Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)

2006-10-29 / 44. (3037.) szám

6 Üf(*k,)­Fórum 2006. október 29. - i Könyvespolcra. Megkopott harangszó A nándorfehérvári diadal ötszázötven és az 1956-os for­radalom ötvenedik évforduló­jára megjelent könyvek közül kiemelkedik a Misztrál együt­tes CD-jével kiadott Megkopott harangszó 1456-1956 című könyv, a Mikes Kiadó gondo­zásában, melyet Orosz István il­lusztrációi díszítenek. A kötetben magyar gondol­kodók, költők, művészek, mu­zsikusok emlékeznek szavak­kal, versekkel, dallamokkal az 1456-os és az 1956-os esztendő­re. Mint ötszázötven esztende­je, úgy 1956-ban is egy kis nép próbált szembeszállni az or­szágra és Európára leselkedő barbársággal, nem törődve a hihetetlen túlerővel. Hunyadi János serege Nándorfehérvár­nál, az 1956-os forradalmárok pedig az utcakövekből épített barikádok mögött védték ha­zánkat, a keresztény Európát a világuralomra törő hadsere­gekkel szemben. A török sereg megtanulta, Európa számukra bevehetetlen, pedig százötven évig szállták meg hazánkat, Moszkva pedig olyan sebet kapott 1956-ban, mely nagy­ban hozzájárult évtizedekkel későbbi széteséséhez. Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Szigethy Gábor, Döbrentei Kornél és még sok más mai gon­dolkodó, művész, író, költő szól a könyvben a két dicsősé­ges dátum kapcsán, de helyet kapott benne Arany János, Vö­rösmarty Mihály éppúgy, mint Nemes Nagy Ágnes és Márai Sán­dor. A Misztrál együttes CD-jén tucatnyi megzenésített vers te­szi lehetővé, hogy ne csak ol­vassuk, hallgassuk is a két év­fordulóról szóló verseket. (Megkopott harangszó 1456- 1956 - Mikes Kiadó) Bókay László Legendák földje Tiszteletre méltó konokság­­gal és következetességgel ké­szíti gyönyörű honismereti fo­tóalbum-sorozatát a veszprémi házaspár, Várnai Péter Pál fény­képezőgéppel, Lőwey Lilla jegy­zetfüzettel barangolja be Er­dély minden szegletét, hogy aztán kétszemélyes kiadójuk­ban látványos albumokká ne­mesüljenek a tapasztaltak. Idén októberben a Sóvidék nyugati csücskén, Áprily Lajos válasz­tott szülőföldjén a sor, hiszen a Kis-Küküllő forrásvidékét mu­tatják be az erre kíváncsi olva­sónak. Határvidék: a sóbányá­járól (és a költőről) híres Parajd még Hargita megyében van, a fürdőjéről és Medve-taváról is­mert Szováta pedig már Marosszék legkeletibb csücske. Az egyedüli ehető ásvány, a só hazája álomszép hely, legen­dák földje: itt épített utat az ör­dög Rapsonnénak a kolozsvári templomig, itt lakik a Sótün­dér, és valahova ide van elrejt­ve Csombód vitéz kincse is. Szelíd erdős gerincek, fenyve­sekbe öltözött havasok, tiszta vizű patakok és a föld alól kife­­hérlő kincsek világa ez. Böjte Csaba ferences szerze­tes így fogalmaz az album elő­szavában: „Jó dolog menni ve­lük a tájban, és hagyni, hogy beszéljenek a fák, a röpködő kis madarak, felhők, mezőn dolgozó emberek. Jó dolog el­csendesedni, és a magunk gondjait, zajait magunk mö­gött hagyva, meghallani a te­remtett világ szépségének leg­ősibb beszédét, a táj nyelvét, mely csendesen nyugtat, báto­rít." A ferencrendi szerzetes kapcsolata a régióval egy áldo­zatos munka eredménye, hi­szen Szovátán működik a régi tsz épületéből átalakított Szent József Gyermekotthon, ahol immár közel nyolcvan gyerek talált új otthonra. E sorok írójának is különö­sen fontos e vidék, hiszen gye­rekként itt nőtt fel. Magam is próbáltam pisztrángot fogni a Kis-Küküllőben, szedtem mál­nát és áfonyát a Bucsin-tetőn (minden zajnál arra gondolva, hogy mackó van a bokor másik oldalán), pünkösdkor hesspá­­váztam a többi parajdi gyerek­kel, és hasztalan próbáltam el­merülni a Medve-tó sós vizé­ben. A szerzőpáros Áprily Lajos születésének százhuszadik, ha­lálának negyvenedik évfordu­lója alkalmából falinaptárt is készített, ezt az albummal együtt szívesen bemutatják könyvtárakban, művelődési házakban úgy, hogy a rendez­vényen