Új Ember, 2011 (67. évfolyam, 1/3255-51/3304. szám)
2011-03-13 / 11. (3265.) szám
10 tijfinfo-Egymásért 2011. március 13. • Hol vannak, hogyan élnek a mai magyar keresztények? Hogyan lehet őket felismerni, hol lehet velük találkozni? Hogyan és hol szórakoznak? Mindenütt ott vannak, csak nem lehet őket észrevenni? Hogyan gondolkodnak magukról és egymásról? Ilyesmik járnak a fejemben, amint a Budapest VUL kerületében található szórakozóhelyen, a Grundon, a helyzethez kevéssé illő módon hatalmas jegyzetfüzetet szorongatva a kivetítőt bámulom. Valaki azt írta az egykerdes.hu internetes oldalra: fdvételes értékű kutatási alapanyag lehetne a MEKDSZ (Magyar Keresztyén Evangéliumi Diákszövetség) felhívására a honlapon rögzített mintegy kétezerhétszáz kérdés. Ki gondolta volna? Talán egymás mellett álltunk a buszon, az istentiszteleten, a misén, vagy ültünk vizsgán, a moziban, orvosi rendelőben - mégsem láttuk, és eszünkbe sem jutott, hogy jó lenne ismernünk egymást. Nem ismertük egymás gondolatait, és nem is érdeklődtünk felőlük. Nem gonoszságból, egyszerűen nem jutott eszünkbe, nem jutottunk egymás eszébe; bármilyen képtelenül is hangzik ez, ha keresztényekről van szó. Az Egy kérdés fesztivál ebből a szempontból is óriási ötlet volt. Fő célkitűzéseként a nem keresztények megszólítását nevezték meg a szervezők. De az sem lenne rossz, ha mi magunk is jobban egymásra találnánk, ha mindenki más arról ismerhetne meg bennünket, hogy mennyire szeretjük egymást - mi, keresztények. Ha csakugyan „mi"-vé válnánk, és nem idegenekként tekintenénk egymásra. Nem egyház A MEKDSZ nagy hagyományú szervezet: 1904-ben alapították, 1949-ig működött, és 1989-ben, amint lehetőség adódott rá, ismét munkához látott. Felekezetközi diákszövetség, harminc magyar egyetemen van jelen. Korábban, mint a neve is tanúskodik róla, inkább protestáns irányultságú volt, de ma már a tagoknak körülbelül a fele katolikus. Egy beszélgetés során kiderül: a fesztivál egyik résztvevője nem érti, mi ez az egész, milyen egyházról van szó. A MEKDSZ nemcsak hogy nem egyház, de egyik felekezethez sem kötődik jobban a másiknál, és senkit nem akar „elvinni" valahonnét valahová, egyik egyházból egy másikba. Ez a társaság éli az ökumenét, nem csak beszél róla. „A MEKDSZ- esek körében nincs jelentősége annak, ki honnan érkezik, melyik egyházhoz tartozik; erősebb az a tudat, hogy egy diákszervezet tagjai vagyunk" - mondja Jakus Ágnes, a fesztivál egyik szervezője. „Rebbenő szemmel ülök a fényben" „Nem vagyunk ráadást adó zenekar. Ne azért tapsoljatok, hogy visszajöjjünk, hanem azért: milyen jó volt. Lehet egy kérdéssel több! Egy keresztény diákszervezet formabontó fesztiválja hogy itt voltunk" - mondja március 3-án, a záróestén, tizenegy körül Szabó Balázs (a Youtube tanúsága szerint többek között Pilinszky-feldolgozásairól ismert, számomra Radnóti Bájolója hozza meg a koncerten az ahóélményt: a 2009-ben feloszlott Suhancos nagy száma volt). Forrpontig hevül a hangulat, lassan két órája már, hogy nem ereszti őket a közönség. Nem csoda, mert nagyon rokonszenvesek, és mindent beleadnak. A mai este a csúcs. Teltházgyanús a létszám (a Grundra hétszázan férnek be), a tömeg