Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
HABSBURG OTTÓ: A finnek allergikusak, vagyis túlérzékenyen reagálnak, ha a „finnlandizálás”, a „finnesítés” szót hallják. Ebben tulajdonképpen nemzetük megsértését látják. Pedig a kifejezés szülőatyjai egyáltalán nem erre gondolnak, a szónak kezdettől fogva más értelmezést adtak. Senki sem gondol arra, hogy a bátor finn népnek szemrehányást tegyen, hogy őket hibáztassa azért a helyzetért, amelybe jutottak. A „finnlandizálás” kifejezés nem más, mint egy szuperhatalom, a Szovjetunió egyértelmű bírálata, Moszkva elítélése, amiért katonai fölényét arra használja, hogy egy kis nemzetet szorongasson és kizsákmányoljon. Finnországnak ugyan saját alkotmánya van, és a szabadság elvein alapuló gazdasági élete, a Szovjetunió azonban, állandó nyomással, meghamisítja a finn demokráciát, szüntelenül fenyeget egyes finn személyeket és pártokat, és a finn nép által szorgalommal és verejtékkel végzett munka gazdasági hasznát lefölözi. Semmi félreértés vagy félremagyarázás nem lehetséges azonban, amikor nem a finnlandizálásról, hanem az önfinnlandizálásról beszélünk. Itt már a Nyugatról, ez esetben Nyugat-Európáról van szó, arról a politikai gyakorlatról, amely Nyugaton, sajnos, meglehetősen elterjedt. Lényege az, hogy a saját népet érintő és kizárólag a saját szuverenitás körébe tartozó döntéseket az illetékesek úgy hoznak meg, hogy közben félszemmel mindig a Szovjetunióra tekintenek, döntéseikkel igyekeznek Moszkva kedvébe járni. Ez a mentalitás aztán óhatatlanul tévutakra vezet. Mindezeket figyelembe véve, szemügyre kell vennünk azt a fejlődést, amely Európa északi tájain tapasztalható. Észak-Európában ugyanis a katonai és politikai egyensúly lassan de biztosan felborul. Ha csak egy pillantást vetünk a térképre, azonnal látjuk, hogy Európa biztonsága és szabadsága szempontjából az Atlanti-óceán mennyire életfontosságú. Az atlanti összekötő vonalak teszik lehetővé, hogy Amerika megsegítse és megvédje Európát. Mindaddig, amíg Európa — nagyrészt saját hibájából — katonailag gyenge, minden tekintetben rá van utalva a közép-európai amerikai haderőre és a földközi-tengeri amerikai flottára. Az amerikai átszállítás pedig az Atlanti-óceánon át történik, a tengeri utánpótlási vonalak biztonsága életbevágó feladat. Mert a Szovjetunió, egyedülálló katonai erőfeszítései révén, a tengereken ma már teljesen egyenrangú Amerikával, sőt bizonyos vonatkozásban túl is szárnyalta. Gorcskov admirális óriási teljesítményt vitt végbe, s ez annál is inkább jelentős, mivel a nagyvilág eddig alig szerzett róla tudomást. A Vörös Flotta mindenekelőtt Kola félszigetére és Murmanszk kikötőjére támaszkodik. Ez a kiindulópontja az Atlanti-óceánon esetleg végrehajtandó hadműveleteknek. A második világháborúban a Szovjetunió amerikai fegyverekkel történt ellátása csaknem teljes egészében Murmanszkon át bonyolódott le. Ez a város ma a világ legnagyobb tengerészeti támaszpontja és hadikikötője. A Szovjetunió az elmúlt évtizedben rendkívül nyomatékosan hangoztatta érdeklődését és érdekét Észak-Európa vonatkozásában. Mutatja ezt Moszkva fokozódó befolyása a Spitzbergákon, ahol szerződéssel biztosított magának bizonyos jogokat. Mutatja ezt az érdeklődést az Izlandon folytatott sikeres szovjet intrika. Időközben a szovjet flotta az Északi Jeges-tengeren olyannyira megerősödött, hogy ma már komolyan fenyegeti a nyugati összekötő vonalakat. A megzavart és felborított egyensúlyt ma már csak úgy lehetne helyreállítani, ha a Nyugat megfelelő ellenerőket helyezne el a térségben. Erről azonban egyelőre szó sincs. Skandinávia szocialista pártjai, sőt itt-ott a polgári politikai erők is néhány éve átadták magukat az önfinnlandizálás folyamatának. Felállították a tételt, hogy — tekintve a Szovjetunió nyomasztó fölényét — a túlélés egyetlen módja, ha mindenben a Szovjetunió kívánsága szerint cselekszenek. Ezt az érvet különösen akkor alkalmazzák, ha a honvédelem és a felszerelés kérdései kerülnek szőnyegre. Makacsul hangoztatják azt a tételt, amelyet egyébként a történelem ezerszeresen megcáfolt, hogy ti. aki nem fegyverkezik, annak semmitől sem kell félnie. Mindez különösképpen áll a semleges Svédországra. Szakértők véleménye szerint Svédország katonai felkészültsége elérte a mélypontot, olyan állapotban van, hogy adott esetben a svéd semlegességet nem tudja megvédeni. Svédország a skandináv térség sebezhető pontja. Nem sokkal jobb a helyzet Dániában sem, márpedig Dánia a NATO tagja. A koppenhágai szocialista kormány megtagadta, hogy a felszereléssel kapcsolatos NATO-határozatoknak eleget tegyen. A dán védelmi akarat minden jel szerint annyira meggyengült és lezüllött, hogy dán függetlenség már csak akkor létezik, ha a szomszédok megvédik, illetve csak addig, amíg a Szovjetunió nem látja elérkezettnek Veszély Északon . Titokzatos szó — Emlékezésül Márton Áron országára — Ősz nem sodort még annyi árva lombot, Tekintetem szárnyat repesve bontott, Annyi riadt szót: „Minden összeomlott. ..” Átöleltem a hullám-horizontot, Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, S tetőit, többet száznál és ezernél, Vasárnap reggel a hegyekre mentem ... S titokzatos szót mondtam akkor: Erdély ... (Részlet Áprily Lajos „Tetőn” c. verséből)