Soós Andrea előadómű­vész a költő verseit tolmácsolja. (Váradi Péter Pál - Lőwey Lil­la: Erdély - Székelyföld, Szováta és vidéke - PéterPál Kiadó, Veszp­rém, 2006. Ára: 6900 Forint) Lukács Csaba Sztrapacska és Visegrád Annak idején, 1995-ben, amikor a magyar-szlovák alapszerződést Brüsszelben aláírta a két ország akkori mi­niszterelnöke, a szlovák át­adott a magyarnak egy iratot. Ez az alapszerződés számunk­ra talán legfontosabb, a szlová­kiai magyar kisebbségre vo­natkozó cikkelyének érvényte­lenítése volt. A magyar minisz­terelnök átvette a dokumentu­mot. Amikor a budapesti par­lamentben az akkori ellenzék kifogásolta az átvételt, a kor­mányfő számunkra jelentékte­len sztrapacskareceptnek mi­nősítette az iratot... A magyar miniszterelnök cinikusan elin­tézte mindkét nemzet megha­tározó értékét, az oly vitatott és nemegyszer fájdalmas szlovák nemzettudatot, és a mi közis­mert felelősségünket felföldi (felvidéki) elszakított nemzet­részünkért. A sértés egyforma súlyú volt magyarnak és szlo­váknak. Bocsánatot kellett vol­na kérniük a szlovák nemzet­től a magyar nemzetben gon­dolkodó magyaroknak, de erre köztük sem akadt vállalkozó személyiség. A minap a magyar minisz­terelnök nem volt hajlandó tár­gyalni Visegrádon szlovák kol­légájával, mert abból, úgy­mond, csak veszekedés lett volna. Súlyos sértés érte a szlo­vák miniszterelnököt, mert a magyar megfosztotta őt a jóhi­szeműség vélelmétől. Hivat­kozása a szélsőséges koalíciós partnerre ugyancsak álságos. Egyrészt felszínesen ismerik nálunk a szlovák koalíciós vi­szonyokat, másrészt a söprö­­getés a saját porta előtt is szük­séges, harmadrészt a szlovák párt tagságának „európai" fel­függesztésén nekünk inkább sajnálkoznunk kellene. A vi­segrádi sértésért megint bocsá­natot kellene kérni, mint an­nak idején a sztrapacskáért. Az egyívású két magyar mi­niszterelnök nemzeti ügyinté­zése tanúság­a másként gon­dolkodásra, cselekvésre szlo­vák ügyeinkben is. A szlovák katolikus püspökök június vé­gén eljöttek közös ősi székvá­rosunkba közös imádságra és bocsánatkérésre. Evangéliku­saink világtalálkozója nyitott a magyar-német-szlovák egy­kor volt közösség újraalkotásá­ra. Boldog Salkaházi Sára ün­nepén szlovák szó hangzott a magyar főpásztor szentbe­szédében, és fölemelő szimbó­lum volt a nyugalmazott fő­rabbi és a bíboros békecsókja. Nemzet, etnikum, többség és kisebbség szent dolgok. Tudo­mányos kutatással a keresz­tény Európa erkölcsi alapjának felhasználásával arra kell töre­kedni, hogy e szent dolgok se­gítsék a nemzeti békességet, a nemzeti értékek kölcsönös megbecsülését. Megbocsátás, bocsánatké­rés, jóhiszeműség, sok-sok is­merkedés, párbeszéd, tárgya­lás tisztázza majd a boldog fel­ismerést, hogy a szlovák nem­zet kultúrája évszázadokon át azonos a magyarral. A külön­válás XIX. század derekától tartó sérelmeinek kölcsönös megvallása a felebaráti szere­tet, megértés nemzetek közötti gyakorlása, a sztrapacska és Visegrád segítse a helyes út fel­ismerését magyar-szlovák összefüggésekben is. Käfer István Múltidéző Nosztrai leoninusok Oly szép itt a vidék, és benne hasonlóbb ember az Istenhez. Homlokzata tiszta, szelíd. Jézust látom, a hős Gecsemáné kertben elomlót. Csönd van. Olajfák. S fönt már valahol közelít Isten - a hajnal rőt poharát ajkához emeli. A vers költője Gérecz Attila (1929-1956), a forradalom és szabadságharc egyik áldozata. 1949-ben ítélték tizenöt év börtönre összees­küvés vádjával. 