Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)
2001-11-25 / 47. (2782.) szám
A zsoltárfordításról (7. rész) És lészen, mint a fa, mely folyóvíz mellé plántáltatott, megadja gyümölcsét a maga idejében. Az 1. zsoltár fordításainak revíziója az Istentiszteleti Kongregáció által kiadott Authenticam Liturgium kezdetű instrukció alapján. „Quoniam novit Dominus viam justorum, et iter impiorum peribit." Az Éneklő Egyház fordítja a legpontosabban a latint: „Mert ismeri az Úr az igazak útját, és az istentelenek útja elvesz." A magyar Liturgia Horarum lényegében jól fordít, de az „elvész" igét magyarázza: „de a gonoszok útja pusztulásba visz." A Szent Jeromos Bibliatársulat kiadása figyel arra, hogy a latinban Via' és 'iter' szerepelnek, tehát keres egy szinonimát: „Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye." Ezzel azonban elerőtlenedik a szöveg. A héber sem használ szinonimát, hanem kétszer is útról beszél: az igazak útjáról és az istentelenek útjáról. Ide nyúlik vissza a „két útról" (nem pedig útról és ösvényről) szóló tanítás: az egyik út az életre, a másik út a pusztulásba visz. Az, hogy Isten ismeri az igazak útját, a Biblia gondolatvilágában azt is jelenti, hogy szereti. Vajon az istentelenek útját nem ismeri az Isten? De igen, ám nem szereti, és amit Isten nem szeret, az maga a pusztulás. A bűnöst szereti Isten, a bűnt azonban gyűlöli. S ha a bűnös azonosul a bűnnel (bűnös útjával), önpusztításba esik. Ha az ószövetségi ember nem is értette, de benne érződik ebben a zsoltárversben az örök, túlvilági pusztulás, a kárhozat valósága; az újszövetségben ez már nyilvánvaló lesz, amelyet a latin „peribit" ige kifejez. Ha a római felhívásnak, utasításnak meg akarunk felelni, bizony felelősségteljes munka áll előttünk. Szakembereket kell találni hozzá, biblikusokat, latinistákat (szaktudóst), magyar szakosokat (sőt a nyelvet alkotóan használó költőket), zenetudósokat, a gregorián ének szaktudósait (mert hiszen énekelt liturgiára szánt fordításról van szó), s csak egy ilyen alapos együttműködés után ajánlhatjuk az átnézett, átvizsgált zsoltárfordítást egyházi jóváhagyásra. Az Authenticam Liturgium egyik legalapvetőbb gondolata az, hogy nem attól lesz jó a fordítás, hogy jóvá van hagyva (kizárólagos jogi szemlélet), hanem csak azért szabad jóváhagyni, mert megfelel a normáknak. A fentiekből (és az egész zsoltároskönyv hasonló áttekintéséből) kiderül, hogy egyedül a Szent Ágoston Liturgikus Mozgalom zsoltárfordítása felel meg azoknak a normáknak, melyeket Róma most elénk adott. Legalább van kiindulópontunk. Amíg pedig az egyetemes magyar liturgikus zsoltárfordítás meg nem jelenik, a leghelyesebb, ha megtűrjük ezen fordítások használatát egymás mellett. A Liturgia Horarumban azt, ami ott jóvá van hagyva (de megengedve, hogy a Benedictus Dominus Deus Izraelt ne „atyáink Istenének", hanem „Izrael Istenének" mondjuk!). A Népzsolozsmában és az Éneklő Egyház által használt fordítást, hiszen — amint ez az összehasonlítás mutatja — esélye van a komolyan vételre. A Szent Jeromos Bibliatársulatban megjelent, nem éneklésre szánt, de olvasásra hasznos, alapos Neovulgata-fordítást. És a Szent István Társulat fordítását (amely azonban mint héberből fordított szöveg, nem is pályázhat nyilvános liturgikus használatra). És addig is Szent Ágoston intelmét követve: „Sed in omnibus caritas" — „de mindenben szeretet legyen!" Barsi Balázs OFM A mozgássérült szemével A kiszolgáltatottságról Ha az embert előveszi valamilyen betegség, többnyire érezni kezdi kiszolgáltatottságát. Sokkal