Új Ember, 2014 (69. évfolyam, 52/3409. szám - 71. évfolyam 1/3462. szám)

2014-09-28 / 40. (3449.) szám

A bibliai történetekre, főként a nem vallásos emberek, gyakran le­gyintenek, mondván: színes mesék azok. S mi, a Bibliát szent könyv­ként tisztelők is néha azt érezzük: távoli a kor, a cselekmény, amely fel­tárul a régi lapokon. Pe­dig e régi történetek ele­ven valóságként vannak jelen ma is. S a biblio­­dráma módszerének kö­szönhetően úgy tárul fel a bennük elrejtett iga­zság, hogy azt a magun­kénak érezhetjük. Pré­­singné Baracskai Eriká­val, a Tihanyi Bencés Apátság munkatársával a bibliodrámáról beszél­gettünk. Honnan ered a bibliodráma, és mióta van jelen ez a módszer Ma­gyarországon ? - Eredetét a középkori misztériumjátékokra vezet­hetjük vissza. Tulajdonképpen a passió-, illetve a betlehemes játékok is azt a célt szolgálták, hogy a Szentírás fontos jelene­teit dramatikus eszközökkel megjelenítsék. De az, amit ma bibliodrámának nevezünk, el­képzelhetetlen lenne a Jacob Moreno által kidolgozott cse­lekvésközpontú, tüneti és fel­táró jellegű csoport-pszichote­rápiás módszer, a pszichodrá­­ma nélkül. A bibliodrámának két irányzata is van. Az egyik pszichodráma-alapú, a másik szövegközpontú. Az első in­kább alkalmas arra, hogy álta­la rálássunk a saját életünkre is. A második főként azokra az eseményekre koncentrál, amelyek valóban lezajlottak Jézus korában vagy az ószö­vetségi időkben. Magyaror­szágon Tomcsányi Teodóra tette ismertté ezt a módszert a ki­lencvenes évek elején. Az ő nevéhez fűződik a hazai men­tálhigiénés és lelkigondozói képzés elindítása, amelynek része a pszicho-, illetve biblio­­drámázás. Erre építve pedig folytatni lehet a módszer elsa­játítását is. Neves szakembe­rek: Sarkady Kamilla, Nyáry Pé­ter, Pásztor Antal, Baják Gábor neve jelenti ma is a garanciát arra, hogy a bibliodráma-cso­­portvezető-képzés jó kezek­ben van Magyarországon. Hogyan képzeljünk el egy biblio­­dráma-alkalmat? - Szükséges hozzá egy nyugodt, zárt tér. Az ideális csoport tizenkét-tizennégy fős. A résztvevők egy bejelent­kező körben elmondják, hogy éppen akkor kit mi foglalkoz­tat, ez a csoportvezető számá­ra lényeges információ. Sok­szor megesik, hogy különbö­ző emberek hasonló problé­mákat hoznak, pedig nem is ismerik egymást. Működik a csoportdinamika. A bejelent­kező kör után ráhangolódunk a játékra. Ennek módját a ve­zető határozza meg. Ezután következik a bibliai szöveg megismerése, maga a feldol­gozás. A vezető felolvassa, amit kiválasztott az adott al­kalomra. A felolvasás után be­szél a szöveg történelmi, kul­turális hátteréről, zsidó vallá­sos szokásokról. Gyakran nyilvánvalóvá kell tennünk bizonyos ismereteket ahhoz, hogy jobban megértsünk egy-egy történetet és a benne szereplők helyzetét. A vérfolyásos asszonyról például tudnunk kell - s ebbe legtöbbször bele sem gondolunk -, hogy nem pusztán szenvedő beteg volt, hanem be­tegsége miatt kirekesz­tett is, mivel tisztátalan­nak tartották, s ezért nem érintkezhetett más emberekkel. Ennek fé­nyében egészen más­ként látjuk azt, amit tett. Hiszen képes volt be­menni a tömegbe, és megérinteni Jézus ruhá­ját. A felolvasott szöve­get azután a saját szava­ival is elmondja a veze­tő. Ekkor nyílik lehető­ség arra, hogy a csoport tagjai kiválasszák a szerepeiket. Vá­laszthatnak „üres helyeket" is. Üres helyeknek nevezzük azokat a személyeket, tárgya­kat, élőlényeket, akik/amelyek jelen lehettek a történetben, bár nincsenek megemlítve: egy bámészkodó a tömegben, egy fa a Genezáreti-tó partján, Ábrahám egyik szolgája. Ezekre az üres helyekre a ve­zető világít rá. Amikor a tagok szerepet választanak, az min­dig nagyon izgalmas. Valaki belebújhat például annak a szamárnak a bőrébe, amely­nek a hátán menekült a Szent Család, s másvalaki lehet akár a terméketlen fügefa is. Érzést is lehet választani. Például a