Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2005-08-21-28 / 34-35. (2975-2976.) szám
2005. augusztus 21-28. Párbeszéd Ie tt V. Augusztus 14-én este Esztergomban a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola millenniumi díszudvarán népes ünneplők körében a Püski házaspár megkapta a Szent István-díjat, Melocco Miklós kisplasztikáját, amely a szent királyt ábrázolja. A rangos díj Esztergom város ajándéka - immár negyedik alkalommal - a nemzetért cselekvő személyiségeknek. Először Orbán Viktor volt miniszterelnök kapta meg ezt az elismerést, akinek laudációját Tóth Sándor költő, lapunk munkatársa mondta. A Püski házaspár, Ilus néni és Sándor bácsi dicséretét Döbrentei Kornél költő, a Hitel című folyóirat szerkesztője veretes szavaival hallhatták jelenlévők, köztük a korábban díjazott Tőkés László királyhágómelléki református püspök és Duray Miklós elnök. „A velünk élő Trianon nyolcvanöt éves. A velünk élő Püski házaspár kilencvennégy. Személyes sorsuk a magyarság legújabb kori válságainak és talpraállási kísérleteinek sorozata. A különbség az, hogy ők együtt, a férfi és a női princípium egymást kivételes harmóniában kiegészítő, egymást meg- és fölerősítő szövetségében mindig talpra álltak. És talpon is maradtak. Soha nem adták meg magukat, s bár érte őket meghurcolás, megbélyegzés, kisemmizés, börtön, soha nem adták fel az elveiket. Nem, nem, soha. Életük lényege a legsilányabb, legmeddőbb időkben is a termékenyítő akarat, amelynek egyik alapeleme a több évszázados kultúrhagyományok megőrzésének képessége, és a másik, mint az Istené: teremtés a semmiből. A létezéshez is ihlet kell, nekik megadatott e rendkívüli kegyelem. Mind a magánéletben, mind a tágabb közösségben. Esetükben a határvonal, úgy gondolkodásban, mint cselekedetben elmosódik a privát család és a nemzet közt, vagyis nincs közt. Csak távlatosan előrevivő következmény. Mert példájuknál hatalmasabb, előbb bizonyság nem kell - nincs is - arra, hogy csak úgy maradhat meg egy kis lélekszámú nép, ha olyan minőségű családsejtre épül fel, mint az övék. Abból lehet hallájában megálló, történelmi súlyokat megbízó, önvédelmi harcát elszántan megvívó nemzetség, majd nemzet. Mindennek szublimációja a kivételes rangú Püski Könyvkiadó, amely már létével is elementárisan hirdeti, hogy Magyarország nem kiadó, s végképpen nem eladó, még ha az egész világ az is. A Püski-ház intézményesített magyarság. Az volt odakint Amerikában, és most kivált azzá lett, hogy idejött hozzánk ránk telepedni Amerika, ez a kolumbuszi gigantikus tévedés. Szükségszerűség, tán jobban, mint valaha, a magyarság értékes erőinek integrálása, tömörítése, hiszen most látható, érzékelhető igazán, hogy miféle léttérre menő önvédelmi küzdelem, szellemi szabadságharc folyik. Ebben az önazonosságunk megóvásáért dúló harcban a Püski házaspár lerombolhatatlan hídfőállást épített ki, örökített át gyermekeire a vele járó felelősséggel együtt" - mondta többek között Döbrentei Kornél. A Szent István-díj kuratóriumának új elnöke, Nemeskürty István író bensőséges szavakkal értékelte a döntést, amely a közvélemény-kutatást előtérbe helyezve mondta ki a házaspár nevét, Kápolnay Dezső kuratóriumi tag pedig azt a történelmi összefüggést említette, amit ez a város a múltjával jelent a magyar valóságban: hídkötést, szellemi kapcsolódást múlt és jelen között, amit a díj igyekszik jelképezni. Az ünnepség előtt Kiss- Rigó László püspök szentmisét mondott a Szent Anna-templomban, bennfoglalva azokat, akik az idén a Szent királyszobornak kitüntetettjei. A szentmisén és az ünnepségen Ferencz Éva énekművész közreműködött. (h) „A Püski-ház intézményesített magyarság" A Püski házaspár és Nemeskürty István a díjátadáson „Az összefogáson is múlik a jövőnk" Szent István-napi beszélgetés Andrásfalvy Bertalan professzorral Az ünnepek személyes és közösségi önvizsgálatra is figyelmeztetnek mindannyiunkat: vessünk