Új Európa, 1979 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1979-09-01 / 5. szám
magyar világ A magyar idegenforgalomról — őszintén írta: Stirling György Az idegenforgalom fejlesztésére igen nagy súlyt helyez a mai otthoni rendszer. A hatvanas évek külföldi turizmus szervezése, az idegenforgalmi propaganda. Ez főleg a nyugati vendégek megnyerését tűzte ki célul: a Kádár-rezsimnek presztízs okokból is szüksége volt arra, hogy az 1956 tragikus eseményeit követő fagyos nemzetközi légkör felengedjen Magyarország irányában, de legfőképp financiális okok kényszerítették arra, hogy tágra nyissa kapuit a kapitalista látogatók előtt. A szocialista Magyarországnak égetően szüksége van nyugati „kemény” valutára, de az ehhez szükséges befektetéseket már szeretnék megtakarítani. Legyen elég az idegennek a gyönyörű fekvésű főváros, a szépséges — bár egyre pusztuló — Balaton és a betyár-csikós romantika. Hogy ehhez még kényelmes szállodák, udvarias kiszolgálás és egyéb európai nívójú szolgáltatások is kellenének, azzal már édeskeveset törődnek. Érje be a turista a „hagyományos magyarosdi vendégszeretet” múltból ittmaradt emlékével. Ez év elején egymást érték a hazai lapokban a dicsekvő cikkek, idegenforgalmi tájékoztatók, melyek büszkén hivatkoztak a statisztikai adatokra. 1978-ban tizenhétmillió turista fordult meg az országban, de kérdés: idén és a következő években visszatérnek-e ismét ennyien? A magyar idegenforgalmi szemlélet ugyanis olyan, hogy az IBUSZ vezérigazgatójától a vendéglátóipari üzemegységeken át a sufniját nyaralóknak borsos áron kiadó balatonparti maszekig, hotelportásig és főpincérig, mindenki egyetlen nyár folyamán akarja megszedni magát és csupán gyors meggazdagodási lehetőséget lát a külföldi turistákban. A holnapra nem gondolnak, pedig az idegenforgalom csak úgy és akkor jelent komoly jövedelmet, ha a vendég nemcsak egyszer vetődik el az országba, hanem megszereti a helyet és rendszeresen újra felkeresi azt. Nos erre nem sok az esély, mert az igényes nyugati turistákat megragadja ugyan Budapest varázsa, de legtöbbjük bizony sok mindennel elégedetlenül megy tovább. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a tizenhétmilliónak csak kis töredéke volt igazi üzletet jelentő nyugati turista és ezek zöme is csak átutazóban töltött egy-két napot Magyarországon, míg a többség a szocialista országok valamelyikéből érkezett üdülni, nem lévén más választása. De még egy keletnémet vagy cseh turista is más bánásmódhoz van szokva. Hogy mindez mennyire igaz, annak bizonyságául idézzük egy igen elterjedt hazai folyóirat, az ÚJ TÜKÖR e témát érintő cikkét, mely a sok, felsőfokú jelzőkben gazdag írás után meglepő őszinteséggel tárja fel a valóságot, az érem másik oldalát is. Idézzük csak néhány sorát: „Lehet, hogy egyik vagy másik vonatkozásban elfogult vagyok. De annyira nem, hogy észre ne vegyem, mekkora ,pozitív előítélettel közeledünk mi általában idegenforgalmi értékeinkhez. Hogy szemet hunyunk a főváros mocskossága, a borok elpancsolása, éttermeink szánalmas menüi és — nem utolsósorban — a Balaton lezüllöttsége fölött. De miért hisszük, hogy az elfogulatlan külföldi sem veszi mindezt észre? Mert egyebek között ebben az irányban is tele vagyunk előítélettel. És hivatkozunk a nem lankadó érdeklődésre, a zsúfoltságra — ami egyébként nem is mindig egészen igaz. De hát nem nagy dolog a táblás ház ott, ahol a kelleténél mindig jóval kevesebb a szoba meg az ágy. Arról nem is szólva, hogy vendégeink zöme azok közül kerül ki, akik — útlevél- és devizaokokból — nem sok ország közül válogathatnak.” Íme a magyar idegenforgalom hű és igaz fényképe. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség legutóbbi, washingtoni világkongresszusán 35 helyi szervezet vett részt: 9 európai, 16 amerikai és 10 kanadai. A kontinentális szervezetek közül Amerikát Szörényi Éva, Kanadát Magas István, Európát Nagy Alajos képviselte. A világszervezet elnökét, a betegség miatt távolmaradó dr. Pogány Andrást Fr. Vitéz Baán alelnök reprezentálta. A kongresszus elnöki tisztét Pásztor László látta el, Németországból részt vett Tollas Tibor, Angliából Glatter Zoltán. Gereben István felolvasta Carter elnök üzenetét. Számos amerikai szenátor, és az emigrációs magyar közélet több kiemelkedő tagja küldött levelet vagy táviratot. Dr. Bakó Elemér az amerikai magyar szabadsághősről, Fabricy Kováts Mihályról tartott kitűnő előadást. A Világszövetség új elnöke dr. Vitéz Baán, főtitkára dr. Lőte Pál. Alelnökök: Tollas Tibor, dr. Töttössy Ernő, Walter István, Helcz Tibor; titkár: Lukyánszky Jenő. A világkongresszus vitalitásról tanúskodott. * Katona Sándor, a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetsége elnöke levelet intézett az új Európa-parlament képviselőihez, felhíva figyelmüket, hogy „egész” Európát képviseljék. A levél ismertette a magyarság történelmi adatait és érdemeit. * New Yorkban erdélyi konferenciát tartottak a magyar szervezetek, melyek szorosabbra fűzték kapcsolataikat. Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke, majd Hámos László számoltak be. Az erdélyi magyarság helyzetéről részletes angol nyelvű beszámolót közöl a „Carpathian Observer” legutóbbi kettős száma, Lőte Lajos tollából. Az Observer-t az Erdélyi Bizottság adja ki, 1973 óta jelenik meg. Cím: Carpathian Observer, P. O. Box 3869, Rochester, N. Y. 14610, USA. 21