félelmet nagycsütörtök éjsza­káján. Ez utóbbiak nyilván nem a kezdő szinten lévő cso­porttagok választásai. A játék után ki kell lépni a szerepből, illetve mindenkinek visszajel­zést kell adnia a saját szerepé­ről. Lényeges, hogy a játékban részt vevők mindannyian megfogalmazzák, mit éltek meg. Mitől függ az, hogy melyik szent­írási résszel foglalkoznak? - Lehet több hónapon át egy bizonyos témával foglal­kozni, s ahhoz keresni bibliai részeket. De lehet rugalma­sabb módon is alakítani egy bibliodráma-csoport alkalma­it. Tematikus lehet egy cso­port, ha már nem kezdőkről van szó, vagy ha nagyon ben­ne van a levegőben egy bizo­nyos téma. Az is megtörtén­het, hogy a bejelentkező kör­ben hangsúlyosan előkerül egy probléma, akkor a gya­korlott vezető változtathat az eredeti elképzelésen.­­ Aki eljön egy ilyen alka­lomra, az keres valamit. Hiány­érzete van, amely kapcsolódik az istenkereséshez és önmaga kereséshez. Ha közelebb kerü­lünk Istenhez, közelebb kerü­lünk önmagunkhoz és mások­hoz is. A csoportlét olyasvalami­vel szembesít, amit magunk nem élhetünk át. Azt viszont fontos tudni, hogy egyetlen alka­lom semmire sem ad megoldást. Egyetlen alkalommal annyi tör­ténhet, hogy egy kicsit kívülről látja magát az ember. Ráláthat a problémáira. A megoldást sok­sok idő és sok játék hozza meg. Jellemzően milyen korosztályból jelentkeznek a résztvevők? - Eddig döntően a húszas­harmincas korosztály képvi­selőivel találkoztam bibliodrá­mán. De nagy örömömre egy ideje az ötvenes-hatvanas ko­rosztályból is érkeznek részt­vevők. Ez új tapasztalás szá­momra, mert az idősebbeket eddig nehéz volt megszólíta­ni. Csodálatos látni, ahogyan idősebb emberek hajlandók arra, hogy megnyíljanak és változzanak. Fontosnak tar­tom ezt a korosztályt is be­vonni a bibliodrámázásba. Megszépíti az életüket. Olyan programot ad számukra, ami értelmes elfoglaltságot jelent, amit várni lehet, ami közös­ségbe viszi őket, és új megvilá­gításba helyezheti az életüket. Van, akinek ez a módszer egyáltalán nem való, vagy bárki jelentkezhet?­­ Akik nem képesek bele­adni magukat a csoportmun­kába, azoknak nem való. Akik túlzottan védik magukat a megnyílástól, azoknak sem ajánlom. Ahogy azoknak sem, akik puszta játékként fogják fel a részvételt, és a megélés nem fontos számukra. De bár­ki részt vehet, aki keres, akár hívő, akár hinni szeretne. Az Önök által meghirdetett bib­­liodráma-alkalmak címe: Benne vagyok a Bibliában. Ezt pon­tosan hogyan értsük? - A Szentírásban mindenfé­le személyiségtípus fellelhető. A történetek pedig olyanok, hogy bárkivel bármikor meg­eshetnek. A Biblia rólunk szól, csak meg kell találnunk azo­kat a történeteket, amelyek élethelyzettől függően éppen ránk vonatkoznak. Mi az, ami különlegesen széppé teszi ezt a hivatást? Van olyan ta­pasztalata, amit megosztana ve­lünk? - Mindig szíven üt, ami­kor látom, amint zárkózott emberek megnyílnak. Tu­dom, ez nem az én művem. Azzal, hogy a Szentírás jele­nik meg előttünk, egy tőlem független kohézió is jelen van. Csoportvezetőként ma­gam is csupán tanú vagyok. Érezni, hogy itt valami más is működik. Egyszer egy cso­portba ellátogatott egy hatva­nas úr. Jelezte, csak benéz, legfeljebb a kávészünetig ma­rad. A túracipőjét is hozta ma­gával, hogy ha már Tihany­ban jár, kirándul egy jót. A tú­racipőt végül ki sem vette a hátizsákjából, mert végig ve­lünk maradt. Olyan fantaszti­kusan nyitottan volt jelen köz­tünk, amit el sem tudtam róla képzelni. Egy szemlélődő sze­repét választotta, aki kíváncsi arra, kicsoda Jézus. A végén azt mondta: „Most hazame­gyek, és megmondom az asz­­szonynak, hogy ő is nézze meg, ki az a Jézus." Ennél több aligha kell... Koncz Veronika (Benne vagyok a Bibliában címmel bibliodráma-csoport in­dul szeptembertől havonta egy alkalommal. Helyszín: Tihanyi Bencés Apátság. A csoportot ve­zeti: Présingné Baracskai Erika tanár, mentálhigiénés szakem­ber, pszicho- és bibliodráma­­vezető asszisztens; Pintér Ta­más Piusz SMC szerzetes pap, mentálhigiénés szakember, pszic­ho- és bibliodráma-vezető asz­­szisztens.