inkább válhat ez a kellemetlen érzés (amely már nem pusztán csak érzés, hanem valóságosként megélt tudat) mindennapi tapasztalatává azoknak, akik esetleg egy életre tolószékhez kötötten élnek. Ez a kiszolgáltatottságtudat, főleg a ráébredés, a tudomásulvétel időszakában okozhat hatalmas szenvedést. És olyan ádáz, nemritkán a kétségbeesésig vivő ellenállást is ébreszthet, aminek egy „második bénulás" lehet a következménye. Saját életemben is nemegyszer szembesülök önnön kiszolgáltatottságommal. Amikor tizenéves koromban kezdtem felfogni helyzetemet, az ellene való lázadásom következtében lelkileg teljesen tönkremehettem volna. De az Isten kegyelme, valamint az értelmes élet után való vágyakozás keltette újfajta látásmód megmutatta a kivezető utat. Tény és való, hogy jó, ha az ember ereje teljében van, s nem kell mindenben másoktól függenie. De engem etetni, fürdetni, öltöztetni, stb. kell. Ahhoz, hogy önállóan helyet tudjak változtatni, bele kell segíteni a speciális járművembe. Ezt mindig mások teszik. A mindennapos, de sosem teljesen egyforma élethelyzetek megtanítottak arra, hogy a kiszolgáltatottságnak megvannak a maga „előnyei". Ilyen állapotban ugyanis az embernek meg kell tanulnia elfogadni és adni is. A segítő személy lehet alkalmi is, és ilyen esetben ösztönösen és tudatosan keresztényi eszmékkel, „tudnivalókkal" találkozik. Módja van rá, hogy tanuljon érezni, ránézni, megérinteni, megfogni, szeretni. Izgalomra, könyörületre és alázatra neveli a segítőt. És hálára, elfogadásra tanítja a szenvedőt. De ezt a magatartást nemcsak ilyen alá-, fölérendeltségi kapcsolatban kell gyakorolnunk, hanem egyenlő helyzetekben is. Az őszinte előzékenység csak jót tehet egymás közti kapcsolatainknak. Urunk nem véletlenül tanított arra, hogy „aki közületek nagy akar lenni, az szolgáljon a kisebbnek". Ha ilyen értelemben tanulunk a kiszolgáltatottságból (és nem élünk vissza vele), akkor ez mindannyiunk életére áldást jelent, és az Isten jutalma sem marad el. Sárhegyi Csaba © ©©©©©©©©©©©©© “ Pokolbéli büntetések © Meghal egy ember és a pokolba kerül. Kitekintve a maga © forró üstjéből szörnyülködve látja, hogy válogatott és változatos © kínokat állnak ki az elkárhozottak. Ám az egyik sarokban meg© lepő dolgot tapasztal: egy hírhedt, gonosz uzsorás tanyázik ott, gyönyörű nő társaságában. — Ez nem igazság! — kia© hár az ő tüzét tápláló ördögnek. — Ennél az uzsorásnál a gonoszabb embert nem ismertem! Miért van ilyen jó dolga? — Ne szólj bele a túlvilág ügyeibe! — torkollja le őt a feketeképű. — Mindenkinek egyformán kell szenvednie: neked itt az üstben, annak a nőnek pedig ott... A kis realista Kovácsék kutyáját elütötte az autó. Amikor este a négyéves Petiké az állatot szólongatja, édesanyja ölébe ülteti és elmagyarázza neki: — Tudod kisfiam, ez a kutyuska soha többé nem tér vissza hoz© ©©©©©© ránk. Ő már jó helyen van:© fent a mennyországban, a Jóistennél. © — Értem — mondta nagy komolyan a kisfiú. — De szerin-© ted mit kezd a Jóisten egy döglött kutyával? © A fenti vicceket a © Bomba derű című könyvből válogattuk. © Kapható a Szent Gellért Kiadó és Nyomda könyvesboltjában.