1955-ben megszökött a váci börtönből, a Dunába vetette magát, átúszott a folyón, és hosszas bujdosást követően a fővá­rosban keresett (volna) menedéket. Egy besú­gó az ÁVH kezére juttatta, s háromévi szigo­rított börtönnel toldották meg büntetését. En­nek egy részét Márianosztrán töltötte, itt szü­letett e nagyheti verse, amelynek harmonikus szépsége mintha perlekedne költője kereszt­hordozó, reménytelennek látszó sorsával. Pe­dig közel volt a szabadulás: 1956. október 31- én megnyíltak a gyűjtő kapui. Gérecz Attila ekkor Tamási Áronéknál öntötte végleges for­mába a rabságból szabadult írók nemzethez szóló kiáltványát, amelyet november 1-jén su­gárzott a rádió. November 4-én fegyvert fo­gott ő is. November 7-én érte halálos lövés. Emléke megőrzéséért édesanyja és rabtársai (Kárpáti Kamill, Tollas Tibor és az ugyancsak börtönviselt Tóth Bálint) tették és teszik a leg­többet, de - velük együtt - sokkal több meg­becsülést érdemelne hálátlan utókorától. (ui.) Az Olvasó írja Őseink nyomában Mariazellbe Harmadik alkalommal kel­tünk útra az idei évben, szep­tember 30-án Varga Balázs plé­bános úrral a négy egyház­­községet összefogó zarándok­latra. Utunk most az ausztriai Mariazellbe vezetett. A kez­deti nehézségek leküzdése után napfényes, őszi úton in­dult a két nagy busz, százti­zenöt, Máriát köszöntő hívő­vel. Elkísért bennünket Tóth Miklós és Gyűrű Ferenc plébá­nos is. A kegyhelyhez közeledve közös rózsafüzér imádsággal, énekléssel készültünk a szép lelki élmény befogadására. Plébánosunk testvére ismer­tette a 862 méter magasan épült Mariazell történetét és a kegyhely magyar vonatkozá­sait is. Nagy Lajos királyunk csata előtt a szenthely képét látta álmában. Megfogadta, ha győz, új tornyot építtet a templomhoz. Győzött. Szobra ott áll a bazilika főbejáratánál. Megérkezve szentmisén vettünk részt a három atya ce­­lebrálásával. Balázs atya szentbeszédében kiemelte, hogy a mai nap zarándoklata egy állomás az igazi hazába érkezésünkhöz. Szűz Mária, Jézus anyja egyformán szeret bennünket és szól értünk Szent Fiának. A gyönyörű kegykápolná­ban, Máriánál lerakhattuk gondjainkat, bánatunkat, ké­réseinket, és leróhattuk há­lánkat a „vett jókért". Lelki feltöltődésünk keresztúttal folytatódott a hegyen felfelé. Ahogy haladtunk előre Jézus szenvedéstörténetében, úgy jutottunk egyre magasabbra, egészen a Golgotáig. Megte­kintettük a dinamikus Betle­hemet - egy ácsmester 18 évi munkája -, amely Jézus életét mutatta be születésétől a ha­láláig. „Búcsúfiaként" hazahoz­tunk magunknak megerősí­tést, nyugalmat és kegyelmi állapotot. Az itthoniaknak pe­dig azt a szép, régi magyar üdvözlést, amely úgy hang­zik: „Köszöntet a Szűz Má­­na! Kótai Lászlóné Edve, Kisfalud, Mihályi és Beled egyházközségei nevében Szentimrések centenáriuma Száz évvel ezelőtt alakult meg - a katolikus egyetemi if­júság nevelését szívükön vi­selő személyek kezdeménye­zésére - a Szent Imre Főisko­lai Internátus Egyesület. Már korábban is voltak kezdemé­nyezések, annak érdekében, hogy a vidéki keresztény ér­telmiség egyetemre kerülő gyermekei megfelelő környe­zetben tanulhassanak a fővá­rosban. Glattfelder Gyula, a későbbi Csanádi püspök és gróf Zichy János voltak az ügy legfőbb mozgatói. Az egyesü­let első nagy eredménye a Bu­dai Szent Imre Kollégium megalapítása és megépítése volt. Az impozáns épület Bu­dán, a mai Bartók Béla úton áll (17. szám). A következő években Pesten, Sopronban és Szegeden épültek kollégiu­mok. A Szent Imre Kollégiumo­kat 1948-ban - más vallási in­tézményekkel együtt - betil­tották, épületeiket államosí­tották. Előbb népi kollégium, majd állami egyetemi diákott­hon lett a budai intézmény. Ma a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­tem Baross Gábor Kollégiuma működik benne. 1908-ban avatták fel az ak­korra megépült, négyemele­tes, impozáns megjelenésű kollégiumot. Egy- és kétágyas szobáiban kétszáz fiatalt tud­tak elhelyezni, igen kedvező körülmények között. A négy szentimréi kollégi­um közül a budai ifjúsága őrizte leginkább az összetar­tozás érzését. A szokásos zak­latások ellenére kéthavonta összejártak. 