Új Európa, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

PILISI PÁL: Magyarország és az európai integráció V. Pilisi Pál, fiatal magyar történész, Lován, folytatja sorozatát s mai számunkban az 1944—45 utáni, elsősorban kommunista intellektuelek által szorgalmazott dunamedencei egységtörekvésieket mutatja meg. A sorozat, amely a múlt század elejétől tárgyalja a magyar integrációs elképzeléseket és törekvéseket, így e tanulmánnyal, amely az utolsóelőtti, egészen napjainkig ér. Előző számunk előző tanulmányának vége említette Szekfű Gyula és Németh László középeurópai elképzeléseit, amelynek lényege az orosz és német hatalom közötti dunamedencei sziget-koncepció. Ez a koncepció talált ugyancsak visszhangra gróf Bethlen Istvánnak a Dunamedencére vonatkozó publicisztikájában és politikájában is, és jellemzője volt a magyarországi egységtörekvések elméleti és gyakorlati megnyilvánulásainak: „Európa legna­gyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy azon területen, melyet Európa politikai földrengésterületének jelöl­tem meg... és amely terület két oldalán az orosz és germán expanzív akarat áll, végre 15 év után a végleges nyugalom helyreálljon.“­e.!) Ebben az értelemben tehát, a középeurópai és szűkebb értelemben a dunai államok gazdasági egy­ségén keresztül kifejlődött politikai érdekegység európai missziója áll, hogy „megakadályozza a né­met expanziót Kelet felé, és ugyanakkor minden­nemű orosz terjeszkedést Nyugat irányába.“ e4) ■— olvassuk a francia nyelvű európai közvéleményt tá­jékoztató magyar álláspontot. A délszlávokkal való kibékülés és együttműkö­dés képezte gerincét gróf Teleki Pál gyakorlati po­litikájának és tragikus halálának körülményei min­den dokumentumnál világosabban bizonyítják elkö­telezettségének őszinteségét. E gyakorlati politika érdekében emelte fel szavát Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki a Dunamedence újjárendezését és egyesíté­sét elsősorban a magyar-délszláv együttműködésben látta. Ő azonban már a második világháború utáni újjárendezésre és az azt követő dunavölgyi egy­ségre gondolt. E koncepció újraf­elvételével találkozunk az 1945—47 közötti időszakban, amikor a magyar kom­munisták is fokozott mértékben foglalkoznak a du­nai egység gondolatával. Bajcsy-Zsilinszky, mint va­lamennyi európai látókörű magyar politikus nem­csak Magyarország és a Dunamedence, hanem Euró­pa érdekében is hangoztatja, hogy csakis Közép- és Kelet-Európa népeinek egysége teremtheti meg Európa békéjét. „Múlhatatlanul szükséges az európai nagyha­talmak ama belátása, hogy minden erejükkel ön­maguk érdekében is elősegítsék a Dunavölgyének újból való önállósulását és az önállóság szellemében való újjászervezését. Ezt várjuk Európától s semmi mást.“ 63 64 65) A két világháború között a Dunamedence kul­­turális egységének és a magyar, valamint az euró­pai kultúra szintézisének megteremtése érdekében Bartók Béla, Kodály Zoltán, Németh László és a „Nyugat“ című folyóirat illusztris munkatársainak munkássága méltó és örökértékű kiegészítője volt a gazdasági és politikai egységtörekvéseknek. A második világháború után A második világháború után, éppúgy mint az első világháborút követően, Magyarország elsősor­ban a Dunamedence gazdasági, politikai átszerve­zésébe kívánt bekapcsolódni. Nem igényel különö­sebb bizonyítást az a tény, hogy a nem kommunista pártok politikusainak európai orientációjú politikája egybevágott a dunai térség népeinek egyenlőségen és demokratikus alapon történő együttműködésével. Különös figyelmet érdemel azonban a magyarorszá­gi szocialisták és kommunisták dunai koncepciója. Ennek vizsgálata több szempontból is jelentős. Vilá­gos képet kapunk arról az együttműködési és intéz­ményes rendszerről, ahogyan azt 1944 és 1947 között 63. Bethlen István, (gróf), A magyarság helyzete a Dunamedencében, in Magyar Szemle, 1933 decem­ber, 1. 299. 64. Nagy Alexis, Le probleme de la vallée danubienne, in Nouvelle Revue de Hongrie, juin 1936, 1. 76. a magyar kommunisták elképzelték. A Rajk per egyes vonatkozásai szerves összefüggésbe kerülnek a Dunamedence egységének tervével. A háború utáni kommunista egység-koncepció ugyancsak szoros kap­csolatban áll az 1956-os magyar forradalom ke­vésbé ismert megnyilatkozásaival és azzal a dunai kooperációs politikával, amely 1946 óta egy ideig a magyar­ külpolitika egyik központi kérdése volt. A Magyar Függetlenségi Mozgalom lapja, a „Magyar Szemle“, 1944 november 19-én illegálisan megjelent számában a következőképpen foglalt ál­lást a Dunamedence háború utáni újjászervezése és egysége érdekében. „Karöltve a körülöttünk élő népekkel akarunk beleilleszkedni az új Európa életébe. Ezt nem pilla­natnyi szükségesség, de történelmi, földrajzi, gazda- 65. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Helyünk és sorsunk Euró­pában, Budapest, 1941, 1. 356. 15

Next