Új Európa, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
PILISI PÁL: Magyarország és az európai integráció V. Pilisi Pál, fiatal magyar történész, Lován, folytatja sorozatát s mai számunkban az 1944—45 utáni, elsősorban kommunista intellektuelek által szorgalmazott dunamedencei egységtörekvésieket mutatja meg. A sorozat, amely a múlt század elejétől tárgyalja a magyar integrációs elképzeléseket és törekvéseket, így e tanulmánnyal, amely az utolsóelőtti, egészen napjainkig ér. Előző számunk előző tanulmányának vége említette Szekfű Gyula és Németh László középeurópai elképzeléseit, amelynek lényege az orosz és német hatalom közötti dunamedencei sziget-koncepció. Ez a koncepció talált ugyancsak visszhangra gróf Bethlen Istvánnak a Dunamedencére vonatkozó publicisztikájában és politikájában is, és jellemzője volt a magyarországi egységtörekvések elméleti és gyakorlati megnyilvánulásainak: „Európa legnagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy azon területen, melyet Európa politikai földrengésterületének jelöltem meg... és amely terület két oldalán az orosz és germán expanzív akarat áll, végre 15 év után a végleges nyugalom helyreálljon.“e.!) Ebben az értelemben tehát, a középeurópai és szűkebb értelemben a dunai államok gazdasági egységén keresztül kifejlődött politikai érdekegység európai missziója áll, hogy „megakadályozza a német expanziót Kelet felé, és ugyanakkor mindennemű orosz terjeszkedést Nyugat irányába.“ e4) ■— olvassuk a francia nyelvű európai közvéleményt tájékoztató magyar álláspontot. A délszlávokkal való kibékülés és együttműködés képezte gerincét gróf Teleki Pál gyakorlati politikájának és tragikus halálának körülményei minden dokumentumnál világosabban bizonyítják elkötelezettségének őszinteségét. E gyakorlati politika érdekében emelte fel szavát Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki a Dunamedence újjárendezését és egyesítését elsősorban a magyar-délszláv együttműködésben látta. Ő azonban már a második világháború utáni újjárendezésre és az azt követő dunavölgyi egységre gondolt. E koncepció újrafelvételével találkozunk az 1945—47 közötti időszakban, amikor a magyar kommunisták is fokozott mértékben foglalkoznak a dunai egység gondolatával. Bajcsy-Zsilinszky, mint valamennyi európai látókörű magyar politikus nemcsak Magyarország és a Dunamedence, hanem Európa érdekében is hangoztatja, hogy csakis Közép- és Kelet-Európa népeinek egysége teremtheti meg Európa békéjét. „Múlhatatlanul szükséges az európai nagyhatalmak ama belátása, hogy minden erejükkel önmaguk érdekében is elősegítsék a Dunavölgyének újból való önállósulását és az önállóság szellemében való újjászervezését. Ezt várjuk Európától s semmi mást.“ 63 64 65) A két világháború között a Dunamedence kulturális egységének és a magyar, valamint az európai kultúra szintézisének megteremtése érdekében Bartók Béla, Kodály Zoltán, Németh László és a „Nyugat“ című folyóirat illusztris munkatársainak munkássága méltó és örökértékű kiegészítője volt a gazdasági és politikai egységtörekvéseknek. A második világháború után A második világháború után, éppúgy mint az első világháborút követően, Magyarország elsősorban a Dunamedence gazdasági, politikai átszervezésébe kívánt bekapcsolódni. Nem igényel különösebb bizonyítást az a tény, hogy a nem kommunista pártok politikusainak európai orientációjú politikája egybevágott a dunai térség népeinek egyenlőségen és demokratikus alapon történő együttműködésével. Különös figyelmet érdemel azonban a magyarországi szocialisták és kommunisták dunai koncepciója. Ennek vizsgálata több szempontból is jelentős. Világos képet kapunk arról az együttműködési és intézményes rendszerről, ahogyan azt 1944 és 1947 között 63. Bethlen István, (gróf), A magyarság helyzete a Dunamedencében, in Magyar Szemle, 1933 december, 1. 299. 64. Nagy Alexis, Le probleme de la vallée danubienne, in Nouvelle Revue de Hongrie, juin 1936, 1. 76. a magyar kommunisták elképzelték. A Rajk per egyes vonatkozásai szerves összefüggésbe kerülnek a Dunamedence egységének tervével. A háború utáni kommunista egység-koncepció ugyancsak szoros kapcsolatban áll az 1956-os magyar forradalom kevésbé ismert megnyilatkozásaival és azzal a dunai kooperációs politikával, amely 1946 óta egy ideig a magyar külpolitika egyik központi kérdése volt. A Magyar Függetlenségi Mozgalom lapja, a „Magyar Szemle“, 1944 november 19-én illegálisan megjelent számában a következőképpen foglalt állást a Dunamedence háború utáni újjászervezése és egysége érdekében. „Karöltve a körülöttünk élő népekkel akarunk beleilleszkedni az új Európa életébe. Ezt nem pillanatnyi szükségesség, de történelmi, földrajzi, gazda- 65. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Helyünk és sorsunk Európában, Budapest, 1941, 1. 356. 15