Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)

2004-04-04 / 14. (2904.) szám

2004. április 4. Fórum Meggyónt és tréfálkozva búcsúzott... Teleki Pál emléke a bazilika história domusában Odáig jutottunk, hogy történészek alig mernek nyilat­kozni Teleki Pálról, mert félnek attól, hogy a politikai hangulatkeltés áldozataivá válnak. Én abban a szeren­csés helyzetben vagyok, hogy mint bazilikás hittestvé­­remről írhatok most róla. Teleki Pál ugyanis élete utol­só időszakában a budapesti Szent István-bazilika kö­zösségéhez tartozott. Bensőséges kapcsolatban volt an­nak plébánosával is. A plébánia história domusában (háztörténetében) Teleki Pál nevével is találkozhatunk. Witz Béla plébános saját kezű feljegyzéseiben 1941. áp­rilis 3-i dátum alatt többek között ez áll: Cserkésztiszti lelkigyakorlat, amelynek befejező közös szt. ál­dozására és az azt követő közös reggelire — ahol cserkész szokás­ra, de a tavasz virágaival díszí­tett helyre vártuk Gr. Teleki Pál cserkésztisztet, miniszterelnököt is, és Ő nem érkezett meg; meg­jött azonban valamennyiünk le­írhatatlan döbbenetére Gr. Teleki Pál halál­híre. Gr. Teleki Pál vallásos élete erősen kapcsolódott a Baziliká­hoz. Úgy érzem, hogy most kell szólnom, írnom egy pár sort ar­ról a nagy emberről, aki életének utolsó estéjén itt járt a Baziliká­ban. Nem szándékozom azon­ban sem életrajzot, sem jellem­rajzot adni. Most még ez na­gyon fájó és nehéz lenne. Mint hívő a Bazilikához tartozott, rendszeresen és pontosan ide járt szt. misére. A vasárnapi szt. mise hallgatást amióta csak sze­rencsém volt őt ismerni, min­dig igen komolyan vette. Azt tu­dom, hogy nem mindig a Bazili­kába járt azelőtt, de hogy miért nem, azt sohasem kérdeztem meg Tőle. Ő pedig sohasem mondotta, mert természetéhez tartozott, hogy a múlt hibáit, különösen személyét érintő fi­gyelmetlenséget vagy tapintat­lanságot sohasem szokott emle­getni, szóvá tenni avagy nehez­ményezni. Rendes helye a főbe­járat lecke oldalán lévő oszlop mellett volt. A szentélybe nem volt hajlandó menni. Semmi feltűnést vagy megkülönbözte­tést nem szeretett és nem foga­dott el. Évekig tartott ez így. Idővel azonban annyira nézték és annyira központ lett az osz­lop mellett is, hogy hajlandó lett tanácsomra a szentélyben egy „eldugott" helyet elfogadni. A lelkigyakorlat márc. 31. ápr. 1. és 2-án estére volt kitűzve és 3-án csütörtökön reggel 8-kor szt. mise. Ezekben a napokban nagyon gondterhes volt, a sok munkától, tárgyalástól pedig szinte halálosan fáradt. Feleségé­nek betegsége is erősen hatott rá. Szerdán este minden előzetes bejelentés nélkül megérkezett. Szokásunkhoz híven és alkal­mazkodva az Ő őszinte és igaz nemes egyszerűségéhez, nem fo­gadta őt senki, megjelenéséből semmi parádét nem csináltunk, hanem ő is, mint a többi cser­­tiszt bejött a Kápolnába és az el­ső sorban még üresen álló helyet nem foglalta el, hanem a második padsor legutolsó végén levő sza­bad helyre leült és onnan hallgat­ta végig Marczell Mihály utolsó lelkigyakorlatos szt. beszédét. Ezen az utolsó napon a követke­zőket hirdettem ki: a gyóntató atyák már itt vannak, hogy ki-ki minél előbb hozzájuthasson szt. gyónásának elvégzéséhez. Ezután Witz Béla szó sze­rint feljegyzi Teleki Pállal folytatott beszélgetését. „No Uram hogy van ezekben a