadályunk az önzés, vagy — divatos kifejezéssel — ,a szubjektivizmus szemléletünk­ben és magatartásunkban, amely — szinte járványszerűen — ter­jed világunkban, sőt az egyházi gyakorlatban, még a szóhaszná­latban is. Nemrég egy konferen­cia-sorozaton tapasztaltam, hogy az előadások és felszólalások többségében a leggyakrabban el­hangzó érvelés így szólt: „én úgy érzem”. A legritkább volt, hogy „úgy tudom” vagy „úgy hisz­­szük”, „hitünk az”, sőt a tapasz­talatra való hivatkozás („a ta­pasztalat azt bizonyítja”) is mintha elértéktelenedett volna az egyéni élményekkel és érzé­sekkel szemben. Pedig ha vala­­hol, akkor az egyházban igazán érvényes: minél jobban önma­gunkat állítjuk szembe a többiek­kel, annál inkább gyöngítjük a közösség egységét. A mai liturgia finoman figyel­meztet arra, hogy a keresztény öröm és az üdvösséges eredmény kiinduló pontja sosem lehet az én és az egyéni elgondolás, ha­nem egyedül csak Krisztus és a vele való egység: Atyánk, Iste­nünk, aki egy kenyérből adta b­ennünk, és egy kehelyből adtál innunk, taníts meg minket olyan életre, hogy egyek legyünk Krisztusban, és Örvendezve te­remtük az üdvösség intime Amen. Csanád Béla Ára: 4 Fi XXXVIII. 6. Katolikus hetilap 1982. február 7. (1858.)­ ­ Püspöki Kar körleveleiből Becsüljük meg értékeinket Idén januárban két körlevelet bocsátott ki a Püspöki Kar. A pap­sághoz intézett, az ökumenizmusról szóló körlevél közli, hogy a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar létrehozta a Püspökkari Ökumenikus Bizottságot. Azért tette ezt, mert egyik fontos feladatának tekinti, hogy sajátos körülményeink és adottságaink között az ökumenikus mozgalomban előrelépés történjék. A Püspöki Kar minden tagja úgy érzi: az ökumenikus mozga­lom ügye megköveteli, hogy ne csak szétszórt egyéni kezdeményezé­sektől függjön sorsának alakulása hazánkban, hanem egyre haté­konyabban részesüljön hivatalos bátorításban, támogatásban és el­igazításban is. Éppen ezért, Főtisztelendő Testvérek — folytatódik a körlevél —, a hitre támaszkodó nagy felelősségtudattal tegyenek meg mindent, hogy jó lelkipásztori szemmel észrevegyék, bátorítsák s megfelelő­képpen tájékoztassák azokat a híveket, akik belső meggyőződésből s jól átélt keresztény küldetéstudatból kiindulva törekednek a zsi­nat szellemében megvalósulásra segíteni a keresztények látható egy­ségét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, amit II. János Pál pápa így fejezett ki: „A katolikus egyház belső megújulása elengedhetetlen feltétele a keresztény egység munkálásának. Hiszen nagyon álhata­­tosan szívünkre kell vennünk a zsinat ökumenikus határozatának ko­moly s egyértelmű figyelmeztetését: „Az Egyház arca nem tündök­­lik teljes fényében sem különvált testvéreink előtt, sem általában a világ előtt, és ez hátráltatja Isten országának terjedését.” A körlevél végül felhívja a papság figyelmét arra, hogy magyar nyelven is meg fog jelenni az ökumenikus direktórium. A katolikus iskolákról szóló, a hívekhez intézett körlevél első fe­lében a vallásos nevelés jelentő­ségét elemzi, és a katolikus kö­zépiskolák célki­tűzéseiről ír, majd így folytatódik: „Az egyházi iskolák ismételten hálás szívvel köszönik meg az el­múlt évek során számukra nyúj­tott segítséget és anyagi támoga­tást. Közöttük a nagylelkű külön adományokat is. A múlt évi gyűj­tés eredménye 5 296 000 Ft volt. Ebből az összegből 1 696 000 Ft-ot fordítottak szociális diáksegélye­zésre. A nyolc gimnázium és a hat diákotthon állagának védel­mére, felújítására, fejlesztésére 3 600 000 Ft jutott. A fenti intézményekben vég­zett szokásos évi karbantartási munkákon kívül jelentősebb fej­lesztési és beruházási munkák a következők voltak: A győri bencés gimnáziumban a tornaterem felújítása, diákebéd­lő építése és berendezése, a gim­názium cseréptetőzetének felújí­tása; A pannonhalmai bencés gim­náziumban a tornaterem részle­ges felújítása, az elektromos há­lózat egy részének kicserélése, két nagy háló