derűsen hullámzik, és egyáltalán nem karikaturisztikus, amikor felhangzik a jelszó: „Nagyszínpad! Nagyszínpad!" Ekkor az első sorban már látni egy-két harcosabb partiarcot: eltéveszthetetlen jele ez annak, hogy a buli csakugyan olyan lett, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Igazság szerint nem tudtam, hová megyek. Nem értettem pontosan, hogyan lehetséges kevéssé összeillő elemeket (igehirdetést, lelki beszélgetéseket, koncertet, sörözést, partizást) vegyíteni. És nem tudtam, milyen az, ha egy keresztény egyetemista mulat. Attól tartottam (és én voltam a rossz), hogy ugyanolyan, mint amikor egy bármilyen más egyetemista teszi. Szánom-bánom rosszhiszeműségem, én így szoktam gondolni a szekularizációra. Soha kellemesebb csalódást. Összetéveszthetetlen jegyek utaltak arra, hogy ez keresztény buli. Mégsem volt vérszegény (na, itt egy újabb előítéletem, amely e három estén megdőlt). Szelíd tömeg A tömegeknek, akárcsak az egyéneknek, határozott karakterük van. Általában idegenkedem a tömegtől, mert félek az erejétől, amely veszélyessé válhat - anélkül, hogy baj esetén felelőst lehetne találni. A tömeg gyakran rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyekkel az őt alkotó egyének nem. (Például mindenki Jézust kiált, mégis Barrabásnak hallani... - jut eszembe Karinthy Frigyes novellája.) Az Egy kérdés fesztivál tömegétől sem vártam jobbat (igaz, rosszabbat sem). Ezért egészen meglepő, szívderítő volt a szelídségét, örömét tapasztalni. Pedig ez is erős tömeg volt. Mégis inkább az áradt belőle: milyen jó, hogy együtt vagyunk! És a mozdulatok „józan mámorából" mintha némi meglepettséget is kiolvastam volna: ez csakugyan lehetséges? Valóban együtt vagyunk-lehetünk így is? Összecsengünk, ezt eddig is tudtuk - de azt nem, hogy ennyire elemi, szinte szavak előtti az öszszetartozásunk. Józanok vagyunk, pedig elég sok sör fogy. Tiszta a levegő, pedig itt-ott cigarettáznak. A szervezők szerint a keresztény fiatalok körében jóval alacsonyabb a dohányosok aránya. Mellettem egy lány a Szabó Balázs-koncerten cigarettáját magasra tartva táncol: mintha táncjátékot látnék, annyi költészet van a mozdulataiban. Egyetlen részeggel sem találkozom a három este folyamán. Igehirdetés A három nap „sztárja" Dányi-Nagy Mária református „majdnem-lelkész", aki hatodik, gyakorlati évét tölti Kiskunhalason. Rendkívül tehetséges, gondolatgazdag szónok, mélyen átélt hitről tanúskodnak szavai. Számomra kissé posztmodern jelenség: látszik, hogy nagyon szeretné, ha tetszene a szereplése, és ezért időnként „túl humoros". És hát igyekszik trendi lenni, amenynyire csak lehetséges, ez a szóhasználatában éppúgy megnyilvánul, mint a hasonlataiban és a magáról sugallt képben (szereti a sört, de nem szereti, ha a szakdolgozatáról kérdezik, új meg új hollywoodi filmek részleteit idézi fel, okosan, érzékenyen, de néha mintha azért tenné, hogy egy-két durvább részlettel figyelmet keltsen). „Vannak, akik számára egy film nagyobb tekintély, mint a Biblia" - mondja a második este a beszélgetőszobában. „Úgy érzem, nekem az a fő hivatásom, hogy nem hívőknek beszéljek az evangéliumról. Ez lelkesít igazán, ezt érzem a legizgalmasabb feladatnak. És