Új Európa, 1979 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1979-09-01 / 5. szám

magyar világ A magyar idegenforgalomról — őszintén írta: Stirling György Az idegenforgalom fejlesztésére igen nagy súlyt helyez a mai otthoni rendszer. A hatvanas évek külföldi turizmus szervezése, az idegenfor­galmi propaganda. Ez főleg a nyugati vendégek megnyerését tűzte ki célul: a Kádár-rezsimnek presztízs okokból is szüksége volt arra, hogy az 1956 tragikus eseményeit követő fagyos nemzetközi légkör felenged­jen Magyarország irányában, de legfőképp financiális okok kényszerí­tették arra, hogy tágra nyissa kapuit a kapitalista látogatók előtt. A szocialista Magyarországnak égetően szüksége van nyugati „kemény” valutára, de az ehhez szükséges befektetéseket már szeretnék megtakarí­tani. Legyen elég az idegennek a gyönyörű fekvésű főváros, a szépséges — bár egyre pusztuló — Balaton és a betyár-csikós­ romantika. Hogy ehhez még kényelmes szállodák, udvarias kiszolgálás és egyéb európai nívójú szolgáltatások is kellenének, azzal már édeskeveset törődnek. Érje be a turista a „hagyományos magyarosdi vendégszeretet” múltból ittmaradt emlékével. Ez év elején egymást érték a hazai lapokban a dicsekvő cikkek, ide­genforgalmi tájékoztatók, melyek büszkén hivatkoztak a statisztikai adatokra. 1978-ban tizenhétmillió turista fordult meg az országban, de kérdés: idén és a következő években visszatérnek-e ismét ennyien? A magyar idegenforgalmi szemlélet ugyanis olyan, hogy az IBUSZ vezér­­igazgatójától a vendéglátóipari üzemegységeken át a sufniját nyaralók­nak borsos áron kiadó balatonparti maszekig, hotelportásig és főpincérig, mindenki egyetlen nyár folyamán akarja megszedni magát és csupán gyors meggazdagodási lehetőséget lát a külföldi turistákban. A holnapra nem gondolnak, pedig az idegenforgalom csak úgy és akkor jelent komoly jövedelmet, ha a vendég nemcsak egyszer vetődik el az országba, hanem megszereti a helyet és rendszeresen újra felkeresi azt. Nos erre nem sok az esély, mert az igényes nyugati turistákat­ meg­ragadja ugyan Budapest varázsa, de legtöbbjük bizony sok mindennel elégedetlenül megy tovább. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a tizenhét­milliónak csak kis töredéke volt igazi üzletet jelentő nyugati turista és ezek zöme is csak átutazóban töltött egy-két napot Magyarországon, míg a többség a szocialista országok valamelyikéből érkezett üdülni, nem lévén más választása. De még egy keletnémet vagy cseh turista is más bánásmódhoz van szokva. Hogy mindez mennyire igaz, annak bizonyságául idézzük egy igen elterjedt hazai folyóirat, az ÚJ TÜKÖR e témát érintő cikkét, mely a sok, felsőfokú jelzőkben gazdag írás után meglepő őszinteséggel tárja fel a valóságot, az érem másik oldalát is. Idézzük csak néhány sorát: „Lehet, hogy egyik vagy másik vonatkozásban elfogult vagyok. De annyira nem, hogy észre ne vegyem, mekkora ,pozitív­ előítélettel köze­ledünk mi általában idegenforgalmi értékeinkhez. Hogy szemet hunyunk a főváros mocskossága, a borok elpancsolása, éttermeink szánalmas menüi és — nem utolsósorban — a Balaton lezüllöttsége fölött. De miért hisszük, hogy az elfogulatlan külföldi sem veszi mindezt észre? Mert egyebek között ebben az irányban is tele vagyunk előítélettel. És hivatkozunk a nem lankadó érdeklődésre, a zsúfoltságra — ami egyébként nem is mindig egészen igaz. De hát nem nagy dolog a táblás ház ott, ahol a kelleténél mindig jóval kevesebb a szoba meg az ágy. Arról nem is szólva, hogy vendégeink zöme azok közül kerül ki, akik — út­levél- és devizaokokból — nem sok ország közül válogathatnak.” Íme a magyar idegenforgalom hű és igaz fényképe. A Magyar Szabadságharcos Világ­­szövetség legutóbbi, washingtoni vi­lágkongresszusán 35 helyi szervezet vett részt: 9 európai, 16 amerikai és 10 kanadai. A kontinentális szerveze­tek közül Amerikát Szörényi Éva, Kanadát Magas István, Európát Nagy Alajos képviselte. A világszer­vezet elnökét, a betegség miatt távol­maradó dr. Pogány Andrást Fr. Vitéz Baán alelnök reprezentálta. A kong­resszus elnöki tisztét Pásztor László látta el, Németországból részt vett Tollas Tibor, Angliából Glatter Zol­tán. Gereben István felolvasta Carter elnök üzenetét. Számos amerikai szenátor, és az emigrációs magyar közélet több kiemelkedő tagja küldött levelet vagy táviratot. Dr. Bakó Ele­mér az amerikai magyar szabadság­hősről, Fabricy Kováts Mihályról tartott kitűnő előadást. A Világszö­vetség új elnöke dr. Vitéz Baán, fő­titkára dr. Lőte Pál. Alelnökök: Tol­las Tibor, dr. Töttössy Ernő, Walter István, Helcz Tibor; titkár: Luky­­ánszky Jenő. A világkongresszus vita­litásról tanúskodott. * Katona Sándor, a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szö­vetsége elnöke levelet intézett az új Európa-parlament képviselőihez, fel­­híva figyelmüket, hogy „egész” Euró­pát képviseljék. A levél ismertette a magyarság történelmi adatait és ér­demeit. * New Yorkban erdélyi konferenciát tartottak a magyar szervezetek, me­lyek szorosabbra fűzték kapcsolatai­kat. Lőte Lajos, az Erdélyi Bizottság elnöke, majd Hámos László számol­tak be. Az erdélyi magyarság helyze­téről részletes angol nyelvű beszámo­lót közöl a „Carpathian Observer” legutóbbi kettős száma, Lőte Lajos tollából. Az Observer-t az Erdélyi Bizottság adja ki, 1973 óta jelenik meg. Cím: Carpathian Observer, P. O. Box 3869, Rochester, N. Y. 14610, USA. 21

Next