­ „Benne vagyok a Bibliában" A biblio­drámáról minden keresőnek Présingné Baracskai Erika szentföldi útján Tudható az, hogy ki milyen célból vesz részt bibliodrámán? 2014. szeptember 28 A Szentírás vasárnapja Buzdító üzenetek a tengerentúlról A Mai Ige-jelenség A Szentírást mindennap elővenni és olvasni nem kis fe­ladat. Talán minden hívőnek volt már olyan szakasz az éle­tében, amikor annyira buzgó volt, hogy nem múlt el nap a Biblia olvasása nélkül. Friss megtérőként, útmutatás-kere­sőként, bajban lévőként le sem tesszük a szent könyvet. S az­tán, ha a lelkesedés alábbhagy, vagy a probléma megoldódik, feltesszük a polcra. Még jól is mutat egy szebb darab, és megelégszünk annyival, amit vasárnap felolvasnak nekünk a templomban. S valljuk be, pro­testáns testvéreinkhez képest bizonyára lemaradnánk egy Szentírás-ismereti teszten. Pon­tos igehelyeket jómagam pél­dául egyet sem tudok monda­ni. Szomorú tény ez. Mentsé­gemre szóljon, hogy nagyjából tudom, mit hol keressek. Ám ha betéve tudnám is a Szent­írást, vajon az biztosíték lenne-e arra, hogy értem is? Tovább­megyek, hogy élem is? Nem könnyű olvasmány a Biblia. S bár Jézus magyarázó példabeszédekben szól hoz­zánk, időnként nem árt, ha va­laki megvilágítja számunkra, hogyan fordítható át az adott szakasz a mai életre. Ezt teszi immár húsz esz­tendeje Bob Gass is, akinek Élő Ige című füzeteit felekezettől függetlenül egyre többen ol­vassák és szeretik számos or­szágban, így hazánkban is. De ki is ő? S vajon hogy lehet az, hogy egyszerű magyarázatai­val bárkit képes arra sarkallni, hogy olvassa a Szentírást? Bob Gass Észak-Írország­­ban született és nevelkedett. Tizennyolc éves kora óta az Egyesült Államokban él. Buz­dításai mögött negyvenévnyi keresztény vezetői tapasztalat áll. 1992-ben kezdte el leje­gyezni gondolatait a Szent­írásról. Egy évvel később ba­rátainak is elküldte ezeket a kis magyarázatokat, s az ihle­tett írások népszerűnek bizo­nyultak. Gass, mivel szívügye volt a keresztény rádió az Egyesült Királyságban, fel­ajánlotta Gareth Littlernek (a UCB korábbi vezérigazgatójá­nak) az általa írt elmélkedése­ket, hogy azok révén bátorítsa a keresztényeket a UCB rádió támogatására. Ezután következett a bátor lépés. Útjára bocsátotta a Mai Ige (The Word For You To­ day) címen ismertté vált könyvecskét, amelyet kez­detben háromezer-ötszáz példányban adtak ki az Egyesült Királyságban. Magyar nyelvre egy bap­tista lelkipásztor, Nemes Nándor kezdte el lefordíta­ni. Ma már százezer feletti példányszámban jelenik meg az elmélkedéssoro­zat, amely az interneten is elérhető. Gass egyszerű, de ve­lős, minden napra lebon­tott magyarázatai sokak­nak jelentenek útmutatást, vigaszt, erőt. A szerző tit­ka az, hogy a hétköznapi ember életéből vett pél­dákkal él. Azért tegyük hozzá azt is, az „alap­anyag", amelyből „dolgo­zik", a létező legjobb. A Mai Igét egyesek túl emberközpontúnak tartják, mondván, istenképe inkább baráti, mint ítélő. Akadnak olyanok is, akik szerint a szer­ző időnként nem a túlvilági üdvösségre, hanem a boldo­gabb földi életre kon­centrál. Nos, e sorok írója éppen ezt a gon­dolkodásmódot tartja a füzetek nagy eré­nyének. Az viszont nem vitás, hogy a magyarázatokat ol­vasva kelet-közép­­európai keresztény­ségünk helyenként egyfajta amerikai ke­reszténységgel, sajá­tos tengerentúli atti­tűddel találkozik. S az sem biztos, hogy amit a szerző kifejt, az éppen „eltalál" bennünket. De ez nem baj. Bob Gass és szerzőtársa, felesége, Debby Gass buzdíta­nak, segítenek, meg­világítanak - s ezt szívből, okosan és jól teszik. Természetesen a lényeg marad, és maradjon is: a Szentírás. Kávé Debby Gass és Bob Gass

Next