nehéz napokban?" „Kutyául." „Sokat gondolok Rád. Borzasztó nehéz lehet a sorod a mostani na­pokban." „A nehezén azt hiszem már túl vagyunk, de rettenetesen fáradt vagyok." „Örülök, hogy ma eljöhettél, mert ez mégis egy kis változatosságot és pihenést is jelent. Holnap reggel is tudsz jönni a szt. misére?" „Feltétle­nül. Mikor is kezdődik?" „8-kor. És tudod mit? Van egy tisztelet­tel teljes propositiom. A húsvéti szt. áldozást Te úgyis el szoktad végezni, nagyon stilszerű lenne, ha ezt holnap a cserkész tisztek­kel együtt végeznéd el.” „Való­ban ez jó lenne és meg is te­szem." „Akkor én azt ajánlom, hogy most végezd el a szt. gyó­nást és akkor holnap reggel nyu­godtan áldozhatsz." „Ezt nem lehet, mert nem készültem a gyó­násra." „Hát elkészülsz most!" „Azt nem lehet csak úgy hama­rosan összekapni. Holnap reggel Te gyóntatsz?" „Igen." „Akkor én eljövök egy negyed órával előbb és akkor­­ Te leszel szives meggyóntatni. Ma este pedig én nyugodtan előkészülök." „En­gedd meg Kegyelmes Uram, hogy én mást ajánljak. Ezt a ne­gyed órát használd fel most arra, hogy előkészülsz a gyónásra és mindjárt meg is gyónsz. Hiszen oly fáradt vagy hogy ha egyszer elalszol örülj, hogy alhatsz és ne kelj fel holnap egy negyed órával előbb. Ilyenkor a negyed óra is sok." „Ez igaz, de lehet és szabad a gyónást ilyen hamar elintéz­ni?" „Légy teljesen nyugodt, le­het!" „Hát ha Te azt mondod, nem bánom." Erre bevezettem ezt a nagyon és mindig lelkiismeretes embert, ezt a fáradt miniszterelnököt, ezt a készséges és mindig jóra törek­vő s ilyenkor mindig friss és len­dületes cserkésztisztet a Bazilika szentélyébe a szokott helyére. Térdre borulva, fejét két tenyeré­be hajtva lelkiismeretét vizsgálta Magyarország nagy idejének nagy miniszterelnöke, a világhí­rű tudós, a legnemesebb cser­késztiszt és legtöbbet szenvedő és aggódó magyar ember! Az idő múlt. Közel jártunk már az egy­negyed óra elmúlásához. Ekkor helyéről felkelt és Teleki Pál térd­re borulva elvégezte húsvéti szt. gyónását. Végül aztán búcsúzkodásra került a sor. Szokásomhoz híven most is megkérdeztem, van-e még valami dolga mára. „Most felszaladok a külügyminisztéri­umba, mert ott várnak rám. Utá­na felmegyek a kórházba felesé­gemhez, ott vacsorázom és azu­tán hazamegyek." A kocsiba még mindig nem szállt be, hanem tré­fásan megjegyezte: holnap fél nyolckor itt találkozunk, de ne­hogy megreggelizzél. Legvégül egy viccet mondott, mosolyogva jó munkát köszöntéssel kocsiba szállt és elment. Másnap a Kegyelmes úr nem jött, hiányzott. A tavasz első vi­rágaival ízlésesen díszített helyét üresen hagytuk, nem mintha még vártunk volna rá, hanem pusztán csak tiszteletből. Min­denki megnyugodott és megér­tette kijelentésemet, hogy ily ne­héz és izgalmas napokban sajnos egy miniszterelnök nem rendel­kezik tetszése szerint az idővel. Valami előadódott és ő nem jö­hetett. Én még visszamentem a templomba és cc. háromnegyed 10-ig gyóntattam, gyóntatás után jöttem haza. A telefon szóról-szóra értendő egész d.e. szólt és a Belügy, a Kultusz, kö­zülét­ek, egyesek mind arról ér­deklődött, mit tudok? Én semmit nem tudtam illetve csak annyit, amennyit a sok érdeklődés szo­morúan megerősített, hogy gróf Teleki Pál már nincs az élők sorá­ban. És ez számomra oly sok és nagy dolog volt, hogy semmi