kis hálókká alakí­tása történt meg. Az esztergomi ferences gimná­ziumban a központi fűtés kiegé­szítése, új olajkazán beépítése, te­tőtér kialakítása, új lépcsőház kiképzésével készült el. Szükséges a szentendrei feren­ces gimnáziumban három új tor­naterem kialakítása. Ehhez az anyag beszerzése megtörtént. A budapesti piarista gimnázi­um a kapott összeget szertári be­rendezésekre és új tornaterem építésére fordította. A kecskeméti piarista gimnázi­um épületének külső tatarozását és egy új terem kialakítását tud­ták a gyűjtésből fedezni. A Patrona Hungáriáé leány­­gimnázium diákotthonában víz- és gázkazán szerelési munkákra és egy konyhagép beszerzésére került sor. A tavasszal meginduló új diákotthoni építkezés nagy összegeket igényel. A katolikus középiskolák célki­tűzései lelki és szellemi távlatnak, de ezek megvalósításához techni­kai, anyagi alapra van szüksé­gük Ezt a gondot érezte meg a magyar katolikus közösség, ami­kor nagylelkű adományait fel­ajánlotta e nemes célra. Örömmel közölhetjük a Kedves Hívekkel, hogy megnőtt az ér­deklődés katolikus iskoláink iránt, így szeretettel felhívjuk te­hát azoknak a szülőknek a figyel­mét, akik gyermeküket katolikus iskolába óhajtják beíratni, hogy lehetőleg már akkor jegyezzék elő gyermeküket, amikor az álta­lános iskola nyolcadik osztályát elkezdi. Ezekkel a gondolatokkal ké­rünk Benneteket, Kedves Híve­ink, hogy február 7-én, a temp­lomi perselyadományaitokkal se­gítsétek katolikus iskoláinkat és ajándékozzátok meg adományai­tokkal. Isten fizesse meg áldoza­tos együttérzésteket!” Azoknak, akik egyéni adomá­nyokat is akarnak küldeni, közöl­jük iskoláink címeit: Bencés gimnázium, 9090 Pan­nonhalma, Vár u. 1. Czuczor Gergely Bencés Gim­názium, 9022 Győr, Széchenyi tér 8. Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, 2501 Esztergom, Pf. 50. Ferences Gimnázium, 2000 Szentendre, Sallai I. u. 18. Piarista Gimnázium, 1444 Buda­pest, 8. Pf. 266. Piarista Gimnázium, 6001 Kecs­kemét, Pf. 34. Patrona Hungáriáé Leánygim­názium, 1092 Budapest, Knézich u. 5. Svetits Leánygimnázium, 4024 Debrecen, Béke útja 24. / A. A A. szaksad az ökumenism­us kara A több éves szokásnak meg­felelően az idén is a magyar or­todoxok Petőfi téri Nagyboldog­­asszony templomában került sor a keresztény egység imanyolcad befejezésére. Berki Feriz proto­­újabb tere­i, a templom esperes plébá­nosa és a templom papsága fo­gadták az érkező Lékai László bíboros, prímást. Jelen volt még­ Simeon slavnicai püspök, a bol­gár ortodox patriarkátus nyu­gat-európai vikárius püspöke, Keresztes Szilárd görög katolikus segédpüspök és sokan a buda­pesti papság részéről. ■rBerki Feriz homíliájában hang­súlyozta, hogy a XX. század a ke­resztény egységkeresés, a kölcsö­nös kiengesztelődés, az ökume­­nizmus kora. A keresztények szá­mára azonban nemcsak a velük azonos hitet valló, vagy esetleg árnyalatilag eltérő hitvallású többi keresztény ember testvér, hanem a földön élő minden ember. Ezért érez felelősséget a keresztény az egész emberiségért és különösképpen minden szenve­dő, éhező, nyomorgó, elnyomott, üldözött emberért. Ezt különösen most időszerű hangsúlyozni, ami­kor az ember olyan fegyver bir­tokába jutott, amely képes az egész emberiséget megsemmisí­­ti, így hát a keresztény ökume­nikus egységen túl, az egyete­mes emberi ökumenéért is imád­kozzunk. Aldo Lépeid, neves természet­­búvár írja egyik tanulmányá­­ban, hogy az emberiség mindig visszatér egy kiindulási ponthoz, ahonnan állandóan újra szervezi a maradandó értékek rendjét. Nem elég csak szép utakat építe­ni a hegyekbe, völgyekbe, tavak­hoz, tengerpartra, hanem egész belső világunkat is alkalmassá kell tennünk a filozófia, a val­lás és a természet törvényeinek, értékeinek a befogadására. Az emberi gondolkodás nagy vesze­delme, ha a nagyvárosban élők azt hiszik, hogy táplálékuk az ABC-ből vagy a fűszerüzletből származik, és lakásuk melege csak a fűtőtestből vagy a távve­zetékből ered. Ezek a gondolatok