Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)

2020-10-18 / 42. szám

üsítmre^Kitekintő Maga a valóság sóhajt fel A Fratelli tutti kezdetű enciklika (1. rész) (Folytatás az 1. oldalról.) A Fratelli tuttiban Ferenc pápa az elmúlt években már sokszor kifejtett nézeteit fog­lalja össze, ám mivel az encik­lika rangjára emeli korunkra vonatkozó látleletét és megol­dási javaslatait, így nem csak átmenetileg érdekes elgondo­lásokat fejt ki, hanem a tanító­­hivatal tekintélyével ruházza fel mondanivalóját. Mondanivalója pedig bősé­gesen van, már csak azért is, mert nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy miként lehet az evangéliumnak megfelelő mó­don élni korunkban. Szavai nem sokat fognak mondani azoknak, akik bizto­sak benne, hogy már tökélete­sen az evangélium szerint él­nek, de feladattal szembesíte­nek mindenkit, akiben eleven a vágy, hogy az evangélium­hoz igazítsa az életét. Ehhez a tájékozódáshoz hívja segítsé­gül a pápa Assisi Szent Feren­cet; a szent boldognak nevez­te azt az embert, aki „úgy sze­reti és tiszteli a tőle távol lé­vőket, mintha együtt lenne velük", és egynek tudta ma­gát mindenkivel. Ahogyan a Lumen fidei az Istennel való egységről szólt, a Laudato si­ pedig a teremtett világgal va­ló összetartozásra mutatott rá, úgy a Fratelli tutti az em­beriség egységét igyekszik elénk tárni. A pápa tudja, hogy az Is­tenbe vetett hit önmagában még nem szavatolja az Isten akarata szerinti életet (74.), s ezért különös figyelemmel akarja bemutatni, mit kíván maga a hit az élet és a valóság konkrét összefüggéseiben. Feltűnő, hogy az enciklika első fejezete lépten-nyomon hamis látszatról, illúziókról és manipulációkról beszél, mint­ha egy olyan világban próbál­ná érvényre juttatni a hit fé­nyében megjelenő tényleges valóságot, ahol sok minden éppen elfedni igyekszik, ahol úgy torzítják el a nagy szavak (a demokrácia, az egység, az igazságosság) értelmét, hogy hatalmi eszközökként szolgál­hassanak (14.), ahol bizalmat­lanságot keltenek és megoszt­ják az embereket (15.), és ahol addig számít igaznak valami, amíg a hatalmon lévők érdeke úgy kívánja, ha pedig már nem hasznos, elvetik (25.). Szintén az illúziók világá­hoz tartozik, hogy bár a globa­lizáció révén látszólag közel kerültek egymáshoz az embe­rek, csak szomszédok lettek, nem testvérek. A testvériség hiánya egyenértékű az embe­riség egységének hiányával, és ennek a manipulatív, hamis látszatokban vergődő, egysé­get nélkülöző állapotnak a fel­számolásához Ferenc pápa há­rom utat ajánl: a közeledést, a tágasságot és az önállóságot. Önmagában semmitmondó lenne, ha csak annyit állíta­nánk, hogy a Fratelli tutti re­ményt akar adni az emberi­ségnek. Nem, a pápa a remény konkrét útját állítja elénk, ké­nyelmetlenül konkrét lépése­ket vár tőlünk. Jezsuita identitása, a Szent Ignác-i szemlélődés jegyében a bibliai jeleneteket kézzelfog­hatóan felidéző és türelmesen áttekintő lelkisége megindító­­an nyilvánul meg, amikor be­ható figyelmet szentel az ir­galmas szamaritánusról szóló példabeszédnek. A jól ismert, de csak ritkán megszívlelt je­lenetsor alapján a közeledés fontosságára int: nem azt kell fürkésznünk, ki a felebará­tunk, hanem a másikhoz kö­zeledve a felebarátjává kell válnunk (80.). Főként azokhoz kell köze­lednünk, mondja a járvány mi­att vatikáni „fogságra" kény­szerülő és ezért szinte senki­hez közeledni nem tudó egy­házfő, akik elesettek és nehéz­ségektől szenvednek: analfa­béták lettünk a törékenyekhez és kiszolgáltatottakhoz fűző­dő helyes viszony terén (64.), és megbetegítettük magunkat azzal, hogy hátat fordítottunk mások fájdalmának. Magától a valóságtól szaka­dunk el (73.), ha közönytől, erőszakos nacionalizmustól, idegengyűlölettől és mások megvetésétől hajtva (86.) nem törődünk a világunkban egy­re nagyobb számban jelen lé­vő sérült emberekkel. Közeledjetek másokhoz, ki­áltja szinte a fülünkbe a pápa, különben szűkösségre és be­zárkózásra cserélitek azt a tá­gasságot és azt a nyitott szí­vet, amelyet az evangélium Jé­zusa vár tőletek! Egyenesen prófétai lesz a hangja, amikor „az igazság órájáról" beszél, arról, hogy mai világunk körülményei kö­zött lehetetlen immár a semle­gesség. Soha többé nem felejt­hetjük el azt