Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)
2018-01-14 / 2. (3621.) szám
2. Miért menjünk misére vasárnap? December 13-án a Szentatya folytatta a szentmiséről tartott katekéziseit. Ma a vasárnapi szentmise értelmére mutatott rá. Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük. Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Folytatjuk a miséről szóló katekéziseket. Ma azt kérdezzük: miért menjünk misére vasárnap? Az Eucharisztia vasárnapi megünneplése az Egyház életének középpontjában áll (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 2177). Mi, keresztények azért megyünk misére vasárnap, hogy találkozzunk a feltámadt Úrral, vagy jobban mondva, hogy engedjük, hogy ő találkozhasson velünk, hogy hallgassuk az ő szavát, hogy étkezzünk asztalánál, és így Egyházzá, vagyis az ő élő, titokzatos testévé váljunk a világban. Kezdettől megértették ezt Jézus tanítványai, akik az Úrral való eucharisztikus találkozást a hét azon napján ünnepelték, amelyet a zsidók „a hét első napjának", a rómaiak a „Nap napjának" hívtak, mert Jézus azon a napon támadt fel a halottak közül. Azon a napon ő megjelent a tanítványoknak, beszélt velük, együtt evett velük, megadta nekik a Szentlelket (vö. Mt 28,1; Mk 16,9.14; Lk 24,1.13; Jn 20,1.19), ahogyan a szentírási olvasmányból hallhattuk. A Lélek nagy pünkösdi kiáradása is vasárnap történt, Jézus feltámadása után ötven nappal. Ezen okokból kifolyólag a vasárnap szent nap számunkra, megszenteli az Eucharisztia ünneplése, az Úr élő jelenléte köztünk és értünk. Tehát a mise az, ami létrehozza a keresztény vasárnapot. A keresztény vasárnap a mise körül forog. Az milyen vasárnap egy keresztény számára, amelyből hiányzik az Úrral való találkozás? Vannak keresztény közösségek, amelyek sajnos nem vehetnek részt misén minden vasárnap, de ezen a szent napon nekik is össze kell gyűlniük imára az Úr nevében, hallgatniuk kell Isten szavát, és elevenen kell tartaniuk vágyukat az Eucharisztiára. Vannak szekularizált társadalmak, amelyek elveszítették az Eucharisztia által megvilágított vasárnap keresztény értelmét. Ez igen sajnálatos. Az ilyen környezetben fel kell éleszteni ennek tudatát, vissza kell szerezni az ünnep, az öröm, az egyházközség, a szolidaritás, a lelket-testet felüdítő pihenés értelmét (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 2177-2188). Mindezekre az értékekre az Eucharisztia tanít, vasárnapról vasárnapra. Ezért akarta a II. vatikáni zsinat hangsúlyozni, hogy „a vasárnap az őseredeti ünnepnap, amelyet fel kell kínálni és be kell vésni a hívők hitéletébe, hogy az öröm és a munkától való tartózkodás napja is legyen" (Sacrosanctum Concilium, 106). A munkától való vasárnapi tartózkodás nem létezett az első századokban, ez kimondottan a kereszténység hozadéka. A bibliai hagyomány szerint a zsidók szombaton pihennek, a római társadalomban viszont nem biztosítottak hetente szolgai munkától mentes napot. Az Eucharisztia táplálta a keresztényekben a gyermekként és nem szolgaként élés keresztény értelmét, és ez tette a vasárnapot - szinte mindenhol - a pihenés napjává. Krisztus nélkül arra vagyunk ítélve, hogy a maga gondjaival a mindennapi fáradozás és a jövőtől való félelem uralkodjon rajtunk. Az Úrral való vasárnapi találkozás viszont megadja az erőt, hogy bizakodva és bátran éljük meg a jelent, és reménykedve haladjunk előre. Mi, keresztények azért megyünk misére, hogy találkozzunk az Úrral vasárnap, az eucharisztikus