ez remekül egybevág azzal, amit a MEKDSZ akar. 2009 táján rájöttünk, hogy nagyon befelé fordultunk, túl jól elvoltunk magunkkal magunkban az egyetemi csoportjainkban. Pedig mégiscsak alapfeladatunk lenne az evangelizálás. És én egy évig éppen ezt meg apologetikát tanultam Oxfordban. Legyünk még inkább jelen az egyetemisták körében, menjünk oda, ahol ők vannak - határoztuk el. - Hol vannak az egyetemisták? Hát a neten. Ebből az alapfelismerésünkből született az egykerdes.hu honlap. Az pedig Nyári Attila ötlete volt, hogy Istennek címzett kérdéseket lehessen feltenni a honlapon." Limonádézz egy lelkésszel! Miután Márió átül egy másik asztalhoz, hogy újabb interjút adjon, észreveszem az egyedül üldögélő Varga Dianát. A vak Diana az evangélikus teológián tanul, lelkigondozással szeretne foglalkozni, szakdolgozatát is erről a témáról, a vakok mentálhigiénés gondozásáról írja. „Jó ötlet ez a fesztivál, mert kihozta a kereszténységet a templomok falai közül - mondja. - A fiatalok gyakran undorodnak a vallástól, mert merő formalitást látnak benne. De attól még vágyódnak elfogadásra, mégpedig feltétlen elfogadásra. Amit az egyházuktól nem kapnak meg. Vágyódnak Isten után. Ezért Mária tegnapi beszédének az a gondolata ragadott meg leginkább, amellyel Isten és ember kapcsolatát a szexualitáshoz hasonlította. Isten teljesen át akarja magát nekünk adni, mi viszont általában csak valamit akarunk neki cserébe adni, és nem teljes önmagunkat." Elszaladok a büfébe, limonádét és ananászlét hozok. Mire visszaérek, már egy lelkész ül Diana mellett. A katolikus Szeidel Péter az, a pesti Örökimádás-templomban szolgál. Már papként, hogy hatékonyabban segíthessen a hozzá fordulókon, mentálhigiénés képzésben vett részt a Karolin, így gyorsan megtalálják Dianával a közös nevezőt. „Érdekes elegy ez a fesztivál - véli Péter atya -, biztos vagyok benne, hogy »fekszik« a mai fiataloknak. Márió prédikációja élettel teli volt, olyan, amely képes megszólítani őket. Egyvalamit hiányolok: csendesebb zugokat, szobát, ahol tényleg jól lehetne beszélgetni, és felkereshetnék a fiatalok a hozzám hasonlóan szolgálatot vállaló lelkészeket. Sajnos itt őrült nagy a zaj." Az innivalót testvériesen háromfelé osztjuk, majd Péterrel, mivel másnap sűrű napja lesz - két temetés is vár rá -, a ruhatár felé indulok. „Nem idegen számodra ez a közeg? - kérdezem, amint a táncosok között átvágunk." „Á, nem, teológia előtt gyakran buliztam" - válaszolja, s közben mutatja, hogy akkoriban meddig váltig ért a haja. Árukapcsolás? Harmadik este, fél tizenkettő körül sikerül elcsípnem a műsorvezetőket. Csuka Zsuzsa és Bayer Áron fölvisz a hoszterrészbre, három nap óta ez az első negyedóra a fesztiválon, hogy nem kell ordítanom. Jólesik a csend. „Máskor is vezényeltünk már le együtt rendezvényeket, de ez volt az első alkalom, hogy nem csak keresztény közönség előtt szerepeltünk - mondja Áron. - A mi feladatunk az volt, hogy a központi program, az esték csúcspontjai, Márió huszonöt percei előtt előkészítsük a terepet, és jelezzük nekik: különböző egyházak lelkészei várják őket a hátsó szobában, ha kedvük lenne beszélgetni. Ez volt a „Sörözz egy lelkészszel!" akció. Tudtuk, hogy