Új Ember, 2020 (76. évfolyam, 1-52. szám)

2020-10-18 / 42. szám

75 éves az/ LXXVI. évf. 42. (3765.) 2020. október 18. Ára 220 Ft ujember.hu ujember@ujember.hu A naivitásom alapja a remény Kuklay Antal emlékei 1956-rólI Az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi jelentőségű esemény volt, amelyben egyházi személyek is részt vettek, így a ma 88 esztendős Kuklay Antal, az Egri Főegyházmegye nyugalmazott plébánosa, kanonokja is. Mátramindszenti otthonában beszélgettünk vele. 1955-ben szentelték pappá, a forradalom idején a fővárosban, a Köz­ponti Szemináriumban élt. 1956-ban folytatta a tanulmányait, hogy megszerezze a doktorátust. Hogyan keveredett bele a forradalmi esemé­nyekbe?­­1956 őszén egyhetes lelkigyakorlaton vettünk részt a szemi­náriumban. Ilyenkor teljes a csend, nem érintkezünk egymással. Ebben a csendben szólaltak meg a Magyar Rádiónál a fegyve­rek, odahallatszottak a lövések. Másnap kézről kézre járt közöt­tünk egy orvostanhallgató lány levele, aki részt vett az október 23-ai tüntetésen, jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél is. Még az éjszaka lejegyezte az eseményeket. Civil hallgatók is jártak be hozzánk a szemináriumba, és jezsuita kispapok, akik részt vet­tek a Petőfi Kör összejövetelein. Október 25-én, a véres csütörtökön elkísértem a Madách téri rendelőbe Fila Béla paptársamat, akinek fájt a foga. A Parlament elől éppen akkor szállították el teherautókon a lemészárolt em­berek holttestét. Ekkor vált nyilvánvalóvá számomra a bolseviz­­mus embertelensége: a saját honfitársaikat gyilkoltatták le. (Folytatás a 9. oldalon.) A susai székesegyház elleni támadásról A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata 2. oldal ISSN 0133-1205 20548 Közös az Anyánk, testvérek vagyunk Erdő Péter bíboros, prímás a negyvenéves vatikáni magyar kápolna szentelési jubileumán Negyven évvel ezelőtt szentelte föl Szent II. Já­nos Pál pápa a Magya­rok Nagy­asszony­a-ká­­polnát a római Szent Pé­­ter-bazilika altemplo­mában. A jubileumi ese­mény alkalmából Erdő Péter bíboros, prímás október 8-án szentmisét mutatott be a kápolná­ban. A szertartáson Németh Nor­bert, a Pápai Magyar Intézet rektora, Varga Norbert, az Esz­­tergom-Budapesti Főegyház­megye érseki titkára és helyet­tes irodaigazgatója, valamit Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának fő- és Kovács Ádám Zoltán római szerkesztője koncelebrált. Az magyar nagykövet, ünnepen részt vett Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki (Folytatás a 3. oldalon.) 2004 Maga a valóság sóhajt fel A Fratelli tutti kezdetű enciklika (1. rész) Ferenc pápa október 3-án Assisiben, Szent Ferenc sírjánál mutatott be szent­misét. Ezután az oltáron aláírta a Mind­nyájan testvérek (Fratelli tutti) kezdetű új enciklikáját, melyről Görföl Tibor te­ológus, egyetemi tanár, a Vigilia folyó­irat főszerkesztője írt ismertetőt. Ta­nulmányának első részét adjuk közre. Lehet-e még újat mondani bármi­ről? Érdemes-e még átfogó igénnyel áttekinteni a mai kor és a mai világ helyzetét? Nem zúdul-e ránk túl sok adat és túl sok magyarázat így is? Fra­telli tutti kezdetű­­ sorban a harmadik­­ enciklikájának megírásával Ferenc pápa egy­értelmű álláspontra helyezkedik: szükséges és elengedhetetlen, hogy a hit szemével, fáradha­tatlanul pásztázzuk korunk fejleményeit és fo­lyamatait­, máskülönben ugyanis magával a keresztény hittel, a hit legbelső igényeivel ke­rülünk ellentétbe. Afelől sem hagy kétséget, hogy a hit sze­mével végzett tájékozódás eredményei egyet­len szűkebb csoport, egyetlen emberi szemlé­letmód elvárásait sem elégítik ki, hanem úgy adnak választ, hogy közben mindenkit kites­sékelnek megcsontosodott nézeteinek zárt vi­lágából. (Folytatás a 2. oldalon.) Az iskola több Beszélgetés Szakái Ádám piarista tartományfőnökkel Pedro Aguado piarista rendfőnök 2020. szeptember 17-én Szakái Ádám személyében új tartomány­főnököt nevezett ki a Piarista Rend Magyar Tartományának élé­re. Tanár, osztályfőnök, diákmozgalmi vezető, az iskola világát hosszú évek óta ismerő, diákközpontú ember lett a rendtartomány vezetője, aki azt keresi, miként lehetne az oktatási intézmények pedagógiai munkáját megújíta­ni. Vele beszélgettünk. Több mint két évtizedet töltött oktatással-neveléssel. Szereti az is­kolát? - Hatéves koromtól része az életemnek. Amikor elsősként először ültem iskolapadba, kicsit sírdogáltam. Hiányzott az édesanyám, megijedtem a sok új arc között. Legkisebb gyerek­ként öt testvér mellett nőttem fel, és mivel édesanyám otthon volt velünk, óvodába sem jártam. Boldog és kreatív gyerekko­­rom volt otthon, de aztán hamar megbarátkoztam az iskolával is. Azt hiszem, a tanáraim és az osztálytársaim szemszögéből nézve is rendes gyerek voltam, sokszor egyfajta közvetítő sze­repet játszottam a vadabb és a kiegyensúlyozottabb gyerekek, illetve a diákok és a tanárok között. Az osztályban közösségi feladatokat is vállaltam. Ekkor még kicsivel a rendszerváltás előtt voltunk. A százhúsz fős évfolyamon öten-hatan lehettünk aktív templomba járók. A tanári karban is ilyen lehetett az arány. (Folytatás all. oldalon.)

Next