számot önmagunkkal. Ismerjük meg a történelem igazságát, hogy a jelenben élve ne hazugságokra, kitalált történetekre építsük jövőnket. Örökségünkről, hagyományainkról, a Szent István-kori magyarságról és első szent királyunkról alkotott igaz és hamis képekről kérdeztük Andrásfalvy Bertalan néprajztudóst. A pillanatnyi kulturális miniszter bejelentette a Sziget Fesztiválon: meg kívánja változtatni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának nevét, mert az „örökség" szó a múltra utal. Marad a „kulturális minisztérium" elnevezés. A népi kultúra örökségével foglalkozó tudósként mi a véleménye az örökség efféle felfogásáról? - Egész életünket csak az örökségünkkel tudjuk folytatni. Örököltük a nyelvet, az országot, a társadalmat. Ha meghal valaki, jogi, anyagi értelemben is az örökségéből élnek az utódok. Az örökség életet jelent, azért ragaszkodnak hozzá az emberek. Az biztosítja a megélhetésüket - szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Ezért nem értem az említett felvetést. A néprajzi kutatás által feltárt szellemi és anyagi kultúra múltbéli értékei miképpen hasznosíthatók jelenünk, jövőnk érdekében? - Kérdés, mit tartunk korszerűnek és tudományosnak, amit rendszerint aztán elválasztunk az örökségtől, a múlttól. A tudomány bizonyos megállapításai, amelyeket valaha modernnek, korszerűnek tartottak, idővel elavulnak, újabb tudományos nézetek, kutatások jönnek, amelyek a régieket megcáfolják. Az az érdekes, hogy az újabb tudományos felfogás sokkal jobban hasonlít ahhoz a hagyományos szemlélethez, amelyet korábban a tudomány nevében „kihajítottak a hajóból". Példa erre az ártéri gazdálkodás is, amelyet a folyószabályozás térnyerésével felszámoltak. A legmodernebb felfogás, az egyre korszerűbb ökológiai gondolkodás pedig már közelít az ártéri gazdálkodás felé. Vagy a gyermeknevelés területén: a higiénia és az orvostudomány nem is oly rég a szülés után „kitiltotta" a gyermeket az anya mellől. Ma már rájöttek, hogy a gyereknek ilyenkor is az anyja mellett van a helye, hiszen ez elősegíti például a tejelválasztást, a szoptatás lehetőségét. A régi hagyományban még az is benne volt, hogy a férje ölében szült az asszony. Ma pedig? A klinikai gyakorlatban egyre terjed az apás szülés szokása. A legmodernebb kutatások igazolják azt a hagyományt, azt a rendet, amelyet korábban nagy garral, a tudomány nevében szétvertek. Ez a néprajz reneszánszát hozhatná magával, hiszen rengeteg - az életet segítő-kincs került felszínre a kutatások nyomán. - A néprajzot a múlt tapasztalata tudományának tartom, és a jövendőt csak e tapasztalat alapján tudjuk megrajzolni, felépíteni. Tanulmánykötetemnek is ez a címe: Hagyomány és jövendő. A magyarság ünnepe, Szent István napja közelében nem feledkezhetünk meg arról, hogy van olyan „rossz hagyomány”, amelyről tanulmányaiban Ön is megemlékezik. Az első, szent királyunkról kialakult kép máig élő hamis vagy épp meghamisított vonásaira gondolok. Ezt a szemléletet sajnos írók, költők is elfogadták. Köztük például Sík Sándor is, aki írt egy drámát Szent Istvánról, amelyben úgy állítja be őt, mint aki fölismerte, hogy a magyarság elpusztul, ha nem lesz keresztény. És ezért a nép érdekében kegyetlenül elbánt azokkal, akik ezt megakadályozták. A dráma szerint István szenvedések és vívódások árán, de belátja, hogy a nép érdekében a népet kényszeríteni kell. Majdnem azt mondhatnám, ez igazolása annak, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az ok - amelyet Sík Sándor is éreztet -, hogy pogányként nem tudunk megmaradni egy keresztény Európában. Ez praktikus, és nem a lelkiismeretet érintő, hitbéli kérdés. Politikai szempont. Az író azt föltételezi, hogy a magyar nép keményen pogány volt ebben az időben, és a nyakas magyarok ellenállását meg kellett törni. Csakhogy ez nem így volt. Egyszerűen lehetetlen két-három évtized alatt teljes fordulatra kényszeríteni egy népet. Ezt a történelem bebizonyította. Tankokkal, géppisztolyokkal sem lehetett gyökeresen megfordítani például a magyar nép beállítottságát, hitét. Ez ellentmondana az ember szabad akaratának, e lényegi vonásának, amellyel Istenhez hasonlítunk. A kereszténység felvétele nem egyszerűen politikai taktika vagy kényszerű alkalmazkodás volt, hiszen később a keresztény Szent István királyt a keresztény Konrád császár megtámadta, és más keresztény országokkal is voltak konfliktusaink. 