Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-04-08 - 2012-04-15 / 15-16. (3320-3321.) szám
VAN MÉG JÓ HÍRÜNK A legjobb ajándék... Egyre többfelé találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy bárki szabadon könyvekhez jusson. Miközben úgy tűnik, társadalmunkból kiveszőben van az olvasás kultúrája, számos közösségi „könyvmegosztási" ötlet valósul meg. Országszerte nagy népszerűségnek örvend a Veszíts el egy könyvet! elnevezésű program, amely négy éve indult az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár szervezésében. Ennek lényege, hogy aki úgy érzi, van a birtokában egy olyan könyv, amelyet szívesen megosztana másokkal, egyszerűen hagyja ott valahol. Elvesztés előtt érdemes regisztrálni a játék honlapján a könyvet, hogy aki megtalálja „az ajándékot", jelezni tudja, és így nyomon követhető legyen a könyvek útja. Budapesten a Wekerle-telepen, a Pannónia út és a Kós Károly tér sarkán felállítottak egy fából készült szekrényt. A felirata hirdeti: Tégy egy könyvet - Végy egy könyvet!, azaz bárki szabadon hazavihet onnan olvasnivalót, ha maga is otthagy egyet. A tárolót a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár hozta létre még 2010-ben. Éjszakára bezárják, így a könyvtár nyitvatartási idejében lehet könyveket csereberélni (hétfőtől péntekig - kedd kivételével - 9 és 19 óra, szombaton 9 és 13 óra között). A főváros legújabb bevásárlóközpontja, a Köki Terminál második emeletén a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház alakított ki Nyitott könyvespontot néhány kiadóval összefogva. A polcokról bárki szabadon levehet egy-egy könyvet, a szervezők csak azt kérik, olvasás után mindenki tegye vissza. Ha valaki mégis szeretné megtartani, azt is megteheti, csak vigyen helyette egy másikat. -sza- OROM DETES - MA Kis magyar számvetés Sokszor hallom keresztény körök panaszát: „Nem engednek szóhoz jutni!" „Margóra szorítanak!" „Agyonhallgatnak minket!" De tényleg így van ez? Voltak történelmi korok és helyzetek, amikor a kereszténység, az egyház nem jutott szóhoz a közéletben - ez tény. Ám sajátos módon épp ilyenkor tapasztalhattuk meg, hogy az evangélium hangja mégsem hajlandó tapintatosan elhallgatni. „Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel" (2 Tim 4,2) - mondja Pál apostol. Az a Pál, aki maga hallhatta Isten bátorítását: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok..." (ApCsel 18,9.). Ehhez a lelkülethez egy életen át hű maradt, ahogy hű maradt hozzá az egyház is egy egész történelmen keresztül. Ha Szalézi Szent Ferenc püspökként nem teheti be a lábát Genfbe, hát röplapokat ír. Ha XII. Piusz nem juthat át a vasfüggönyön, akkor a Vatikáni Rádió hullámhosszain beszél egész nemzetekhez, amelyeket elzárt a diktatúra. Ha XVI. Benedek látszólag messze van is Kínától, Vietnamtól, akkor is tud üzenni az interneten keresztül, a szentszék kínai honlapja vagy éppen a Twitter által. Ha az örömhír hirdetése akadályokba ütközik, nem lenne szabad rögvest lehetetlennek is gondolnunk. Az akadály kihívás, feladat, kreativitásunk, lelkesedésünk próbája, de semmi esetre sem legyőzhetetlen sátáni erő, amely minden pozitívumot kizár. Mi sokszor mégis így gondoljuk. Furcsamód ez akkor sem változott meg, amikor hazánkban a rendszerváltozás után új utak, új kapuk nyíltak a katolikus „hang" előtt. Sokszor éreztük úgy, hogy egy idegen világban, a média birodalmában nincs esélyünk - s ez az érzés csak arra volt jó, hogy tényleg erőtlenek legyenek kezdeményezéseink. Vártuk a támogatást, a bátorítást, azt, hogy valami módon „védett keretek között" szólhassunk, és elmondhassuk, ami nekünk fontos. Ám a valóság nem