a megállapítását, mely szerint ma mindenki vagy a rablók, vagy a sérültek oldalán áll, vagy erőszakos go­nosztevő és az erőszakot hall­gatólagosan jóváhagyó kö­zömbös, vagy pedig a vállára vesz egy sérült embert, már ha nem szenved maga is sebektől (70.). Kénytelenek vagyunk dönteni, mondja el többször is a Fratelli tutti, mert csak a rab­lók és a sérültek térfele létezik, harmadik szféra nincs. A sérültek mellett döntők természetesen az emberiség egységét szolgálják, a rablók és a közönyösek az elkülönü­lés erőit tartják életben. Ferenc pápa szokatlanul éles és határozott szavakkal szól az utóbbi csoportról: félelmeket és bizonytalanságot gerjesztenek az emberben, elrekesztik és ma­gányba taszítják őket, de csak azért, hogy rejtett céljaik meg­valósításán munkálkodjanak. Ebben az összefüggésben be­szél az enciklika a migráció je­lenségéről, mégpedig viszony­lag hosszan (37—41.). Mintegy kézen fogja az olvasót, és a sze­mébe nézve hangsúlyozza, egyes szám első személyben fo­galmazva: „megértem" (41.), hogy sokakban ősi félelmeket hívnak felszínre a hazájukat el­hagyni kényszerülők, de nem engedhetjük, hogy félelmeink miatt már ne is legyünk képe­sek meglátni azok valódi nyo­morúságát, akiktől olyannyira félünk. A tágasságot, amit e téren megkövetel Ferenc pápa, olyan tényezők nehezítik, me­lyekről az enciklika szintén rendkívül határozott szavak­kal beszél. Sokan azért kelte­nek félelmet az emberekben, hogy érvényt tudjanak szerez­ni „rejtett érdekeik láthatatlan diktatúrájának" (75.). Egy sík­ra kerülnek a populista politi­kai nézetek és a liberális gaz­dasági törekvések (érdemes felfigyelni a populista és a libe­rális jelzőnek erre az árnyalt alkalmazására), és csak erősí­tik őket az enciklikában bemu­tatott digitális kommunikációs lehetőségek, amelyekről a pá­pának szemmel láthatóan nincs túl jó véleménye. És mi­vel elkerülhetetlenül döntés­­helyzetben vagyunk, senki sem moshatja kezeit: nemcsak azokat sújtják a Fratelli tutti prófétai intései, akik csalárdul kihasználják a társadalmat, hanem azokat is, akik úgy vé­lik, tisztán megőrizhetik lát­szólag kritikai fontosságú sze­repüket, ám valójában a rom­lott rendszerből élnek (75.). De valóban ennyire re­ménytelenül manipulatív, csa­lárd és érzéketlen világban él­nénk? A Fratelli tutti olvasója megnyugodhat: Ferenc pápa bízik benne, hogy a valóság­ban jelen van az a jó, amit Is­ten az ember szívébe ültetett (78.). Bízik benne, hogy nem vagyunk „infantilisek" (77.), azaz nem várunk mindent az országok vezetőitől, hanem merünk alulról építkezni. Bí­zik az országok önálló kultú­rájának megőrzésében és a kulturális gyökerek sérthetet­lenségében, ahogyan Jézus is bízik az emberi szellem jobbik felében (71.). Mindannyian tudjuk, hogy lelkileg gyenge és szellemileg erőtlen férfiak korában élünk, akik gyengeségük és erőtlen­ségük fájdalmát csak gőggel és agresszivitással tudják feldol­gozni. A Fratelli tuttiban egy 83 éves, lelkileg sziklaszilárd és szellemileg tájékozott férfi szól hozzánk, aki erőszaktól men­tesen, félelmektől szabadon és bátorítóan beszél a világjár­vány közepette. Tudja, hogy a járványra adott válaszok sokfélesége ele­ve az emberiség megosztottsá­gának jele, és tudja, hogy az egységes, de nem különbsé­gek nélküli emberiség új iden­titásának kialakulása sok belső küszködést igényel (69.). Tudja, hogy a járvány nem Isten büntetése (34.), és ehelyett titokzatos szavakkal jellemzi napjaink állapotát: „Maga a va­lóság sóhajt és lázad fel." E kijelentés megértése erő­feszítést kíván tőlünk, azt, hogy türelmesen szembenéz­zünk a pápa mondanivalójá­val. És akkor az is kiderül majd, olyanok vagyunk-e, mint ő, mert a párbeszéd és a testvériség „útján csak szabad szellemek tudnak járni, olya­nok, akik készek a valódi ta­lálkozásra". (Ferenc pápa új, Mindnyájan testvérek - Fratelli tutti - kezde­tű enciklikájáról az ismertető so­rozatot a következő számunkban folytatjuk.) Fotó: Merényi Zita /a--------------------------------------------------------------------------------------as I Az MKPK és a MEÖT közös nyilatkozata A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Nyilatkozat a susai székesegyház elleni tá­madásról mint az örmény-azeri háború