Új Európa, 1981 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
az időt, hogy a termést betakarítsa. Eddig még Norvégia magatartása volt a legkeményebb. De a szocialista Nordii-kormány már itt is a fellazulás első jeleit mutatja. Mert másként nem értelmezhető Norvégia különös magatartása az amerikai raktárok és készletek ügyében. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas szovjet szomszédtól való félelem következtében az ellenállás szelleme gyengülőben van. Mindezeket figyelembe véve, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Skandinávia „a legjobb” úton van ahhoz, hogy a NATO-stratégia összeomlását okozza. A belső hajlandóság a Szovjetunió előtti kapitulációra egyre több skandináv politikust kerít a hatalmába. Ezek többsége a baloldali pártok soraiban található, ez mutatja ennek a tábornak a lelki zavarodottságát, s azt is, hogy a Szocialista Internacionálé tájékán sok a potenciális kollaboratőr. Ami Hitler számára Angliában a Cliveden Set körüli konzervatív tábor, vagy Franciaországban Pétain marsall hívő serege volt, az most Hitler vörös utódai számára számos szocialista politikus. Rendkívül aggasztó, hogy vannak emberek, akik saját tapasztalataikból semmit sem tanultak, de könnyen felejtettek. Nem akarják belátni, hogy zsarnokok előtt nem lehet meghátrálni, tirannusok előtti kapitulációval még sohasem lehetett tőlük megvásárolni a békét vagy a szabadságot. Totalitárius hatalom totalitárius birtokosai végül is mindig totális megadást követeltek. Ez a feltétel nélküli megadás egyenes következménye az önfinnlandizálás politikájának, s mindezek következtében joggal kell tartanunk a NATO északi szárnyának az összeroppanásától. VASVARY GERGELY: 1971 októberében, mikor Magyarország prímása kénytelen volt elhagyni hazáját, s ezzel, mint mondotta, magára vette élete legsúlyosabb keresztjét, vagyis, amikor Mindszenty József Rómába került, éppen ott tartózkodott az örök Városban Márton Áron, a gyulafehérvári püspök. Mindszentyhez akkor egy nevezetes nyugati papi személyiség érkezett, s hogy a bíboros első külföldi lépéseit lehetővé tegye, azon nyomban 40 000,a márkának megfelelő összeget tett le asztalára. Mindszenty még aznap találkozott Márton Áronnal, és a kapott összeg felét gondolkodás nélkül átadta neki neki, Gyulafehérvárnak, az erdélyi magyaroknak. Két ember találkozott akkor, két Duna-völgyi főpap Michelangelo kupolája tövében, egy nemzet két szülötte, az egyház és a kereszténység két megkínzott, meghurcolt, mártír egyénisége: Mindszenty és Erdély Mindszentyje, Márton Áron. Ez is, az is, habozás nélkül vállalta a börtönt a hit védelmében, s a hit védelme akkor egyben a nép és nemzet védelme volt. Mint oly sokszor a Dunavölgyében, ahol a hit pajzsa a nemzet pajzsa is volt. Az idei őszön Márton Áron ismét főszerepet játszott Rómában. 1971-ben életével, most, 1980-ban halálával. Éppen szerda volt, a pápai audiencia napja. És II. János Pál százezrek előtt méltón és megindítón emlékezett meg a halottról, s a püspöki szinódus, a világ valamennyi püspöke előtt is méltatta Gyulafehérvár püspökét. Mint sorstársról beszélt róla. Erdélyben pedig, a temetésen az utód, a hivő pap és áldozatos magyar, az új püspök, Jakab Antal búcsúztatta: „84 évének pont fele, 42 év volt a püspöksége. De mi még itt a földön élünk, és a 700 éves templom kövein állunk, élő tanúk Isten és az emberek előtt, hogy püspöksége világító fáklya volt mások számára is, nekünk azonfelül érezhető, látható, biztos vezető kéz.” Erdély püspökének halála végigrezgett az egész világon, s felekezetre való tekintet nélkül gyászolta és gyászolja a világ magyarsága. Mert ahogy egy Mindszenty megsiratta Ordass evangélikus püspököt, ahogy Márton Áron maga mondott beszédet Argay kolozsvári evangélikus püspök temetésén, úgy minden felekezet magyarja egyként emlékezett a gyulafehérvári katolikus főpásztorról. Nagy halottat búcsúztatott a világ. Egy szemtanú, miként a „Nemzetőr” írja, feljegyezte a gyulafehérvári székesegyház halottsirató éjjelét: „Székely papok miséztek. Széltől, megaláztatástól és gondtól edzett arcuk komolyságot sugárzott. Lehetett érezni, hogy a főpásztor holtteste jelenlétében bemutatott áldozatuk egyben hitvallás is. Ezt ugyan nem mondották ki hangosan, de a székelyek szavát akkor is lehet érteni, ha nem beszélnek.” És a ravatalnál állva, ahogy az „Életünk” hasábjain olvassuk, a vándor magyar így eszmélkedett: „Úgy éreztem, hogy a Hargita alatt állok, és a csúcson Erdély főpásztora lebegőn szeretett Székelyországa és az egész világ felett. A megsárgult arc, a hosszú betegségtől agyongyötört és elkopott test nem a legyőzött fáradtságát, hanem az atya jóságát sugározta.” Amerikában pedig, odaszakadt magyar papok s erdélyi hitvallók így búcsúztatták a „Katolikus Magyarok Vasárnapja” első oldalán: „Márton Áron, a csikszentdomokosi mezítlábas parasztfiú, a csíksomlyói és Csíkszeredai gimnazista, a gyulafehérvári kisszeminarista, a ditrói káplán, a gyergyószentmiklósi hitoktató, a marosvásárhelyi szónok, a vöröstoronyi és kolozsvári plébános, az erdélyi püspök, a darócruhás rab ember volt ő. Igaz ember, olyan, akiért Isten megkegyelmezett volna Szodomának.” Erdély Mindszentyje A felvidéki magyarság védelmében A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya (National Committee of Hungarians from Czechoslovakia) memorandumot nyújtott be a madridi konferencián résztvevő 35 kormánydelegációhoz „Violations of the Human and Nationality Rights of the Hungarian Minority in the Czechoslovak Socialist Republic” címmel. A döntően dokumentáló emlékirat a felvidéki magyarságnak a nemzetiségi lét minden területén észlelhető sérelmeit összegezi, s eljuttatták minden számbajöhető, az emberi és kisebbségi jogokat védelmező nemzetközi szervezetnek, intézménynek, s minden csehszlovákiai funkcionáriusnak is.