Új Európa, 1974 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1974-11-01 / 6. szám
A szocialista építő bírálat írta: Vadász János Már sajnos megszokott rutin, hogy Magyarországon fontos gazdaságpolitikai döntéseket csak utólag és szinte véletlenül hoznak nyilvánosságra. Az első magyar atomerőmű sorsát érintő közlésekre is jellemző ez. Mindig valami másról van szó és szinte odavetőleg, utógondolatként jegyzik meg, hogy valami fontos dolog történt. 1969 januárjában például az elnöki tanács titkára egyetemi hallgatókkal beszélgetett és akkor valaki fel találta vetni a kérdést: mi van a dunai vízierőművel, amelynek létesítéséről Csehszlovákiával már az 50-es évek végén szerződést kötöttek? Válasz: az ügyet már régen levették a napirendről, mert Magyarország a jóval olcsóbb atomerőművek építésével oldja meg az energiaellátás problémáit. Ezt követően érdekes módon a sajtó is felfedezte, hogy Magyarországon atomerőművet építenek s ebből kiderült, hogy a 880 megawattos kapacitású erőmű 1975-ben fog elkészülni szovjet segítséggel. Aztán elérkezett 1970 decembere. Ezúttal a nehézipari miniszter beszélgetett a budapesti rádió munkatársával. A kérdés ismét szinte véletlenszerűen merült fel: mi van a paksi magyar atomerőművel? Válasz: már korábban kormányhatározat született arról, hogy a beruházást öt évvel elhalasztják és így az erőművet csak 1980-ban helyezik majd üzembe. Indoklás: nem sürgős az atomerőmű építése, mivel Magyarország energiaellátását hosszú időre biztosítja a szovjet nyersolaj importja. Időközben kiderült, hogy a szovjet nyersolaj importja sem fokozható kellő mértékben , mert az oroszok nem hajlandók annyit szállítani, amennyi kell. Ilyen körülmények között az atomerőmű építésének elhalasztása káros, nem felel meg Magyarország érdekeinek. Ez különösen nyilvánvaló lett az energiaválság beköszöntésével. A nyersolaj sokkal drágább — ha közelkeleti forrásból vásárolják, illetve nagyobb beruházási áldozatot kell hozni érte — ha a Szovjetunió szállítja. Világos tehát, hogy az atomenergia minél sürgősebb hasznosítása elsőrendű magyar érdek. És íme itt van a legújabb közlemény a szokott módon. A budapesti rádió nemrég arról számolt be, hogy önálló településként fejlesztik Paksot, ahol elkészült egy újabb lakóház. Ez a fő hír. Az ehhez kapcsolódó mellékhír a paksi atomerőmű építkezésének főmérnökétől származik, aki közli, hogy a tervbizottság döntése alapján 1760 megawatt lesz az erőmű kapacitása, vagyis megkettőzik az atomenergiafejlesztési programot. Azt is megtudjuk, hogy a Szovjetunióban már elkészült a műszaki terv és megindulhat a kiviteli tervek elkészítése. A program megkettőzése természetesen helyes döntés, az előbb ismertetett új körülmények miatt. A közlési mód azonban már nem helyes, bár az eddigiek alapján nem meglepő. Nyilvánvaló, hogy ha a Szovjetunióban már el is készültek a műszaki tervek, akkor már jóval korábban megszületett ez a döntés. Most természetesen számíthatunk a magyarországi sajtó lelkes cikkeire, amelyek logikusan meg fogják indokolni, hogy miért volt helyes ez a döntés. A baj csak az, hogy ugyanez az érvelés már a döntés megszületése előtt is épp olyan logikus lett volna — erre azonban senki sem mert vállalkozni. A köz ügyeivel való állandó törődés, az úgynevezett szocialista építő bírálat, amely állítólag annyira jellemzi a magyar közéletet — a gyakorlatban ezúttal sem érvényesült. Franciaországban 80 éves korában elhunyt Máriás Viktor hírlapíró, a magyar újságírás ismert, kitűnő személyisége. Sokoldalú és finomtollú hírlapíró volt, a szépművészettől a bűnügyi tudósításig minden műfajban jártas. Hosszabb ideig a Szabad Európa Rádiót gazdagította értékes impulzusaival, a hazai hallgatóság szolgálatában. * A Németországi Magyar írók munkaközössége nagysikerű német nyelvű irodalmi estet rendezett a kölni Népfőiskola székházában. Hans Bender neves német író, az „Akzente“ c. folyóirat szerkesztője méltatta a magyar irodalmat. Csiky Ágnes Mária, Saáry Éva, Kocsis Gábor, Máté Imre és Monoszlóy Dezső olvastak fel verseikből. Az est anyaga, Tollas Tibor verseivel kibővítve ez évben jelenik meg a „Gilles & Francke“ kiadó gondozásában. Megrendelhető: Charlotte Ujlaky, 506 Bensberg, Sm alten Feld 11, BRD; ára 12,IDM. * A „Magyar Cserkész Szövetség“ jóvoltából a világ 81 magyarlakta városában van már rendszeres magyar irodalmi, nyelvi és történelmi tanfolyam, 133 diplomás tanár és 129 más tanerő vezetésével. 27 középiskolai tagozat működik szerte a földkerekségen, az elemi osztályok száma 176, összesen 3562 serdülő fiatal iratkozott be a tanfolyamokra. A munka tökéletesítésére nemrégiben tanügyi konferencia volt, a következők előadásával: Dr. Ádám János, Pigniczky Lászlóné, Szabó Gyula, Balogh Jenő, Bócsy Zoltán, Thurner Klára, Szekeres Szabolcsné, Bodnár Gábor, Papp Gábor, dr. Bolváry Pál, Forgách Péter, dr. Papp Klára. A konferenciáról Báchkay Béla készített értékes összefoglalót. A Stuttgartban, valamint Svájcban, Asconában, a „Biblioteca“ épületében felavatták a délvidéki magyar író, Szirmay Károly emléktábláját, utóbbiban beiktatták a Szirmay-archívumot.