eszkalálódá­sának lehetőségéről címmel kiadott felhívását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szomorúan értesült arról, hogy a hegyi-karabahi konfliktusban október 8-án az azeri erők súlyos károkat okoztak a susai Megváltó Krisztus­székesegyházban. Osztozunk örmény keresztény testvéreink fájdalmában. A támadás jelentősen hozzájárulhat a harcok eszkalálódá­sához azzal, hogy az etnikai konfliktus egyre inkább vallási színezetet ölt. Éppen ezért kérjük és felszólítjuk a konfliktus­ban érintett vallási vezetőket, keresztényeket és muszlimo­­kat, hogy lehetőségeikhez képest tegyenek meg mindent a további pusztítás megakadályozásáért, a harcok beszünteté­séért és a békés rendezésért, „...hiszen nincs messze egyi­künktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,27-28). Forrás: MKPK Fotó: Avenire I 2020. október 18. Az örmény-azeri konfliktusban súlyosan megsérült a susai katedrális Folytatódtak a harcok He­­gyi-Karabahban. Október 8-án bombatalálat érte a Gazancse­­coc (Megváltó) örmény kated­­rálist: nagy lyuk tátong a tető­zetén, betörtek az üvegablakai, törmelék és por lepi a felborult padokat, az azeri erők azon­ban tagadják, hogy ők állná­nak a pusztítás hátterében. Az örmények egyik nemzeti jelképének számító székesegy­házat a 90-es évek eleji első ka­­rabahi háború után építették. * Ferenc pápa október 11-én a szokásos vasárnapi Angelus el­­imádkozása után a következő­ket mondta: Nagyra értékeltem, hogy Ör­ményország és Azerbajdzsán humanitári­­us okokból tűzszünetről állapodott meg, hogy majd békekötésre jussanak. Bár a fegyverszünet túl törékenynek bizonyul, mindenkit a folytatására biztatok, és kife­jezem őszinte részvétemet az emberi éle­tek elvesztése, a szenvedés, az otthonok és az istentiszteleti helyek pusztulása mi­att. Imádkozom, és hívlak benneteket, hogy ti is imádkozzatok az áldozatokért és mindazokért, akiknek élete veszélyben van. * Az Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah között jelenleg is dúló fegyveres konflik­tus sok ártatlan ember életét követelte. Férfiak, nők, gyermekek és idősek kény­szerültek elmenekülni a háború elől. A je­­ruzsálemi pátriárkák, a keresztény egy­házak és közösségek vezetői október 2-án kiadott közleményükben nemzetközi összefogást sürgettek a béke érdekében. A közleményt aláírta többek között a jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, III. Teofil, valamint a Jeruzsálemi Latin Patri­­arkátus apostoli adminisztrátora, Pierbat­­tista Pizzaballa érsek is. Üzenetükben részvétüket fejezik ki a konfliktus által érintett közösségeknek, és Isten irgalmát kérik számukra. Továbbá arra szólítják az európai vezetőket, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok elnökét, va­lamint az ENSZ főtitkárát, hogy mielőbb lépjenek fel az azonnali tűzszünet és a tartós béke érdekében. A túlnyomóan örmények lakta Hegyi- Karabah a Kaukázus hegyvidéki régiója, melyet az 1920-as bolsevik megszállás után Sztálin döntése értelmében auto­nóm területként Azerbajdzsán­nak ítéltek. A Hegyi-Karabah körül kialakult etnikai és poli­tikai feszültségek a Szovjet­unió felbomlásával ismét kiéle­ződtek: miután Azerbajdzsán úgy döntött, kilép a Szovjet­unióból, az örmény többségű régióban 1991 szeptemberében a helyi szovjetek - az akkori szovjet jogrend szerint - kiki­áltották a Hegyi-Karabah Köz­társaság (más néven Arcah Köztársaság) létrejöttét. Ez­után népszavazást és választá­sokat tartottak, ám a követke­ző év januárjában Azerbaj­dzsán harmincezer emberéle­tet követelő háborút robbantott ki. A konfliktus 1993-ban tűzszüneti megálla­podással ért véget, melyet azóta folya­matosan megszegnek határ menti táma­dásokkal, határsértésekkel. 2020. július közepén határvillongások törtek ki Hegyi-Karabah, Örményország, valamint Azerbajdzsán között. A konflik­tus eszkalálódott, és szeptember 27-én az örmény kormány szükségállapotot hir­detett, így a krízis határháborúvá válto­zott, ami jelenleg is zajlik. A feszültségek újraéledése összefüg­gésben áll Oroszországnak és Törökor­szágnak a közel-keleti színtereken való geopolitikai nézeteltéréseivel. Forrás: MTI, Avenire Fordította: Thullner Zsuzsa, Tőzsér Endre, Balláné Sárközi Juhel Fotó: Avenire/Ansa

Next