ünneplésben. A szentségi egyesülés a feltámadt és örökké élő Jézussal elővételezi az alkonyt nem ismerő vasárnapot, amikor nem lesz többé gürcölés, sem fájdalom, sem gyász, sem könny, hanem csak annak öröme, hogy teljesen és örökre az Úrral élhetünk. A vasárnapi mise erről a boldog pihenésről is beszél nekünk, arra tanít, hogy a mindennapi taposómalomban bízzuk magunkat a mennyei Atya gondviselésére. Mit válaszolhatunk annak, aki azt mondja, nem érdemes misére menni, még vasárnap se, mert csak az számít, hogy helyesen éljünk, szeressük felebarátainkat? Igaz, hogy a keresztény élet milyenségét azon lehet lemérni, mennyire vagyunk képesek szeretni, ahogyan Jézus mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (Jn 13,35). De hogyan valósíthatnánk meg az evangéliumot, ha nem merítjük az ehhez szükséges erőt vasárnapról vasárnapra az Eucharisztia kimeríthetetlen forrásából? Nem azért megyünk misére, hogy adjunk valamit Istennek, hanem hogy megkapjuk tőle, amire ténylegesen szükségünk van. Erre emlékeztet az Egyház imája, amely ekképpen fordul Istenhez: „A te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is, mégis megadod, hogy jóságodért hálát adjunk. A mi magasztalásunk nem tesz nagyobbá téged, nekünk azonban üdvösségünkre válik" (Misekönyv, közös prefáció IV.). Mit mondhatunk hát, miért menjünk misére vasárnap? Nem elég azt válaszolni, hogy az Egyház parancsa; ez segít megőrizni értékét, de önmagában nem elég. Nekünk, keresztényeknek azért van szükségünk arra, hogy részt vegyünk a vasárnapi misén, mert egyedül Jézus kegyelmével, az ő bennünk és köztünk való jelenlétével tudjuk teljesíteni parancsát, és csak így tudunk az ő hiteles tanúivá válni. Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Ferenc pápa közelgő látogatása reménységgel tölti el a peruiakat „Öröm és reménység tölti el a peruiak szívét a Szentatya közelgő apostoli útja miatt. Segítenek a szentek is, mert ők a mi igazi erőforrásunk" - nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Juan Luis Cipriani Thorne bíboros, Lima érseke. Peru mélyen katolikus ország, és közel áll Ferenc pápához - fejtette ki a főpásztor. - Nagy a készülődés, hatalmas remények és örömök vannak jelen az egész országban. Ahogy a Szentatya mondta, a szentek egyesítették Perut, és nagyon sokat adtak egész Latin-Amerikának. E szentek és életük a perui nép önazonosságának részei, s éppen ezért minden perui nagyon közel érzi magát Limai Szent Rózához, Porres Szent Mártonhoz. Nagyon mély lelki jelenlét hatja át napjainkban Latin- Amerikát, amelynek első szentjei Peruból származnak. Az apostoli út egyik legfontosabb eseménye Ferenc pápa találkozása lesz Amazónia népeivel. A látogatás egyúttal a pánamazóniai szinódus nyitánya is. Mindannyian érezzük, hogy mi, peruiak ott vagyunk a pápa szívében - fogalmazott Juan Luis Cipriani Thome bíboros. Forrás: Vatikáni Rádió Újévi szentmiséről kilépő keresztényeket gyilkoltak meg Nigériában Ismeretlen fegyveresek december 31-ről január 1-jére virradó éjjel, az éjféli mise után a hívekre támadtak a templom kijáratánál az ország déli részén fekvő Omoku városában. A merényletnek legalább tizenhat halálos áldozata van. Egy rendőr tanúvallomása szerint többen már a helyszínen életüket vesztették, tizenkét embert pedig kórházba szállítottak. Rivers szövetségi állam vezetése csaknem száznegyvenmillió forintnak megfelelő összeget ajánlott fel a nyomravezetőnek, aki segít kézre keríteni a felelősöket. A