egyszersmind valamennyiünk er­kölcsi elkötelezettségét is ma­gukba foglalják: föl kell ismer­nünk, meg kell látnunk és meg kell becsülnünk az összes érték rendjét mind a történelem, mind a társadalom, mind az egyház életében. Mert minden egyes sejtnek megvan a maga megha­tározott programja, egy, értel­münk számára mérhetetlen és csodálatos összefüggése, összmű­­ködése az élet egészének az ér­dekében. Ha tehát az egyén — egy-egy ember — életét nézzük, egyetlen élet is határtalan erköl­csi felelősséget hordoz a közös­ség, a társadalom rendjéért és fejlődéséért. De ugyanígy a kö­zösségnek is megvan a maga fe­lelőssége az egyén iránt. Mit jelent mindez a hívő em­ber szempontjából? Azt, hogy az egyháznak is éreznie kell annak a munkának, tökéletességnek, szolgálatnak, szeretetnek és áldo­zatnak az értékét, amelyet a ne­ves és névtelen kis tagok úgy ajándékoznak oda másokért, hogy Krisztusról tanúságot téve, a Vele való találkozást, az ő el­jövetelét várva, az Igazság és Dicsőség beteljesülését Isten Or­szágában, a halál után remélik. De addig minden érték evangé­liumi, amely mindent átfog, ke­gyelmi, amely lehetővé teszi Szent Pál gondolata szerint, hogy szellem, test és lélek kifogásta­lan legyen, tehát Isten népének közösségében, Isten házában, a liturgiában, az egyház életében elnyerje azt a tiszteletet, amit megérdemel. Az egyház, történelme folyamán, sohasem hagyta elveszni értékeit. Az Apostolok Cselekedeteiben milyen fenséges örömmel néz azokra a kis közösségekre, ame­lyeket a Szentlélek ereje alkal­massá tesz arra, hogy egy szív, egy lélek legyenek, egy test a szeretetben, és senki se szűkölköd­jék közöttük. És az egyház együtt tiszteli a vértanúk — a vér és tanúságtétel — értékét a szent­atyák szellemi kincseivel. A szentatyák teológiai, filozófiai, irodalmi értékei mellett megőrzi a kolostori szolgálat értékeit is.. Vagy gondoljunk a himnuszok költészetének mérhetetlen gaz­dagságára. Ugyanakkor az egy­ház megmenti az antik világ ér­tékeit, költészetét. De fölkarolja a szegénység forradalmát is és Szent Ferenccel, Szent Antallal, Szent Erzsébettel konstruktív mederbe tereli. A világraszóló katedrálisok építésével és egye­temek alapításával mindenkor egyenlő értékűnek tartja az ir­galmasság testi-lelki cselekede­teinek naiv egyszerűségét, azt a krisztusi paradoxont, hogy egy pohár vízzel is el lehet nyerni a mennyek országát. Az az egyház, amely a Credó­­jából egyetlen betűt sem tagadott meg, amely szentségeiben és tra­dícióiban még egy néma kézrá­­tételt sem engedett elveszni — amilyen a püspök- és papszen­telés kézrátétele is —, magától értetődően nem engedi — nem engedheti — elveszni a jelen ér­tékeit sem. A személyi értékek skáláján nem jelent kevesebbet, ha valaki a mindennapi kenye­rünkért, anyagi javainkért hoz­za meg a maga áldozatát, vagy teszi ugyanezt szellemi javain­kért, nyelvünkért, gondolatvilá­gunkért, művészetünkért, tudo­mányunkért, technikánkért, és gyakran alig van más jutalma, mint egy templom csendje, egy ünnep öröme, vagy Krisztus vi­gasztalása. „A mi vallásunk, a kereszténység — írja Cardenal — magába öleli az egész embert, költészetével és népzenéjével, művészetével és táncaival, vetésé­vel és aratásával együtt.” Ha te­hát erkölcsi elkötelezettségünk van az emberiséget gazdagító va­lamennyi érték iránt, bárhonnan származzanak is azok, hogyne volna ugyanilyen elkötelezettsé­günk mindazok iránt, akik az egyházhoz tartoznak, akik az egyház szentségi kegyelmeiből élnek, s nem egyszer alig észre­vett és alig megbecsült, vagy fiamar elfeledett értékekkel aján­dékozták és ajándékozzák meg hazájukat, társadalmukat és egy­házukat. Azt az egyházat, amely­ről Krisztus azt mondja, hogy közöttünk, bennünk van, vagyis mindannyian — külön-külön is — mi vagyuk az egyház. Minden talentum — kamatoztassa azt bárki — a miénk is, megbecsü­lésben, elkötelezettségben felelő­sek vagyunk érte. És egy napon mindenről számot kell adnunk. Balássy László

Next