Új Európa, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Jelen sorok írójának költészettudományi szak­­képzettsége gyenge, ezért esztétikai fejtegetésekkel nem szolgálhat. Tény az, hogy mindhárom kötet magasan megüti a nyugati publikációk megkívánt mértékét és ez mind a tartalomra, mind a meg­jelenési formára vonatkozik. David­ Ray és Gömöri György munkái pedig világhíres könyvkiadó cégek kiadásában jelentek meg. Az első könyv szerkesztője, David Ray, fiatal amerikai egyetemi tanár, erősen liberális meggyő­ződésű és rendkívül idealista ember, mint az ame­rikai intellektüelek jórésze. Nemcsak irodalomtanár, hanem költő is, akinek versesköteteit szintén a Cornell University Press adta ki. Éppen idealista beállítottságánál és költői érzékenységénél fogva a magyar szabadságharc eseményei mély impressziót gyakoroltak rá s a tizedik évfordulóra szívesen vál­lalta egy magyar forradalmi tárgyú verseskötet összeállítását. Az ő kérésére vállalkozott a Cornell University Press is az emlék-verseskötet kiadására. Maga Ray írta a bevezetést is. Tollas Tibor, Gerecz Attila, Kocsis Gábor, Nagy György, Ráth József, Major József, Füredi Antal, Vitéz György, Sulyok Vince, Lökkös Antal, Hegedűs János és Berenczey László magyar szabadságharcos költők költeményeit David Ray és kéttucat ismert amerikai és angol költő fordításában bocsátották az angol nyelvű nagy­­közönség elé. A könyv utolsó fejezeteként viszont tizennyolc amerikai költő költeményében emlékezik meg a magyar forradalomról, melyet valamennyien a huszadik század kimagasló eseményének tarta­nak. A könyv valóban mély benyomást tesz bárkire, aki elolvassa, még az amerikai, eléggé cinikus intel­­lektüelekre is. Alig van olyan amerikai könyvtár, ahol a könyv egy-két példánya ne volna meg. A Gloria victis már magyar vállalkozás: német, angol, francia, spanyol, svéd és egyéb nyelvekből szabadságharcos költők interpretálásában bocsátja a magyar olvasóközönség rendelkezésére a külföl­diek által írt szabadságharcos versek legjobbjait. A 422 oldalas munkában olyan műfordítók szere­pelnek, mint Nyéki Lajos, Horváth Elemér, Tóth László, Tollas Tibor, Gömöri György, Rónai Zoltán, Tári Ildikó, Tóth-Kurucz Mária, Köröndi András, Thinsz Géza, Kocsis Gábor, Csiky Ágnes Mária, akiket igazán nem kell bemutatni a magyar olvasó­­közönségnek. A könyv szerencsére kétnyelvű ki­adás, azaz az idegen nyelven írt eredetit is közli, nemcsak a magyar műfordítást s így a könyv — angol nyelvű verseiben — angol és amerikai olvasók számára is élvezhető. A kötetet különben Oskar Kokoschka és más külföldi művészek szép rézkar­cai illusztálják. A harmadik könyv Gömöri György erőfeszíté­sének igen sikeres eredménye. Gömöri tehetséges költő és műfordító, esztéta és irodalmár, nevét több emigrációs folyóirat oldalairól, s méginkább versei­ről jól ismerjük. Elismerésre méltó eredmény, hogy a világhírű Clarendon Presst egy lengyel-magyar közös költői antológia kiadására rá tudta venni. Az antológia 246 oldalán a két szomszédnép szabad­ságvágyának rímekbe öntött és igen szépen angolra fordított kifejezése található, mely az 1956-os évek lengyel és magyar eseményeiben éri el crescencóját. Kár, hogy Gömöri kötete Amerikában elég nehezen található, csak a legnagyobb könyvtárak tartják nyilván, pedig szélesebb körű terjesztést is meg­érdemelne. Megállapíthatjuk: mindhárom verseskötet mél­tóan képviseli szabadságharcunk emlékét és mon­danivalóját az angolnyelvű nyugati világban. Befejező sorok Ötvenegy angolnyelvű könyv ismertetése után, úgy hiszem, letehetem a tollat. Tizenöt év angol­nyelvű könyvanyagának szemléje azonban koránt­sem jelenti a munka végét. Évről-évre újabb köny­vek, cikkek és visszaemlékezések fogják gazdagítani az 1956-os szabadságharc irodalmát és néhány év elteltével aligha lesz elkerülhető újabb szemle meg­írása. A sok nem-angol nyelvű testvérirodalomból, vé­leményünk szerint két munkának feltétlenül meg kellene jelennie angolul: az egyik Dr. Gosztonyi Péter német nyelven megjelent kitűnő, dokumentáris jellegű visszaemlékezése: Die ungarische Volksauf­stand in Augenzeugen berichten, Düsseldorf, Karl Rauch Verlag, 1966. A másik egy neves francia, politikus írása, ugyancsak a tizedik évforduló alkal­mából (Naegelen- M. E.: La révolution assassinée, Paris, Berger-Levrault, 1966). Mindkét könyv mon­danivalója megérdemelne angol kiadást is. * A magyar irodalom egyik fiatal és igen tehet­séges szabadföldi képviselője legutóbb hozzám inté­zett levelében azt írta, hogy a magyar szabadság­­harc eszméi az idő múlásával egyenes arányban kop­nak majd el, és a századfordulóra épp olyan mu­­zeális ócskaságok lesznek, mint 1848 eszméi voltak a Millenium idején. Véleményem szerint ez a felfogás a 19. századi magyar történelem teljes félreértésén alapul. 1848 soha nem „kopott el“, azon egyszerű oknál fogva, mert követelései 1867-ben, annak rendje és módja szerint élő valósággá változtak. Fiatal barátom nyílván 1849-re, azaz a debreceni trónfosztó hatá­rozatra gondol, ami azonban teljesen más, mint 1848 vívmányai, melyeket a koronás király szente­sített és promulgált. A bemutatott irodalom bizonyítja legjobban, mennyire téved fiatal barátom abban is, hogy öt­venhat eszmevilága a közeljövőben anakronizálódik. Erre nem is kerülhet sor. Ötvenhat — magyar szemmel nézve —­ a nemzet kiirthatatlan szabadság­­vágyának és önállósági törekvésének egyik leg­újabb és tán legszebb megnyilvánulása volt. Nem kívánt többet, vagy kevesebbet, mint ami a magyar népet jogszerűen megilleti. Ötvenhat lényegében te­hát azonos negyvennyolccal, a Rákóczi-felkeléssel, a török elleni heroikus küzdelemmel és minden olyan magyar megmozdulással, mely szabadságunkat, füg­getlenségünket és emberi jogainkat volt hivatva biz­tosítani. Ötvenhat azonos nemzeti létünk igényével. (A cikk folytatása a 25. oldalon.) 14

Next