részlet, hírverés vagy mende­monda nem érdekelt. Csodálato­san, szinte a sorssal dacolva, acél keménységgel bírtam ezeket a nagyon szomorú, súlyos, kétség­­beesett napokat átélni. Ha vagyunk néhányan, akiket elszomorít az a tény, hogy Magyarország egyik legáldozatosabb miniszterel­nökéről, hittestvérünkről nem állhat Buda várában egy szobor, ha vagyunk néhá­nyan, akik hálát tudunk adni Istennek Teleki Pálért, akkor ezen a mi húsvéti ünnepün­kön imáinkban gondoljunk rá, és vigyünk egy szál virá­got vagy gyertyát a Sándor­­palota mellé, az oda szánt emlékmű helyére, és ne fél­jünk megvallani hitünket, szeretetünket és ragaszkodá­sunkat a magyar egyházhoz és a magyar hazához! K.G. Népmissziós hét Két budapesti plébánia közös kezdeményezése Tavaly pünkösdkor Erdő Péter bíboros felhívta az Esz­tergom—budapesti Főegy­házmegye plébániáit, hogy a plébánia közösségében való­sítsák meg a népmissziót. Budapesten a Szent István­­bazilika és egy külvárosi kö­zösség, a Soroksári Nagybol­­dogasszony-főplébánia közö­sen tartotta meg az idei nagy­böjtben ezt a Népmissziós he­tet március 22-től 27-ig. Ilyen lelki hét a missziós keresztek tanúsága szerint legutóbb 1947-ben, még Mindszenty hercegprímás felhívására. Idén először a fiatalokat próbálták megszólítani Kállay Emil piarista szerzetes segít­ségével. A mise homíliájában — mely mindig indító gondo­lata is volt az utána lévő kerekasztal-beszélgetésnek — arra keresték a választ, ma hogyan szólít meg Isten, és mi minden tudja elhallgattatni a hangját a fiatalokban. Kedden Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes, szentimre­­városi plébános a plébániai képviselőtestületek tagjaival és az egyházban tevékenyke­dő világiakkal beszélgetett. Nem szabad hallgatnia egy katolikusnak, hanem bátran szólnia kell — bátorította hall­gatóságát a hétköznapi tanú­ságtételre Brückner Ákos. So­kak élete kerül válságba, a csa­lád és a munkahely problémái, a gyenge pszichikum vagy a stressz miatt. A harmadik es­tén a bencés Olofsson Placid az örömről beszélt, s arról a vá­laszról, melyet különféle vál­sághelyzetekben a hit az em­ber számára nyújtani tud. Csütörtökön, éppen Gyü­mölcsoltó Boldogasszony ün­nepén Horváth Zoltán soroksá­ri plébános a „Remény Asz­­szonyáról", Máriáról elmélke­dett, a XX. századi Mária-jele­­nések üzeneteire támaszkod­va. Utána közösen imádkoz­tak és énekeltek a hívek a ka­­tedrálisi kórusiskola csengő hangú gyerekeivel. A vespe­­rást Szabó Géza kanonok, a ba­zilika plébánosa vezette. A pénteki nap bűnbánati jellegét a bazilikában imádko­zott keresztút adta meg, me­lyet Erdő Péter bíboros, prí­más vezetett. A szentmisén arról elmélkedett, hogy Jézus nem a saját, hanem a mennyei Atya akaratát teljesíti. Az egyik nagyböjti prefá­­ciónkban olvashatjuk, hogy ebben az időben többet imád­kozzunk és gyakoroljuk az ir­galmasság cselekedeteit. A missziós hét hatodik napján a jótékonyság került előtérbe. Hiszen a szentmisén Böjte Csaba, a dévai ferences iskola és kollégium igazgatója a nyomorúság legsúlyosabbi­­kára, a gyermekek szörnyű testi-lelki gyötrelmeire hívta fel a figyelmet. Az esti jótékonysági kon­certtel zárult a két plébánia missziós hetének programja. Pergolesi Stabat Mater című oratóriumát hallgatva lélek­ben az égi Édesanya oltalmá­ba ajánlották a