ilyen. A „védett keretek" sokszor elszigetelődésnek, gettónak bizonyulnak. A támogatás nemegyszer csak arra jó, hogy olyan dolgok valósuljanak meg, amelyek „versenyhelyzetben" egy pillanatig sem maradnának talpon. Márpedig az evangelizáció versenyhelyzet. Persze nem arra kell gondolnunk, hogy katolikus valóságshow-kat, egyházi bulvárt szolgáltatva lenne sikeres az örömhír hirdetése. De arra igenis gondot kell fordítanunk, hogy amivel megjelenünk a „külső" világban, a mi kis katolikus kereteinken (kkk) túl, annak szakmailag, esztétikailag, technikailag is elsőrendűnek kell lennie. Más nem is méltó az üzenethez, amelynek forrása maga az örök Szépség és Bölcsesség. Isten és az evangélium kötelez arra, hogy a legjobbat nyújtsuk - nem maradhatunk le, médiumaink nem viselhetik magukon a negatív értelemben vett „amatőrség" jegyeit, legyen szó akár a legegyszerűbb szintről, egy plébániai honlapról vagy újságról. Nem véletlen, hogy egyházunk a II. vatikáni zsinat óta szüntelenül buzdít minket a médiumok terén jártas szakemberek képzésére, hisz a rosszul megjelenített üzenet épp külalakja okán képtelen lesz eljutni a lehetséges befogadókhoz. Még egy szempontot figyelembe kell vennünk. Ugyancsak Pál írja: „Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak. Ezért amennyire tőlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot" (Róm 1,15). Ezt kell megértenünk: adósai vagyunk hazánknak az evangéliummal! Adósai katolikus folyóiratokkal, médiumokkal, internetes megjelenésekkel, missziókkal, kulturális és társadalmi jelenléttel. Rajtunk múlik: lelkesedésünkön, odaadottságunkon, anyagi és emberi felelősségvállalásunkon. Hány millió a katolikus? Hány ezer a pap és a szerzetes? Színvonalas és értékes folyóirataink mégis pár száz előfizetővel tengődnek - hogy lehetséges ez? Internetes portálok lelkesedésből, de a saját katolikus „belvilág" hathatós támogatása nélkül léteznek - miért lehet ez így? Ha számba vesszük magunkat, rájövünk: csodálatos emberi talentumok élnek közöttünk. Nekünk, katolikusoknak kell támogatnunk, segítenünk médiumainkat! Hisz kinek legyen fontos az evangelizáció, ha nekünk nem az? Török Csaba L 2tifSmte*KÖZÖS DOLGAINK 2012. április 8-15. Kerülhet-e a csizma az asztalra? Lehet-e fából vaskarikát fabrikálni? Hogyan illeszthető bele a teológiába a közgazdaságtan? Vagy a közgazdaságtanba a teológia? Ilyen, első megközelítésben együtt lehetetlennek látszó dolgok csak akkor tudnak összebékülni, ha a „földhözragadthoz" képest más nézőpontból is tudjuk őket szemlélni. A közgazdaságtan alapvetően a Szent Tamás-i „hasznos javak" körének tudománya, az anyagi javak, erőforrások hatékony elosztásának mestersége, amely valamilyen módon azt a tényt is figyelembe veszi, hogy szereplői az emberek. Ha olyan módon veszi figyelembe az embert, hogy az középpontja, egyben irányítója és alanya a gazdasági folyamatoknak, létrejöhet a kapcsolat: a gazdaságnak köze lesz a teológiához. A teológia lehel életet a gazdaságba, mintegy talpra állítja, meghatározva az ember „szabályszerűségét", amely aztán meghatározza a ráépülő gazdasági rend „szabályszerűségét" is. A teológia embert leíró része, amely kapcsolódik a tisztán gazdasági jelenségekhez is, a katolikus egyház évszázados társadalmi tanításában fogalmazódik meg a legszebben. Ez leírja azokat a tételeket, „szabályszerűségeket", amelyek egy olyan közgazdaságtant eredményeznek, amelynek alapja és kapcsolódási pontja a teológia. Gazdaság, társadalom és teológia (filozófia) integrált tudománnyá válik az egyház társadalmi tanításában, s egy olyan diszciplína születik, amely kiállja a gyakorlat próbáját is, hiszen szép számmal léteznek etikus vagy keresztény vállalatok, amelyek ezen elvek mentén működő, sőt versenyképesek. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola ezt a kapcsolatot ismerte fel, a lehetetlennek tűnő párosítás mögé látva, s 2010- ben megalapította a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) szakirányt, amely az egyház társadalmi tanítására alapozott, közgazdaságtani posztgraduális képzés. Három tantárgyblokkban (közgazdaság, társadalomtudományok, teológia-filozófia) kínálja fel az ismereteket három egyetem képzési együttműködésével: ezek a Budapesti Corvinus Egyetem, a római Pápai Szent Tamás Egyetem (Angelicum) és a Sapientia, amelyek tanári gárdát is adnak a hallgatóknak. A képzés gyakorlati modult is kínál: keresztény vagy etikus cégeknél lehetőség nyílik kipróbálni és továbbépíteni a tanultakat. Az első évfolyam hallgatói idén végeznek, s olyan cégeknél vannak kilátásaik az elhelyezkedésre, ahol az etikus magatartás, a bizalom, a megbízhatóság alapértékeknek számítanak. Márpedig a fenntarthatósági kutatások szerint ezeket a jövőbe mutató, maradandó értékeket keresik a felelősen gondolkodó cégvezetők. A KETEG szakirány hallgatói nemcsak tanulással, hanem közösségépítéssel, önkéntes munkákkal is töltötték a négy szemesztert, s a végzés után többek között öregdiákklub létrehozása mellett döntöttek. A következő kurzus 2012 szeptemberében indul, a jelentkezési határidő: május 2. (további tájékoztatás: www. beteg.hu). Az ember teljességét az jelenti, ha Istennel együtt értelmezzük, aki Fia feltámadásában nyilatkoztatta ki szeretetét. A gazdaság teljességét az jelenti, ha az Istennel együtt teljessé váló emberrel értelmezzük, így kerülnek helyükre az alapok és a felépítmények. Az ilyen szemléletű közgazdaság oktatását vállalja a Sapientia-főiskola új szakiránya. Baritz Sarolta Laura OP TEREMTÉSVEDELEM Teológia és gazdaság összeegyeztethetetlen? Közösségi kertek, templomkertek, magánkertek, iskolai, külterületi mezsgyék, zöldfelületek tervezését, helyreállítását vállaljuk. Táji adottságokhoz, kulturális és vallási igényekhez igazodó, szimbólumokban gazdag, jól használható, természetbarát kialakítás. Közösségi együttműködést és környezettudatosságot erősítő, tájfajtákat is alkalmazó megoldások. VITAREGNAT TÁJ- ÉS KERTRENDEZÉSI IRODA Elérhetőségek: vitaregnat@gmail.com; tel.: 30/432-8545 Keresse az Új Ember Magazin március-áprilisi számát! A tartalomból: • A boldogság keresése Kapin István görögkatolikus pap nagyböjti elmélkedése • Szerepek, játszmák és kiutak Süle Ferenc pszichiáter a keresztény mélylélektan örömhíréről • Karddal és kereszttel a hazáért Papok a szabadságharcban • Emlékek a mélyből Száz éve süllyedt el a Titanic Kapható a templomokban, az újságárusoknál és az Új Ember könyvesboltjaiban! Sajtóapostolokat keresünk Hétről hétre - embertől emberig Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább. Ha szívesen részt venne az Új Ember és jó hírének terjesztésében, az újsággal kapcsolatos helyi szervezési feladatok végzésében, írásban vagy telefonon jelentkezzen Baráti Annamária vagy Szigeti László munkatársunknál. Levelében - melyhez kérjük, csatolja plébánosa ajánló sorait - írja meg röviden, melyik egyházközség vagy katolikus intézmény területén vagy képviseletében tudna részt venni Magyarország katolikus hetilapjának terjesztésében vagy népszerűsítésében. Terjesztőink munkáját szerény lehetőségeink szerint jutalékkal is honorálnánk. Levélcímünk: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Telefonszám: 06-1/317-3933/160-as vagy 164-es mellék, e-mail: ujember@ujember.hu Együttműködésüket előre is köszönjük! Új Ember