1030-ban - amikor Konrád nagy hadsereggel jött a magyar királyság ellen - vele volt történetírója, aki azért tartott a császárral, hogy (a győzelem biztos hitében) szemtanúként megírja István megaláztatását. Ő azonban kifárasztotta és a Vértesnél bekerítette a hadsereget. Konrád csak nagy üggyel-bajjal tudott visszamenekülni Bécsbe. Serege a magyar király foglya lett. A kiéheztetett és minden utánpótlástól elvágott katonákat István ellátta élelemmel, lefegyverezte, majd hazaengedte őket. S ezt az ellenségként jött krónikás írta meg, s azt is, hogy ilyen még nem volt a történelemben. Ez távolról sem egy véreskezű uralkodó tipikus viselkedése... - Egész törvénygyűjteményét úgy értékelik a szakemberek, hogy ugyan sokat átvett a korabeli nyugati törvénykönyvekből, de sokkal humánusabb azoknál. Sokkal inkább a megegyezésre, a dolgok kiderítésére törekszik. István törvényeiben szó sincs a pogányok elleni erőszak alkalmazásáról. Pedig ha olyan nagyon pogány lett volna az ő idejében a magyarság, akkor foglalkozott volna e kérdéssel. Vagy az, ahogyan például a boszorkányságról beszél a törvényeiben, szintén egy - mondhatni - felvilágosult uralkodóra utal. Nem úgy, mint nyugaton, ahol elégették, fölnégyelték, megkínozták őket. Ő azt rendeli el: ha boszorkányságot tapasztalnak, vigyék az illetőt a papokhoz, ők beszéljenek vele. Ha még egyszer boszorkányságon kapják, megint vigyék el a papokhoz. Próbálják kideríteni, igaze a vád, s nem csak valami haragos bosszújáról van-e szó. Harmadszorra már adják át a világi bíróságnak, ami még mindig nem azt jelenti, hogy kivégeznék. Szívósan tartja magát a Szent István korabeli teljes pogány magyarságról alkotott képzet, pedig a történelmi tények egyértelműen cáfolják. Tárgyi bizonyítékok is vannak: a magyar honfoglalók sírjában is bőven találtak kereszteket. A 900-as évek elején földbe került leletekről van szó: ereklyetartó és mellkeresztekről, feszületekről. Vargyas Lajos mutatott rá arra, hogy a keresztény fogalmakat jelölő legdöntőbb szavaink nem a Szent István idejében behívott bajor, német vagy szláv hittérítők közvetítésével jutottak el hozzánk. Isten, üdvösség, üdvözítő, kegyelem, boldog (szent értelemben) szavunk mind azt bizonyítja, hogy népünk ismerte a kereszténységet, befogadta eszméit, ha nem is volt egységesen keresztény és még nem volt egyházszervezete. Kicsit másképpen volt keresztény ez a keletről jött magyarság: nem egy pápaság alá rendelt, centralizált, szigorúan dogmatikus vallásosság jellemezte őket, hanem a keleti kereszténység sokkal nagyobb mozgástere. Ugyanakkor történelmi tény, hogy 960-ban egy bizonyos Zakeust a magyarok püspökévé nevezett ki a pápa. Csakhogy a német-római császár nem engedte be őt Magyarországra, ahogy később más térítőket sem, mert hazánkban mint vazallus államban ő akarta megszervezni a kereszténységet. Mindezek tények, meg vannak írva. Mi lehetett az oka e Szent Istvánról alkotott torzkép kialakulásának? - Nem feltétlenül kell rosszindulatra gondolnunk. Azzal akarták kiemelni az érdemeit, hogy milyen vad és pogány népet tudott kereszténnyé tenni. Ugyanakkor ezzel végletesen befeketítették a magyarokat. Hozzájárul mindehhez, hogy egy ilyen kép kialakulása teljesen megfelelt a Habsburg uralkodók érdekeinek is. Ez a magyarságról kialakított torzkép sajnos napjainkban is viszszaköszön. Amikor II. János Pál pápa Kelet-Európa védőszentjévé tette Cirillt és Metódot, egy