Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)

2012-04-08 - 2012-04-15 / 15-16. (3320-3321.) szám

2012. április 8-15Ünnep Az igazság átformál Florenszkij gyermekeihez írt leveleiből Pavel Alekszandrovics Florenszkij orosz ortodox pap, teológus, filozófus, matematikus a sztálini rezsim áldozataként halt meg 1937-ben, miután több évet töltött különböző orosz lágerekben. Gyermekeihez szóló leveleiben azt írja: az lesz az igazi feltámadás a szívükben, ha megpróbálnak belehelyezkedni a gyengék, a szegények helyzetébe, és megértik a többieket. Florenszkij hangsúlyozza: igazság nélkül nincs emberi élet. Az igazságért azonban meg kell fizetni, mert igényeket támaszt. Az álarcokat kedvünkre váltogathatjuk, az igazsággal azonban csak egyet tehetünk: engedelmeskedünk neki. Aki a hatalmat, a sikert keresi, nem szereti az igazságot, az igazság ezért megalázottként van jelen a világban. A tudós pap leírja fiainak megvilágosító erejű felismerését, hogy miként lehet megnyílni az igazság előtt: „Egy napon hirtelen, ösztönösen merült fel bennem a kérdés: és ők? Ezzel a kérdéssel leomlottak a falak. Ők, mindazok, akik élnek és akik előttem éltek? Ők, a földművesek, az ősemberek, az őseim, az emberiség általában... Ők: az ártatlanok, akik életükkel fizettek az őrült játék miatt, amelyet mások a fegyverekkel űztek. Ők: a gyermekek, akik nem látják viszont apjukat, anyjukat. Ők: a szülők, akik nem látják viszont gyermeküket. Ők: a miénktől különböző civilizációk, amelyeket sokszor nem értünk, vagy ami még rosszabb, megpróbáljuk saját mércénkkel, saját érdekeink szerint mérni őket. A többiekről van szó: ha az életben megpróbálod megérteni a többiek, mások igazát, különösképpen azokét, akik maguktól nem tudják hallatni a hangjukat; ha megpróbálsz belehelyezkedni a gyengék, az igazságra éhezők és szomjazok bőrébe, a teljes bizonytalanságban tengődő szegények bőrébe, akkor az igazság utat talál magának a szívedhez. Akkor a látszatigazságok már nem állják meg a helyüket: a jó és a rossz olyan erővel jelenik meg lelkiismereted előtt, hogy elengedhetetlen szükségét érzed az igazság megismerésének. És akkor Isten, a történelem és saját lelkiismereted előtt döntést kell hoznod - álarcok, alibik és önvédelem nélkül. Amikor ez megtörténik, az lesz az igazi feltámadás nyugtalan szívedben, akkor a világosság elárasztja a sötétséget, az élet legyőzi a halált, az igazságosság és a megbocsátás gyümölcseként béke születik benned. Az emberek iránti szeretetből a kereszten meghalt és feltámadt Isten Fiának húsvétja ezt is mondja a világnak: az igazság nem olyasvalami, amit birtokolhatunk; az igazság Valaki, aki téged birtokol, ha engeded, hogy elérjen hozzád és feldúljon, ő az a Más, aki eljön hozzád, társul szegődik fájdalmadhoz, életed nehézségeihez, képessé tesz arra, hogy szeress és remélj. »Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket« (Jn 8,31-32)." Magyar Kurír / T. Zs. : Mennyei Atyám! Itt vagyok a te országodban, Magyarországon, ahová engem rendeltél. Itt vagyok a te népeiddel, a magyarokkal. Értük könyörgök, Atyám, áldd meg ezt az országot - hogy a te országod épüljön benne. Áldd meg ezt a nemzetet -hogy igazi nemzeted legyen itt Európában. Áldd meg ezt a népet - mint saját kiválasztott néped. Mennyei Atyám! Hálát adok neked - hogy ide küldték Hálát adok neked - hogy megtapasztalhattam ennek az országnak szeretetét és erejét. Hálát adok neked - hogy itt élhetek, szolgálhatok és tanulhatok. _________________________________________ P. Ellias Cholledwarin Magyarországért és a magyarokért Hálát adok neked - hogy megízlelhettem e földnek természeti és kulturális szépségét. Hálát adok neked - hogy megismerhettem ennek az országnak az őseit, vértanúit és szentjeit. Mennyei Atyám, növeld ebben az országban az igazi szeretetet, a hitet és a reményt. Adj ennek a népnek: erőt - a munkához, bátorságot - a küzdelemhez, hűséget a szeretethez, kitartást az életben. Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy! Jöjjön el a te országod! Itt, Magyarországon, ahol egyházad él. Itt, az egyházadban - ahol milliónyi családod él. Itt, a magyar családokban - ahol fiad, Jézus Krisztus él. Most és mindörökkön-örökké. Ámen, 2012. március 15. (P. Ellias Ohoiledwarin indonéz származású, hazánkban szolgáló verbita szerzetes.) Krisztus feltámadt! Ősi idők óta így köszönnek a keresztények húsvét napján, az egész kereszténység legnagyobb ünnepén. Nem véletlenül mondja róla Szent Pál, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló lenne a mi hitünk. A keresztény hit alapja ez az esemény, amely Krisztus életét, tanítását és főleg a kereszt botrányát új megvilágításba helyezi, igazolja Krisztus küldetését. De hogyan tudunk mi a feltámadásról? Az apostolok tanúságtétele útján, vagyis történelmi híd feszül Jézus Krisztus személye, az első apostolok közössége és korunk között. Tehát nagyon fontos, hogy figyelemmel, megértéssel, szeretettel és az egyházon belül tanulmányozzuk a tanúságtevőket, a forrásokat, azt az utat, amelyen eljutott hozzánk az örömhír - és aztán számunkra is legyen örömhír. Ennyi évszázad után az újdonság erejével tud hatni ránk Krisztus feltámadása? Azt hiszem, igen. Éppen azért, mert nem elvont vagy mitológiai történetről van szó, amely bármikor megeshet, de az is lehet, hogy sohasem volt pontosan úgy. Nem. Valódi eseményről van szó, amely a mi életünkre nézve is ígéretet jelent. Ahogyan Krisztus feltámadt, úgy hív bennünket is a feltámadásra és az örök életre. A hiszekegyben is megvalljuk, hogy hiszszük a test feltámadását. Ez sokszor nagyon nehezen elképzelhetőnek hangzik, de ha az is, nem valószínűtlen. Mert mit tudunk elképzelni a világmindenségről? Hallgassuk csak meg a fizikusokat, a csillagászokat, hogyan beszélnek például az anyagról vagy a kozmoszról! Hol vannak a határai, mit tudhatunk arról, ami rajta kívül van, van-e utána tér, mit jelent az idő, az anyag és az energia egymásba alakulása? Olyan titokzatos dolgokkal van teli még a mi világmindenségünk is, hogy a rajta kívül levő, abszolút Istennek a világában még a legelképesztőbb lehetőségek is megvarrnak, hiszen ő a világmindenség létének is az alapja, sorsának is a perspektívája. És az, hogy mi a saját gondolataink alapján nem tudjuk pontosan elképzelni, hogyan lehetséges a feltámadás, nem jelenti azt, hogy az egyébként is rendkívüli dolgokkal teli életben és világban nem a legreálisabb távlat a személyes életünknek. Tehát ilyen szellemi környezetben élünk ma, ilyen világkép, ilyen elemek, ilyen ismeretek alapján gondolkozunk sorsunkról is, és magát az embert sem ismerjük kellően. Annak idején azt mondta a gimnáziumi fizikatanárunk: „Fiúk, több bennünk a semmi, mint a valami." És ez így van. Aki a sejtek szerkezetét vagy az atomok világát tanulmányozza, jól tudja ezt. A mi életünk, saját működésünk is olyan sokrétű, hogy abban a biológiai értelemben vett halál csak egy állomás, és Jézus Krisztus személye a garancia számunkra, hogy Isten nem csupán azért alkotta meg az örökkévalóságra szomjazó emberi lelket, hogy egy beteljesíthetetlen vágytól szenvedjen egész életében, hanem azért, mert valóban örök boldogságot szán nekünk. Ha pedig ilyen erőtérben zajlik az életünk, akkor már itt és most egészen másképp kell kialakítanunk életünk stratégiáját. Másképp kell magunkra és egymásra néznünk, másképp kell beosztani az időnket, másképp kell rangsorolni a teendőinket, és akkor ki fog derülni, hogy