1992-ben két öregdiák megkereste a kollé­gium jelenlegi igazgatóját, Mátrai Miklóst, aki lehetővé tette, hogy az öregdiákok két­havonta a kollégium épületé­ben tarthassák találkozóikat. Erős hagyománytisztelet és összetartás jellemzi ezeket az öregdiákokat. A már ma­gas életkort megért egykori növendékek még mintegy százan vannak, közülük több­­tucatnyian külföldön élnek, ők küldik a legnagyobb pénz­adományokat, amikor a régi kollégium emlékét élesztik új­já. Az öregdiákok legjelentő­sebb kezdeményezése a kollé­gium parkjában álló és a má­sodik világháború után sú­lyosan megrongálódott hősi emlékmű helyreállítása volt. A többmilliós költségekhez a kerületi önkormányzat és a Millenniumi Emlékbizottság is jelentős összegekkel járult hozzá. Két évvel ezelőtt az öregdi­ákok kezdeményezésére Bu­dai Atlantisz címmel szép kiál­lítású könyvet adtak ki, a Mű­egyetem és más pártoló intéz­mények, alapítványok támo­gatásával. A könyvben nem­csak a szentimréi múlt, ha­nem a mai kollégium jelene is helyet kapott. Ez év szeptember 26. és 28. között háromnapos centená­­ris ünnepséget tartott a kollé­gium. A megnyitón az igazga­tó beszédét követően dr. Szé­kely Tamás nyugalmazott kór­házi főorvos, az öregdiákok doyenje köszöntötte az ün­neplő meghívottakat. A kollé­gium parkjában álló hősi em­lékmű koszorúzásán Kerekes Károly nyugalmzott ciszterci­ta apát és e sorok írója emlé­keztek a halottakra, akik oly fiatalon áldozták életüket a pusztító két háborúban. Harsányi László szentimrés öregdiák PQ BERES Az egészséges emberért nagy biztonsággal alkalmazhatnak. Ezen készítmények a kalcium csontba történő beépülését segítik elő. Azt azonban ke­vesen tudják, hogy az egyébként kitűnő vényes készítmények alkalmazása ke­vésbé hatékony akkor, ha a beteg a csontképzéshez alapvetően szükséges kalciumból keveset fogyaszt! A csonttömegük fenntartására felnőt­teknek napi 1000 mg, a változókorban lé­vőknek 1500 mg kalciumra lenne szük­ségük. Ezt az átlagos napi táplálkozással nem vagy csak nagyon nehezen tudjuk fedezni, hiszen például 1 dl tej 120 mg kalciumot tartalmaz, így naponta majd­nem egy liter tejet kellene meginnunk ah­hoz, hogy a szükséges kalciummennyi­séget biztosítsuk szervezetünk számára. Ezért a Béres kutatói kifejlesztették a CalciviD filmtablettát, amely az ajánlott napi dózisban együtt tartalmazza a kalci­umot és az annak felszívódását segítő D- vitamint. A CalciviD filmtabletta segíthet a csontritkulás megelőzésében, illetve a már csontritkulásban szenvedő betegek­nek a gyógyszeres terápia kiegészítő ke­zelésében. Figyeljünk oda jobban, hiszen a csontritkuláson érdemben javítani saj­nos már nem lehet, ezért mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzük, il­letve ha már kialakult a betegség, akkor lassítsuk a folyamatot. A CalciviD filmtabletta vény nélkül kiadható gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Korunk néma járványa Október 20. a csontritkulás világnapja. A „néma járvány” az utóbbi évtizedekben kiemelkedő, egyre növekvő népegész­ségügyi problémává vált. Világszerte több millió embert sújt ez a betegség. A csontritkulásnak számos oka lehet. Bizonyos emberek örökletesen hajlamo­sak a betegségre, de elősegítheti a be­tegség kialakulását a hormonháztartás zavara, bizonyos gyógyszerek szedése, a testmozgás hiánya, a gyakori fogyókú­ra, a kevés napfényen töltött idő és a kal­cium- és D-vitaminszegény táplálkozás. A tünetek alig észlelhetőek, ezért is nevezik a csontritkulást „néma járvány­nak”. 40 éves kor után elkezdődik a csonttömeg csökkenése, a csontok ve­szítenek sűrűségükből, és ez bizony ko­moly következményekkel járhat. A cson­tok törékenyek lesznek. A betegség pe­dig igen gyakran csak akkor derül ki, ami­kor eltörik valamelyik csont. Ha már kialakult a betegség, a kezelé­sének elsődleges célja a további állapot­­romlás megakadályozása és a csonttöré­sek kockázatának csökkentése. Hazánk­ban a csontritkulás kezelésére számos - receptköteles - készítmény kapható, me­lyeket a szakemberek betegeik számára

Next