bizonyos. M. Vesely nevű történészprofesszor kiegészítő magyarázatokat fűzött az erről szóló - a világ valamennyi püspökének elküldött - enciklikához. Ebben azt írja, hogy a magyarok megjelenése a Kárpát-medencében a Nagy-Morva Birodalom és a szláv térítés katasztrofális végét jelentette. A magyarok az apokaliptikus idők harcos lovasaiként kiirtottak minden élőt, hogy a helyükbe telepedhessenek - mondja. Szerinte Ázsia küldöttei voltak ők, akár a hunok vagy később a tatárok, a törökök, egyben Isten büntetései, hiszen a szlávok, Szvatopluk fejedelem kiűzték Szent Metód utódját, Szent Gorazd pannóniai érseket és számos tanítványát, akik bolgár földre menekültek és ott fejezték be a szlávok körében végzett térítő munkájukat... Egy ilyen torzítás nem nagyon szolgálja a keresztény egységet, kicsit jobban oda kellett volna figyelni erre. Egy nagyon szép tanulmányban Somorjai Ádám bencés szerzetes mutatott rá e kijelentések igaztalan voltára. Ha valaha sikerül megszabadítani a sallangoktól első királyunk képét, annál fényesebben ragyoghat valóságos érdeme. Szent István igazi értéke és nagysága, hogy olyan királyságot hozott létre, amelynek irigyelték a belbiztonságát. Ha itt csupa pogány lázadás lett volna, akkor ilyen vélemény nem alakul ki. Kortársai írják róla: ő a keresztény király példaképe. Jelzője: kegyes, igazságos és béketeremtő. István kijelentette: Magyarország ne vezessen háborút szomszédai ellen. Ő a királyi jogok gyakorlásával a legkeresztényibb módon uralkodott. E kérdés nehézsége egyébként később vissza-visszatér. Szent László írja az uralkodásról a Monte Cassinó-i apátnak, hogy a hatalmat nem lehet bűn nélkül gyakorolni. Tehát a hatalom bűnös dolog, mondhatnánk kényszerhelyzet. Ezt egy sirály kimondhatja... Szent István rendkívüli, kortársai közül kiemelkedően keresztény ember volt. Ezt kellene hangsúlyozni, és nem azt a képtelenséget, hogy mivel politikai lángészként belátta: a keresztény Európa nem fog megtűrni minket, kényszerűségből kegyetlenül keresztvíz alá hajtotta a magyar népet. Szent István igaz képe az, amely a néphagyományban maradt fenn róla. A szlovákok, a románok, a vendek saját királyuknak tekintik, e nyelveken több legendát gyűjtöttek össze róla, mint magyarul. Ennek az lehet az oka, hogy az iskolázás, az oktatás ott kevésbé hatott, ezért maradhatott fenn náluk több népköltészeti alkotás. Ortodox román vagy szlovák falvak oltárképei bizonyítják, hogy Szent Istvánt saját királyukként tisztelik. Európa - kereszténység ide vagy oda - történelmünk során nemegyszer viselkedett velünk szemben finoman szólva is barátságtalanul. Ma már részei vagyunk a kontinensünk életét meghatározó uniónak. Lát-e esélyt arra, hogy nemzeti sajátosságaink ne vesszenek oda egy érdekszövetség olvasztótégelyében ? - Sajnos nem arról van szó, hogy a sajátosságainkat megőrizzük, hanem hogy egyáltalán megmaradjunk. Elég megnézni a demográfiai képünket. Vagy azt, amit a terjeszkedő nagybirtok elő fog idézni Magyarországon. Jelentős kivándorlás is elindulhat. Az Európai Unió a leggazdagabb multinacionális cégek szája íze szerint működik. Az unió nemcsak azért nem keresztény, mert az alkotmányában nem utal a keresztény gyökerekre. Véleményem szerint ne is hivatkozzon a kereszténységre, ha abszolút keresztényellenes például a társadalmi, gazdasági megközelítésében. Olajozottan működik a multinacionális cégek blokádja minden kezdeményezés és tömörülés, a termelők szövetkezése ellen. Ezért illúzió kert Magyarországról beszélni. Nincsenek illúzióim. De rajtunk áll, hogy egyszerűen elfogadjuk-e ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Jobb kondíciókért is harcolhatnánk. Akár például a birtoknagyság törvényi szabályozásával. Az akaratgyengeség legyőzésén, az összefogáson is múlik a jövőnk. Ehhez bátornak kell lennünk, azaz le kell győznünk önzésünket, mert az önzés legegyszerűbb módja a gyávaság. Szigeti László