hívek a dévai árva és hátrányos helyzetű gyerekeket. szg-hz Szeretet Napok Győrben a dévai árvákért A győri püspökség április 16. és 18. között tartja Szeretet Na­pok című jótékonysági akcióját a dévai ferences misszió javá­ra. Jegyek elővételben kaphatók az Egyházmegyei Hivatal­ban (Káptalandomb 5/b), a Tourinform Baross utcai üveg­pavilonjában, valamint a Püski könyvesboltban (Király utca 5). A hangversenyjegyek 500 forintba, a báli belépők 6000 fo­rintba kerülnek. PQ BÉRES Az egészséges emberért NEMZETI RÁKELLENES NAP Egészségtelenül élünk. Hazai felmé­rések szerint még mindig kevés zöldsé­get, gyümölcsöt, rostban gazdag élelmi­szert fogyasztunk, túlsózzuk az ételein­ket, viszont kedveljük a sok szénhidrátot és zsírt tartalmazó ételeket. A 18 év fe­letti férfiak 41%-a, míg a nők 26%-a do­hányzik. De nemcsak ők, hanem a nem dohányzók is ki vannak téve a veszély­nek, hiszen hivatalos adatok szerint nagy részük naponta akár 270 percet is eltölt olyan környezetben, ahol mások füstjét szívja. Az egészségtelen, moz­gásszegény életmód pedig súlyos követ­kezményekkel is járhat. Többek között ezért van az, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek okozta halálozásban hazánk vezető he­lyet foglal el Európában. A magyar férfiak rosszindulatú daganatai közül a légcső, a hörgő és a tüdő betegségei a leggya­koribbak, míg a nőknél az emlő- és méh­nyakdaganatok. Ha sikerül is a betegsé­get időben felfedezni, a kezelések akkor is komoly megpróbáltatásokat rónak a beteg ember szervezetére. Az olyan kiemelt napok, mint április 10-e, melyet a Magyar Rákliga 1993-ban Nemzeti Rákellenes Nappá nyilvánított, alkalmat nyújtanak arra, hogy mindany­­nyian kicsit jobban odafigyeljünk e prob­lémára. Mindezek ellenére még mindig sokan vagyunk olyanok, akik nem figye­lünk oda a daganatos megbetegedések kialakulásának igen nagy kockázatára, és a beteg emberek gondjaira. A Béres Gyógyszergyár Rt. szívü­gyének tekinti ezt az igen súlyos nép­egészségügyi problémát, hiszen a Bé­res Csepp születése is szorosan össze­függ a daganatos betegségek kutatásá­val. Dr. Béres József 1972-ben alkotta meg ezt a csodálatos szert. Kutatásai­ban felismerte, hogy számos nyomelem és ásványi anyag nélkülözhetetlen az ember anyagcsere-folyamataiban. Meg­állapította, hogy a nyomelem- és ásvá­­nyianyag-hiány következtében a szerve­zet betegségekkel szembeni védekező­­képessége igen nagy mértékben csök­ken. A hiány pótlására alkotta meg a nyomelemek és ásványi anyagok speci­ális kombinációját, a Béres Cseppet, amely immunrendszer-erősítő hatású, és ennek következtében hatékonynak bi­zonyult a daganatos betegségek kiegé­szítő kezelésében is. A Béres Csepp segíti a szervezetünk számára szükséges nyomelemek pótlá­sát, hiszen azok sokszor az egészségte­len táplálkozás következtében nem ke­rülnek be a szervezetünkbe megfelelő mennyiségben. A nyomelemek pótlásá­val immunrendszerünk megerősödik, el­­lenállóbb lesz a fertőzésekkel, meghűlé­sekkel, rosszindulatú folyamatokkal szemben. Ezért fontos a Béres Csepp, a betegség típusának megfelelő, folya­matos szedése természetesen a felszí­vódását segítő C-vitaminnal együtt. Figyeljünk oda jobban magunk és csa­ládtagjaink egészségére! A Béres Csepp vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! !

Next