© © ©©©©©©© ©©©©©©©©©©©©© | _________KÖZLEMÉNYEK_______ A KÉSZ Budapesti Munkaközösségek Szakmai Kollégiumának Orvosi munkacsoportja november 29-én (csütörtökön) 18 órakor tartja összejövetelét. Előadást tart dr. Roskovich Bernadette "Az artháris a leggyakoribb ízületi betegség” címmel. Helyszín: Adalbertinum Budapest, XI. Élőpatak út. 35. “Hinni vagy nem lenni” — ez itt a kérdés” címmel adventi lelkigyakorlatot tart Tamási József tiszaföldvári plébános az abonyi templomban dec. 2-án, 3-án és 4-én 18 órai kezdettel. A KÉSZ alapító elnökéről, Csanád Béláról, halálának 5. évfordulóján szentmisével emlékeznek meg nov. 25-én 10 órakor az Adalbertinumban, 18 óra kor a Belvárosi plébániatemplomban (Bp. V. Március 15-e tér). A belvárosi főplébánia szeretettel hívja és várja a 25-40 év közötti személyeket kötetlen beszélgetésre minden csütörtökön 20 órától a plébánia Szent Kinga Otthonába. Első alkalom december 6. Cím: Bp. V. Egyetem tér 5.1. em. A Pesti ferencesek templomában Barsi Balázs ferences atya folytatja a Nyolc boldogságról szóló konferenciabeszédeit advent vasárnapjain 18.30 órakor. A Kárpátalján december közepén 5. alkalommal rendezünk “Téged, Isten dicsérünk” címmel szavalóversenyt. 20 ezer forintot küldtünk erre a célra a gyerekek útiköltségére. Aki könyvadománnyal tud segíteni, az Bacskó Albert címére küldheti. (4804 Vásárosnamény III. Pöltenberg u. 47.) A karácsonykor érkező gyerekek fogadása miatt Pécsett Dóra Lajos telefonszámán lehet jelentkezni: 06-72-252-236. Kérjük a testvéreket, iskolákat, egyházközségeket — amennyiben tudnak segíteni - jelentkezzenek a december 21 -én és 2002. január 12-én érkező gyerekek fogadására. Cím: Atányi László 1119 Budapest, Etele út 23. Tel.: 203-3201. Szeretettel várunk papi hivatás iránt érdeklődő középiskolás és egyetemista korú fiúkat kispapokkal való találkozásra minden hónap második péntekén a központi szemináriumba. 16:30 ó. Szentségimádás az Egyetemi templomban, 18 ó. szentmise papi hivatásokért, 18.45 órától beszélgetés és szerény agapé. Ha a programba nem tudsz az elejétől bekapcsolódni, jöhetsz később is. Szívesen látunk vendégül hittancsoportokat és egyéb közösségeket is előzetes megbeszélés alapján. Érdeklődni lehet a szervezőknél Fehérvári Lajosnál és Frankó Tamásnál. Cím: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7.; nyeste@kpi.hu . Tel: 318-0555/332. A legközelebbi összejövetel időpontja: december 14. A Soproni Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola Gimnázium és Kollégium november 26-án 16.30 órakor tájékoztatót tart a 2002/2003. évi beiskolázásról a négy- és nyolc évfolyamos gimnáziumba, továbbá az általános iskolai tehetséggondozó osztályokba. Egyéni érdeklődőket bármikor fogadunk — előzetes egyeztetés után. Cím: Sopron, Szent Orsolya tér 2-3. Tel.: 06-99-523-511. Charles de Foucauld lelki családja szeretettel hívja tisztelőit hálaadó szentmisére december 1-jén (szombat) 18 órára a Széphalmi Jézus Szíve templomba. (Bp. II. Kazinczy u. 3.) Megközelíthető az 56-os autóbusz végállomásától az 54-es vagy 64-es autóbusszal az Arad utcai megállóig). A szentmise után diavetítés Charles de Foucauld életéről. A Regnum Katolikus Általános Iskola (Bp. XIV. Egressy u. 178/g.) leendő elsőosztályosok számára iskola előkészítő foglalkozásokat indít. A foglalkozásokba folyamatosan be lehet kapcsolódni. Tel.: 252-36-55.______________________ ___________FELHÍVÁS__________ Az Örökimádás templomban (Bp. IX Üllői út 77.) az Oltáriszentség folyamatos imádását szervezik. Várják azok jelentkezését, akik szívesen vállalnak heti fél óra csöndes szentségimádást Magyarország lelki megújulásáért. Tel.: 216-9329. ___________KIÁLLÍTÁS__________ Kelemen Erzsébet író, költő képverseinek kiállítását nyitja meg Medvigy Endre irodalomkutató dec. 2-án 11 órakor az Adalbertinumban. (Bp. XI. Élőpatak u. 35.) Ez alkalommal a szerző dedikálja Tiván c. honfoglaláskori ifjúsági regényét. A