nem mi vagyunk a show, és az igehirdetéshez, a lelki programhoz képest a koncerteket is másodrendűnek tekintem." „Nem becsapás, hogy becsalogatjátok az embereket koncerttel, aztán prédikációt kell hallgatniuk?" - kérdezem. „Nem az, hiszen nem titkoltuk, hogy igehirdetés lesz, és az is megkapta, amit várt, akit a koncert érdekelt." „Nekem úgy tűnt, hogy ma már kábé negyven-ötven százalék »külsős« érdeklődő volt, aki nem keresztény körből érkezett. Emiatt az alapzaj is ma volt a legnagyobb Mária beszéde alatt" - emeli ki Zsuzsa. „De nem szóltunk, nehogy a »bunkó keresztények« kategóriájába soroljanak bennünket" - teszi hozzá Áron. Miért hangzott el annyiszor, hogy a résztvevők sörözzenek? Miért a sörre volt kihegyezve a dolog? „A belépő nagy részét levásárolhatták a résztvevők, tehát nem anyagi okból. Nem is a minél intenzívebb alkoholfogyasztás érdekében. Hanem mert leginkább sör mellett lehet jól, oldottan beszélgetni. És mi beszélgetős alkalmakat akartunk. Azért nem tea, mert a sör vagányabb, és mi oszlatni igyekszünk a keresztényeket illető sztereotípiákat. Ne zárt, rigorózus, merev embereknek lássanak bennünket, hanem olyanoknak, akikkel szívesen elbeszélgetnek egy sör mellett: lazának, közvetlennek" - vélekedik Áron. Zsuzsa közben elaludt. Kemény három napon vannak túl. Bocsánatkérés Három kérdés - három este. Az egykerdes.hu oldalon két hónap alatt a legtöbb szavazatot kapott kérdések Istenhez: 1. Honnan tudom, hogy nem a saját agyam válaszol, amikor megkérdezlek téged? (236 kérdező). 2. Ha létezel, miért nem úgy irányítod földi képviseletedet, hogy hiteles legyen, és én hinni tudjak? (129 kérdező). 3. Meleg fiú vagyok, normális, kiegyensúlyozott kapcsolatban. Tényleg utál engem a civilizált keresztény világ? (124 kérdező). Mária mindhárom kérdésre adott valamilyen választ, de hangsúlyozta: senkit nem akar velük ledorongolni. Ezzel szépen illeszkedett a fesztivál általános szemléletéhez, amely azt hangsúlyozta: nem helyes, hogy gyakran már olyankor válaszokkal halmoznak el bennünket különböző tekintélyek, amikor még nem is kérdeztünk semmit. Fontos, hogy kérdéseinknek terük lehessen, s hogy társakra találjunk a róluk való töprengéshez. Továbbá hogy keresztényekként - ahogy ezt Mária két beszédében is hangsúlyozta - soha senkinek ne mondjuk: téged ezért vagy azért nem szeret az Isten. Jézus az elveszettekért, a nyomorultakért, a betegekért jött. Soha nem szabadna másokat kirekesztenünk vagy Isten helyett megítélnünk. Azonban a történelem során éppúgy, mint ma, újra meg újra elkövetjük ezt a súlyos bűnt: ítélkezünk bűnösök, betegek, szegények, melegek, más hitűek, más véleményűek, más ízlésűek és életmódúak fölött. Rombolja a kereszténységet, és hamis képet sugall róla a világ számára, aki így tesz. Ezért amikor a világgal párbeszédre törekszünk, ne elsősorban válaszokkal akarjuk elárasztani, hanem először inkább kérjünk bocsánatot rátarti kereszténységünkért. Minden más csak utána következhet. Kiss PéterFotó: Péterffy Márton Lélekből... Hangulatban a Szabó Balázs Band koncertjén „Tudtuk, hogy nem mi vagyunk a show" - Csuka Zsuzsa és Bayer Áron, a fesztivál házigazdái a, Dányi-Nagy Márió igét hirdet