maga Isten a legfontosabb minden egyes ember és az emberiség életében, és központi feladatunk az ő akaratának keresése. De nem pusztán a saját eszünkre és logikánkra vagyunk utalva ebben, mert Isten szólt hozzánk, sőt Jézus Krisztusban megtestesült, és elmondta magáról a legtöbbet, ami ember számára felfogható. Tehát az ő élete, tanítása, Jézus személye számunkra a mérték. Ő azt mondta: új parancsot adok nektek, a szeretet parancsát. Azt is mondta: senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. Aztán rögtön továbblép: barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek. Ő az, aki életét is odaadja az emberiség, a világ életéért. Ő az, akinek Isten iránti magatartása mérce a mi számunkra is. Ő az, akinek a világosságánál azonnal látjuk, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk. Látjuk azt is, hogy ez az alapvető isteni szeretet messze meghalad minden sérelmet, szenvedést és nehézséget. És nekünk, keresztényeknek az a nagyszerű feladatunk és lehetőségünk, hogy Jézusra tekintve megmutassuk a világnak, hogy milyen az elemi erővel jelentkező szeretet. Ez persze önlegyőzést kíván napról napra, de olyan jel a világ számára, amely sokak szemét megnyithatja a boldogságra, és arra, hogy miként lehetünk a leginkább értelmesek és értékesek itt a földön, egyénileg és közösségi életünkben egyaránt. Adja Isten az idei húsvétkor, hogy ilyen értelemben is önmagunkra találjunk, hogy növekedjen bennünk a bizalom, az optimizmus és a szeretet, hogy Krisztusra nézzünk, és életünket ő rendezze újjá, sugárzóvá. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Közös sorsunkról a feltámadás fényében Erdő Péter bíboros: Krisztus világosságánál azonnal látjuk, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk Húsvét a naptárban Húsvét ünnepének miért nincs állandó helye a naptárban? Karácsony helye állandó, nem kell keresgélni a naptárban. Csakhogy Jézus születése és gyermekségtörténete csupán a IV. századtól került a keresztény ünnepek közé, s csak a mi „életrajzi gondolkodásunknak" olyan fontos és kedves családi ünnep. A feltámadás ünnepe viszont kezdettől döntő fontosságú a keresztény hit szempontjából. „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi hitünk" - írja Szent Pál. Húsvét tehát éppen azért „mozog", mert a legnagyobb, legfontosabb keresztény ünnep, Krisztus feltámadásának ünnepe. S mivel ez a keresztény hit sarokpontja, kezdettől pontosan azon a napon akarták megülni, amikor történt. Márpedig Jézus halála a holdnaptár szerint számított ószövetségi húsvét (pészach) ünnepe előtti napon történt. A zsidó húsvétot niszán hónap 14-én, vagyis az első tavaszi holdtölte napján ünnepelték. A keresztények azonban az Úr feltámadása napján, vasárnap akarták ünnepelni húsvétot. Ezért a 325-ben tartott niceai egyetemes zsinat óta ez a húsvét kiszámításának szabálya: húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Mivel március 21. a tavasz kezdete, húsvétvasárnap legkorábban március 22-én lehet, legkésőbb pedig április 25-én. E két határnap között harmincöt különböző dátuma lehetséges. 1582-ben aztán csillagászati számítások alapján naptárreformra került sor. XIII. Gergely pápa bevezette a róla elnevezett kalendáriumot, mely felváltotta a Julianus-naptárt. De az újítást nem mindegyik keleti ortodox egyház fogadta el, s ők továbbra is a Julianus-naptárt használják, így például századunkban csupán harmincegy alkalommal kerül majd sor közös keleti-nyugati keresztény húsvétünnepre. Számos kísérlet történt már az egységes, állandó húsvéti ünnep megállapítására a katolikus egyház és az Egyházak Világtanácsa, illetve az ENSZ részéről, mindeddig sikertelenül. Pedig a keresztény egység fontos jele lehetne. (rosdy)