kiállítás 2002. január 27-ig vasárnaponként 9:30-tól 12 óráig tekinthető meg. ___________TF ESTÉK__________ Szeretettel meghívjuk következő esténkre, amelynek előadója: Nemeskürty István Előadásának címe: Millennium után Közreműködik: Szvorák Katal népdalénekes Időpont: 2001. november 30 péntek, 18 óra. Helyszín: TF Aula, Bp. Alkotás u. 44. Fórum 2001. november 25. Egy tiszta ember A keresztény ember felelőssége nem változik: tudós vagy politikus — ugyanazzal az érzékenységgel kezeli a dolgok,, rendjét, s nem is akar mást a rendezettségnél. Távol áll tőle a sekélyesség, a túlzás, az egyensúlyi érzék anyagi és szellemi között úgy jelentkezik, ahogyan test és lélek öszszetartozik. Andrásfalvy Bertalan a néprajz tudósa, a népélet kérdéseinek kutatója, a magyar zene-, tánc- és mesekincs gyűjtője, néprajzi tanszék alapítója, egyetemi tanár, volt miniszter sohasem módosította pályáját: a szellem képviselőjeként lépett/lép át azon, ami értéktelen, ami az ország számára kártékony. Ismeri a belső törvényt, a gyermek által a felnőttnek szóló jézusi üzenetet; a történelem és a népélet legmélyebb tanulságaiból mindig azt jegyzi fel, ami nem múlandó, ha egy nemzet fenn akar maradni. Ebből a kereszténység sem hiányozhat. Az európai és magyar értelmiségi Isfalvy Bertalan 70 csak akkor érti meg igazán népe lelkületét, ha tudja, mi történik a vallás által erőssé vált gondolkodásban, hogy azt példaértékűnek nevezze. Sajátosan keresztény ország hazánk — vallja a 70 esztendős tudós, miközben alázatos szívvel elmondja az imádságot, részt vesz közössége életében és őszintén megmondja véleményét. Sohasem elbizakodott, sohasem meggondolatlan. A lelkiismeret embere, s ezt tetteivel, tanulmányaival, éves könyveivel igazolja, sok, sok éve már. A politika is lelkiismereti kérdés volt számára... Szorosan értelmezett tudománya hivatásértékű, neki, a rendkívül művelt főnek, s ez mindig fiatalnak láttatja őt. Nemes konzervativizmusa nem maradiság, intelligenciája megszégyeníti a „beavatottakat". Hány hasonló keresztény értelmiségi kellene manapság — középszer helyett! —, hány tradíciótisztelő, akik „szövetséget kötöttek a múlttal, elmúlt embereinek kultúrájával, a népművészettel" — amint Zelnik József etnográfus megjegyzi Andrásfalvyról szóló kisesszéjében. Hozzá kell tenni, s akik a jelent is így vállalják és Babitsosai mondják: „Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa..." Távlatot megnyitó költői szavak, a vállalás merészsége és értelme fénylik benne. Ahogyan ebben a 70 esztendős tiszta emberben, akinek áldás életére. (tóth) Indirekt bizonyítás Fáradtan ért haza. Pedig a mögötte álló lelkigyakorlatos hétvége — mind fizikai, mind lelki értelemben — igazán pihentető volt. A „laza" programnak köszönhetően az „előadások" között volt bőven alkalom akár csoportos beszélgetésre, akár csendes elvonulásra, sőt frissítő, léleképítő hosszabb sétákra is, hiszen a késő őszi Balaton, különösen az apátság mellől, sokkal szebbnek és jóval békésebbnek mutatkozott, mint a főszezonban. Üzletek, éttermek, pénzváltóhelyek egytől egyig zárva, turistabusz is alig, következésképp Tihany kincsei most mutatkoztak meg igazán: a fehér falú, nádfedeles parasztházak, a leszüretelt, katonás rendben sorakozó szőlőtövek, a téli álmára készülő kálvária sárguló lombok közt fehérlő stáció sora (nála volt fényképezőgépe, meg is örökítette, hogy ne csak az emlékezetében maradjon meg) ..., nos mindez együtt ugyanazt a harmóniát jelentette számára, mint a kolostor bejárata fölött a PAX felirat: békesség! Időben