Nigeria Independent című napilap szerint összehangolt akciót hajtottak végre a miséről hazatérő keresztények ellen a város két különböző pontján, Kirigani és Oboh területén. Egyelőre egyetlen terrorszervezet sem vállalta magára a merényletet. Forrás: Avenire.it Fordította: Thullner Zsuzsanna Kitekintő VILÁGEGYHÁZ Egy katolikus pap is megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét A Francia Köztársaság Becsületrendjét, a legmagasabb francia állami kitüntetést háromszázhatvanhat személy kapta meg január 1-jén. Az elismerésben részesültek között van Jean-Robert Armogathe, a Párizsi Főegyházmegye papja is. Újév napja az egyik alkalom, amikor a francia köztársasági elnök átadja ezt a magas rangú kitüntetést elsősorban francia állampolgároknak, bár külföldiek is megkaphatják. A másik időpont július 14-e, Franciaország nemzeti ünnepe. Tavaly júliusban százegy személyt tüntetett ki Emmanuel Macron elnök, az idei év első napján pedig háromszor annyian vehették át az elismerést. Egy évvel ezelőtt Francois Hollande elnök 731 embernek ítélte oda a kitüntetést. Jean-Robert Armogathe, a Párizsi Főegyházmegye papja a francia főváros egyik neves felsőoktatási intézményében (Ecole Pratique des Hautes Etudes) „A vallási és tudományos eszmék története a modern Európában" tanulmányok vezetője. 1947- ben született Marseille-ben. 1981 és 2017 között az egyik legrangosabb francia felsőoktatási intézmény, a párizsi École Normale Supérieure káplánjaként teljesített szolgálatot. Armogathe a nemzetközi katolikus folyóirat, a Communio francia nyelvű kiadásának egyik alapítója, és számos tanulmány szerzője. 2010-ben az ő irányításával jelent meg a francia egyetemi kiadónál A kereszténység általános története című kétkötetes mű. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: LaCroix.com 2018. január 14. Gyermekkórházba látogatott a pápa Gyermekkórházat látogatott meg január 5-én délután Ferenc pápa a Rómához közeli Palidoróban. Az intézmény a római Bambino Gesu Kórház kihelyezett egysége. A látogatás nem volt bejelentve. Látogatása során Ferenc pápa a százhúsz ágyas intézmény valamennyi osztályát végigjárta, köszöntötte az itt ápolt gyermekeket és szüleiket, folytatva ezzel az irgalmasság péntekjeinek hagyományát. Minden gyermeknek vitt ajándékot vízkereszt alkalmából, ami Olaszországban olyan, mint nálunk Mikulás ünnepe: a gyerekeknek a Befána nevű boszorkány visz éjszaka csokoládét, kisebb ajándékokat. Ferenc pápa a szülőkkel is elbeszélgetett, megölelte, bátorította őket. A két és fél éves Alexandro éppen akkor ébredt fel, amikor Ferenc pápa belépett a szobájába. Ránézett a fotóra, amelyet egy rózsafüzér kíséretében minden gyermek megkapott, majd a pápára, és ámulatában felkiáltott: „Ez tényleg a pápa, itt a pápa!" Andrea Campana osztályvezető főorvos elmondta, hogy teljesen váratlan volt a látogatás. A pápa nagyon diszkréten járt körbe, „lábujjhegyen", ahogy olaszul mondják, vagyis a legkevesebb feltűnést keltve. A főorvos úgy látta, mindenkihez volt pár kedves szava, a sok nyilvánossá tett, szép fotón kívül sokan őriznek róla személyes emlékeket, nekik szóló szavakat. A Bambino Gesù gyermekkórház központi épülete Rómában, a Vatikántól nem messze található, de további egységei működnek a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika közelében, illetve a Rómától huszonhat kilométernyire fekvő Palidoro tengerparti városrészében, Santa Marinellában. Forrás és fotó: Vatican News I