indult haza, hiszen hétfőn már dolgoznia kellett. Mindjárt az első füredi benzinkútnál tankolt, s ahogy kell, bement a shopba, hogy fizessen. Észre sem vette, hiszen megszokta, hogy cigarettával, konyakkal meg színes magazinokkal roskadásig megrakott pultok közt visz az útja a pénztárhoz. Visszaült kocsijába, és mikor ráadta a gyújtást, már arra sem emlékezett, hogy be kellett-e ütnie a PIN kódot, miután bankkártyáját fizetésre átadta. Az autópálya viszont nagyon idegesítette, alig várta, hogy felérjen Pestre. Nem siethetett — amúgy sem szokott — hiszen a felújítás miatt több helyütt is leszűkült a sáv, s a korai szürkületben a szembejövő autók fényei is jobban zavarták. Mire hazaért, elfáradt. Okát nem értette, hiszen máskor Kassától, sőt néhány éve még Münchentől is vezetett egyhuzamban, mégsem volt olyan bódult, mint most. Mielőtt lefeküdt volna, elővette a Szentírást, hogy elolvassa azt a mondatot, mely a lelkigyakorlat vezérfonalát adta: Isten országa ... igazság, béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14,17), de újragondolni már nem volt ereje: mint a tuskó, ágyba esett, s rögtön elaludt. Frissen, kialudtan ébredt. Reménykedett, hogy most, tiszta fejjel meg tudja már fogalmazni, mit is hozott számára az elmúlt néhány nap. De nem, most sem ment. Irigyelte azt a néhány társát, akik a kurzus végeztével a lelkigyakorlatot vezető szerzetes fenti váratlan kérdésére keresetlen szavakkal azonnal meg tudták fogalmazni legbensőbb érzéseiket, s meg tudták határozni lelki gazdagodásuk mibenlétét. Ő a „dadogó" többséghez tartozott, azokhoz, akik jobb híján beérték a szokásos sztereotip válaszokkal: megnyugvást, néhány napos lelki békét kaptak, elvonulhattak a világ zajától, stb. — No de fel kell kelni, ideje készülődni: irány a fürdőszoba. A borotválkozáshoz, mint mindig, bekapcsolta a rádiót: a szokásos könynyűzene, közben a megszokott időpontokban hírek, kommentárok — no meg a reklámok. De ezek most, hogy három napig még zsebrádiót sem hallgatott, oly üresnek, oly fölöslegesnek, oly semmitmondónak tűntek számára, a reklámokat hallgatva meg szinte görcsbe szorult a gyomra. Elszégyellte magát, nem is vette eddig észre, hogy a rádióban évekévtizedek óta milyen silány zenével indítják a napot. A fürdőszobába is kéne venni egy kisrádiót, melyen fogható a Bartók, gondolta. A hírek is hidegen hagyták, hogy bekerítették a tálibokat, hogy a közgazdászok arról tanácskoznak, jó-e nekünk a többletbevétel vagy sem, de még az időjárás sem érdekelte. S ekkor, egy pillanatig maga sem tudta miért, eszébe jutottak Kovács tanár úr egykori matematikaórái, amikor az úgynevezett indirekt bizonyítást alkalmazva úgy igazolták az adott tétel helyességét, hogy az ellenkező állítás helytelenségét mutatták ki. Agyába villant a felismerés, hogy most is erről lehet szó: e lelkigyakorlat után már nemcsak hogy jobban érzi, de talán magabiztosabban, talán a meggyőződés erejével tudja is, hogy a külvilág dolgai és eseményei közül mi az, ami lényegtelen, mi az, ami üres, mi az, ami (már) nem fontos számára, s mi az, ami fölösleges életében és környezetében. Hogy mi az, ami hazug, s mi az, ami értéktelen. Hogy mi az, ami a rend ellenében hat. Miután befejezte a borotválkozást, s az arcát is letörölte, ismét a tükörbe nézett, ahogy 40 éve csaknem minden reggel. Mivel ugyanaz az arc nézett vissza rá, mint három nappal ezelőtt, megkérdezte: mondd, most, hogy tudod, hogy mi az, ami nem, tudod azt is, hogy mi az, ami igen? Vagy még mindig újabb és újabb direkt bizonyítékokra vársz? -szá